Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-06 / 5. szám

Anekdota Munkácsyról Malonyai Dezső írta Mun­kácsyról és híres képéről, a Honfoglalás-ról: »A Honfoglalás-ban a kép bal oldalán nem akartak lég­távlatban domborodni az ala­kok. Hetekig vesződött ezzel Munkácsy, amíg elhitette ma­gával, hogy most már jól van. Máskor villámgyorsan si­került a munka. Jókai fejét egy marcona öreg vezér fejének két óra alatt festet­te, bár bajos volt a poétakirály barátságos arcát és szelídkék szemét (szemeit) harmóniába hozni a harcias környezettel. Egy kis arckép után dolgozott, mely födetlen fővel ábrázolta Jókait, a képen pedig kalpagot kellett a fejére adni. Megvolt már egészen, de Jókai úgy né­zett a vitézekre, mintha azt mondta volna: — Ugyan, miért nem hagy­tok már békét egymásnak? Te- szitek le rögtön azokat a kar­dokat?!! Engem pedig eresszetek innen abba a sátor­ba, majd meglátjátok, milyen szép regényt írok én nektek erről az egész históriáról, ha békében hagytok... Munkácsy tehát néhány ecsetvonással szigorúbbá tette a szemöldökeit. De ekkor meg nem hasonlított Jókaihoz! — Mit csináljak vele? — ki­áltott fel Munkácsy.—Nem tud ő haragudni ezekre a tótokra! Végre megtalálta, amit ke­resett, Árpád felé fordította Jó­kai fejét! így már aztán jó volt: egy öreg vezér, aki büszkén nézi fiatal fejedelmét, szemé­ből gyönyörűség sugárzik, mellét délcegen feszíti, mint­ha ezt mondaná: így van ez jól, fiam. Csak­hogy ezt még megérhettem ve­letek együtt! Most már magyar lesz a magyar! ASrékés megyei hírlap MEGYEI KÖRKÉP 1995. január 6., péntek Viharos közgyűlés Nagykamaráson / Érzelmek hullámzása a Boda-tó partján Nagykamarás és Almáska­marás képviseletében közel 200 részarány-földtulajdo­nos vett részt tegnap a nagy- kamarási művelődési házban rendezett közgyűlésen. A ta­nácskozásra az a Békés Me­gyei Földművelésügyi Hiva­talhoz elküldött levél szol­gáltatta az indítékot, amely­ben Bojtos Sándor, a helyi földkiadó bizottság tagja — a bizottság működésképtelen­ségére hivatkozva — a rész­aránytulajdonosok közgyű­lésének összehívását kérte. E jelzése alapján Varga József- né jegyző, egyben az ülés levezetője, hívta össze az érintetteket. A vitában a bi­zottság létjogosultságáról, a földtulajdonok további ki­mérésének esélyeiről, vala­mint a jövőbeni működés fel­tételeiről esett szó. Külső és belső akadályok A földkiadó bizottság 1993. február 13-án alakult 17 tag­gal és három póttaggal. Két éve végzik társadalmi tevé­kenységként e nem könnyű munkát. A törvényesség sze­rint, a két településen össze­sen 2009 az igénylők száma, ami közel 60 ezer aranykoro­nát érint. A részarány fedeze­téül 26 táblában 76 200 aranykoronát jelöltek ki, amely földmennyiség elég­séges a beadott kérelmekhez. — A földművelésügyi hi­vatalhoz levélben benyújtott sorsolási manőverek és egyéb kifogások ellenére az a véleményem, hogy a köz­gyűlés kezdeményezésének egészen más oka van — kezdte a beszámolóját Ko­vács Ferenc, a bizottság el­nöke. — A bizottság ugyanis visszatartott két vitás terüle­tet, amelyre éppen Bojtos úr nyújtott be kérelmet. Ezek egyike szántó, míg a másik a Boda-tó és közvetlen kör­nyezete — mondta. (A tó, valamint az azt övező erdő és nádas közkedvelt horgászpa­radicsom, illetve kikapcsoló­dási lehetőség a faluban és környékén lakóknak. Vitat­hatatlan, hogy a település szempontjából fontos, érzel­mi tartalmat is hordozó terület. Az itt lakók joggal tekintették közkincsüknek, amelyet most féltenek, hogy magánkézbe kerül — szerk.) A bizottság részletes beszá­molójából az is kiderült, hogy mivel kínos módon többször vissza kellett térni az esetre, volt aki nem járt el az ülésekre. így előfordult, hogy nem volt meg a munka továbbviteléhez szükséges határozatképesség. Emelíett még két alapvető gond je­lentkezett. Egyik, hogy a végleges birtokba adáshoz szükséges kimérési költsége­ket az érintettek nem fizették be — s ebben jelentős a lema­radás —, másrészt a határo­zatot követő vázrajzot és egyéb dokumentációkat sem kapták meg a méréssel meg­bízott Geosz Kft.-től. A mun­kák folytatását tehát egy­aránt belső és külső problé­mák akadályozták és nem a bizottság hanyagsága. Igaz, de nemez az igazság — Nem felelőtlenül és nem a saját érdekemben írtam a megyei földművelésügyi hi­vatalnak, hanem azok nevé­ben, akik még nem juthattak hozzá a földjeikhez — hang­súlyozta hozzászólásában Bojtos Sándor. — A kérésem teljesen törvényes volt. Az igaz, hogy a bizottság 1993. december végéig rengeteget dolgozott, viszont 1994-ben — a sorsolások megtörténte után — az ülésező 6—8 em­ber csak beszélgetett és való­jában nem végzett érdemi munkát. Ami elhangzott az mind igaz, de nem ez az igaz­ság. — Tudtam, ha ezekre a részekre nincs beadva igény, akkor nyilvános sorsoláson kell dönteni és nagy vita vár­ható. Nekem az a néhány aranykorona se ide, se oda és ha ennyire értékes, akkor fel­ajánlom a dinnyeföldek kie­gészítéséhez — mondta, s mivel a Geosz Kft.-ben is érintett, igyekezett rávilágí­tani a kimérési költségek be nem fizetésének hátrányaira. Mint elmondta, tavaly ta­vasszal csak „nagy cirku­szok” árán haladt a kimérés, amelyben végül a szövetke­zet igyekezett segíteni. Ek­kor vetődött fel: „Ha odaad­juk a Boda-tavat, akkor csinálod?” Ősszel sokan vár­ták a jogos igényeik rendezé­sét. — Én nem teszem ki magam ismét ilyen hercehur­cának — emelte ki, majd fel­hívta a figyelmet a törvé­nyesség ügyészi vizsgálatá­nak lehetőségére is. ígérete szerint a kft. a kimérési mun­kát továbbra is elvégzi úgy, ahogyan azt a bizottság meg­rendeli. Elmondása szerint, több más kérdésben sem ju­tottak eredményre, ezért ja­vasolta egy új bizottság létre­hozását, amelyben ő maga már nem kíván tevékenyked­ni. Mint szakértő és kívülálló azonban szívesen segít a hoz­záfordulóknak. A tó 0 aranykoronát képvisel A beszámolók utáni felszóla­lók sérelmezték, hogy amíg a kárpótolt földek kimérése in­gyenes volt, addig a rész­arány-földtulajdonosoknak magas összegeket kell befi­zetni. Ezért van az, hogy so­kan nem fizetnek — állítot­ták többen. Elismerték a bi­zottság munkáját, de emel­lett több egyéni sérelem is felszínre került. Felvetések hangzottak el a földet a téesz- ben hagyok és a saját műve­lésbe vevők igényei terén és nem tisztázott az utak és egyéb kivett területek sorsa. Ezek rendezése továbbra is a bizottságra vár. A jegyzőnő hozzászólásában elmondta: tudják sok az egyéni gond, de a közgyűlés összehívása el­sősorban a bizottság további működésének megteremté­sére irányult. A tájékoztató adatokban szerepelt, hogy a 4 hektáros területű tó 0 aranykoronát képvisel, mi­vel a földhivatali nyilvántar­tásban eredetileg mocsár­ként szerepelt. A közösség érdeke, hogy a tó megmarad­jon és mivel a lakosságnak a szóbeli felajánlásban már nincs bizalma, ezért célszerű lett volna ezt írásban megfo­galmazni. Ennek ellenére a leendő bizottságnak — ame­lyet egyébként 17 taggal és egy póttaggal újraválasztot­tak — mihamarabb folytatni kell a munkát és megkezdeni a még nem rendezett ügye­ket, a tó kérdésében pedig még mindig hozhatnak más döntést. Halasi Mária Elődöntők március 15. és 19. között, döntő április 27-én // Öze Lajos vers- és prózamondó verseny Országos vers- és prózamondó versenyt hirdet az Alapítvány a dadogókért Őze Lajos színjá­tékos emlékére. A neves szí­nész ugyanis, bár ez kevéssé közismert, dadogással küsz­ködött. Az elmúlt év augusztu­sában létrejött alapítvány cél­ja, hogy elősegítse a beszédza­varban szenvedő hazai gyer­mek- és felnőttkorú állampol­gárok beilleszkedését a társa­dalomba. A versengésre 14-20 év kö­zötti, beszédzavarban nem szenvedő fiatalok is jelentkez­hetnek. A pályázóknak nyolc­perces szabadon választott mű­sort kell összeállítaniuk, amely­ben elsősorban magyar szerzők műveit tolmácsolják. Az érdek­lődők január végéig jelentkez­hetnek: Őze Lajos verseny, Jó­zsefvárosi Művelődési Ház (1088 Budapest, József krt. 70.) címen. Az elődöntőket március 15. és 19. között rendezik meg Budapesten, illetőleg vidéki te­lepüléseken, ezek helyszíneiről írásban kapnak tájékoztatást a résztvevők. A döntőt április 27-én—Őze Lajos születésének 60. évfordu­lóján — tartják meg a Merlin Színházban. Az azt követő gála­műsorban együtt lépnek fel az Őze Lajos vers- és prózamondó verseny díjazottai, valamint ne­ves előadóművészek. Mondatok a Helyzetről Kapáló pilóták Az a frazeológia, ami főleg az MDF-ből, de a KDNP-ből és a Magyar Út Körökből is jött, hogy a régieket miért nem rúg­ták ki, miért vannak még min­dig „azok” ott, az ártalmas fra­zeológia volt. Itt körülbelül olyan helyzet állt elő, mintha az összes pilótát elküldjük ka­pálni, és a gépek pedig lezu­hannak. Ezt nem akarták elis­merni, nagyon sokan ma sem ismerik el, holott kitenyészett a közigazgatásnak egy, a régi­ekből származó ága, és most, ’94 nyarán szomorúak. Volt egy adag szakértelem. Sőt, most elküldenek olyan vezető beosztású közigazgatási em­bert is, akit nekem négy évig kellett védenem az MDF-től. A legjobb közigazgatási ál­lamtitkár volt. Ennyit a szak­értelemről. (Surján László, a KDNP pártelnöke) Tiszta víz a pohárban Azt, hogy mi a különbség a két liberális párt között, ebben az országban soha senkinek nem kell elmagyarázni többé. Ők egy kormányban vannak az MSZP-vel, mi meg nem. Tisz­ta víz került a pohárba. Az MDF nem volt megmenthető a radikális közhangulat miatt. Éppen a parlamentáris demok­rácia stabilizálása érdekében volt szükség a kormányváltás­ra. A kérdés nem az volt, hogy marad-e, hanem az, hogy mi jön utána. Mi erre kívántunk választ, az MSZP szintén; az ő válaszuk nyerte el a polgárok tetszését. (Orbán Viktor, a Fidesz elnöke) Kormos a sajtónak Nem volt sajtópolitika, illetve ami volt, az bár ne lett volna. A viszonyunk „a miniszterelnök lekeverése a választás éjsza­káján” szimbólumban tulaj­donképpen eldőlt, de ebből a helyzetből mehettünk volna másfelé is. Ám a bizalmatlan­ság szörnyű légkörében azokat a kinyújtott kezeket is inkább körmössel illettük, amelyeket sokkal bölcsebb lett volna megfogni. (Surján László, a KDNP pártelnöke) A szarság, mint olyan Abból, hogy most a szocialis­ták nyertek, semmi jó nem kö­vetkezik visszamenőleg a Ká­dár-korszakra vonatkozóan. Semmi. Velejéig hazug, mocskos vidék, egy szarság mint olyan, amelyben, ettől el­tekintve, lehetett élni, elte­kintve attól, hogy ettől nem lehetett eltekinteni, noha elte­kintettünk volt. (Esterházy Péter író) Pályázati hirdetmény A BAREX Gazdasági Tanácsadó, Kereskedő' és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (5540 Szarvas, Rákóczi u. 5.), mint a csaba- csudi BARNEV Mezőgazdasági Termelő' és Kereskedő' Kft. (5551 Csabacsú'd, Szabadság u. 42.) „FA” felszámolója, pályázatot hirdet az alábbi vagyontárgy értékesítésére: Csabacsííd, pulykatenyésztö telep (027 hrsz.) 31 000 000 Ft + áfa. A pályázatokat 1995. január 20-án 15 óráig írásban a BAREX Kft. irodájában (5540 Szarvas, Rákóczi u. 5.) „VÉTELI AJÁNLAT" jeligére, zárt borítékban kell leadni. A pályázatnak tartalmaznia kell: — a pályázó megnevezését — az ajánlott vételárat — a vételár megfizetésének feltételeit és biztosítékait. A pályázatok bontása közjegyző jelenlétében történik. A pályázatok nyilvános értékesítési ártárgyalás keretében történő értékelésé­re 1995. január 25-én 14 órakor kerül sor a BAREX Kft. irodájában, melyre csak a vételi ajánlatot benyújtók kerülnek meghívásra, jelen hirdetmény alap­ján. A nyilvános értékesítésen megjelent pályázóknak — az értékesítési tárgyalást megelőzően — a bruttó vételár 3%-át bánatpénzként letétbe kell helyezni, ami eredményes pályázat esetén foglalóként a vételárba beszámításra, a többi pályázónak pedig azonnali visszafizetésre kerül. Az értékesítéssel kapcsolatban Pákozdi János felszámolóbiztos ad felvi­lágosítást a (66) 313-597-es telefonszámon. A felszámoló fenntartja magának a jogot, hogy a vagyontárgy esetében a nyilvános értékesítést indoklás nélkül eredménytelennek nyilvánítsa. BAREX Kft., Szarvas (felszámoló)

Next

/
Thumbnails
Contents