Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-26 / 22. szám

1995. január 26., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP/HIRDETÉS i hiki Af Vendégünk volt a Tomkins Énekegyüttes Találkozás a magas szakmai szinten előadott, ízlésesen meg­formált jó zenével — legyen az könnyedebb vagy súlyosabb vere­tű muzsika—felemelő érzés. Ha ehhez társul egy gyönyörű hely­szín, melynek akusztikai adottsá­gai ihletet adnak az előadóművé­szeknek és teljesebbé teszik a hallgatóság számára a zene él­vezetét, eljuttatva ezt helyen­ként egészen a katarzis élmé­nyéig — akkor ez már ünnep. A budapesti Tomkins ének- együttes hétfő esti koncertje Bé­késcsabán a Jókai színházi Vi­gadóban igazi ünnep volt. Mű­sorválasztásuk ízelítőt nyújtott az egyetemes zenekultúra különböző korszakaiból: a re­neszánsztól a XX. századig. Repertoárjuk változatosságát azonban nem csak ez jellemez­te. Hiszen reneszánsz táncdalok könnyedsége, derűje után a 16— 17. század fordulója méltatlanul kevéssé ismert angol zeneszerző­jének, Thomas Tomkins madri­gáljának már-már a műfaj hatá­rait feszítő drámai ereje meg­döbbentőbb élményt jelentett a különböző korok zenéjének ter­mészetes sokszínűségénél. A hangszeres kíséret nélküli, tisztán énekes zene és zongora- kíséretes vagy az egyszerű ütős- hangszerekkel kísért kamara­művek váltogatása még tovább fokozta a műsorösszeállítás sokrétűségét. Az egész előadást a szakmai felkészültségnek és a művészi ihletettségnek egy olyan magas szintű ötvözete jel­lemezte, melynek során a zene azzá vált, ami létrejöttének egyik célja: az öröm forrásává. Ebben pedig egyformán része volt az együttes minden tagjá­nak, a vezénylő Dobra János karnagynak, az énekes szólis­táknak és nem utolsósorban a közreműködő Hauser Adrienn zongaraművésznek. Az előzetesen meghirdetett műsoron felül, Dobra János sza­vaival élve „hálából a csodála­tos akusztikájú teremért” el­hangzott mindnyájunk örömére a sokak számára már lemezfel­vételről ismert pravoszláv Li­turgikus énekekből (Szergej Rahmanyinov alkotása) egy csokorra való. A termet zsúfolásig megtöl­tő, hálás békéscsabai közönség szűnni nem akaró tapssal, e kró­nika írója pedig itt köszöni meg az előadást. Farkas Pál zenetanár Énekel: a budapesti Tomkins együttes, vezényel: Dobra János karnagy. A ráadás a remek a kuszti káj Ú teremért szólt Fotó: Kovács Erzsébet Az IBUSZ BANK Kékestető Értékjegye ideális megtakarítási le­hetőséget kínál Önnek. Teljes pénzügyi szabadságot nyújt, mert szükség esetén visszaválthatja, és így bármikor hozzájuthat pénzéhez. Ugyanakkor jó befektetés is, hiszen - a negyedévenként növekvő sávos kamat miatt - minél tovább megőrzi, annál magasabb hozamra számíthat: a maximális, kétéves futamidő utolsó periódusában értékjegye már 33%-kal kamatozik! Ráadásul a Kékestető Értékjegy változó kamatozású, így hozama igazodik a mindenkori piaci kamatokhoz. A Kékestető Értékjegy bemutatóra szól, szabadon átruházható. Bármelyik kijelölt IBUSZ BANK fiókban váltható 20.000, 50.000, 200.000 és 500.000 Ft-os címletekben. Futamidő (idősávok) Éves kamat 1-91 nap közötti időszakra 20% 92-182 nap közötti időszakra 22% 183-273 nap közötti időszakra 24% 274-365 nap közötti időszakra 26% 366-456 nap közötti időszakra 28% 457-547 nap közötti időszakra 30% 548-638 nap közötti időszakra 32% 639-730 nap közötti időszakra 33% A váltástól számított 91 napon belüli visszaváltás esetén nem jár kamat. IBUSZ BANK Kékestető Értékjegy. Önre gondoltunk. IBUSZ BANK lass Békéscsaba, Haán Lajos u.1. Gyula, Hét vezér u. 3. Arra gondoltunk... H H Egy értékpapír általában vagy magas kamatozású, vagy könnyen visszaváltható *­Az IBUSZ BANK Kékestető Értékjegye viszont magas kamatozású és könnyen visszaváltható Olvasóink írják ------------------ = A z Itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Húzd, ki tudja, meddig húzhatod! Mert húzza itt kérem, mindenki a maga nótáját, a maga módján, a maga vélt vagy valós érdekeinek megfelelően. Kezdjük Békési úrral, aki húzza a maga adóprését, megadóztatva mindent, kivéve a lélegzetvételt. Bár lehet, hogy rövidesén arra is sor kerülhet. Visszahúzza a bérkiáramlást, hogy vissza tudja húzni a keresletet, vélvén azt, hogy ez az egyetlen útja a gazdasági egyensúly megteremtésének. Nem biztos, hogy így van, de ha ő mondja... Békési úr számára lenne itt például olyan meghúzni való, hogy komolyan utánanéznének a csalárd módon szerzett milliárdok forrásának, amit igen sokan szeretnének megérni. Azon is elgondolkozhatna, hogy a rendszerváltás során az MSZMP elitet rövid úton kirúgták állásából végkielégítés nélkül. Most pedig sok milliós végkielégítéssel rúgnak ki volt MDF-es vezetőket. Tisztelt miniszter úr! Tudna nekem mutatni olyan munkásembert, aki akár egyetlen milliós végkielégítést kapott volna? Ne fáradjon, ilyen nincs! Húzza az MDF is a maga nótáját. Csata után most már jól tudják, hogy mit és hogyan kell tenni. Amikor hatalmon voltak, miért nem tudták ilyen jól? Azért megnyugtató, hogy a mezőgaz­daságot illetően az MDF berkeiben ,,más azóta már a nóta”, Raskó úr révén beismerték, hogy ,,,hibás volt mezőgazdasági politikájuk”. Ne tessék ilyen szerénynek lenni, több volt ez, mint hiba, amolyan csendes fojtogatás volt. Kevés szövetkezet élte túl a torokszorongatástjó részén már az újraélesztésnek is kevés az esélye. Ebben az a legszebb, hogy Raskó úr nem is érti, miért nem mondhatta el a MOSZ kongresszusán bizonyítványának magyará­zatát. A fojtogatás miatt, tisztelt képviselő úr! Vannak azért derűs események is ebben az igen nehéz helyzetben. Néptribununk alakí­tásain igen jót lehet derülni, segít oldani az emberben felgyülemlett feszültségeket. Sokan mondják: ha nem lenne, ezt az embert ki kellene találni. A gond csak az, hogy igen sok cáfolhatatlan igazságot mond ki. Lehet ezt demagógiának nevezni, a lényegen nem sokat változtat, vannak itt bőven kijavítani valók. Végül húzza a maga nótáját a politikai életben jelen lévő valamennyi párt. A dolog természetéből ered, hogy mindegyik azt hiszi magáról, hogy egyedül csak ők lehetnek az üdvözítők, mindenki más csaló és ellenséges, akit legjobb lenne kiszorítani a közéletből. Miért nem képzelhető el, hogy esetleg a másik is jót akarhat, miért kell a másikban a legenyhébb esetben is csak utálni valót látni? Pedig hát jó lenne, ha elgondolkoznánk Ady kérdésén: Mikorfogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem magyarok? Metlicsák István, Békéscsaba Orvvadász rendőrök Gádoroson Valószínű nem nyilvánítja pi­rosbetűs nappá a január 16-át az a három rendőr, akiket éjjel 21 és 22 óra között orvvadá­szaton kaptak. Történt ugyanis, hogy két nagyszénási és egy gádorosi rendőr (ketten szolgálatban voltak) gondolt egyet és Gádo­ros külterületén vadászni in­dult. Sikerült is táras kispuská­val három fácánt és egy nyulat leteríteniük. Talán ragoznom sem kell, hogy a puskára egyi­kőjüknek sem volt tartási en­gedélye. Olyan gyors volt a tetten­érés, hogy a lőtt vadaknak még „arra sem volt idejük,” hogy megmerevedjenek... S a vadak mellett ott találták a hangtom­pítóval ellátott kispuskát is. Információnk szerint a rendőrök beismerő vallomást tettek. Egyébként állásukból mindhármukat felfüggesztet­ték. BÉ

Next

/
Thumbnails
Contents