Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-26 / 22. szám
1995. január 26., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP/HIRDETÉS i hiki Af Vendégünk volt a Tomkins Énekegyüttes Találkozás a magas szakmai szinten előadott, ízlésesen megformált jó zenével — legyen az könnyedebb vagy súlyosabb veretű muzsika—felemelő érzés. Ha ehhez társul egy gyönyörű helyszín, melynek akusztikai adottságai ihletet adnak az előadóművészeknek és teljesebbé teszik a hallgatóság számára a zene élvezetét, eljuttatva ezt helyenként egészen a katarzis élményéig — akkor ez már ünnep. A budapesti Tomkins ének- együttes hétfő esti koncertje Békéscsabán a Jókai színházi Vigadóban igazi ünnep volt. Műsorválasztásuk ízelítőt nyújtott az egyetemes zenekultúra különböző korszakaiból: a reneszánsztól a XX. századig. Repertoárjuk változatosságát azonban nem csak ez jellemezte. Hiszen reneszánsz táncdalok könnyedsége, derűje után a 16— 17. század fordulója méltatlanul kevéssé ismert angol zeneszerzőjének, Thomas Tomkins madrigáljának már-már a műfaj határait feszítő drámai ereje megdöbbentőbb élményt jelentett a különböző korok zenéjének természetes sokszínűségénél. A hangszeres kíséret nélküli, tisztán énekes zene és zongora- kíséretes vagy az egyszerű ütős- hangszerekkel kísért kamaraművek váltogatása még tovább fokozta a műsorösszeállítás sokrétűségét. Az egész előadást a szakmai felkészültségnek és a művészi ihletettségnek egy olyan magas szintű ötvözete jellemezte, melynek során a zene azzá vált, ami létrejöttének egyik célja: az öröm forrásává. Ebben pedig egyformán része volt az együttes minden tagjának, a vezénylő Dobra János karnagynak, az énekes szólistáknak és nem utolsósorban a közreműködő Hauser Adrienn zongaraművésznek. Az előzetesen meghirdetett műsoron felül, Dobra János szavaival élve „hálából a csodálatos akusztikájú teremért” elhangzott mindnyájunk örömére a sokak számára már lemezfelvételről ismert pravoszláv Liturgikus énekekből (Szergej Rahmanyinov alkotása) egy csokorra való. A termet zsúfolásig megtöltő, hálás békéscsabai közönség szűnni nem akaró tapssal, e krónika írója pedig itt köszöni meg az előadást. Farkas Pál zenetanár Énekel: a budapesti Tomkins együttes, vezényel: Dobra János karnagy. A ráadás a remek a kuszti káj Ú teremért szólt Fotó: Kovács Erzsébet Az IBUSZ BANK Kékestető Értékjegye ideális megtakarítási lehetőséget kínál Önnek. Teljes pénzügyi szabadságot nyújt, mert szükség esetén visszaválthatja, és így bármikor hozzájuthat pénzéhez. Ugyanakkor jó befektetés is, hiszen - a negyedévenként növekvő sávos kamat miatt - minél tovább megőrzi, annál magasabb hozamra számíthat: a maximális, kétéves futamidő utolsó periódusában értékjegye már 33%-kal kamatozik! Ráadásul a Kékestető Értékjegy változó kamatozású, így hozama igazodik a mindenkori piaci kamatokhoz. A Kékestető Értékjegy bemutatóra szól, szabadon átruházható. Bármelyik kijelölt IBUSZ BANK fiókban váltható 20.000, 50.000, 200.000 és 500.000 Ft-os címletekben. Futamidő (idősávok) Éves kamat 1-91 nap közötti időszakra 20% 92-182 nap közötti időszakra 22% 183-273 nap közötti időszakra 24% 274-365 nap közötti időszakra 26% 366-456 nap közötti időszakra 28% 457-547 nap közötti időszakra 30% 548-638 nap közötti időszakra 32% 639-730 nap közötti időszakra 33% A váltástól számított 91 napon belüli visszaváltás esetén nem jár kamat. IBUSZ BANK Kékestető Értékjegy. Önre gondoltunk. IBUSZ BANK lass Békéscsaba, Haán Lajos u.1. Gyula, Hét vezér u. 3. Arra gondoltunk... H H Egy értékpapír általában vagy magas kamatozású, vagy könnyen visszaváltható *Az IBUSZ BANK Kékestető Értékjegye viszont magas kamatozású és könnyen visszaváltható Olvasóink írják ------------------ = A z Itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Húzd, ki tudja, meddig húzhatod! Mert húzza itt kérem, mindenki a maga nótáját, a maga módján, a maga vélt vagy valós érdekeinek megfelelően. Kezdjük Békési úrral, aki húzza a maga adóprését, megadóztatva mindent, kivéve a lélegzetvételt. Bár lehet, hogy rövidesén arra is sor kerülhet. Visszahúzza a bérkiáramlást, hogy vissza tudja húzni a keresletet, vélvén azt, hogy ez az egyetlen útja a gazdasági egyensúly megteremtésének. Nem biztos, hogy így van, de ha ő mondja... Békési úr számára lenne itt például olyan meghúzni való, hogy komolyan utánanéznének a csalárd módon szerzett milliárdok forrásának, amit igen sokan szeretnének megérni. Azon is elgondolkozhatna, hogy a rendszerváltás során az MSZMP elitet rövid úton kirúgták állásából végkielégítés nélkül. Most pedig sok milliós végkielégítéssel rúgnak ki volt MDF-es vezetőket. Tisztelt miniszter úr! Tudna nekem mutatni olyan munkásembert, aki akár egyetlen milliós végkielégítést kapott volna? Ne fáradjon, ilyen nincs! Húzza az MDF is a maga nótáját. Csata után most már jól tudják, hogy mit és hogyan kell tenni. Amikor hatalmon voltak, miért nem tudták ilyen jól? Azért megnyugtató, hogy a mezőgazdaságot illetően az MDF berkeiben ,,más azóta már a nóta”, Raskó úr révén beismerték, hogy ,,,hibás volt mezőgazdasági politikájuk”. Ne tessék ilyen szerénynek lenni, több volt ez, mint hiba, amolyan csendes fojtogatás volt. Kevés szövetkezet élte túl a torokszorongatástjó részén már az újraélesztésnek is kevés az esélye. Ebben az a legszebb, hogy Raskó úr nem is érti, miért nem mondhatta el a MOSZ kongresszusán bizonyítványának magyarázatát. A fojtogatás miatt, tisztelt képviselő úr! Vannak azért derűs események is ebben az igen nehéz helyzetben. Néptribununk alakításain igen jót lehet derülni, segít oldani az emberben felgyülemlett feszültségeket. Sokan mondják: ha nem lenne, ezt az embert ki kellene találni. A gond csak az, hogy igen sok cáfolhatatlan igazságot mond ki. Lehet ezt demagógiának nevezni, a lényegen nem sokat változtat, vannak itt bőven kijavítani valók. Végül húzza a maga nótáját a politikai életben jelen lévő valamennyi párt. A dolog természetéből ered, hogy mindegyik azt hiszi magáról, hogy egyedül csak ők lehetnek az üdvözítők, mindenki más csaló és ellenséges, akit legjobb lenne kiszorítani a közéletből. Miért nem képzelhető el, hogy esetleg a másik is jót akarhat, miért kell a másikban a legenyhébb esetben is csak utálni valót látni? Pedig hát jó lenne, ha elgondolkoznánk Ady kérdésén: Mikorfogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem magyarok? Metlicsák István, Békéscsaba Orvvadász rendőrök Gádoroson Valószínű nem nyilvánítja pirosbetűs nappá a január 16-át az a három rendőr, akiket éjjel 21 és 22 óra között orvvadászaton kaptak. Történt ugyanis, hogy két nagyszénási és egy gádorosi rendőr (ketten szolgálatban voltak) gondolt egyet és Gádoros külterületén vadászni indult. Sikerült is táras kispuskával három fácánt és egy nyulat leteríteniük. Talán ragoznom sem kell, hogy a puskára egyikőjüknek sem volt tartási engedélye. Olyan gyors volt a tettenérés, hogy a lőtt vadaknak még „arra sem volt idejük,” hogy megmerevedjenek... S a vadak mellett ott találták a hangtompítóval ellátott kispuskát is. Információnk szerint a rendőrök beismerő vallomást tettek. Egyébként állásukból mindhármukat felfüggesztették. BÉ