Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-31 / 26. szám
1995. január 31., kedd ERŐSZAK £Kli föl >BÉKÉ$ MEGYEI HÍRLAP Meggyalázva és megvádolva Halállal fenyegetve kényszerítette engedelmességre Egy nemrég kiadott tanulmány szerint Kelet-Európábán minden nyolcadik nő válik erőszakos nemi közösülés áldozatává, de 100 megerőszakolt közül mindössze háromnak van mersze feljelentést tenni. Egyesek környezetük reakciójától tartva hallgatnak, mások úgy érzik, viselkedésükkel, öltözetükkel ők is hozzájárultak a történtekhez, ezért nem fordulnak rendőrséghez. Többen úgy nyilatkoztak, megalázó számukra a sok kihallgatás, a bírósági tárgyalás, és főleg a tettessel való szembesítés. A további okok között a megfélemlítés szerepel, és a passzivitásban — állítólag — nem kis szerepe van annak a társadalmi előítéletnek, amely szerint a nők igénylik az erőszakot. Alábbi esetünk negatív hősét az áldozat feljelentette és a lehető legsúlyosabb büntetést kapta. Hogy joggal, az kiderül az alábbi sorokból. Anna aznap este jegyesénél járt, ám leendő anyósával hiába várta kedvesét, az nem érkezett meg. Már későre járt, ezért a lány — hogy édesanyja se aggódjon — jobbnak látta hazamenni. Otthon azonban csak hajnalban jelent meg. Kisírt szemmel, reszketve, sokkos állapotban. Ekkor egy szót sem lehetett belőle kicsikarni. A szerencsétlen teremtés azon vívódott, jelentse-e szörnyű élményét vagy, ahogy ezt a tettes életveszélyes fenyegetéssel követelte, hallgasson, mint a sír. Hosszas lelkitusa után Anna elment a rendőrségre és részletesen beszámolt a borzalmas éjszaka részleteiről. Útja a vasútállomás mellett vezetett. Hirtelen mellette termett egy ismeretlen fiatalember és megszólította: „Gyere velem, ha jót akarsz! És ne próbálj kiabálni, mert megjárod!” A lánynak esze ágában sem volt engedelmeskedni. Meggyorsította lépteit, de a férfi nem tágított. Megragadta a kezét és egy félreállított szerelvény felé húzta. „Ha kiabálni mersz, megöllek!" — hangzott a vészjósló fenyegetés. A távolban feltűnt három alak. Anna segítségért kiáltott. „Ok a haverjaim, feleslegesen erőlködsz" — mondta fölényesen a férfi, és durván a vagonba tuszkolta áldozatát. A fülkében azonnal a lényegre tért. „Siess vetkőzni, mert nemsokára indul a vonatom Újvárba, ugyanis odavalósi vagyok” — blöffölt, majd megparancsolta a lánynak, szedje ki fülbevalóit és húzza le gyűrűjét. Miután zsebrevágta az aranyholmikat, letolta a nadrágját és a lányra förmedt: „Vedd a szádba, de jól csináld, különben véged. Felvágom a hasadat és a fejed is lenyisszantom!” Anna, mi mást tehetett volna, engedelmeskedett. De ez nem volt elég kínzójának. ,Hem csináltad jól, ezért életeddel lakolsz. Válassz magadnak halálnemet” — mondta. A lány könyörgésre fogta a szót. Puszta életéért rimánkodott. Fogvatartója valami olyasmiről beszélt, hogy kiskorában meggyilkolták a szüleit, ezért bosszút fog állni. „Tégedés a fiúdat is megölöm “— mondta, és hogy szavainak nagyobb hitelt adjon, foglya táskájából elővette Anna és vőlegénye személyazonosságiját és megnézte lakhelyüket. , Amúgy sem hagyhatnálak élve, mert feljelentenél” — sziszegte, és egy vasreszelőt szorongatva jelezte, azzal végez vele. A lány ismét rimánkodni kezdett, és megígérte, soha senkinek sem szól a történtekről. A kegyetlen férfi gondolkodóba esett. ,Jól van — mondta kegyesen —, vedd még egyszer a szádba, de most már csináld úgy, ahogy kell, máskülönben szíven szúrlak!" A távolból lépések zaja hallatszott. A dúvad erélyesen figyelmeztette Annát: „Meg ne mukkanj, mert véged!" Természetesen a lány engedelmeskedett. Később, mikor úgy érezte, fogvatartója már kiélte ösztöneit, könyörögni kezdett: „Engedj már szabadon, nagyon fázom.” A férfi rámordult: „Szó sem lehet róla, még egyszer akarom. Most ülj rám!” A lány azt hitte, sohasem ér véget a megpróbáltatása, ám ekkor a férfi megszólalt. „Mennem kell, mert indul a vonatom. Ha vissza akarod kapni a gyűrűdet, gyere holnap hat és hét között az állomásra. És jegyezd meg: hallgass, mint a sír! Különben megöllek szüléiddel és a vőlegényeddel együtt, tudom hol laktok.” A találkán Anna helyett néhány rendőr várta és azonnal letartóztatta a többször büntetett 22 éves férfit. Tizenegy fiú és férfi gyilkosa áll bíróság előtt Moszkvában. Szergej Golovkine állatorvos iszonyatos ^gyilkosságsorozat elkövetője. Áldozatait kegyetlenül megkínozta, féktelen sza- dizmusa, kannibalizmusa(!) minden képzeletet felülmúlt. 1989-ben a Katoar falu közelében lévő erdőben egy fiatal fiú holttestére akadtak. A rendőrségi vizsgálat során a járásban további áldozatokra, köztük egy tizenkét éves fiú szétdarabolt tetemére leltek. Az esetek hasonlósága arra utalt, hogy a gyilkosságokat egy ember követte el. A belügyminisztérium speciális vizsgálóbizottságot hozott létre, melyben orvosok, pszichiáterek is részt vettek. Az akciót Óriáskígyónak nevezték el, mivel az óriáskígyó is lassan pusztítja el áldozatát. Vaszil- csenkó profeszor, a szexuálpa- tológiai intézet vezetője szerint „a gyilkos a lehető legrosszabb típusú szadista, fiatalfiúkat szemel ki áldozatul, leírhatatlan fizikai és lelki brutalitásra képes, áldozatát gyakran halálra kínozza, de előtte szexuálisan is meggyötri." , Óriási erővel folyt a nyomozás, a városban mindazokat felkeresték, akiknél valaha is szexuális abnormalitást állapított meg az orvos, a hatóság. 5799 embert hallgattak ki, átfésülték Moszkvát, majd a környékét. Zveigorod közelében egy fiatal fiú feldarabolt hullájára találtak. Egyik gyilkosság szörnyűbb volt, mint a másik, és a nyomozás, a kutatások, a kihallgatások eredménytelennek bizonyultak. Mint később kiderült, Golovkine a kiszemelt tizenöt éves fiút autóján magával vitte a lófarm központjába, ahol dolgozott. Lementek a garázs alatti helyiségbe, amelyet kínzókamraként, kivégzőhelyként használt. Levetkőztette a gyereket, hátrakötötte a kezét, megerőszakolta a fiút, lábánál fogva felakasztotta, végül a tetemet szisztematikusan, anatómiai ismereteit felhasználva feldarabolta. Végül a test bizonyos részeit grillen megsütötte és — megette. A hullarészeket az erdőben rejtette el, de a fejet előbb kifőzte, az agyat eltette, következő áldozatát ezzel is halálra rémítette. Egy alkalommal három fiút hurcolt magával. Az egyiket lábánál fogva felakasztotta, a másik kettőt pedig arra kényszerítette, hogy legyenek jelen társuk halálra kínzásában. Miután a fiú meghalt, részekre darabolta. A két szemtanúnak sem kegyelmezett. A boncolás megállapította, hogy a fiúk a kínzások órái alatt megőszültek. Ki ez a vadállat? Szergej Golovkine harminchárom éves. Moszkvától húsz kilométernyire, Odinsovóban lakott, agráregyetemi diplomával rendelkezik, akadémikus házaspár egyetlen fia. Jól öltözött, jól nevelt, visszafogott, a társasági életet kerülő embernek tartották. Sohasem volt szerelmi románca. Kiváló tanuló, kitüntetéssel végzett, a „legjobb diák” ezüstérmét is elnyerte. Állatorvosként a lovak mesterséges megtermékenyítésén dolgozott, érdekelte a munkája, kiváló szakember hírében állt. Csodálták, hogy milyen bravúrosan tudja szétdarabolni az állathullákat... 1992 őszén az erdőben járó gombázók tömegsírra bukkantak. A szakértők megállapították: ilyen mesterien csak hozzáértő tud feldarabolni. Ezzel új irányba terelődött a vizsgálat. Jelentkezett egy rémült fiú a rendőrségen, és elmondta, hogy együtt volt a három eltűnt fiúval. „Az odinsovói állomásra mentünk. Egy ember, aki Szerzs bácsinak szólíttatta magát, felajánlotta, hogy elvisz bennünket Gorkij faluba, ahová készülünk. Én nemet mondtam, mivel még dolgom volt, de a barátaim elfo- gadtákaz ajánlatot." A fiú leírta, hogy néz ki „Szerzs bácsi”, és milyen az autója. Ezután már nem volt nehéz rátalálni Golov- kinéra, aki a letartóztatást, a hétórás kihallgatást nyugodtan fogadta. A bizonyíték kevés volt a gyanúsított letartóztatásban tartásához, a rendőrfőnök mégis benn tartotta, egész éjszaka kérdésekkel ostromolta. Reggelre megtört, beismerő vallomást tett: tizenegy fiút és férfit ölt meg. Megmutatta kínzókamráját, elismerte, hogy tudatában volt cselekedete förtelmes voltának, de nem volt képes uralkodni magán. A legrettenetesebb gyilkosságsorozat feltárása befejeződött, az Óriáski- gyó-akció lezárult. (Sipa Press) Ejféli erőszak a temetőben Az erőszakos nemi közösülések kivizsgálása olykor igen kemény diónak bizonyul. Főleg akkor, ha az áldozat csak napok, hetek múlva jelenti be a történteket. Nem egyszer az is előfordul, hogy a feljelentés nem fedi a valóságot, vagyis, hogy egy-egy hölgy bosszúból vagy más célból próbál csőbe húzni valakit. Az igazság megállapítása az említett esetekben roppant nehéz és felelősségteljes feladat. Valószínűleg az alábbi drasztikus eset tisztázása is — noha a tények egyértelműnek tűnnek — alaposan megizzasztja majd a bűnüldöző szerveket. A dolog pikantériája, hogy az egyik gyanúsítottnak a papája a falu polgármestere. Az apa, ahelyett, hogy elítélné fiacskája tettét, úgy próbálja beállítani a történteket, mint a személye ellen irányuló, lejáratására szervezett provokációt. (Elvégre, a legjobb védekezés a támadás.) De nézzük, mi is történt azon a szerencsétlen szeptemberi éjszakán. A 32 éves Antónia asszony férje és 4 éves kislánya már az igazak álmát aludta, ő azonban még nem vágyott az ágyba. Eszébe jutott, hogy a közeli motelben diszkó van. Gondolta, rég nem volt szórakozni, és egy kis lazítás nem bűn. (Könnyelműségét azóta ezerszer megbánta.) A jegyzőkönyvbe diktált vallomása szerint — ezt több tanú is bizonyította — egy, legfeljebb másfél órát töltött a zenés helyen. Ez alatt az idő alatt két vodkát ivott meg. Talán az alkohol, talán a közelmúlt szomorú emlékei késztették arra, hogy ebben a kései órában látogasson az út túloldalán levő temetőbe, ahol édesanyja és tragikusan elhunyt fivére fekszik. A szórakozóhely előtt egy falubéli fiatalember cigarettázott. Megszólította, és arra kérte, kísérje a temetőbe, mert egyedül fél. A srác bólintott, és jelezte, indulhatnak. Közben — ám ezt már Antónia nem látta — intett a távolabb disku- ráló két barátjának, hogy kövessék őket. Amikor az asszony a testvére sírjához érve letérdepelt és imádkozni kezdett, abban a pillanatban fiatal kísérője rávetette magát, és ott a sírhanton erőszakkal magáévá tette. Hiába védekezett, rimánkodott, fenyegetőzött és kiabált segítségért az asszony. Erősítést csak — két haverja személyében — a támadó kapott. A barátok türelmesen vártak, míg társuk készen nem lett, aztán a másik fiú következett. A harmadik sem akart kimaradni a durva szórakozásból. O viszont a változatosság kedvéért orális szexre akarta rákényszeríteni a megalázott és sérült nőt. Antónia összeszedve utolsó erejét, futásnak eredt, és sikerült eltűnnie a sírok között. A három gazember egy ideig kereste, aztán odébbállt. A vérző, mezítlábas nő egy ideig várt, majd amikor úgy gondolta, elmúlt a veszély, kimerészkedett rejtekhelyéről, és visszatért a motelba. Ott viszont hiába kért, remélt segítséget. A személyzet kinevette, majd szívtelenül kitessékelte. Szerencséjére egy közeli bérházban megkönyörültek rajta. A kései óra ellenére befogadták, meghallgatták, bekötözték vérző lábait, majd a történtekről értesítették a rendőrséget. A rendőröknek nem okozott túl nagy gondot letartóztatni a három tettest — két fiatalkorút és egy tizennyolc éves ficsúrt, a polgármester fiát. A durva trió — és ez senkit sem lepett meg — a kihallgatást követően szabadlábra került. A polgármester előbb burkoltan, majd egyre nyíltabban szintén nyomást gyakorolt a feljelentőre. Látva, hogy a nőt nem tudja eltántorítani szándékától, fenyegetőzni kezdett. Behívatta idős apját, és figyelmeztette, ha a lánya nem gondolja meg magát, csúnyán ráfizet. A temetői incidens szenvedő alanya és családja idegileg már kikészült, mégsem hátrál meg. Az emberek hallgatnak és kíváncsian várják az igazság istennőjének döntését. Előfordul, hogy az áldozat csak napok, hetek múlva jelenti be a történteket Pandúr-fotó Emberevő állatorvos
