Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-31 / 26. szám

1995. január 31., kedd ERŐSZAK-taiREKES MEGYEI HÍRLAP Meggyalázva és megvádolva Halállal fenyegetve kényszerítette engedelmességre Egy nemrég kiadott tanulmány szerint Kelet-Európábán minden nyolcadik nő válik erőszakos nemi közösülés áldo­zatává, de 100 megerőszakolt közül mindössze háromnak van mersze feljelentést tenni. Egyesek környezetük reak­ciójától tartva hallgatnak, mások úgy érzik, viselkedésük­kel, öltözetükkel ők is hozzájárultak a történtekhez, ezért nem fordulnak rendőrséghez. Többen úgy nyilatkoztak, megalázó számukra a sok kihallgatás, a bírósági tárgya­lás, és főleg a tettessel való szembesítés. A további okok között a megfélemlítés szerepel, és a passzivitásban — állítólag — nem kis szerepe van annak a társadalmi előítéletnek, amely szerint a nők igénylik az erőszakot. Alábbi esetünk negatív hősét az áldozat feljelentette és a lehető legsúlyosabb bünte­tést kapta. Hogy joggal, az kiderül az alábbi sorokból. Anna aznap este jegyesé­nél járt, ám leendő anyósával hiába várta kedvesét, az nem érkezett meg. Már későre járt, ezért a lány — hogy édesanyja se aggódjon — jobbnak látta hazamenni. Otthon azonban csak hajnal­ban jelent meg. Kisírt szem­mel, reszketve, sokkos álla­potban. Ekkor egy szót sem lehetett belőle kicsikarni. A szerencsétlen teremtés azon vívódott, jelentse-e szörnyű élményét vagy, ahogy ezt a tettes életveszélyes fenyege­téssel követelte, hallgasson, mint a sír. Hosszas lelkitusa után Anna elment a rendőr­ségre és részletesen beszá­molt a borzalmas éjszaka részleteiről. Útja a vasútállomás mel­lett vezetett. Hirtelen mellet­te termett egy ismeretlen fia­talember és megszólította: „Gyere velem, ha jót akarsz! És ne próbálj kiabálni, mert megjárod!" A lánynak esze ágában sem volt engedel­meskedni. Meggyorsította lépteit, de a férfi nem tágí­tott. Megragadta a kezét és egy félreállított szerelvény felé húzta. „Ha kiabálni mersz, megöllek!" — hang­zott a vészjósló fenyegetés. A távolban feltűnt három alak. Anna segítségért kiál­tott. „Ok a haverjaim, feles­legesen erőlködsz" — mondta fölényesen a férfi, és durván a vagonba tuszkolta áldozatát. A fülkében azon­nal a lényegre tért. „Siess vetkőzni, mert nemsokára in­dul a vonatom Újvárba, ugyanis odavalósi vagyok" — blöffölt, majd megparan­csolta a lánynak, szedje ki fülbevalóit és húzza le gyű­rűjét. Miután zsebrevágta az aranyholmikat, letolta a nad­rágját és a lányra förmedt: „Vedd a szádba, de jól csi­náld, különben véged. Felvá­gom a hasadat és a fejed is lenyisszantom!” Anna, mi mást tehetett volna, engedelmeskedett. De ez nem volt elég kínzójá­nak. „Nem csináltad jól, ezért életeddel lakolsz. Vá­lassz magadnak halálnemet" — mondta. A lány könyör­gésre fogta a szót. Puszta éle­téért rimánkodott. Fogvatar­tója valami olyasmiről be­szélt, hogy kiskorában meg­gyilkolták a szüleit, ezért bosszút fog állni. „Téged és a fiúdat is megölöm “— mond­ta, és hogy szavainak na­gyobb hitelt adjon, foglya táskájából elővette Anna és vőlegénye személyazonos­ságiját és megnézte lak­helyüket. , Amúgy sem hagy­hatnálak élve, mert feljelen­tenél” — sziszegte, és egy vasreszelőt szorongatva je­lezte, azzal végez vele. A lány ismét rimánkodni kezdett, és megígérte, soha senkinek sem szól a történ­tekről. A kegyetlen férfi gon­dolkodóba esett. Jól van — mondta kegyesen —, vedd még egyszer a szádba, de most már csináld úgy, ahogy kell, máskülönben szíven szúrlak!" A távolból lépések zaja hallatszott. A dúvad erélye­sen figyelmeztette Annát: „Meg ne mukkanj, mert vé­ged!” Természetesen a lány engedelmeskedett. Később, mikor úgy érezte, fogvatartója már kiélte ösz­töneit, könyörögni kezdett: „Engedj már szabadon, na­gyon fázom.” A férfi rámor­dult: „Szó sem lehet róla, még egyszer akarom. Most ülj rám!” A lány azt hitte, sohasem ér véget a megpró­báltatása, ám ekkor a férfi megszólalt. „Mennem kell, mert indul a vonatom. Ha vissza akarod kapni a gyűrű­det, gyere holnap hat és hét között az állomásra. És je­gyezd meg: hallgass, mint a sír! Különben megöllek szülé­iddel és a vőlegényeddel együtt, tudom hol laktok.” A találkán Anna helyétt néhány rendőr várta és azon­nal letartóztatta a többször büntetett 22 éves férfit. A Ejféli erőszak a temetődben Az erőszakos nemi közösülések kivizsgálása olykor igen kemény diónak bizonyul. Főleg akkor, ha az áldozat csak napok, hetek múlva jelenti be a történ­teket. Nem egyszer az is előfordul, hogy a feljelentés nem fedi a valóságot, vagyis, hogy egy-egy hölgy bosszúból vagy más célból próbál csőbe húzni vala­kit. Az igazság megállapítása az említett esetekben roppant nehéz és felelősségteljes feladat. Valószínűleg az alábbi drasz­tikus eset tisztázása is — noha a tények egyértelműnek tűn­nek — alaposan megizzasztja majd a bűnüldöző szerveket. A dolog pikantériája, hogy az egyik gyanúsítottnak a papája a falu polgármestere. Az apa, ahelyett, hogy elítélné fiacs­kája tettét, úgy próbálja beállí­tani a történteket, mint a sze­mélye ellen irányuló, lejáratá­sára szervezett provokációt. (Elvégre, a legjobb védekezés a támadás.) De nézzük, mi is történt azon a szerencsétlen szeptem­beri éjszakán. A 32 éves Antó­nia asszony férje és 4 éves kis­lánya már az igazak álmát aludta, ő azonban még nem vágyott az ágyba. Eszébe ju­tott, hogy a közeli motelben diszkó van. Gondolta, rég nem volt szórakozni, és egy kis la­zítás nem bűn. (Könnyelműsé­gét azóta ezerszer megbánta.) A jegyzőkönyvbe diktált vallomása szerint — ezt több tanú is bizonyította — egy, legfeljebb másfél órát töltött a zenés helyen. Ez alatt az idő alatt két vodkát ivott meg. Ta­lán az alkohol, talán a közép múlt szomorú emlékei kész­tették arra, hogy ebben a kései órában látogasson az út túlol­dalán levő temetőbe, ahol édesanyja és tragikusan el­hunyt fivére fekszik. A szórakozóhely előtt egy falubéli fiatalember cigarettá­zott. Megszólította, és arra kérte, kísérje a temetőbe, mert egyedül fél. A srác bólintott, és jelezte, indulhatnak. Közben — ám ezt már Antónia nem látta — intett a távolabb disku- ráló két barátjának, hogy kö­vessék őket. Amikor az asszony a testvé­re sírjához érve letérdepelt és imádkozni kezdett, abban a pillanatban fiatal kísérője rá­vetette magát, és ott a sírhan­ton erőszakkal magáévá tette. Hiába védekezett, rimánko­dott, fenyegetőzött és kiabált segítségért az asszony. Erősí­tést csak — két haverja szemé­lyében — a támadó kapott. A barátok türelmesen vártak, míg társuk készen nem lett, aztán a másik fiú következett. A harmadik sem akart kima­radni a durva szórakozásból. Ő viszont a változatosság kedvé­ért orális szexre akarta rákény­szeríteni a megalázott és sérült nőt. Antónia összeszedve utol­só erejét, futásnak eredt, és sikerült eltűnnie a sírok között. A három gazember egy ideig kereste, aztán odébbállt. A vérző, mezítlábas nő egy ideig várt, majd amikor úgy gondol­ta, elmúlt a veszély, kimerész­kedett rejtekhelyéről, és visszatért a motelba. Ott vi­szont hiába kért, remélt segít­séget. A személyzet kinevette, majd szívtelenül kitessékelte. Szerencséjére egy közeli bér­házban megkönyörültek rajta. A kései óra ellenére befogad­ták, meghallgatták, bekötöz­ték vérző lábait, majd a történ­tekről értesítették a rendőrsé­get. A rendőröknek nem okozott túl nagy gondot letartóztatni a három tettest—két fiatalkorút és egy tizennyolc éves ficsúrt, a polgármester fiát. A durva trió — és ez senkit sem lepett meg — a kihallgatást követő­en szabadlábra került. A polgármester előbb bur­koltan, majd egyre nyíltabban szintén nyomást gyakorolt a feljelentőre. Látva, hogy a nőt nem tudja eltántorítani szán­dékától, fenyegetőzni kezdett. Behívatta idős apját, és figyel­meztette, ha a lánya nem gon­dolja meg magát, csúnyán ráfi­zet. A temetői incidens szenve­dő alanya és családja idegileg már kikészült, mégsem hátrál meg. Az emberek hallgatnak és kíváncsian várják az igazság istennőjének döntését. Emberevő állatorvos Tizenegy fiú és férfi gyilkosa áll bíróság előtt Moszkvában. Szergej Golovkine állatorvos iszonyatos ^gyilkosságsorozat elkövetője. Áldozatait kegyet­lenül megkínozta, féktelen sza- dizmusa, kannibalizmusa(l) minden képzeletet felülmúlt. 1989-ben a Katoar falu köze­lében lévő erdőben egy fiatal fiú holttestére akadtak. A rendőrsé­gi vizsgálat során a járásban to­vábbi áldozatokra, köztük egy tizenkét éves fiú szétdarabolt tetemére leltek. Az esetek ha­sonlósága arra utalt, hogy a gyil­kosságokat egy ember követte el. A belügyminisztérium spe­ciális vizsgálóbizottságot ho­zott létre, melyben orvosok, pszichiáterek is részt vettek. Az akciót Óriáskígyónak nevezték el, mivel az óriáskígyó is lassan pusztítja el áldozatát. Vaszil- csenkó profeszor, a széxuálpa- tológiai intézet vezetője szerint „a gyilkos a lehető legrosszabb típusú szadista, fiatalfiúkat sze­mel ki áldozatul, leírhatatlan fizikai és lelki brutalitásra ké­pes, áldozatát gyakran halálra kínozza, de előtte szexuálisan is meggyötri.” Óriási erővel folyt a nyomo­zás, a városban mindazokat fel­keresték, akiknél valaha is sze­xuális abnormalitást állapított meg az orvos, a hatóság. 5799 embert hallgattak ki, átfésülték Moszkvát, majd a környékét. Zveigorod közelében egy fiatal fiú feldarabolt hullájára talál­tak. Egyik gyilkosság ször­nyűbb volt, mint a másik, és a nyomozás, a kutatások, a kihall­gatások eredménytelennek bi­zonyultak. Mint később kiderült, Golov­kine a kiszemelt tizenöt éves fiút autóján magával vitte a ló­farm központjába, ahol dolgo­zott. Lementek a garázs alatti helyiségbe, amelyet kínzókam­raként, kivégzőhelyként hasz­nált. Levetkőztette a gyereket, hátrakötötte a kezét, megerő­szakolta a fiút, lábánál fogva felakasztotta, végül a tetemet szisztematikusan, anatómiai is­mereteit felhasználva feldara­bolta. Végül a test bizonyos ré­szeit grillen megsütötte és — megette. A hullarészeket az er­dőben rejtette el, de a fejet előbb kifőzte, az agyat eltette, követ­kező áldozatát ezzel is halálra rémítette. Egy alkalommal három fiút hurcolt magával. Az egyiket lá­bánál fogva felakasztotta, a má­sik kettőt pedig arra kényszerí­tette, hogy legyenek jelen tár­suk halálra kínzásában. Miután a fiú meghalt, részekre darabol­ta. A két szemtanúnak sem ke­gyelmezett. A boncolás megál­lapította, hogy a fiúk a kínzások órái alatt megőszültek. Ki ez a vadállat? Szergej Go­lovkine harminchárom éves. Moszkvától húsz kilométernyi­re, Odinsovóban lakott, agrár­egyetemi diplomával rendelke­zik, akadémikus házaspár egyetlen fia. Jól öltözött, jól ne­velt, visszafogott, a társasági életet kerülő embernek tartot­ták. Sohasem volt szerelmi ro­mánca. Kiváló tanuló, kitünte­téssel végzett, a „legjobb diák” ezüstérmét is elnyerte. Állator­vosként a lovak mesterséges megtermékenyítésén dolgo­zott, érdekelte a munkája, kivá­ló szakember hírében állt. Cso­dálták, hogy milyen bravúrosan tudja szétdarabolni az állathul­lákat... 1992 őszén az erdőben járó gombázók tömegsírra bukkan­tak. A szakértők megállapítot­ták: ilyen mesterien csak hozzá­értő tud feldarabolni. Ezzel új irányba terelődött a vizsgálat. Jelentkezett egy rémült fiú a rendőrségen, és elmondta, hogy együtt volt a három eltűnt fiú­val. ,Az odinsovói állomásra mentünk. Egy ember, aki Szerzs bácsinak szólíttatta magát, fel­ajánlotta, hogy elvisz bennünket Gorkij faluba, ahová készülünk. Én nemet mondtam, mivel még dolgom volt, de a barátaim elfo­gadták az ajánlatot." A fiú leír­ta, hogy néz ki „Szerzs bácsi”, és milyen az autója. Ezután már nem volt nehéz rátalálni Golov- kinéra, aki a letartóztatást, a hét­órás kihallgatást nyugodtan fo­gadta. A bizonyíték kevés volt a gyanúsított letartóztatásban tar­tásához, a rendőrfőnök mégis benn tartotta, egész éjszaka kér­désekkel ostromolta. Reggelre megtört, beismerő vallomást tett: tizenegy fiút és férfit ölt meg. Megmutatta kín­zókamráját, elismerte, hogy tu­datában volt cselekedete förtel­mes voltának, de nem volt képes uralkodni magán. A’legrettene­tesebb gyilkosságsorozat feltá­rása befejeződött, az Óriáski- gyó-akció lezárult. (Sipa Press) Előfordul, hogy az áldozat csak napok, hetek múlva jelenti be a történteket Pandúr-fotó

Next

/
Thumbnails
Contents