Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-31 / 26. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1995. januar 31„ kedd Q Évforduló. Ezen a napon hunyt el 1925-ben Kulka Frigyes orvos, mellkassebész, egyetemi tanár, 1950-tól a Korányi Szanatóriumban, közben két alkalommal Koreában dolgozott. 1959—78 között a szegedi Sebészeti Klinika, majd haláláig az Orvostovábbképző Egyetem sebészprofesszora volt. Sebészi gyakorlata elsősorban a daganatos mellkassebészetre terjedt ki, e témakörben mintegy 170 közleménye jelent meg. Alapítvány. Régóta gondolkodnak Nagykamaráson azon, hogy a gyermekek oktatási és művelődési lehetőségeinek bővítésére valamilyen alapítvány létrehozására lenne szükség. Az elképzeléseket a testületi ülés elé terjesztették, amelynek tagjai egyetértettek a települést szolgáló Kulturális Alapítvány létrehozásával. A döntést követően, mint azt elmondták, az elképzelések tartalmi és formai lebonyolítása folyamatban van. Közgyűlés és farsang. E két teljesen különálló med- gyesegyházi programnak egyetlen közös vonása van: egy napon rendezik meg. A Medgyesegyházi Haladás Mgsz ugyanis február 3-án 9.30 órára hívta meg tagjait az évindító közgyűlésre a művelődési házba. Az ülésen az igazgatóság beszámol a szövetkezet vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, majd a felügyelő bizottság ad számot a munkájáról. Ugyancsak e nap délutánján az általános iskolások gyűlnek össze a sport- csarnokban, ahol feltehetően egy vidám farsangi rendezvény részesei lehetnek. Mitói drága, ha olcsó? Az idén ígérik, nem lesz fennakadás a tankönyvellátásban Archív fotó Az 1994/95-ös tanévben a tankönyvek előállítási átlagára mindössze 173 forint volt, mire azonban a könyvek a diákok kezébe kerültek, bolti áruk már legalább a kétszeresére nőtt. Dr. Dan- ka Attila, a Nemzeti Tan- könyvkiadó Rt. marketing igazgatója a tankönyvek magas árát maga is tűrhetetlennek tartja. — A vállalaton belül is vitatkozunk azon, hogyan lehetne csökkenteni a tankönyvkészítés költségeit. Azt tervezzük, hogy elindítunk egy, a mostaninál 20- 30 százalékkal olcsóbb könyvekből álló sorozatot, amelyben ugyanazok a könyvek szerepelnének, csak olcsóbb papírt, kevésbé drága borítót alkalmaznánk. Sajnos úgy tapasztaltuk, hogy Magyarországon még nincs igazából hitele a szürkésszínű biopapírra nyomtatott könyveknek. A szép kötésű, mutatós portéka a kelendő, még akkor is, ha drágább. — Minden évben problémát jelent, hogy tanévkezdésre nem készülnek el az új tankönyvek. Másképp lesz az idén? — Elhatároztuk, hogy legkésőbb július l-jéig legyártatjuk a megrendeléseket, de hogy betarthassuk a határidőt, az iskoláknak legkésőbb február elejéig el kell juttatniuk megrendeléseiket a kiadóhoz. A terjesztés viszonylag zökkenő- mentes, attól nem kell tartani, hogy a kész könyvek nem kerülnek ki az iskolákhoz. — Vidéken is zavartalan a tankönyvellátás ? — A nagykereskedők minden megyeszékhelyen működtetnek már egy tankönyvboltot. A közeljövőben saját üzleteinkben szeretnénk létrehozni egy-egy „sulicentrumot”, ahol a tankönyveken kívül füzeteket, írószereket, táskákat is lehet kapni. ♦ Békéscsabán a Nemzeti Tanköny vkiadó Rt. és a Műszaki Könyvkiadó Kft. regionális terjesztője, a Lombard Könyvház Kft. február 15-ig régiónk négy megyéjéből közel nyolcszáz iskola tankönyvrendelését várja — tudtuk meg Bálint Ákostól, a Lombard Könyvház Kft. ügyvezető igazgatójától. — Az iskolai megrendeléseket szegedi központjukban öszesítik, csak ezután indulhat meg a nyomdai gyártás. A korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, az iskolák hetven százaléka pontosan betartja a tankönyvmegrendelési határidőt, a többiek csak kisebb-nagyobb késéssel jelzik az igényüket. Úgy tűnik az idén sem lesz ez másként. A Lombard Könyvház Kft. Békéscsabán nyitotta meg elsőként önálló tankönyvboltját, ahol a fentiekben már említett két kiadó közismereti tankönyvei mellett lexikonokat, szótárakat, ajánlott és kötelező irodalmat, nyelvkönyveket és tanári kézikönyveket kínálnak. A Lombard Tankönyvbolt egyben bemuta- tótermül is szolgál a pedagógusoknak, hiszen itt a könyvesház által ajánlott valamennyi kiadványba belelapozhatnak. Az alternatív tankönyveket választó iskolák dolgát szeretné megkönnyíteni a békéscsabai Radnóti Könyvesbolt. A megye általános, illetve középiskoláinak felajánlották, amennyiben igényt tartanak rá, beszerzik és ki is szállítják a megrendelésüket. Boros Erika, FEB. Csath Róza A köd Nincs okunk tagadni, már akkor a guta kerülget sokunkat, mikor a televízió némely műsorának képsorait látjuk. Hosszú, olykor néptelen folyosó valahol a Parlamentben vagy akárhol; esetleg néhány alak bukkan elő. nem tudni honnan. Tétován imbolyog egyszer egy frakcióvezető, másszor egy miniszter; a,főszereplő" keze az ajtó kilincsén, másikban kabátja vagy a diplomatatáskája. Férdül a kép, felnyílik az ajtó, mögötte tök üres szoba. Majd üres íróasztalon matat a fontos férfiú, körüllengi a mindenre rátelepülő titokzatosság. A narrátor mindeközben nyomja a maga szövegét. Én akkor már egyenesen kinyúlok, ha a „zárt ülés” táblát viselő ajtó mögül kilépő államférfit gyakorlatlan riporter gyenge érdeklődése állítja meg sietős útjában: ugyan felelne már arra—teszem azt—, mi is történt odabent? „Hát, így nem...”, „Nem tudom", „Erről nem kívánok nyilatkozni",.,Magánvéleményem van, azt, ugye mégsem mondhatom", „Nem az én kompetenciám", „Nem egyeztettünk még”, „Előbb talán ezt kellene csinálni, majd aztán azt”, „Nem publikus”. Szóval folyik a ködösítés minden szinten, minden ügyben. Senki nem tud semmit, senki nem mond semmit. A frakcióvezető lekicsinylőén mosolyog, a miniszter felhúzza vállait, széttárja karjait. Az én másik készülékemen viszont beugrik a kép. Kerekasztalt látok, vitázó résztvevőkkel: talán bizony a nyilvánosság klubja az. Chartás menetelés is feltűnik, aztán némi össztűzre is emlékszem. Gyöngyöző homlokot látok, meg kérdések alatt nyögő első osztályú politikust. Közben azt mérlegelem némi fogyasztói ingerültséggel: vajon kinek-minek jó ez a mostani köd? Mert gondoljuk csak meg: a ködök tulajdonsága az, hogy egyszerfelszállnak. S akkor? Akkor látszik, hogy a jellegtelen , tömény szürkeség milyen sok piszkot takart el. Néha bizony elkéne egy kis össztűz. No, nem olyan nagy, meg amolyan hosszú sem, de azért egy kicsit — jól irányzott célzásokkal meg lehetne szorongatni a mostanában túlzott szerénységet demonstráló tegnapi demonstrálókat. Nem is holmi nagy ágyúkkal, megtenné a kézifegyver is. Az üléseket eltakaró ajtókra meg ki kellene tenni a táblát: „Figyelem! A zártkörű ülések ideje alatt a titokzatosság teljes körű biztosításával a rendbetétel zavartalanul folyik.” Petőcz Károly Fáznak a kofák Gyomaendrődön szerda a piaci napok egyike, s ottjártunk- kor—igaz korán volt. reggel 6 óra — alig-alig találkoztunk kereskedővel. Az újkori vándorkereskedő már nem sátorral, hanem nyugati zárt kisteherautóval érkezik a helyszínre. Áruját így biztosabban tudja szállítani, őrizni. Gyomaendrődön — úgy mint máshol — meghatározott helye van egy-egy elárusítónak. Az íratlan szabályok betartása mindenki számára kötelező, s nem háborgatják egymás felség- területét. Erős az összefogás — mondja egy fiatalember, aki Békéscsabáról érkezett —, mert össze kell tartani, sok a tolvaj és hát nem kevés az ellenőrök száma sem. Vevővel beszélgetni nemigen tudtunk. Később is csak egy-egy nézelődő volt. Többnyire zöldséget és papírárut kerestek. A krumplit 82 forintért adták, ezen ütközött meg mindenki. A legnagyobb forgalmat Bankó János lán- gossütő könyvelte el minden bizonnyal, hiszen ő legkorábban érkezik, s ellátja kereskedőtársait és természetesen a vevőket is többféle illatos lán- gossal. O az, aki nem panaszkodhat, mert hosszú sorok állnak bódéja előtt. A többiek csak úgy meg-megélnek — mondják. Pénz alig van, nézelődő se nagyon, pedig még az időjárás is enyhébb volt, mint a múlt héten. De abbahagyni nemigen lehet, mert aki beszáll ebbe a mókuskerékbe, az már kiszállni nem tud. P. J. Gyertyafény mellett született a történelmi dráma / író, aki nem szeret írni % Természetvédők együttműködése Hazánk legnagyobb természet- védelmi egyesületének, a Magyar Madártani és Természet- védelmi Egyesületnek Békés megyi helyi csoportja január 28-án tartotta tisztújító közgyűlését Szarvason, a Körös— Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság székházában. Nagy érdeklődés kísérte az éves beszámolót, illetve az 1995. évi tervek és elképzelések ismertetését. Az egész napos program keretében bemutatkozott a Körös—Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság, melyet tudományos igényű előadások és a közelmúltban elkészült természetfilmek vetítése követett. A közgyűlés egy megállapodás aláírásával zárult, amely az igazgatóság és a társadalmi szervezet között jött létre. A megállapodás kiterjed a természetvédelmi kutatások, fejlesztési tervek és a kölcsönös információcsere összehangolására. Célként rögzíti az egyesület tagjainak aktív részvételét a természeti értékek őrzési feladatainak ellátásában. „Arra tettem fel az életem, hogy majdcsak lesz valahogy...” — jelentette ki találkozásunkkor. Ennyi bevezető után már az életfilozófiája többi láncszemén sem csodálkoztam: „a szabályok azért vannak, hogy áthágjuk őket; mindent szabad, amit megengedek magamnak; szeretem az olyan utakat, amelyeken eddig még senki sem járt”. Varga András semmiképpen sem fér bele az átlagember fogalmába. Saját bevallása szerint maga sem érti, hogyan „keveredett” az emberiség dimenziójába. A külsőségek, hogy Sarkadon él, hogy három éve fejezte be a helyi középiskolát, hogy ugyanolyan szeme, szája, keze, lába van, mint másoknak, tipikusan „földi lényre” vall, ám a gondolkodása, életmódja eltér a megszokottól. Külön házban lakik (ő bungalónak nevezi), reggelente kisalakol, fát vág, begyújt, zenét hallgat, cigizik, egész nap nem szól egy szót sem, aztán hirtelen verset ír vagy novellát, esetleg történelmi drámát. — Mikor vette észre, hogy „kilóg a sorból” ? -— kérdeztem tőle. — Nyolcéves koromban kezdtem írni — válaszolta.— Három éve megjelent egy verseskötetem, tavaly pedig a no- velláskötetem. Amíg suliba jártam, nem nagyon beszéltem az írói hajlamomról senkinek. A tanáraim se tudták rólam. Nem is voltam jó tanuló. Irodalomból hármasom volt, nyelvtanból meg négyesem. Imi a mai napig sem szeretek. Mármint fizikailag. Görcsöt kap a kezem, és csak vések. — író, aki az iskolában nem szerette az irodalmat...?—motyogtam félhangosan. —Nem ezért voltam hármas. Lehet, hogy öntörvényűség, de ha valamit hülyeségnek láttam, nem tanultam meg. Ha valaki bevágja az anyagot, az nem eredeti. Es én imádom az eredetiséget. Itt van például a verselemzés. Brrr! Ki tudhatja, mire gondolt a költő, amikor a verset írta!? Lehet, hogy éhes volt, de egész másról szólnak a strófák. A fogalmazásórákat szerettem a leginkább. Ott alkotni lehetett... —Különcnek tartod magad? „Arra lettem fel az életem, hogy majdcsak lesz vala- hogy... Fotó: Kovács Erzsébet — El se tudnám felejteni, mert mindig mondják! Itt van mindjárt a hosszú hajam. Nagyvárosi viszonylatban talán nem feltűnő, Sarkadon viszont igencsak megbotránkoznak rajta. Az is feltűnő sokaknak, hogy én egész nap odabenn kuksolok, szinte sehová sem járok. —Mit szól mindehhez a szőkébb család, a hozzátartozók? — Tyú, mit kiálltam én az évek alatt, mire elfogadtak ilyennek, amilyen vagyok! Anyukám kedvéért még telefonszerelőnek is elmentem, de hát nem sokáig bírtam. Próbáltam felvételizni az ELTE-re, de már nem bánom, hogy nem vettek fel. Az íráshoz nem suli kell elsősorban. Lehet, hogy valaki summa cum laude végez, aztán gőze sincs, hogy kellene hozzáfogni egy mondathoz. — JJgy hallottam, most egy történelmi drámán dolgozik...-— Már befejeztem. Egy évig írtam. A novelláskötetem megjelenésével párhuzamosan azon törtem a fejem, hogy most már valami emberpróbálót kellene csinálnom. Az ötlet már gyerekkoromban megszületett, csak tavalyig el volt temetve bennem. Beckó vára. Olyan rossz időben történtek az események, hogy két hónapom ment rá az előtanulmányokra. Áttanulmányoztam a korabeli szavakat, népszokásokat, népdalokat. Tényleg emberpróbáló volt. Aztán hozzákezdtem az íráshoz. De kizárólag csak gyertyafénynél tudtam írni, és akkor, amikor az agy már a végsőket rúgta a hajnali órákban. Ilyen-» kor megnyílt valami bennem, és írtam, mint a gép. Másnap el sem akartam hinni, hogy az az én kezem munkája... —És most hogyan tovább? — Megpróbálom eladni, bár nem vagyok egy menedzser típus. Aztán írom a következőt. Az ötlet már megvan. A ’80-as évekről fog szólni, de az is lehet, hogy a ’70-es évekről. Egyelőre még nem akarok róla beszélni, mert hosszú, bonyolult és összetett história. Egyet azonban biztosan tudok. Én nem szeretek biliárdozni, horgászni, meg telefont szerelni. író akarok lenni, és ebből szeretnék megélni is... Búcsúzáskor a kezembe nyomta a tavaly megjelent no- velláskötetét. Ajándékba. Én pedig eltettem, hogy majd egyszer elolvasom, ám úgy alakult, hogy még aznap belelapoztam. Nem tudtam letenni... Magyar Mária
