Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-24 / 20. szám
1995. január 24., kedd MEGYEIKÖRKÉP gKÉs megyei hírlap Előadás kertbarátoknak. A Békési Kertbarátkor, a Biokultúra Egyesület helyi csoportja és a helyi Kisgazdakor közös szervezésében január 24-én délután 5 órakor a békési művelődési központban előadást szervez a kertbarátoknak. Az est folyamán Hégely László „Szelíd növényvédelem" címmel tart előadást. Hangverseny. Az Ifjúsági Bérleti Hangverseny keretében január 25-én délelőtt a békési művelődési házban a Collegium Musicum lép a város ifjú közönsége elé. Az együttes , A magyar reneszánsz és az európai barokk gyöngyszemei” című műsorán szerepelnek egyebek között Balassi, Monteverdi és Esterházy művei. Táncos találkozó. A mezőkovácsházi Holiday Társastáncklub közelgő 15 éves jubileuma alkalmából március 11- én táncversenyt hirdet. A verseny délutánját követően zenés baráti találkozóra is sor kerül, amelyre a mai naptól várják a régi, de örökifjú táncosok jelentkezését. Emellett februártól ismét meghirdetik az új tanfolyamokat kezdőknek, haladóknak és klubelőkészítősöknek. A tervezett csoportok: gyermek (általános iskola 2. osztályától), ifjúsági és felnőtt (18 év felett, házaspárok is) kategóriákban indulnak. Az első megbeszélés a mezőkovácsházi művelődési központban február 1-jén 16 órakor lesz. Szezonzáró vadászaton Az ember egyik legrégibb megélhetési forrása, a legősibb mesterségek egyike a vadászat. Az évezredek során jellege megváltozott, átalakult, s napjainkban többnyire sportból űzik. A vadászszenvedélyt — kimondva, kimondatlanul — génjeink hordozzák. Van akinél erősebben, van akinél gyengébben. Az előző csoportba tartozók ma is hódolnak e szenvedélynek. A megye egyik legnagyobb vadászterületével rendelkezik a Hidasháti Mező- gazdasági Rt. A terület egy részén, pontosan 5 ezer 100 hektáron a Stroh Bt. folytat tervszerű vadgazdálkodást. A közelmúltban a bélmegyeri erdőben, festői környezetben, ideális körülmények, feltételek mellett tartották utolsó vadászatukat, melyen szakeriíberek, erdészek, hivatásos vadászok vettek részt. A „betakarított termés" Most már biztos helyen a zsákmány Fotó: Such Tamás Olvasóink írják " ..........— A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang Autópályadíj, de mennyiért? Több ízben írt a Békés Megyei Hírlap a déli autópályáról. (Sajnos a fenti címen írt cikk keltét nem ismerem.) A környezetvédelemről is írtakra szakemberek. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy egy más oldalról, de mégis ezzel összefüggésben, szóljak hozzá. Úgy tudom, hogy a második világháború (mert már ezeket is sorszámmal látják el) után a lakótelepekkel és más szántóföldön létesült közintézmények építésével egy kisebb vármégyényi helyet hasítottunk ki az amúgy sem nagy szántóföldi területből. Mindössze 92 000 km2-ben gondolkozhatunk, s ennek csak kis része mezőgazdaságilag kitűnő szántóföld, vagy más mezőgazdaságilag hasznosítható terület. Ezzel szemben áll a világ egyre növekvő — éhes — népessége. A világszínvonalon állott mező- gazdaságunk előbb-utóbb ismét eléri termelésben a világszínvonalat és a mezőgazdasági termékek, feldolgozva is értékes külkereskedelmi cikkeink lesznek. Az autópálya ismét egy járásnyi területet hasít ki e mezőgazda- sági területből. Kérdezem én, hogy meg lehet-e ezt pénzzel fizetni? A kártalanítás nem fedezi azt a jövedelmet, amit az a föld — egyre növekvő, de a végtelenségig mégsem fokozható termésátlagaival hozna az idők végtelenségéig. Nem pazaroljuk-e kis hazánk legdrágább kincsét, a termőföldet? Ki lehet-e pénzben fejezni az így kiesett termést, s mit érünk az érte járó pénzzel? Jó lenne, ha a föld értékéi a helyére tennénk, mivel az semmivel se pótolható kincsünk. (Fel sem merem tenni a kérdést, hogy az önkormányzatok pénz nélkül miként lehetnek részvénytulajdonosai az autópályának?) Kovács József Irodalom, képzőművészet Több alkalommal mutatkozott be Füzesgyarmaton Szántó János festőművész, aki ismert már a képzőművészetet szerető közönség előtt. A közelmúltban a makói művész megkereste a község vezetését és elmondta, hogy 1995-ben a makói művelődési központ támogatásával Irodalom, képzőművészet címmel jelenik meg egy könyve. Makó város 350 ezer forintot ad a könyvre és kéri az önkormányzatot, támogassák őt, mivel ebben a könyvben több füzesgyarmati vonatkozású, ihletésű kép van például a tájházról, a főutcáról, a templomról stb., és a verseiben is említi Füzesgyarmatot. Megemlíti kérésében, hogy a gyarmati gyermekek rajzkiállítását is megszerezte, ami most országos körúton van. Tehát úgy érzi, hogy Füzesgyarmat hírnevének öregbítéséért, ő is — a művész — sokat tett. A képviselők úgy határoztak, hogy a nagyközségi önkormányzat képviselő-testülete Szántó János makói festőművész 1 rodalom, képzőművészet című könyvének 1995-ben történő megjelentetéséhez 30 ezer forint támogatást biztosít. Reméljük eljut Füzesgyarmatra is a könyv, és az irodalmat, képzőművészetet kedvelők megvásárolhatják. Bizonyosan, ha elolvassuk, gazdagabbak leszünk általa! Borbíró Lajos HELYTÖRTÉNETI KUTATÓ, FÜZESGYARMAT Harmincöt éve a TIT-é a békéscsabai Szent István téri épület Kétségek és pénztelenség a tudományos ismeretterjesztés honában A békéscsabai, Szent István tér 8-as számú épület bérlői tavaly márciusban határozták el, közösen megvásárolják bérleményüket. A történet előzménye Pelle Tamásné, a szóban forgó épület emeletét idestova 35 éve bérlő Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Körösök Vidéke Egyesület vezetője szavaiból bontakozik ki. — 1992 júliusában, az egyesületté válásunk után megszűnt az addigi állami támogatásunk. Ezzel egyidejűleg a polgármesteri hivatal bérleti díjunkat gazdasági gondokra hivatkozva több mint száz százalékkal megemelte. Bár a gazdaság viharai bennünket sem kerültek el, azért minden hónapban tisztességgel leszurkoltuk az akkori hetvenezer forintot. Rá egy évre új gazdája lett a székházunknak, a Békéscsaba Vagyonkezelő Rt. Ezentúl hozzájuk vándorolt a bérleti díjunk, amelynek időközben ötvenszázalékos kedvezményét a városi közgyűlés harmincra csökkentette. A hosszú évtizedek során az épület igencsak megérett a felújításra. Málladozott a vakolat, beázott a mennyezet. Szóvá tettük ezt a tulajdonosnak. Ősszel ígéretet is kaptunk a felújításra, azután ez hogy-hogy nem, elmaradt. Akár egy feneketlen hordóba öntöttük volna a temérdek pénzt. Tavaly márciusban határoztuk el két földszinti bérlőtársunkkal, a Yamaha Bike Trade és a Penna Market képviselőivel — hogy megszabaduljunk a díjterhektől —, közösen megvesszük az ingatlant. Mi itt azt terveztük, tulajdonosként majd fokozatosan elvégezzük a felújítási munkát. Ám kiderült, az épület — legalábbis egyelőre — nem eladó. —Hogyan tovább? — A TIT számára az épület megvásárlása jelentené az egyetlen esélyt a talponmara- dásra. ’94 december 31-én lejárt a bérleti díjkedvezményünk. A héten kaptuk meg a Békéscsaba Vagyonkezelő Rt. első negyedéves, félmilliós bérleti díjról szóló számláját, amelyet nyolc napon belül ki kell egyenlítenünk. Honnan vegyünk ennyi pénzt? — Mi történik akkor, ha a TIT nem tudja a befizetést határidőn belül teljesíteni? —- kérdeztük Vágásiné Szimonyi Ilonát, a Békéscsaba Vagyonkezelő Rt. gazdasági igazgató- helyettesét. — Késedelmi kamatot számítunk fel. A Szent István tér 8. a belváros egyik legdrágább bérleti díjú épülete. Amennyiben a TIT túlságosan magasnak tartja a bérlet árát, úgy társaságunk hajlandó olcsóbbat felajánlani. Ezt egyébként már ’94 őszén is megtettük, amit akkor a TIT elutasított, mondván, ragaszkodnak a belvárosi székházhoz. Az ingatlanvásárlási üggyel kapcsolatban Pap János békéscsabai polgármester véleményét is megtudakoltuk: — Tudomásom van a Szent István téri épület bérlőinek vételi szándékáról. Ám a Vagyonkezelő Rt. kizárólag a városi közgyűlés döntése alapján adhatja el az ingatlant. A gazdasági bizottság javaslatot tett egy átfogó vagyonpolitikai koncepció kidolgozására, ami a város rendelkezési körében lévő ingatlanok további sorsát is meghatározná. Személy szerint híve vagyok egy szélesebb körű privatizációs folyamatnak, mert úgy vélem ez a polgárosodás útja. Ám a befolyó pénzeket nem lenne szerencsés működési kiadásra fordítani, inkább a lakosságot szolgáló beruházások finanszírozására. A majdani koncepció alapján mérlegelni kell, hogy mit kívánunk eladni, és mit tart meg továbbra is a város. Vagyonért vagyont — ez volt a korábbi közgyűlés elve és remélem, hogy ezt a jelenlegi testület is felvállalja. — Addig is, amíg eldől a szóban forgó épület sorsa, a TIT reménykedhet-e az idén bérleti díjkedvezményben? — Az idén az oktatási intézmények működtetésére is hatvanmillió forinttal kevesebbet kaptunk. A társadalmi érdek- képviseleti szervek támogatása a jövőben is szándékunk. Kérdés, lehetővé teszi-e ezt a költségvetésünk? Csath Róza Villanyóra-leolvasás előtt
