Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-02 / 1. szám
1995. január 2., hétfő MEGYEI KORKÉP/SOROZA T Képek az egészségügyről, képalkotás a betegekről Békéscsabai radiológus Amerikában Hasi ultrahangvizsgálatot végez dr. Borbola György Fotó: Lehoczky Péter A békéscsabai Réthy Pál Kórház radiológiai osztályának vezető főorvosa dr. Borbola György. Egy éve alig múlt, hogy a korszerűtlen, régi helyükről költöztek a valóban minden igényt kielégítő új szárnyba. Nagyszerű műszerekkel is felszerelhették a vizsgálati osztályt. A General Electric orvosi műszereket forgalmazó világcég referenciaosztályaként dolgoznak, így bizonyos fejlesztéseket, programokat hamarább és netán olcsóbban megkaphatnak, mint mások. Megtalálhatóak itt a hagyományos röntgen- vizsgálat modern lehetőségei, az ultrahang-diagnosztika és komputertomográf (CT). A képalkotó vizsgálati eljárások közül világszinten a legkorszerűbbek, a magre - zonanciás műszerek még nincsenek. Az osztály ellátási területéhez 150-160 ezer ember tartozik. A legegyszerűbb betegségek megállapításától jutnak el olyan vizsgálati szintekig,, amelyről korábban még csak álmodtak az orvosok. Hírük, nevük, vizsgálati eredményeik pontossága egyre ismertebb lesz az országban. Bármelyik háziorvos, járó- és fekvőbetegintézmény beutalhatja ide a vizsgálatra várókat. Sőt az újabb rendelkezések szerint maga a beteg is kezdeményezheti, térítés ellenében a diagnosztizálását. Az egyes vizsgálatok (például hasi ultrahang) előjegyzés alapján történnek és az eredmények alapos elemzéséhez, a pontos diagnózis megállapításához idő kell. Amikor a fiatal főorvos osztályáról, az itt dolgozók szerény bérezéséről, lelkiismeretes munkájáról, az új ismeretek iránti nyitottságáról beszél, hangjából mégis aggódás csendül. Ez a géppark most korszerű és kiváló, de a technika évről évre sokat fejlődik, a gépek elhasználódnak és akkor ki pótolja majd ezeket, lesz-e pénz vajon ilyen célokra? 1994 tavaszán a Magyar Ultrahang Társaság pályázati felhívást tett közzé, amelynek elnyerése esetén a philadelphiai Thomas Jefferson Klinika Közép és Kelet-Eu- rópában dolgozó orvosokat fogad speciális képzésre. Felkészítik őket arra, hogy hazájukban ilyen továbbképző központokat, bázishelyeket alakítsanak ki. Dr. Borbola pályázott és nyert, irány három hónapra Amerika. — Hogyan sikerült a három magyar szakember egyikeként erre a magas szintű képzésre eljutnia? —faggatom afőon’ost. — Magyarországról talán 15-20-an neveztünk — válaszol, — szakmai pályázatot kellett készítenünk, egy igen komoly angol nyelvvizsgát tennünk és szakmai ajánlólevéllel rendelkeznünk. Sikerült. Az anyagi alapot a fogadó osztály (vezetője Goldberg professzor, az ultrahang-világszövetség elnöke), a Soros Alapítvány és egy amerikai egészségnevelő-, kutatóalapítvány biztosította. — Mit hozott haza eszmei értékként? — Nagyon sokat. Ezen a didaktikus tanfolyamon 6-8 héten át az ultrahangvizsgálatok mai lehetőségeivel ismerkedtünk az alapoktól a legmagasabb technikákig. A következő időszakban 4-6 héten át forgórendszerben a betegágy mellett figyelhettük az eljárások gyakorlati alkalmazását. Ott nagyon szigorúak a szabályok, csak hazai diplomával rendelkező orvos foglalkozhat a beteggel. Az elméleti képzéshez is háromezer órányi videóanyagot biztosítottak számunkra. Hazahoztam 20-25 kilogram könyvet, fénymásolatot, hatszor kétórás videó-oktatóanyagot. Ezeket mostanában rendszerezem. —A korszerű békéscsabai osztályon elsősorban mit szeretne meghonosítani a látottak közül? — A kinti szemléletet, mely szerint nem a vizsgálatok mennyiségére, hanem a legjobb minőségre törekednek. Ehhez persze adott az idő, a nyugalom, a létbiztonság. Panaszkodni nem szoktam, de hogyan lehet elvárni itt az alapos, nyugodt munkát az egészségügyben, amikor az előírt hat óra helyett sokkal többet dolgoznak a munkatársaim és olyan bérért, amelyet Amerikában el sem mernék árulni. Nagy ellentmondás, hogy a mai orvostudományban a diagnosztika jelentősége egyre nagyobb, míg a megélhetés szempontjából igen mostohán kezelt ágazat. Minden beteghez idő, legalább fél óra kellene. Nemcsak a vizsgálathoz, hanem a beszélgetéshez, az emberi, orvosi bizalom kialakításához. Nálunk a tudományos munka, a tanulás és tanítás az egyes ember költséges „hobbija”, Amerikában a munkaidőhöz tartozó alkotótevékenység és lehetőség. —Gyakori a ténymegállapítás, hogy a magyar tudomány emberei felkészültek, értékes tudósok, „csak" az anyagiak és a technikai felszereltség hiányos... — Ez igaz, de a kinti orvosok egyrésze biztosabb és nagyobb tudással rendelkezik, mert van rá ideje, egzisztenciája, anyagi háttere, hogy mindezt megszerezze. Igyekszem egyelőre a saját osztályunkon heti egy képzési lehetőség során beszélni a tanultakról, majd a kórház többi osztályaival is szoros kapcsolatban átörökíteni, amit lehet. Nem tartom lehetetlennek, hogy valóban bázisa lehessünk a régió képalkotó diagnosztikai szakemberképzésének. Ehhez persze sok idő és pénz kellene. Bede Zsóka Olvasóink írják üv" ; Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A kisasszony Várjuk a szegedi buszt, vagyunk úgy tucatnyian. Piacra igyekvők, iskolába menők, ki-ki dolga után igyekszik a városba. Mikor elénk gördül, már látjuk, sok az álló utas. Nagy nehezen feltolakszunk mindnyájan, az utolsókat a csukódó ajtó nyomja beljebb. Minden ülés foglalt, állóhely sincs több. Ahogy mondani szokás, tűt sem lehetne leejteni. Az első két ülés egyikén kis bőröndforma táska foglal helyet. Felette a polc üres. A másikon ül a kisasszony, ülésének karjába öregasszony kapaszkodik. Mint a brazil filmsorozat címszereplője a sétakocsin, kényelmesen üldögél a kisasszony. Ahogy haját rendezgeti, feje búbján bóbitáját igazgatja, egymásra tett lábait cserélgeti, látható, hogy nem mozgássérült. Olykor kinéz az ablakon, átnéz az ajtó előtti lépcsőkön préselő- dő utasok feje felett, úgy látszik, hogy nem is vak. Arca nyugodt, szemei tiszták, tekintetén nem látszik, hogy értelmi fogyatékos lenne. Lehet, hogy a látszat csal? Zalai György Köszönet A Máltai Szeretetszolgálat békéscsabai csoportja fenyőünnepségünkre játékokat és édességeket ajándékozott gyermekeink számára. A békéscsabai Jókai Utcai Általános Iskola tanulói és dolgozói megköszönik szerető gondoskodásukat egyben minden karitatív segítőnek boldog új évet kívánnak. Jókai utcai általános iskola, Nagy Gyula igazgató Gyermekek öröme A Nagycsaládosok Köröstarcsai Egyesülete 1994. december 17- én tartotta meg karácsonyi rendezvényét, ahol mintegy 300 gyermek örülhetett a műsornak, fény áfának és ajándéknak. A rendezvény nem jöhetett volna létre a K+K Kft. és a nagybánhegyesi Zalka Tej Rt. támogatása és adományai nélkül, akiknek ezúton mondunk köszönetét. A nagycsaládos szülők önzetlen segítségét külön megköszönjük! A Nagycsaládosok Köröstarcsai Egyesülete nevében: Fehér Lászlóné elnökhelyettes Türelem, de meddig?Felháborodásomban és tehetetlenségemben fordulok Önökhöz! Ez év szeptember 10-én vásároltunk egy AIWA vide öle játszót. Kis pénzű, alacsony jövedelmű emberek vagyunk, három gyermeket nevelünk. A lejátszó megvétele komoly kiadást jelentett számunkra, mégis úgy gondoltuk megéri, hiszen más szórakozási lehetőségünk nincs. Három hétig élvezhettük, ezután már nem működött. Október 5-én meghibásodása miatt a békéscsabai szervizbe vittük.,,Helyben nem javítható"—mondták, felküldték Budapestre. Többszöri érdeklődésünkre csak ígéreteket kaptunk a megjavítására, illetve egy csereutalványt, mely azóta sem érkezett meg. Türelmes emberek vagyunk, de már nem hiszünk az ígéreteknek. Ezért ragadtam tollat, segítségüket kérvén, legalább a cserelehetőséghez. Az ünnepek miatt leginkább most érezzük a hiányát, nem beszélve az anyagi részéről. Cseresznyés Istvánné, Gyula Baby sitternek indult, testőrök menekítették haza (1.) Szinte mindennap olvashatunk az újságban olyan hirdetést, amelyben magyar közvetítő cégek munkalehetőséget kínálnak Nyugaton. A fiatal lányokat általában azzal csalogatják, hogy családoknál gyermekgondozói állás vár rájuk. A csábító ajánlatok mögött azonban olykor rémisztő valóság húzódik meg. A következő történetet egy édesanya mesélte el. Azért vállalta lánya kálváriájának nyilvánosságra hozatalát, mert abban reménykedik, hogy történetük gondolkodóba ejt néhány szülőt és vállalkozó szellemű gyereket, mielőtt „bedőlnének” a vonzónak tűnő hirdetéseknek. Nem akarta elengedni Az eset nyáron történt, de az anya még most sem tud indulatok nélkül beszélni róla. — Általában azzal szédítik meg a lányokat, hogy kimehetnek Angliába baby sitternek és ott, bár nem sokat keresnek, de kapnak lakást, ennivalót, tehát ellátást, gyakorolják a nyelvet, és lehetőség van arra is, hogy tanuljanak. Az én lányomat is ez a tanulási lehetőség vonzotta. Tizenhét éves elmúlt, leérettségizett. Találkozott az egyik ismerős kislánnyal, aki Londonban végzett ugyanilyen munkát, és nagyon tetszett neki, jól érezte ott magát. Ajánlott egy szolnoki címet, akik hozzásegítették ehhez az álláshoz. A lányom fölkereste a megadott címet, ahol egy hölgy fogadta. Elmondta, hogy Londonba közvetíti ki, személyesen is ismeri azt a családot, ahová menni fog, mert korábban ő is volt ott baby sitter. Azt ígérte, hogy 30—40 ezer forintnak megfelelő fizetést kap a gyerek és közben iskolába is járhat. —Mit szólt erre ön ? — Nem örültem neki, össze is vesztünk. A lányom érettségi után mindenképpen nyelvet akart tanulni, és egy lázadó korszakot élt, hogy hiába tanult, itthon nem lehet csinálni semmit. Nagyon csúnyán összevesztünk. Én valahogy meg- éreztem a bajt. Kiabáltam vele: „Értsd meg, hogy kurvát csinálnak belőled!” De ő üvöltött, hogy ki akar menni. — És ön elengedte... — El, mert két hónap múlva, amikor betöltötte a tizennyolcadik évét, az engedélyem nélkül is kimehetett volna. Megvettük a repülőjegyet és befizettünk hatezer forintot a közvetítőnek. Jött egy hivatalos papír a családtól, ahol várják a gyereket. De már ekkor gyanús volt, mert az ígéret Londonba szólt, a papír viszont már máshová. Tehát másik címre küldték a gyereket, mint amit először ígértek. A gondok már akkor kezdődtek, amikor kiment. Nem várta senki a repülőtéren, metróra kellett szállnia. Első nap felhívott és a telefonban elcsuklott ä hangja: „Anya, ez borzasztó ami itt van, repedezettek a falak, csupa kosz minden, és egy néger családnál kaptam állást.” Kiderült, hogy London külvárosába küldték, egy nagyon lepusztult környezetbe. Másnap én hívtam fel. Akkor is panaszkodott, hogy milyen gorombák, itt van az előző baby sitter, aki betanítja őt, de teljesen le van fogyva az a kislány. Kiderült, hogy főznie is kellene, holott a szerződésben erről nem volt szó. Felléphet a Music Tv-ben Az első héten (amíg betanul) eléggé szabad. Ahogy megtudtam tőle, működik azon a részen két vallási csoport, akik kifigyelik az új lányokat, és az a feladatuk, hogy maguk közé hívják őket, ha megtetszik nekik.-—így járt az ön lánya is. — Igen, még meg is örült neki, hogy vannak ismerősei. A két lány, aki megkömyékezte őt, nagyon jól, divatosan öltözött. Meghívták a csoportjukhoz. Elvitték a szépen berendezett lakásukra, ami tele volt szentképekkel. Meghívták egy étterembe. „Kérj, amit akarsz, mi fizetünk” — mondta. A lányom elment velük Londonba, örült, hogy addig sem kell abban a nyomornegyedben lennie. Elvitték a Music Tv-be, a stúdióba. Mivel előzőleg itallal kínálták (amiben feltehetően kábítószer volt) nagyon szédült, és nem emlékezett pontosan mindenre. De arra igen, hogy azt ígérték, csinálnak róla videoklipet, és ha jól sikerül, felléphet az MTY-ben. Valóban van ott egy olyan lehetőség, hogy bárkiről csinálnak ilyen klipet és hajói sikerül, akkor lehetőséget kap. Csak az a „szépséghibája”, hogy 90 ezer forint körüli összegért készítik el azt a felvételt. Mondták a lányomnak, hogy újon haza. kérjen pénzt. Ezt valahogy úgy adták be neki, mintha az ő érdemük lenne, hogy a lányom erre egyáltalán lehetőséget kap... Ha ellenkezel, megvernek —És a lánya írt haza. — Igen, de két levelet is kaptam. Az egyik homlok- egyenest ellenkezője volt a másiknak. Mert másodszorra már azt írta, hogy: anya, ez egy nagy hülyeség... — Nem akart kiszállni a lánya ebből a buliból? — De igen. Viszont a néger családnál lévő baby sitter azt mondta neki, hogy menj el velük, ne mondj nemet, mert megvernek. Ugyanakkor találkozott az üzletben egy lánnyal, aki azt tanácsolta, hogy hagyja ott ezt a néger családot, mert ő ismert egy magyar kislányt, aki hasonlóképpen járt, mint ő. Telefonált Budapestre a lánynak, és kiderült, hogy valóban igaz a történet. — A jól öltözött ,Jtölgyek" azonban újra eljöttek a lányáért. (Folytatjuk) Paulina Éva
