Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-09 / 34. szám

SPORT 1995. február 9., csütörtök Hajdúszoboszló is tenni akar a magyar fociért Országos nyári tábor tízéveseknek Miből lesz a cserebogár? Hirtelenjében a valaha januáronként ott alapozó bé­késcsabai (és szeghalmi) labdarúgókat juttatta eszünk­be, amikor a napokban híre ment: Hajdúszoboszló is tenni akar a magyar labdarúgásért. A maga módján, persze. Nem a tévéközvetítési idő megvásárlásával — bár az ő kezdeményezésüket is mozgatják üzleti szempontok —, hanem az utánpótlás-nevelést célozták meg, elsősorban a kistelepülé­sek szemszögéből nézve a gyerekek lehetőségeit, jövőjét De miről is van szó? A minap Pesten tartott sajtótájékoztatón az ötletgazda, korábban peda­gógus, jelenleg vállalkozó Ka- bay Nagy Lajos elmondta: júni­us 20-ától hat, egymás utáni, tíznapos turnusban focitábort szerveznek tízéves gyerekek ré­szére. A Magyar Focisuli Ala­pítvány által működtetett, Aranycsapat Nyári Tábor szak­mai programja az MLSZ szak­mai útmutatásaira épül és a tá­borba történő jelentkezést úgy képzelik el, hogy minden kiste­lepülés iskolájában a gyerekek maguk döntik el, ki a legügye­sebb közöttük, ki jelentkezhet a táborba? No és nem közömbös, hogy a részvételi díj 17 ezer forint, amelyben nem csupán labdarúgóedzéseket tartanak majd az edzők, hanem más, szó­rakoztató programok is szere­pelnek. Hogy miként biztosítható ez az összeg a szoboszlóiak sze­rint? Az illető iskola, a helyi önkormányzat, a vállalkozók, a szülők, továbbá központi szer­vek alapján „begyűjthető” pén­zekből. Amennyiben utóbbiak — MLSZ, OTSH, pályázatok — révén is jelentősebb pénzek kerülnek a kasszába, akkor a gyerekek által befizetendő összeg értelemszerűen csök­ken. Egy-egy nap mentrendjét olvasva még csak kevéssé gon­dolható, hogy nem minden rész­letét dolgozták ki alaposan a szervezők, bár a gyerekek két­ségtelenül jól érezhetik magu­kat egy „úszásoktatás” vagy „strand” nevű program során is — tartalmibb kérdések is fel­bukkannak. így például, vajon az a legtehetségesebb kis focista egy-egy településen, akinek egyben 17 ezer forintja is akad? A szoboszlóiak szerint a te­lepülések igenis adnak annyit magukra, hogy segítsenek elküldeni a táborba „je­löltjüket”. Legyen így. Minden esetre egyelőre nem biztos, hogy csupán az jelenti az igazi kritériumot a részvétel során, amit az alapítvány meghatáro­zott, egyebek között: „a tábor­ban részt venni csak abban az esetben lehet, ha teljesít 21 fek­vőtámaszt és a Cooper-teszt korosztálynak megfelelő távját is le tudják futni.” A tájékoztatón jelen volt az Aranycsapat több tagja is — Grosics Gyula, Hidegkúti Nán­dor, Buzánszky Jenő —, továb­bá egy másik legenda, Dalnoki Jenő. Közülük az MLSZ után­pótlás-bizottságát vezető Bu­zánszky Jenő mondta el véle­ményét. Örömmel üdvözölte a nemes kezdeményezést, de ag­gályait sem hallgatta el, hiszen hiányzik a precíz szakmai prog­ram, hogy a fejlődés szempont­jából is egyik legfogékonyabb korban igazából alapképzést, vagy valami mást szeretnének- e nyújtani a gyerekeknek. Kik oktatnak majd? Más kérdések is válaszra várnak. Az adatbank felállítása jó ötlet és az is, hogy később Nyíregyházára, Debre­cenre is kiterjesztenék a tábort. „A vidék hitét szeretnénk valamilyen formában felsza­badítani és mivel nincs pénzünk arra, hogy az ország valamennyi településére ír­junk, ezért a nyilvánosság se­gítségét kérjük” — mondta Kabay-Nagy Lajos, azt sem titkolva, hogy az évente náluk megforduló többezer gyerek megismerheti majd a fürdővá­ros kulturális és idegenforgal­mi értékei, a helyszín pedig jó reklámlehetőséget nyújt a vál­lalkozóknak. Március 15-éig várják a „visszajelzéseket” az alapít­vány mozgatói a 4201 Hajdú­szoboszló, Pf. 142 címen, de kereshetik a kuratórium egyik tagját, Varga Imrét is, az (52) 363-033-as telefonszámon. Végül még egy gondolat, Bu­zánszky Jenő fogalmazta meg: „azt mondják, sokat beszélünk a magyar labdarúgásról. Nem igaz, keveset is beszélünk. Ezért jó, hogy Hajdúszoboszló egy­szerre aicar beszélni és tenni is” — mondta. A többi majd eldől a nyáron, a szoboszlói reptéren. (Fábián) Teremfoci innen-onnan A mezőhegyesi városi teremlabdarúgó-baj­nokságban két fordu­lót bonyolítottak le. Eredmények: 4. forduló: Vörös Kakas Autóker—Monitor 2— 0, Makói Posta I.—Nimród 1— 0, Birkózók—Kocogó 3—3, Party Zóna—Sport Büfé 1—6, MSE 2/n.—Bánát 1—5, Pa­csirta—Infúzió 7—3, Makói Posta II.—Fekete Villám 3—4, Ácsok—Dinamó Cyda 2—3, Új Alkotmány—Dinamó Cyda \—4. 5. forduló: Nimród—Pacsirta 2—0, Makk 7-es—614-es Szakmunkásképző 7—1, Mo­nitor—MÁV 8—2, Koccintó— Makói Posta 1.1—8, Medgyes- egyháza—Party Zóna 1—9, Sport Büfé—MSE 2/11. 6—1, Bánát—Makói Posta II. 3—0, Új Alkotmány—Birkózók 4— 1, Família—Ácsok 5—5, Dina­mó Cyda EV—Infúzió 1—6. (K. M. Gy.) 8 8 A mezőberényi teremlabdarú- gó-toma^eredményei. I. osz­tály: Őrláng—Csárdaszállás 2—1, OPSH—Őrláng 1—2, Gössel-Szeghalom—Othello 1—2, Csárdaszállás—Huszár Bor 2—6, Gössel-Mezőbe- rény—K. Takev 1—3, Othel­lo—Csárdaszállás 2—6, K. Ta­kev—Gössel-Szeghalom 3—0, Huszár Bor—OPSH 3—4, Őr­láng—Casino 6—1. II. osztály: Lima Lelkes— Glória 6—4, Fortuna—Eldorá- dó 2—7, Agrowerk—Henkel Körösladány 2—2, Fiatalok— FC Szemafor 0—2, Glória— Agrowerk 4—2, Eldorádó— Verker Kft. 2—3, Henkel Kö­rösladány—Fortuna 3—4. 8 8 8 A sarkadi teremlabdarúgó-baj­nokság eredményei. Sarkadke- resztúr—Körösnagyharsány 15—5, Garfield Komádi— Góliszony Sarkad 11—2, Kö­rösnagyharsány—Dreher Zsa- dány 12—2, Mól Rt. Méhke­rék—Garfield Komádi 6—2, Pelikán Rt. Sarkad—Dreher Zsadány 11—2, Leel-Őssy Kft. Sarkad—Kötegyán 4—2, Dobi Gumi Sarkad—Sarkadkeresz- túr 16—2, Mól Rt. Méhkerék— Pelikán Rt. Sarkad 2—2, Leel- Őssy Kft. Sarkad—Szabadidő Sportklub Sarkad 15—2, Dobi Gumi Sarkad—Santos Sarkad 15—0. Fiúk. III. korcsoport (7—8. osztályosok): Pelikán Rt. Sar­kad—Sarkadi Kinizsi serdülők 9—6, Sarkad 2-es isk.—Okány 3—2, Pelikán Rt. Sarkad— Sarkad 2-es isk. 8—3, Sarkadi Kinizsi Serdülő—Sarkad 2-es isk. 17—3. A végeredmény: 1. Pelikán Rt. Sarkad 8,2. Sarkad, 2-es isk. 4,3. Okány 0 ponttal. A gólkirály a Pelikán Rt. játékosa, Karakas Zsolt lett. Legjobb mezőnyjátékos: Fazekas Sán­dor, Sarkad, 2-es isk. Legjobb kapus: Sándor Csaba (Pelikán) Felvételünk a mezőberényi teremtornán, a Gössel Szeghalom— Othello összecsapáson készült, amelyet 2—1 -re az Othello csapata nyert Fotó: Kovács Erzsébet Kitüntetés után a volt sarkadi labdarúgó, edző „Szűcs kővé meredt, amikor meglátott” A focit kedvelőknek aligha kell bemutatni Házi Istvánt, aki először játékosként, majd edzőként több évtizeden keresztül szolgálta a Sarkadi Kinizsi SE labdarúgócsa­patát. Az általa irányított gárda kiválóan szerepelt a megyei I. osztályú bajnokságokon. A ’70-es évektől a fiatalok­kal, az utánpótlás képzésével foglalkozott. Aktív edzői tevé­kenységét 1992-ben fejezte be. Sok-sok játékos tanulta meg tőle a futball alapjait, a sport szépségét és a játék szeretetét. Jó néhány játékos köszönheti neki a karrierjét. Házi István élete összeforrt a sporttal, azon belül is a labdarúgással. Több évtize­des tevékenységéért városa volt képviselő-testülete a „Sarkad város sportjáért” kitüntetést adományozta neki. Életének ez a része tehát nyitott könyv. De vajon ki tudja, ho­gyan kezdődött a focival való „szerelem”, s ki tudja, mi min­dent köszönhet a sportnak. Mi lett volna másként, ha nincs a foci? Találkozásunkkor ezekről faggattuk a 76 esztendős edzőt. — Tizenöt éves voltam — emlékezett vissza Házi István —, amikor a Sarkadi Cukorgyár a szomszédos MÁV csapatával készült egy mérkőzésre. A MÁV-osoknak nem volt kapu­suk, s engem kértek fel erre a posztra. „Mit akartok ezzel a kölyökkel!?” — gúnyolódtak a cukorgyáriak. No, elkezdődött a meccs, s már nem is gúnyolód­tak annyira. Sőt, az edzőjük még arra is felkért, igazoljak le hozzájuk. Ehhez meg kellett ha­misítani a születési időmet, mert hogy nagyon fiatal voltam. Egészen katonakoromig ját­szottam a Cukorgyár Atlétikai Sportklubjában. 1940-ben be­vonultam a 6. utász zászlóalj­hoz... A foci persze itt is utolérte Házi Istvánt. Ahogy ő mondta, egy alkalommal „bulimeccs” volt a katonai csapat és a szolno­ki MÁV között, amiből termé­szetesen ő sem maradhatott ki. Az edzőnek itt is feltűnt, így hamarosan a MÁV csapatához került. Közben behívója érke­zett a pápai ejtőernyősökhöz, ami később újabb „bulimeccse­ket” jelentett. Itt a pápai kékfes­tő üzem csapatához került, ahol hosszú ideig focizott. Ezután jött a háború. Nagy­váradi ejtőernyős bevetés, se­besülés Tiszafürednél, majd an­gol hadifogság Ausztriában. És itt megint felfedezték. Először német egységnél edzett, később angol oldalon focizott. Úgy élt, mintha nem is hadifogoly lenne. Mindene megvolt. Egy alka­lommal aztán egy véletlen be­szélgetés során kiderült: Szűcs Imre tüzérőrmester, régi sarka­di barátja a szomszédos te­lepülésre került hadifogságba, ahol konyhai szolgálatra osztot­ták be. Nosza, Házi István kijár­ta, hogy meglátogathassa. Az angolok a kitűnően játszó ma­gyar focistának mindent meg­engedtek. — Szűcs kővé meredt, ami­kor meglátott — mesélte Házi István. — Ezek után még azt is elintéztem, hogy átkerüljön a mi településünkre. Ettől kezdve neki is jó dolga volt. Egyszer azonban elkomorodott. „Mi baj?” — kérdeztem. „Meghalt az apám” — válaszolta. Azt mondta, érzi. Ekkor határoztuk el, hogy megszökünk. Szeren­csére mindent be tudtunk sze­rezni a meneküléshez. Élelmet, pénzt, sőt, a focin keresztül még segítőkész ismerőseim is voltak Az egykori játékos és edző ma a rendőrség és egyéb ellenőrző szervek tagjai között. Az em­bercsempészeknek angol font­tal fizettem. Duplát, mint a tari­fa volt. így jutottunk el Pápára, ahol hivatalosan leszereltünk. A Sarkadra tartó vonat ablaká­ból megpillantottam az öcsé­met, aki a mellettünk elhaladó vonaton ült, és éppen Pápára utazott. Istenem, itthon va­gyunk! — gondoltam, s a jó kedvemet már csak az szegte, amikor megtudtuk, hogy Szűcs édesapja tényleg meghalt... Házi István sarkadi pályafu­tása innen már egyenesebb és közismertebb. Hazaérve több ajánlatot is kapott, ám ő Sala­don maradt, s élete a cukorgyári, majd a városi csapatnál zajlik. A csapatban bármelyik játékos­ként a legjobbak között focizott, edzőként pedig maradandót al­kotott. Akkor is ő az volt edző, amikor a Kinizsi SE felsőbb osztályba jutott. Pályáját pár éve hagyta abba... Magyar Mária Egy réges-régi felvétel abból az időből, amikor Házi István (a kapustól jobbra az első) még aktívan focizott a cukorgyári csapatban / Éretlen gondolatok Az már törvényszerűvé vált, hogy a magyar labdarúgó legfőbb célja, vágya egy neves külföldi klubba történő szerződés. Ebben lé­nyegében nincs semmi kivetnivaló, ha a játé­kos elég tehetséggel bír, azt jó anyagiakban is kamatoztatnia. Az utóbbi időben az is gyakor­lattá vált, hogy a honi pályákon mind több, elsősorban környező országokból jövő labda­rúgókat láthatnak a szurkolók. Igazi nagy­ágyú azonban egy sincs közöttük. Az ország törekszik az egyesült európa- beliségre, bízzunk abban, hogy előbb-utóbb mi is helyet foglalhatunk az öreg kontinens asztalánál. És akkor már csak lényegbeli különbözőségek lesznek. De egységbeli gon­dolatok foglalkoztatnak majd bennünket is. Egyenlő partnerekké válunk. Vajon ez az egységbeliség tükröződik-e egyebek mellett a sportban is, pályáinkon feltűnnek-e az eddig csak távolban megfi­gyelt arcok? Bűvölik-e a labdát Van Basten- hez hasonló tudású játékosok? Bár efelől elég gyötrő kétségeink vannak, bízzunk a csodák­ban, mert csodák, igaz, kevesen értékelik, igenis vannak. Ha egy jótündér meglebbenti aranyfonalát az ország felett, minden lehetséges. Termé­szetesen a csoda egy csapásra semmifélekép­pen sem fog bekövetkezni. Addig még sok víz lefolyik folyóinkon. De reméljük a legjobba­kat, hogy a gazdasági fejlődés előtérbe kerül, kézzelfoghatóvá válik. Az embereket nem nyomasztja majd a megélhetés gondja, többet költhet kultúrára, szórakozásra. A klubokat sem veszélyezteti a pénztelenség bénító hatá­sa, és nem csak a magyar labdarúgóknak biz­tosít biztonságot, de külföldi játékosokat is megvásárolhatnak. Addig még kell egy párat aludnunk, de eljön a nap, amikor reménytelje­sebben ébredhetünk. Várjuk ki a végét, amikor Romario legfőbb vágya az lesz, hogy a Békés­csabában focizhasson. —B—

Next

/
Thumbnails
Contents