Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-06 / 5. szám
o Az oldalt írta és szerkesztette Papp János. A fotókat Lehoczky Péter készítette. Telefon: (66) 450-450. Hírek Távozott az állatorvos. Megnehezedett a hunyai állattartók helyzete. Beteg állataikhoz Gyomaendrődről kell állatorvost hívni, mert helyben nem találta meg számítását, s így távozott a vállalkozóként ott dolgozó orvos. Vízdíj. Gyomaendrődön 1995-ben a tervezett lakossági vízdíj 58,20 Ft, a csatornadíj 44,60. A vízügyi igazgatóság az önkormányzat felé 62,10 Ft vízdíjat és 63,80 Ft csatornadíjat számláz. Hunya. A képviselő- testület alakuló ülésén dr. Fa- bó János háziorvost választotta meg alpolgármesternek. Az alpolgármester a neki szánt tiszteletdíjat visszautasította, és a közjavára felajánlotta. Lesz helyi rádió. Hornok Ernő a gyomaendrődi független városi lap, Szóbeszéd főszerkesztője, a Rekli- ne Stúdió tulajdonosa megnyerve Dévaványa polgár- mesterét, valamint a városi önkormányzatot, helyi rádióstúdió szervezésébe kezdett. Közműépítés. Gyomaendrődön a Pásztor úti piac küzműépítése 1995-ben is folytatódik. Mintegy három és félmillió forintot áldoz az önkormányzat arra, hogy a piactéren létrehozott 23 butik, valamint a Zsort Áruház és a környéki családi házak közműellátása az elvárásoknak megfelelően kiépüljön. GYOMAENDRŐD ÉS KÖRNYÉKE Levél egy gólyáról Papp szerkesztő úr megtisztelt a lehetőséggel— ma gyomaendrődi oldal lévén — írjak néhány sort, rám hízva a témát. Megvallom, sokáig gondolkodtam mit is írjak? Hiszen az utóbbi napokban annyi mindenről olvastam magam is. ígértek szépet, jót, kívántak boldogságot, békét. írtak háborúról, katasztrófákról és betegségekről. És kívántak boldog új esztendőt, mely reméljük valóban az is lesz. Már-már kezdtem feladni, amikor eszembe jutott 1994. december 28. délutánja. Szüléimét vittem haza Gyomaendrődről Békéscsabára. Mező- berénytől néhány kilométerre a köröstarcsai leágazás után egy csatorna közelében húzódik az országút . Mit gondol a kedves olvasó, mit láttunk? Egy magányos gólyát! Ott álldogált fél lábon a parton. Szinte alig hittünk a szemünknek. Vajon hogyan is maradt itt? Beteg volt? Mi lehetett az oka, hogy itt telel? Tudnak róla? Vigyázza-e valaki vagy valakik? Számtalan kérdés jutott eszünkbe a szokatlan esemény, látvány okán. Édesapámnak megígértem segítek a gólyának! Most hát szeretném felhívni a figyelmet a Csárdaszálláson, Köröstarcsán, Mező- berényben lakó honfitársainknak. Itt telel egy gólya, ha szerencséje lesz, ha vigyázunk rá, megvárja a tavaszt. De mi lesz ha jön a hó és a kemény fagy? Ugye lesz, aki élelemmel látja el? De vajon hogyan és ki? Mostantól lehet félteni, óvni, etetni, törődni vele. Figyeljük hát! Ezután még jobban várom a tavaszt, mint máskor—miatta. Vigyázz magadra kedves gólya, féltünk téged. Dr. Frankó Károly polgármester Kis kitérővel visszatért... Hunya Tiborné polgármester asszony Az önkormányzati választás idején négy jelölt indult polgármesternek Hunyán. Közülük a lakosság bizalmát megnyerve Hunya Tiborné lett a falu első embere. Az államigazgatási munkában régebb óta dolgozók régóta ismerik Hunya Tibomét, aki 21 éven keresztül szolgálta a kisközséget. A tanácsi rendszer ideje alatt 1985-ig tanácselnök, 1989-ig VB titkár, majd a rendszerváltástól 1992-ig jegyzőként tevékenykedett. Ebben az évben ment nyugdíjba, de a közéleti munkától korántsem vonult vissza. — Nem akartam én mindenáron polgármester lenni, de az ismerőseim, s a hunyaiak agitá- lására, felkérésére nem mondhattam nemet, így lettem polgármesterjelölt — eleveníti fel a közelmúlt történéseit a polgár- mester asszony —, majd így folytatja. Az elmúlt négy évben a kárpótlással kapcsolatos ü- gyeket karoltam fel, s igyekeztem tudásommal segíteni a helyieket. Egyetlen párt sem támogatott, melynek örülök, hiszen így nyugodtan szolgálhatom a lakosságot világnézeti hovatartozástól függetlenül. Nagyon sok feladat áll a hunyai önkormányzat előtt, s van bőven mit tennie a héttagú ön- kormányzati testületnek. A többmindenből Hunya Tiborné az idősek napköziotthonának a megszervezését tartja a legfontosabbnak. Az itt élők 40 százaléka előrehaladott korú idős ember. Minden előzetes felmérés Hunya Tiborné újra a köz szolgálatában nélkül bizton állítható, lenne látogatója a napközi otthonnak. A szervezőmunkát még a tanácsi rendszer idejében elkezdték, s úgy tűnik, az idén' sikerül a tervet megvalósítani. — Helyben szeretnénk idősek otthonát építeni. Az erre irányuló célvizsgálat már befejeződött, s bízunk benne, hogy esetleg központi támogatás segítségével, valamint máshonnan, pályázat útján elnyert pénzzel meg tudjuk kezdeni egy új létesítmény kivitelezését. Talán nem csak álom, hanem valóság lesz a terv. Vannak természetesen kisebb, de fontos tennivalóink is. Ilyenek például az autóbuszjáratok sűrítése, esetleg más időpontban történő indítása, érkeztetése Gyomaend- rőd irányába. Békéscsaba és Szarvas felé úgy ahogy elfogadható a közlekedés — mondta a polgármester asszony. Hunyán a jövőben sem lesz több pénz, mint eddig volt. Ám az önkormányzat tervei között olyan is szerepel, mint a település szebbé, virágosabbá tétele. Ehhez csak akarat és közösségi összefogás kell. Nemigen lehet megoldani önkormányzati szinten a helyi foglalkoztatás kérdését, de támogatnak minden egyéni és társas vállalkozást, amely itt akar telephelyet nyitni. Jó példák már vannak. Szépen működik a szolnoki székhelyű Stafirung Kft. varrodája, amely közel húsz helyi nőnek ad munkát. De tudnának többet is foglalkoztami. — Távol vagyunk a 44-es főútvonaltól, s ez bizony hátrány. Máskülönben az infrastrukturális hálózat jól kiépített. 1970-ben létesült a vezetékes vízhálózat, az én időmben 1983-ban kezdtük el a gázrendszer kiépítését, és fejeztük be 1989-ben. Az akkori tanács 1988-ban száz telefonvonal kiépítésére kapott engedélyt. Ma már alig van lakóház, ahol ne csörögne a telefon. Van minden utcában járda, és az elmúlt időszakban több lett a szilárd burkolatú közút is. Természetesen a felsoroltak nem azt jelentik, hogy nincs tennivalónk az elkövetkezendőkben. Minden tervünknél számítunk a hunyaiak támogatására, segítésére és külön köszönöm a lakosságnak azt a bizalmat, amely engem a polgármesteri székbe juttatott. Igyekszem megfelelni az elvárásoknak és lelkiismeretesen szolgálni a települést—mondta befejezésül Hunya Tiborné. 1995. január 6., péntek Lehet-e... Vállalkozó barátom Hunyán azt kérdezte tőlem tegnap, lehet-e az idén olyan „birkát” találni, aki hajlandó állattartásba fogni. Mert ugyancsak birkának kell lenni, vagy fanatikusnak, ha ilyen piaci szabályozók mellett még mindig azt hiszi a paraszt, hogy visszakapja az állatokkal feletetett takarmány árát, s munkájának díját. Kitalálják,—folytatja ismerősöm—az állatszámlálást, vagy a kötelező kamarai tagságot, s ez utóbbi nyilván nem tesz ingyenes, azzal az ürüggyel, hogy majd segítenek koordinálni a termelést, szabályozni az állattartást, s majd talán még piacot is szereznek. Csuda jó lesz ám a mezőgazdasági vállalkozónak. Biztos sokan lesznek, akik újra elkapják a mézesmadzagot, s újra feláldozva a család megtakarított pénzét, ha még van ilyen, vagy hitelt vesznek fel, és belevágják azt a bizonyos fejszét a mezőgazdasági termelés igencsak kemény tőkéjébe. Ami nem attól kemény, hogy fából van, hanem attól, hogy igencsak megkövesedett már az elmúlt évek ígéreteitől. , De a magyar okos, és tanul saját kárán, csak nem eleget. Mert azt képzeli, segít majd az agrárpiaci rendtartás és a húsfeldolgozó üzemek. Hát nem segít. Képes lesz úgy letörni a hazai árakat, hogy behozza a vietnámi, meg a csuda tudja honnan való vágóállatot vagy húst, de a termelőnek akkor sem fog annyit fizetni, amennyi a takarmány árán felül még hiányozna a gazdaságos ténykedéshez. Van a másik irány, a közöspiac. Amelyhez mindenáron kapcsolódni szeretnénk, de vajon minek? Az a feldolgozási szint, amit itthon produkálni képesek vagyunk, odakint fabatkát sem ér. De azért, hogy ne mondja a magyar, nem törődnek vele megveszik bagóért a hazai termelő portékáját, majd ők maguk feldolgozzák és csomagolva busás haszonnal továbbadják. Meggyőződésem, hosszú évekig csak két út állhat előttünk. Kormányzati akarattal elérni, hogy a hazai feldolgozók addig ne vásárolhassanak külföldi alapanyagot, amíg van a hazaiból, s ha ez utóbbiból felesleg képződik, akkor a másik út kereskedni kelet felé, mert ott a nyomoron túl az éhező emberből van több. Ők az új képviselők Gyomaendró'd: polgármester, dr. Frankó Károly. A testület tagjai: Nagy Pál, Katona Lajos, R. Nagy János, Hangya Lajosné, Czibulka György, Knapcsek Béla, dr. Valacli Béla, Balázs Imre, Várfi András, Dávid István, dr. Kovács Béla, Hanyecz Margit, Tótka Sándor, Kovács Kálmán, Garai János, Bátori Gyula, dr. Szendrei Éva. Hunya: polgármester, Hunya Tiborné. A testület tagjai: dr. Fabó János, Farkas Béla, Raczkó Enikő, Tímár Lajosné, Soczó Béla, Zádori Illés, Kővári József. Híd alatt. Télidő a gyomaendrődi Hármas-Körös partján. Gyomaendrődi vágóhíd Nyálból lehetne több is Általában minden állatfajtáról elmondható, lényegesen kevesebb van belőle, .mint amennyi évekkel ezelőtt volt. A mezőgazdasági termelés visszaesésével az ismert gazdasági nehézségekkel együtt sok minden közrehatott abban, hogy az állattartási kedv is alábbhagyjon. Mi a gyomaendrődi For Export Kft. nyúl- vágóhídján kérdeztük az üzemeltető Timek Kft. ügyvezető igazgatóját, Mihály Ándrást, van-e elég vágnivaló. — Három éve üzemeltetjük az olasz tulajdonos vá- góhídját, amely az országban az elsők között lett privatizálva. Régebben az üzemet a Viharsarok halfeldolgozójaként ismerték, később itt nyúlvá- góhíd került kialakításra. Ennek vásárolta meg az olasz előbb felét, majd később az egészet — avat be az előzményekbe az igazgató. —Tény, hogy az ország- .ban az állatállomány csökkent, s ez igaz a házinyúlra is. Nőtt azonban a nyúlvágóhi- dak száma, így főleg szezonban szinte közelharc folyik egy-egy nyúlért. Ennek köszönhetően a mi kihasználtsá- gi mutatónk is igen alacsony, mintegy 20-30 százalék. Hetente öt-tízezer nyulat sikerül felvásárolni, illetve levágni. De akár harmincezret is képesek lennénk feldolgozni. Éppen csak hogy a gazdaságosság határán állunk, s minden olyan intézkedést bevezettünk, amely a takarékosság irányába hat — folytatja Mihály András. Á nyúlfelvásárlók alapította vágóhidak az ország különböző részeiből szedegetik össze a vágnivalót. A Timek Kft. elsősorban Észak-Ma- gyarországról gyűjti be a nyulat, de át-át nyúlnak még a Dunántúl területére is. A feldolgozott portékát a gyoma- endrődiek Olaszországba szállítják, érthető módon a tulajdonos piaci igényeinek megfelelően. Karácsony előtt nem tudtak volna annyit csőmagolni, mint amennyire piaci igény lett volna. De hát nyúlból is kevés van, mint mindenből. — Próbálunk magunkon valahogy segíteni, ám nem könnyű a helyzet. Megszűntek a nagyüzemi állattartó telepek, és a több helyről összeszedett nyulak vágóértéke között komoly eltérések mutatkoznak. A jó vágási mutatójú hibridek 5 százalékkal magasabb kihozatali mutatóval rendelkeznek, mint például a hazai kisteremlők körében oly népszerű újzélündi fajták. Arra nem gondoltunk, hogy saját nyúltelepet létesítsünk, mert a gyakorlat azt mutatja, gazdaságosabb a nyúltartás kisüzemben. Megszervezzük már az idén Gyomaendrődön és környékén a vágóutánpótlás termelését. Szerződést kötünk azokkal a kistermelőkkel, akik nyulat kívánnak tartani, s megfelelő minőségű állatállománnyal, illetve a tartáshoz szükséges tanácsadással és jó minőségű takarmánnyal is ellátjuk őket. Kezdetben. azt ajánljuk a kistermelőnek, húsz anyát vigyen ki, s így kis tételben tanulja meg a tartástechnikát, s szerezzen tapasztalatot nyúlne- velésben. Akik velünk szerződnek, azoknak cégünk védőárat biztosít, azaz megmondjuk azt a minimum árat, amelyet akkor is kifizetünk a felvásárolt nyúlért, ha a piaci ár valami miatt mélyre zuhan — beszél az idei év terveiről a kft. ügyvezetője. A vágóhídon jelenleg negyvenen dolgoznak, s mintegy 70 százalékuk nő. A létszám bőven elegendő a teljes kapacitási kihasználás esetén is, de így negyed erővel üzemelve, éppen azért, hogy ne kelljen elküldeni senkit, változó munkaidőben egy-egy ember több feladatot is ellát. A kollektíva modern kifejezéssel élve versenyképes, s az összehasonlításban megállja a helyét a külföldön üzemelő vágóhidak munkásaival szemben is. A technikai háttér is korszerű, melyről a külföldi tulajdonos gondoskodik. Fejlesztési terveik között elsősorban a mennyiségi termelés áll. A második a minőségi, azaz a hibrid nyúl tartásának a# felfuttatása áll. Tavaly a vágóhíd forgalma 200 millió forint volt, s ehhez körülbelül 400 ezer nyulat kellett levágni. Hogy érzékeltessük mennyivel kevesebb ez, mint az elvárható, eláruljuk néhány évvel korábban ennek a dupláját termelték. Talán, ha a gazdasági környezet is úgy hozza, az idén jobb lesz a statisztika. A vágóhídon többségében nők dolgoznak. Felvételünk: a konyhakész nyulat csomagolják olasz exportra
