Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-30 / 25. szám
1995. január 30., hétfő CSALÁDIOLDAL «ÉS MEGYEI HÍRLAP Hírek 2013-ra gyógyítható. A tudósok egyrij gyorsabbak és ügyesebbek. A német kutatási minisztérium egy átfogó tanulmánya most számba vette az elkövetkező 30 évben várható újdonságokat. 30 év a tudományban hihetetlenül nagy idő. Gondoljunk csak arra, mi mindennel rendelkezünk ma, amivel 1965-ben még nem: színes televízió, zsebszámológép, mobiltelefon. Az a kép, amit a tanulmányt készítő 1000 tudós lát maga előtt, nem kevésbé impozáns: 2005-re megtalálják az AIDS elleni hatóanyagot, 2013-ig pedig a rák gyógyszerét. 2010-ben a városok ökológiai helyzete lényegesen jobb lesz a mainál. Hála az új újrahasznosítási rendszernek, a szemét mennyisége a felére csökken. Szerelmi elixir. Dr Felix Kindore pittsburghi biokémikus egyetemi professzor intenzív savanyúká- poszta-kúrát rendelt el 441 40 év feletti férfi páciensének: ebédre és vacsorára főzött savanyúkáposztát, reggelire, uzsonnára és lefekvés előttre plusz egy pohár frissen facsart savanyúkáposzta- levet. A kúra már három hét után meghozta eredményét: a teszt-személyek szerelmi kedve háromszorosára, „állóképességük” tízszeresére növekedett! „A savanyúkáposztában különösen jó kombinációban találhatók meg azok a vitaminok és ásványi anyagok, amelyek a hímivarsejtek termelésére és a vérellátásra hatnak.” Feketelista az alkalmatlanokról így tél közepén már alig várjuk a nyár adta örömöket, a nyaralást, a családdal tölthető 2-3 hetet. Aki ebben az évben is szervezett keretekben kíván külföldre utazni, nyilván már eldöntötte, hová szeretne menni. Abban azonban még bizonytalan lehet, hogy melyik utazási irodában fizet be az áhított üdülésre vagy körutazásra. Bizonytalansága teljességgel érthető, hiszen az elmúlt időszakban nem egyszer rekedtek külföldön a „boldog” világjárók. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal (OIH) az áldatlan állapotok felszámolása érdekében kidolgozott egy szigorító javaslatot az utazási irodák működésére. A jelenleg érvényes szabályok szerint szinte bárki alapíthat utaztatással foglalkozó társaságot. így azok is, akik egyszer (vagy többször?) már „jégre” vittek gyanútlan vendégeket. Ezért az OIH a jövőben csak azoknak adna engedélyt efféle tevékenység végzésére, akik igazolni tudják, hogy az elmúlt 5 évben nem vezettek csődbe utazási irodát. Ezzel azt kívánja megakadályozni a hivatal, hogy aki egyszer már belebukott ebbe a dologban, az ne kezdhesse más néven újra. Az elképzelések szerint azonban nemcsak akkor lehetne felszámolni az irodát, ha fizetésképtelen, hanem akkor is, ha nem a megfelelő színvonalon teljesíti feladatát. Az irodák működésének feltételéül szabott úgynevezett vagyoni biztosíték megemelése szintén az utazók biztonságát szolgálná. Ha ugyanis bármilyen okból elfogy a társaság pénze, ebből lehet fedezni a legszükségesebb kiadásokat. így például ebből fizetik a külföldön rekedt csoportok hazautazását, vagy a felmerült szállodai és egyéb kifizetetlen költségeket. A vagyoni biztosíték célszerű felhasználására a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség kapna megbízást. Ezenkívül az OIH szükségesnek tartja, hogy — a más területeken jól működő védjegyhez hasonlóan — az irodák is külön emblémával jelezzék megbízhatóságukat a tájékozatlan vendégeknek. Ezt a jelvényt a Magyar Utazási Irodák Szövetsége ítélné oda a tagjainak, amelyekért felelősséget vállal. Mivel azonban ezek az elképzelések a legjobb esetben is csak az év első felében — a kötelező hivatali egyeztetések után — nyerhetik el végleges formájukat, ebben az évben még aligha befolyásolhatják az utazási irodák működését. Az év második felétől, illetve a jövő évtől azonban már mindenképpen segíthetnek az utazni szándékozóknak az eligazodásban. Bánhegyi Zsuzsa Ferenczy-Europress Mesterséges megtermékenyítés A barcelonai orvosi kamara konferenciát rendezett a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos orvosi, jogi és etikai problémák megvitatására. Spanyolországban, amióta 1984-ben megszületett az első lombikbébi, 2 ezer esetben alkalmazták sikeresen ezt az eljárást. Egészségügyi adatok szerint 40 ezer olyan házaspár van az országban, akiknek megtermékenyítési problémái vannak, a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó klinikákon pedig 3 ezer fagyasztott embrió várja sorsát. Az orvosok szerint nemsokára lehetséges lesz nemcsak a megtermékenyített, de a megtermékenyítetlen petesejt fagyasztása is. így a meddő nők olyan petebankból származó petét hordhatnának ki, amelyet saját férjük termékenyít meg. Azok a nők pedig, akiknek valamilyen betegség miatt el kell távolítani a petefészküket vagy petevezetéküket, előzőleg lefagyasztathatnak néhányat saját petesejtjük közül későbbi megtermékenyítésre. Mivel Spanyolországban nagyon kevés a petedonor, ezért egyes, mesterséges megtermékenyítésre szakosodott klinikák, például a barcelonai Cefer és a bilbaói Euskalduna klinika fiatal, egyetemista lányokat keresnek, akik 100 ezer peseta fejében donornak vállalkoznak. A klinikák így szerzik be a petebankjukba azt a mennyiséget, amelyet aztán a szerényebb anyagi körülmények között élő asszonyoknak ajánlhatnak fel. A barcelonai orvosi kamara konferenciáján a résztvevők nemcsak orvosi, de jogi szempontból is megvitatták a mesterséges megtermékenyítés kérdését. Spanyolországban 1988-ban fogadták el a vonatkozó törvényt. E szerint hat hónapon belül meg kellett volna alakulnia egy bizottságnak, amely kidolgozta volna a részletes rendelkezéseket. Előírták a mesterségés megtermékenyítéssel kapcsolatos összes beavatkozások központi nyilvántartását is. Mindez azóta sem történt meg. Egyre több olyan eset létezik, amely jogilag megoldhatatlan. Például annak a házaspárnak az esete, akik elváltak, és azóta egyik fél sem akar a másik javára lemondani a lefagyasztott embrióról. Jelenleg csak az orvosok tisztességében bízhatnak a spanyolok. A mesterséges megtermékenyítés ugyanis nemcsak az embriókkal való feketekereskedelmet teszi lehetővé, hanem arra is vezethet, hogy a megfelelő eljárásokat megfizetni tudó rétegek a gyermekeik adottságainak javítása érdekében különféle manipulációba kezdjenek. MTI Az érintés mágikus ereje Ha egy kicsit több figyelmet szentelünk az emberek viselkedésének, olykor-olykor feltűnik: nem igazán érintik meg egymást. A mi kultúránk ugyanis szigorúan leszűkítette az érintés határát bizonyos „megengedett” gesztusokra és bizonyos szituációkra. Mértéket szabott, amelyet nem ajánlatos túllépni, és így meghatározta, hol kezdődjenek a gátlások. Ám ne feledjük, az érintés nem csupán biológiai szükséglet, hanem a kommunikáció egyik eszköze is. Olyan nyelv, melynek segítségével öt másodperc alatt jobban kifejezhetjük magunkat, mintha öt percig gondosan megválogatott szavakkal ejtenénk ki mondanivalónkat. Az utóbbi években számos kísérletet végeztek, az egyik legérdekesebb kísérlet a philadelphiai Swarthmore Col- lege-ban zajlott le. Egy teljesen elsötétített, hangszigetelt helyiségbe férfiakat és nőket zártak be körülbelül egy órára. A résztvevőkkel előre közölték, egyenként vezetik majd ki őket, a teremből, hogy a kísérlet befejeztével se ismerhessék fel egymást. Nem korlátozták a viselkedésüket semmiféle szabályokkal, megkötésekkel. S az eredmény: harminc perc elteltével abbamaradt a társalgás. A résztvevők majdnem 90 százaléka a tapintás segítségével igyekezett feltérképezni a másikat, 50 százalékuk pedig ölelkezett. Később a vállalkozó szellemű kísérleti alanyok 80 százaléka bevallotta, hogy szexuálisan izgatóan hatott rá a helyzet. Abban a bizonyos „sötétkamrában” — személytelenül — bárhogyan viselkedhettek. Amint megszabadultak a társadalmi kötöttségektől, az érintést, a közelséget, az ölelést, a simogatást, a babusgatást, a kényeztetést választották. Valamennyien a kommunikáció fizikai formáját részesítették előnyben a szavakkal szemben. Ha megsimogat vagy megölel bennünket valaki, tudjuk, mit érez irántunk. Finom árnyalatokkal sok mindent elleplezhetünk, kétértelműséggel bizonytalanná tehetünk a társalgásban —nem így az érintéssel. Az ugyanis teljességgel őszinte, nem lehet „manipulálni”. Mi több, a bőr közvetlen kommunikációs csatorna; állandó kapocs környezetünkkel és a benne zajló történésekkel. Az agy után a bőr a legfontosabb szerv, s a szenzorikus és motorikus tapintásért felelős területek az agyban meglepően kiterjedtek. Az agy területének legnagyobb része az ajkaké, a nyelvé, az arcé, a kézé, az ujja- ké. Ha ujjpámáinkkal végigsimítjuk ajkunkat, kezünkkel végigtapogatjuk orrunkat és arcunkat, majd nyelvünkkel érintjük meg ajkunkat, testünk legérzékenyebb részeit aktivizáljuk. A tapintás érzékelésében leginkább a kéz, az ujjak dominálnak. Összpontosítsunk a test és a ruházat közötti helyekre, azokra, ahol szorítást érzünk, vagy éppen fordítva, ahol kényelmes testünknek a ruhadarab. Lehet, hogy meg- érezzük szemüvegünk súlyát az orrunkon, vagy az ékszert, melyet éppen viselünk, a levegő, a szél, a napfény, a hanghullám érintését, vagy egy másik emberi lény vibrációját. Ezt mind a - bőrünk segítségével érzékeljük, akár tudatosítjuk, akár nem. Minél gyakrabban használjuk tapintásunkat, annál inkább tökéletesedik. Sőt, némely világtalanok tapintással még színeket is meg tudnak különböztetni. A gyerekbe, ahogy növekedik, egyre inkább azt sulykolják bele, mi az, amihez NEM SZABAD HOZZÁÉRNI. így aztán megtanulja, hogy nem érinthet meg bizonyos dolgokat, állatokat, testrészeket vagy más embereket. Bevésődik az agyába, hogy tilos tapintás útján tapasztalatot gyűjteni, mert veszélyes, s ez később tabuvá válik számára. Ha a gyerek nem veszi figyelembe ezeket a tiltásokat, netalán megszegi őket, figyelmeztetik, sőt, rosszabb esetben meg is büntetik. Gátlásaival együtt nő fel, és magába fojtja a kommunikáció egyik legalapvetőbb módját. A serdülőben még erősebben lép fel az elfojtott vágy, hogy érintsen — vagy megérintsék. Ám a nevelés tiltja a fizikai kontaktus sok-sok fajtáját, ezért aztán a kamasz a szexben próbálja kielégíteni igényeit. Önmagával és társaival egyaránt próbálkozik, s ha kudarcélményben van része, később igyekszik kerülni a kapcsolatkeresést. Egyesek végül saját testük csigaházában keresnek menedéket. Az érintést mint kommunikációs eszközt gyemekkorunkban a nevelés által kapjuk útravaló- ul, és ha ez az „oktatás” különböző okok miatt nem változik meg, a belénk nevelt viselkedésformát egész életünkön keresztül megőrizzük. Ezt a nevelést a kultúra, a környezet befolyásolja leginkább. A fizikai kontaktus intenzitását illetően az egyes kultúrák meglehetősen különböznek egymástól. Az e téren végzett kutatások kimutatták, hogy főképpen a németek, az angolok, a kanadai angolok és a fehér angolszászok kerülik a kontaktus eme formáját. Velük ellentétben az olaszok, az oroszok, a franciák, a dél-amerikaiak és a közép-európaiak valódi „tapogatós” nemzetek. Etnikai sokszínűsége ellenére az amerikai kultúra eléggé hidegnek mondható. Viszont az amerikai zsidók körében megszokottabb a kölcsönös fizikai kontaktus. Ashley Montaque antropológus állítása szerint az érintéssel és a testi örömökkel szembeni félelem a keresztény tanításnak köszönhető. A keresztény dogmának ugyanis része a szenvedés szükségessége és a kellemes érzések kerülése. S mivel az érintés éppen effajta érzéseket vált ki az emberből, bűnnek tekintendő. Magas falhoz hasonlítható tabuval övezte a test különböző részeit, s a félelem és a bűntudat tiltott gyümölcsként érlelte az érintést. Egyre népesebb világunkban az emberek mind görcsösebben próbálják megvédeni személyes területüket, hogy a testüket körülkerítő láthatatlan határt ne léphessék át hívatlan vendégek. Olyanok vagyunk, mint a sündisznó. Rettentő nagy szükségünk van mások közelségére és szeretetére, arra, hogy barátokat szerezzünk, s közben bizonyos távolságban kell maradnunk, nehogy a tüskéinkkel összeszurkáljuk egymást. A Post nyomán: M. E. A kisgyermekek természetes érdeklődéssel érintenek meg minden őket érdeklő tárgyát, személyt Utazni jó, de nem mindegy, hogyan
