Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-09 / 34. szám
CSABAI NAPLÓ Békéscsaba város címere Az oldalt írta és szerkesztette: Bede Zsóka. Munkatársak voltak: Mitykó Mónika, Pál Ildikó. Fotó: Such Tamás. Olvasóink leveleit, véleményét várjuk: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, M un- kácsy utca 4. Telefon: (66) 450-450. A megye többi településén ma ezen az oldalon Gyuláról és környékéről olvashatnak. A megyeszékhelyen békéscsabai olvasóinknak szerkesztettünk különoldalt. Hírek Háziorvos a Mokryn. Dr. Szamosi László háziorvos a Mokry-lakótelepen a régi bölcsőde épületéből kialakított új rendelőben várja betegeit, váltórendelésben dr. Róka Miklóssal. Rendelési ideje: Hétfőn, szerdán és pénteken 12 órától 16 óráig, kedden és csütörtökön pedig 8 órától 12 óráig. Fogadóóra pénteken. Tóth Károly országgyűlési képviselő (MSZP), Molnár Zsolt önkormányzati képviselő, a jogi és ügyrendi bizottság elnöke, Benkóné Dudás Piroska, az oktatási bizottság tagja fogadóórát tart pénteken 10 órától 11 óra 30-ig, az MSZP megyei irodájában (Békéscsaba, Szabadság-tér 11-17-ben a másfél emeleten). Dávid könyve. Csütörtökön 18 órától a Dániel szeminárium bibliakörének hetedik foglalkozása lesz az adventista imaházban. Az evangélikus egyház Szent István-tér 20. szám alatti gyülekezeti házában csütörtökön 19 órától ifjúsági bibliaórát tartanak. Iskolás lesz a gyermekem Avagy: az érettség feltételei Az iskolai élet jelentősen különbözik az óvodaitól, a megfelelően érett, fejlett kisgyermek képes a feltételeket teljesíteni Minden gyermeknél bekövetkezik életének egyik sorsdöntő lépése, iskolába kerül. Az óvodásból iskolás lesz, a játékot, a gondtalan éveket felváltja a kötelességek sora, a tanulás. Az első pár hónap a gyermek álmát valósítja meg, írni, olvasni tanul. Manapság nem csak egyféle olvasást tanító módszer létezik. Sokan hallottak a Romanko- vics-, Zsolnai-, szótagoló-, Tolnai-, Lovászmódszerről. Azt azonban, hogy melyik hogyan tanítja meg a gyermeket írni, olvasni, kevesen tudják. Hetenként jelentkező sorozatunkban ezeknek a Békéscsabán is megtalálható módszereknek szeretnénk utánajárni, talán megkönnyítjük a szülők gondját, az iskola- választást. Az első részben az iskolaérettség kritériumairól esik szó. Ahhoz, hogy a gyermek iskolába kerüljön komoly feltételeknek kell megfelelnie. Ezeket — a teljesség igénye nélkül — szeretnénk ismertetni. A biológiai alkalmasság alapvető kritériuma, hogy a gyermek életkorának megfelelő testsúllyal, testmagassággal rendelkezzen, a mozgásszervek, statikai funkciók, érzékszervek érjék el a megfelelő fejlettségi szintet. Mozgása legyen összerendezett, idegrendszere ép. A beszédfejlettség kritériuma a beszéd formális fejlettsége, ezen belül is tudjon a gyermek folyamatosan beszélni, a hangokat helyesen tisztán ejtse. Értse meg mások közlését, de saját mondanivalóját is tudja kifejezni. Figyelme legyen aktív, 10-15 perces akaratlagos figyelemmel kell rendelkeznie. Tudja a tárgyak, jelenségek legfontosabb tulajdonságait megfigyelni; sormintát, szegélydíszt rajzoljon. A környezet jelenségei iránt érdeklődjön. A gondolkodás területén képes legyen az analitikusszintetikus gondolkozásra; tisztában legyen elemi fogalmakkal, mennyiség fogalmakkal. Tudjon ítéletet és következtetéseket megalkotni. Képes legyen dolgok, jelenségek közti elemi összefüggések felismerésére; rendelkezzen természeti, társadalmi környezet és saját személyiségére vonatkozó tapasztalatokkal. Utánzással és önállóan is képes legyen ábrázolni; legyen megfelelő kézügyessége, mozgásbeli ügyessége. Érzelmileg kiegyensúlyozott legyen, tudja önmagát irányítani, leküzdeni akaratlagos mozgásigényét. Munkaérettsége terén legyen meg benne a teljesítmény igénye, feladattudata, feladattartása. Tudja a feladatokat időn belül felfogni és megérteni. Képes legyen önálló illetve csoportos munkavégzésre, átlagos munkatempó végzésére. Az iskolaérett gyermek igényli a munkát, a feladatot, szívesen kezd hozzá, érdekli az amit csinál, és az elkezdett tevékenységet még erőfeszítés árán is igyekszik befejezni. Az iskolaérettség megfelelő szociális érettséget jelent, illetve annak függvénye. Képes legyen az iskolai viselkedésre, alkalmazkodásra, érzelmileg legyen kiegyensúlyozott, tudjon együttműködni a pedagógussal, társakkal, a felnőtt irányítását elfogadja. Rendelkezzen szabálytudattal, képes legyen a közösségben végzett munkára. Csomagkiadás a vasútállomáson Lapjuk 1995. január 28—29- ei számának „Vonalban vagyunk” című rovata olvasói észrevételként felvetette: Békéscsabán miért csak a vasútállomási postán vehetik át, háznál nem kézbesített csomagjukat a város lakói? A kérdésre Tóth János, a 2-es posta vezetője válaszolt. Tóth János válaszát az alábbiakkal kívánom kiegészíteni. A háznál nem kézbesített csomagok átvételét — az ügyfelek többsége érdekében — nem célszerű szétszórni a város kisebb postáira, hanem olyan nagyobb postán kell koncentrálni, ahol a csomagkiadás nyitvatartási ideje a leghosszabb lehet, illetve ahol a technikai feltételek adottak a letéti raktárba kerülő csomagok tárolásához, gyors feldolgozásához és kiadásához. Ez természetesen nem csupán a pályaudvari postán képzelhető el. Szegeden például az elmúlt évben helyeztük át a csomagkiadást a pályaudvari postáról a város központjában lévő 1-es postára. Tervezzük, hogy a postai szolgáltatások fejlesztése keretében Békéscsabán is az 1-es postára helyezzük át a csomagok hivatali kézbesítését. Az 1-es posta adottságai azonban erre jelenleg nem alkalmasak. A szolgáltatás átszervezéséről csak akkor lehet szó, ha sor kerül az 1-es posta rekonstrukciójára, azon belül megfelelő letéti raktár és csomagkiadó közönségtér létesítésre, valamint ezzel párhuzamosan a vasútállomási posta átalakítására. A két beruházás egymástól nem választható el, és mindkettő jelentős pénzügyi fedezetet igényel. Gyimesiné dr. Etsedy Sarolta igazgató, Magyar Posta Részvénytársaság Szegedi Igazgatósága Olvasónk telefonon fejezte ki felháborodását a buszjegy és a bérlet-áremelés miatt: — Miért nincs Békéscsabának városi közlekedési vállalata, mint Pesten a Budapesti Közlekedési Vállalat? Akkor olcsóbb lehetne az utazás? A kérdések nyomán megkerestük Bánfi Adámot, a polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodájának a vezetőjét: — Városi közlekedési vállalatot nem lenne érdemes létrehozni, sok pénzbe kerülne. A Volán 43 busszal rendelkezik. Buszokat kellene vásárolnunk, azon kívül javítóbázist, irodaházat létesíteni. — Támogatja-e a város a Volán működését? — Nem. Pályázat benyújtásával kérhetnek segítséget. Ilyen volt tavaly az a hárommillió forintos beruházás, amelynek keretében az autóbuszokat modernebb, környezetbarát motorokkal szerelték fel. Támogattuk, hiszen a város érdeke, hogy tisztább legyen a levegő. — A jegyek és bérletek árát január l-jétől felemelte a Volán, de határozatot ennek elfogadásáról csak késeibb hozott az önkormányzat. Számíthatnak az utasok kártérítésre? — Erre nincs mód. A döntés akkor lenne jogszabályellenes, ha emiatt a Volánnak többletbevétele keletkezett volna. Az árakat egész évre számítottuk, amennyiben később vezetik be, többet kellett volna emelni. Olyan esetben, amikor többletbevétel keletkezik, a közgyűlés határozatot hozhat, amelyben azt az állam javára írják. Az utazók úgysem juthatnak hozzá a különbözeihez, hiszen, hogy ki és mikor vett jegyet, már nem lehet ellenőrizni. 1995. február 9., csütörtök Még tél van... Még tél van, bár a nap, akár a huncutkodó lányok a legényt, simogatja az arcomat. Ravaszság és móka ez, az utakról szélié- ben-hosszában legyalulta ugyan a havat és a síkosságot, de az utak szélén és a járdaszigeteken elrejtett egy-két jégcsapdát. Ha nem képzett balettáncos az ember, nyugodtan elvágódhat. Azért mondom el ezeket a gondolatokat, mert a környező világ, közéletünk hasonlít hozzájuk. Úgy ám! Én magam is bukdácsoltam rajtuk és jót nevetett rajtam a szent bürokrácia. Amit most elmondok az nem ad okot a nevetésre .olyan minta keserű pirula, bizony be kell venni. Meg is pörget akár a gyanútlan embert a jég. Az ABC-ben vásárolok, kó- válygok a sorban a pénztár felé. A kosaramban, kis hálóban két kiló burgonyát, 1 kg kenyeret és 1 liter zacskós tejet hozok. „Pénz bácsi gyere ki” —suttogom halkan a vezényszót és készítem szorongva a pénztárcámat. Már az előttem haladó van soron. Kávé, cukor, liszt és egy nagy flakon sampon kerül ki a kosarából. Kevés a pénze a vevőtársnak, mert a sampont visszarakja a pénztárgép mellett lévő asztalkára. —Nem mosok fejet, majd az asszony megmossa helyettem—mormogja a bajusza alatt. Elmegy, most én rakom ki a portékát. Számol a pénztáros: két kilogram krumpli kettőszáz- tizenkétforint, 1 tej 57forint, I kg kenyér 52 forint, összesen 321 forint. Ugrálnak a pénztárgép billentyűi, én is ugranék egy nagyot, ha nem szégyenleném, de nem ugrok, hanem szép csendesen odasúgom a pénztárosnak, hogy csak l kiló krumplit kérek. Lám most is gellert kaptam. Nem futja két kilóra, nekem is kevés a pénzem! Vissza kell vinnem a kétkilós adagot az eladónak, egykilósra cserélnem. Atesek az újabb pénzügyi manipuláción és leforrázva ballagok kifelé.—Ecce homo, íme az ember!—Ez a krisztusi mondat berreg az agyamban, akár az ébresztőóra. Lám, lám, ideje lenne már felébredni ebből a senkinek sem jó álompolitikából. A bankárok és az ügyes vállalkozók havi 1-2 milliós bevétele mellett, nekünk kivénhedt obsitosoknak még törpének sem illik be a nyugdíjunk. íme ez a folyamatos csúszás, ez az amin enyhíteni kellene, jobban kellene szeretni az embereket! Kóbor kutya követ az úton. Kidobta a gazdája, már egy hete itt kóborog ezen a tájon. Éhes! Ki tudja, ki az éhesebb, a társadalom perifériáján rejtőző emberek, vagy a kegyetlenül kidobott állatok? Lészkó András Tavaszodik? Falatozás a csabai piacon Községi élet Csabán Békéscsaba hosszú időn át nemcsak hazánknak, de egész Európának is legnagyobb faluja, községe volt. Hiszen például 1910-ben már 42 599 volt lakosainak száma s még mindig csak egyszerű nagyközségként a községi bíró és a községi főjegyző jogara alatt élte életét. Ez élet központja a községháza volt, mozgató, vagy hátramozdító tényezői pedig a községi tisztviselők. Csaba életének ebből a területéből villant fel előttünk valamit az alanti történet is... Izsmersz nekem? A 80-as években a községházán írnokoskodott Haan Albert. Morózus, magának élő agglegény volt. A korábban érkező községi tisztviselők szép napokon reggel 8 óráig a városháza előtt szoktak sütkérezni. Egy piaci reggelen Haan Berci is ott melegszik a napon. Egyszer csak feltűnik a közelben egy hosszú, parasztformájú ember, hosszasan nézegeti Haan Bercit, végre derült ábrá- zattal odalép hozzá: — Jóv regei! — Jó reggelt! hangzik a mogorva válasz. — Izsmersz nekem? — Ismeri a fene! — Ejnye, ejnye, pán Berci hád nem maga megizsmeri nekem, mikor egyut jártuk a pán Vozárikhó uskolába, izs pán Vozárik mondot, hoty kit olyan szomárok, mind ming, nincs égisz uskolába. A teraz pozri! ako sa ti len vytrepali! (S most nézz oda! hogy kivakarta magát!) Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, NÉPRAJZÁBÓL Lehetne „BKV”?
