Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-13 / 37. szám

iRÉKÉS megyei hírlap

CSABAI NAPLÓ

1995. február 13., hétfő

Békéscsaba. Valentin- napi díszben az Andrássy úti virágüzlet kirakata

Hírek

Kiállítás. G. Pataki Mária faliképkészítő—dekoratőr kiállítását nyitja meg Banner Zoltán művészettörténész ma 18 órakor a Békéscsabai Ifjúsági Házban. A kiállítás február 26-ig várja a látogatókat.

„Ki kopog?" A Békés Megyei Könyvtár Gyermek- könyvtárában február 27-én 10 órától Levente Péter „Ki kopog?” című műsorának tapsolhatnak az óvodások.

Ruhák Túrkevére. A

Magyarok Világszövetsége Karitativ Bizottságának Békés Megyei Szervezete lehetőségéhez mérten a hazai elesetteket is segíti. Nemrégiben a Túrkevei Szociális Otthon lakói javára rendeztek sikeres ruhagyűjtést. Az összegyűlt adományt múlt hét pénteken szállította el a túrkevei küldöttség.

Bálák. A Szlovák Fiatalok Baráti Köre február 24-én 19 órai kezdettel rendezi meg Békéscsabán a Fegyveres Erők Klubjában a Szlovák Fiatalok bálját. A jó hangulatról a Jazz Mine Zenekar gondoskodik majd. Ugyancsak ezen a napon tart jelmezbálat a békéscsabai Andrássy úti óvoda.

Az oldal anyagait Antal Gyöngyi, Csath Róza és Magyari Barna írta. A felvételeket Lehoczky Péter és Such Tamás készítette. Oldalszerkesztő: Csath Róza. Továbbra is várjuk olvasóink leveleit szerkesztőségünk címére: Békéscsaba Pf. 111.5601

Aki a virágot...

Február 14-én Valentin-napot ünnepel a fél világ. Több Szent Valentin-történet ismeretes. Az egyik legelterjedtebb legenda szerint Valentin az időszámításunk szerinti harmadik században élt. Keresztény hite miatt II. Claudius császár börtönében sínylődött. Valentin a börtönőr vak lányának a hit segítségével visszaadta a látását. Mielőtt 270. február 14- én kivégezték, üzenetet küldött a lánynak, amelyet a következőkkel zárt: A TE VALENTINOD! így vált ez az üzenet világszerte ismertté és a Valentin-napi üdvözletek legkedveltebb szövegévé.

Ez a nap nemcsak a szerelmesek, hanem a virágkötők ünnepe is. Csüllög Terézia virágkötőt békéscsabai otthonában kerestük fel, meséljen nekünk a munkájáról.

—Huszonöt éve csábította el ez a pálya. Mennyit változott ez idő alatt a virágkötészet?

— Rengeteget. Ha csak a virágválasztékot nézzük: szegfű, rózsa, kardvirág, gerbera — eddig szárnyalhatott akkoriban a fantáziánk. Ma egy jobb üzlet 20-25 féle virággal dolgozik. Ezzel együtt bővült a kiegészítők és a segédanyagok választéka. A csokorkötési, továbbá a csomagolási szokás pedig annyiszór változott, hogy fel sem tudom sorolni.

— Kik diktálják ma a virág- kötészet divatját, és mi magyarok mennyire tartunk lépési az újdonságokkal?

— A kötészeti kellékek gyártásában, fejlesztésében a németek az elsők, így az új stílus- irányzatok legtöbbje is tőlük ered. Néhány éve még a harsány színekkel, s a nem kevésbé feltűnő tüll, gyögy, üveg, drót kiegészítőkkel hökkentették meg

a világot. Ma éppen ennek az ellenkezője, a „vissza a természethez” irányzat hódít Szép példája ennek a fészekcsokor, amelyet kevés szálas virágból, ám annál több zöldből —- levélből, indából — kötünk. Az ágak kört formáznak, innen kapta a nevét. Ma a halványabb színek, tiszta növényi anyagok, a környezetben bomló papíralapú szalag, csomagolok a divatosak. A Virágkötők Szakmai Egyesülete rendszeresen szervez tanulmányutat, illetve továbbképzést. Aki nem él ezekkel a lehetőségekkel, bizony könnyen lemarad.

— A vevők hogyan fogadják az új, az addig szokatlan dolgokat?

— A tapasztalatok azt mutatják a nyugati társadalmak nyi- tottabbak az újdonságokra. Nálunk inkább a jól bevált hagyományosat kedvelik. Természetesen a mi dolgunk, hogy a számukra eddig ismeretlen formákkal, kompozíciókkal megismertessük az embereket. Ha a virágkötő szabadjára engedi a képzeletét, számítania kell arra is, netán visszautasításra talál.

Valentin-napi ajándékul

piros rózsát vagy tavaszi virágot válasszunk — ajánlja Csültog Terézia virágkötő

Máig emlékszem rá, mekkora megdöbbenést keltett, amikor egy őszi esküvői csokorba a kerti virágok közé egy szőlőfürtöt is belecsempésztem. De mert különleges és dekoratív volt, végül is elnyerte a fiatal pár tetszését.

—A Valentin-napi ajándékozás mennyire szokás nálunk?

— Még nem igazán terjedt el, pedig nagyszerű alkalom, hogy egymás tudomására hozzuk szere tétünkét, szerelmünket. Mindezt titokban is tehetjük, hiszen egyre több virágbolt vállalja, hogy „kézbesíti” a meglepetést a címzetthez. Valentin-napi ajándékul a piros rózsát vagy valamelyik tavaszi virágot ajánlanám.-— Egyre inkább a praktikus dolgok felé fordul a világ. Jut-e még hely a virágoknak az emberek szívében?

— Úgy gondolom a növények szeretete az ember lényéből fakad, ahogyan a vágy is, ami arra készteti, hogy legalább egy szál, egy cserép virággal közelebb hozza magához a természetet.

Tavasztündért várják a kicsik

A „Süni" csoport ötévesei Szabó Gyöngyi óvónő irányításával lelkesen készítik a jelmezbálhoz való maskarákat, álarcokat

.A múlt tisztelete az a vallás, mely az új nemzedék köteléke. Ne veszítsünk el semmit a múltból, mert csakis a múlttal alkothatjuk a jövendőt.”

(Anatole France)

Békéscsabán, az Andrássy úti óvodában a fenti gondolat szellemében immár három éve működő hagyományápoló program alapját a magyar népszokások és jeles napok adják.

Nevelési célja, hogy az adott hagyományhoz kapcsolódó tevékenységek —kézimunka, tánc- mozgás —által, illetve a zenei- és dalanyagok elsajátításával minél több ismeretet, tapasztalatot szerezzenek a gyerekek.

Szabó Gyöngyi óvónőtől megtudtuk, most éppen a január 6-tól (vízkereszt napjától) március 11-ig (húshagyó keddig) tartó farsang jegyében telnek a foglalkozások. Ez az időszak a télbúcsúztatás, egyben a tavaszkezdés és a lakodalmak ünnepe. A gyerekekkel sokféle időjósló megfigyelést végeznek, illetve beszélgetnek ezekről, így például február másodikáról, ami

arról nevezetes, hogy a medve ekkor jön ki először a barlangjából. Az óvónő elmondta, a farsangi hagyományok világa rendkívül sok lehetőséget nyújt az ábrázolásra is. A babakonyhában már javában készül a lakodalmas levesbe való csigatészta, „sülnek” a torták és egyéb finomságok. Az apróságok lázasan vágják, festik, ragasztják azokat a maskarákat, álarcokat, amelyeket majd az óvodai farsangon viselnek. Késlülnek a fakanálbábok és hamarosan hozzálátnak lopótökből a kiszebábu megmintázásához. Az óvodások a maguk készítette figurákkal a február 14-i Bálint-naphoz fűződő népszokást, a kotlósül- tetést is megjelenítik.

Szabó Gyöngyi elárulta igen nagy híve a képzelőerőt és a szépérzéket fejlesztő vizuális nevelésnek.

— A gyerekek nagy örömüket lelik a kézimunkában. Megláttatni velük a szépet és a jót, ez a célunk — fogalmazott az óvónő.

Ki beszél itt szerelemről?

Micsoda kérdés! — legyint idős nagy- néném. — Hiszen a csapból is az folyik! Az én időmben bizony nem beszéltek annyit róla, mégis itt vagyunk!

Valóban az ő idejében kevés szó esett a szerelemről és a későbbi generációk számára is hossszú időre tabu maradt. Egyre-másra születtek a gyermekük felvilágosításába „beleizzadt” szülőket kifigurázó, mértéktartó kabarétréfák. Ezeken jókat derültünk, és minden maradt a régiben.

Az iskolai osztályfőnöki órákra kötelezően betervezett „családi életre nevelést” pedig — az osztálykirándulás megbeszélésén túl — még egy" sor praktikus dologra lehetett használni. Szemérmes tanárok, pironkodó védőnők — a fiatalok pedig bújták az Ifjúsági Magazinban Veres Pál: Doktor úr, kérem... című rovatát.

Tíz éve Kun János még csodabogárnak számíthatott, amikor elhatározta, ha más nem, hát ő lesz az, aki beszélni fog a tizenéveseknek szeretetről, szerelemről, párkapcsolatról. Teszi ezt azóta őszintén, kendőzetlenül, ám rendkívüli érzékenységgel és szellemességgel, hallgatósága minden apró rezdülését figyelve. Különös missziója során eddig több tízezer fiatalhoz vitte el az Üzenetet. Hiszi, ezek a gyerekek talán majd másképp élik az életüket. Ebből a hitből meríti az erőt a továbbiakhoz. Mert tovább megy, fáradhatatlanul járja az országot és hirdeti: amiről őszintén beszélünk az még attól ugyanolyan szép és igaz marad. r ^ i

Csángó hallgatók élelem nélkül

Tizennégy csángó magyar fiatal — mindegyik a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, illetve a József Attila Tudományegyetem hallgatója — nagyon nehéz körülmények között él — tájékoztatta lapunkat Szabó Károlyné, a Magyarok Világszövetsége Karitatív Bizottsága Békés Megyei Szervezetének elnöke.

A fiatalok nem kaptak kollégiumi elhelyezést, ezért ösztöndíjukat teljes egészében felemészti az albérlet. A tizennégy hallgató jelentős megélhetési gondokkal küzd, sokszor nincs mit enniük. Megsegítésükre a

szegedi jezsuita rend már többször élelmiszergyűjtést szervezett a Szeged környéki településeken. Ehhez a nemes akcióhoz kíván most csatlakozni a Magyarok Világszövetsége Karitatív Bizottságának Békés Megyei Szervezete is. A karitatív szervezet azzal a kéréssel fordul megyénk lakosaihoz, hogy lehetőségeikhez mérten tartós élelmiszerrel, konzervekkel, esetleg némi készpénzzel segítsék a Szegeden tanuló csángó magyar hallgatók élelmezését. Az adományokat a szervezet székhelyén (Békéscsaba, Bo- tyánszky u. 38.) várják.

Anyakönyvi hírek

Születések:

Hergott Tamás Attila és Zele- nyánszki Gabriella Edit fia Kristóf, Szemes-Pásztor Imre és Váradi Katalin fia Balázs, Szatmári Zoltán Sándor és Priskin Anita fia Péter Pál, Valentini Gábor és Rácz Andrea leánya Henriett Andrea, Mezei Győző és Priskin Imola leánya Andrea Imola, Rácz János József és Rácz Katalin fia Ádám János, Ma- tuz István és Mezei Marianna leánya Rita, Bogár János és Gonda Marianna fia Balázs, Skaliczki Károly és Hrabovszki Csilla fia Viktor, Hrabovszki Mátyás és Sóki Mariann leánya Mariann, Bogáti Gábor és Paróczai Erzsébet fia Áron, Katona Sándor és Somlyai Katalin leánya Tünde (Mezőberény), Domokos Antal és Hegedűs Márta fia Victor Csaba (Újkígyós), Faragó Ferenc és Kovács Mária fia Richard (Gyomaendrőd), Mohácsi László és

Lácz Erika leánya Bianka (Lökös- háza), Maczkó István és Vozár Márta leánya Anita Márta (Mezőberény), Szabó János és Bönde Mária fia Viktor János (Doboz), Gulyás János és Lukucz Mária leánya Angelika Mónika (Kondoros), Ferenc- zi László és Szekereczés Ildikó leánya Ildikó (Békés), Nemesi Tibor és Cégény Mónika fia Alex (Gyula), Nagy Gábor Zoltán és Szabó Ildikó fia Gábor (Békés).

Halálesetek:

Homyák János (1925), Pataki Lajos (1903, Bélmegyer), Erdősi Józsefné Sós Julianna (1937, Doboz), Kása Andrásné Tóth Terézia (1925, Újkígyós), Bállá János (1918, Mezőberény), Botyánszki András (1933, Gerendás), Lestyan Jánosné Paulik Zsuzsanna (1922, Kondoros), Bart- ha Károlyné Szántó Sára (1910, Vésztő), Szajkó János (1919, Vésztő), Forgó József (1927, Vésztő).

Kelj fel: ha keresztyén vagy, vállald!

A múlt héten angol és norvég fiataloktól volt hangos Békéscsaba jó néhány iskolája, utcája, az ifiház. A Ten Sing nevű, norvég fiatalokból álló, 44 tagú együttes osztatlan sikert aratott mindenütt: énektudásuk, hitük, lendületük mindenkit magával ragadott.

De kik is ők valójában? Hol élnek, mi hajtja őket végig Európa keleti felén hónapokon át? Erről kérdeztük a csapat tagjait legnagyobb sikerű fellépésük, a kedd esti ifiházban tartott koncertjük után:

— Tavaly nyár óta Szlovákiában élünk, odajönnek hozzánk Norvégiából tanárok,

akiknek segítségével elsősorban teológiát, etikát, dogmatikát tanulunk, ismerkedünk az újszövetséggel, az ószövetséggel, és készülünk a fellépésekre.

— Miért éltek otthonotoktól távol? Miért jönnek a tanárok ide utánatok?

— Mi ezt az időszakot az életünkből erre szántuk. Miután Európának ezt a részét járjuk, egyszerűbb egy-egy tanárnak utánunk jönni, mint állandóan nekünk hazáig utazni.

—Ez olyan, mint valamiféle misszió, nyomotokban sorra alakulnak kisebb-nagyobb tensinges csoportok...

— Nem titkoltan ez a célunk: a kisebb énekkarunk olyan helyeken jár, ahol még senki sem ismer minket, ott ők szerveznek meg kisebb helyi csoportokat.

Ez a nagy csapat csak olyan helyre utazik, ahol a helyi csoport már létezik, csak erősíteni kell őket. így van ez Békéscsabán is, itt egy remekül működő társaság dolgozik az evangélikus gimnáziumban. Most is az ő vendégeik vagyunk, reméljük koncertjeink segítettek abban, hogy mind többen megkeressék őket vasárnap délutáni próbáikon...

Gyakran túl sok „munkát" adunk magunknak. Oly sokat, hogy ettől észre sem vesszük az igazán ránkszorulót... — énekelték a Ten Sing csoport tagjai keddi ifiházbeli koncertjükön