Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-24 / 20. szám

1995. január 24., kedd HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Új áfa-nyomtatványok. Az 1995. évre vonatkozó áfa­bevallási kötelezettséget kizá­rólag az újonnan megjelenő formanyomtatványokon lehet teljesíteni. Az új nyomtatvá­nyok január 20-ától lesznek megvásárolhatóak a kereske­delmi forgalomban. A havi áfa-bevallásra a 9565-ös jelző­számú APEH/156. r. sz. nyom­tatvány szolgál, míg a negyed­éves áfa-bevallásokat a 95650-es APEH/157. r. sz. nyomtatványon kell teljesíte­ni. A nyomtatványok értelem- szerű kitöltése és az elsőfokú állami adóhatósághoz történő benyújtása jelenti a bevallási kötelezettség teljesítését. Az áfa-bevallásra kötelezett ma­gánszemélyeknek, illetve vál­lalkozásoknak először február 20-án kell majd 1995-re vonat­kozó bevallást tenniük. Próbaszállítás. Műszaki­lag rendben találták az Adria kőolajvezeték megszállt területeken levő ötven kilomé­teres szakaszát az elmúlt heti bejárás alkalmával, így a pró­baszállítás várhatóan már szerdán megkezdődhet — mondta az MTI érdeklődésére Alács Lajos, a Mineralimpex illetékes igazgatója. Hozzátet­te, hogy a próbaszállítás során egyébként az olajat a meg­szállt területeken kívül eső Si- saki olajfinomítóig továbbít­ják, tehát Magyarországra még nem jut belőle. A próbát megelőzően azonban még dönteni kell az Omisalji kikö­tőben már hosszú ideje tárolt kőolaj sorsáról. A rendszeres szállítások megkezdése előtt a Mineralimpexnek meg kell ál­lapodnia a csővezeték-válla­lat, a Jadranszkij Naftovod ve­zetőivel a feltételekről, a dí­jakról. Alács Lajos hangsúlyozta, hogy csak akkor kötnek szer­ződést, ha az Adrián érkező olaj, amelynek szállítása a je­lenlegi körülmények között kockázatos, a Barátság olajve­zetéken érkezővel versenyké­pes lesz. Több évtizede a tanulóifjúságot szolgálják Akik a miniszterrel fogtak kezet Szép elismerésben részesült a békéscsabai pedagógus tár­sadalom. A Magyar Kultúra Napja alkalmából Fodor Gá­bor művelődési és közoktatá­si miniszter Csepelényi Atti­lának, a békéscsabai Széche­nyi István Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakkö­zépiskola tanárának Németh László-díjat, Nagy Gyulá­nak, a békéscsabai Jókai Ut­cai Általános Iskola, Speciá­lis Szakiskola igazgatójának Éltes Mátyás-díjat, dr. Gás­pár László egyetemi tanár­nak, a békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskola fő­igazgató-helyettesének Kiss Árpád-díjat adott át. Ez utób­bi díjat az idén először adták át olyan pedagógusoknak, akik a kísérletezés és kutatás területén kiemelkedő tevé­kenységet végeztek. A kitün­tetett pedagógusokat tegnap munkahelyükön értük el. Csepelényi Attila — Harminc esztendeje kezdtem a pályát, azóta az összes iskolatípusban meg­fordultam — kezdi a beszél­getést Csepelényi Attila. Tíz éve a Széchenyi István Köz- gazdasági és Külkereskedel­mi Szakközépiskola ma­gyar—történelem szakos ta­náraként tevékenykedem. Pályája során a tanár urat három dolog vezérli: a nyi­tottság, a szeretet és megér­tés, valamint a humor és az irónia (beleértve az öniróniát is). Csepelényi Attila úgy vé­li: minden jó óra olyan mint egy műalkotás. Ám a költők­nek sem minden művük töké­letes, így mindenik tanóra sem lehet kifogástalan. Szá­mára az igazi világ akkor kezdődik el, amikor becsen­gettek. Ám azt is kiemelte, hogy szerencsés helyzetben van: a „közgében”—hála az odajáróknak—a tudás tiszte­letnek örvend. Nagy Gyula Fotó: Such Tamás Nagy Gyula két nap alatt két kitüntetéssel lett gazda­gabb. Csütörtökön a Bé­késcsaba kiváló pedagógu­sa címet, pénteken Buda­pesten az Éltes Mátyás-dí­jat vehette át. — A gyógypedagógusi hivatást 1961-ben a Szol­nok megyei Homokon kezdtem, majd négy évet Tarhoson, a gyógypedagó­giai intézetben töltöttem. Mostani iskolámnál 1976 óta dolgozom — mondta bevezetésképpen Nagy Gyula. Békéscsabai ténykedése alatt az igazgató úr renge­teg újítást valósított meg. A tantestület a kezdetektől fogva aktív részese volt a reformtörekvéseknek, így szép eredményeket mutat­tak fel. Többek között 1985-ben beterjesztették azt a koncepciót, amely az általános iskolai képzési rendszer átalakításához ve­zetett, 1986-ban pedig spe­ciális szakiskolát hoztak létre. — Iskolánknál ma is az egyéni fejlesztésre alapo­zott programmal dolgo­zunk, azaz a tanárnak nem a tantárgyból, hanem a gyerek­ből kell igazán felkészülni. Ám ahhoz, hogy elképzelései­met tettek kövessék, társakra volt szükségem. Ha az iskola tantestülete nem lett volna ilyen alkotó és tenni vágyó, akkor gondolataim nem vál­hattak volna valóra. Dr. Gáspárt Lászlót arról faggattuk, miként érintette ez az elismerés. —Az indoklás szerint erre a díjra a Magyar Óvodapedagó­gusok Egyesülete terjesztett fel, mivel az egyesületben több mint három éve tanács­adói tevékenységet végzek — mondta. — Fábián Károlyné, az egyesület miskolci elnöke ugyanis kidolgozta a nevem­hez fűződő szentlőrinci isko­lakísérlet óvodai változatát, amelyhez tőlem kértek szak­mai tanácsokat. Időközben már két óvodában (Miskolcon és Keleméren) is bevezették ezt a programot, és a tanulsá­Dr. Gáspár László Archív fotó gok elemzésénél ismét kérték a segítségemet. Nos, hogy mi­ként érintett ez az elismerés? Természetesen nagyon jól­esett, hogy az egyesület érde­mesnek tartott erre a kitünte­tésre, de furcsa mód az jutott eszembe, hogy ez a dolog csak egy nagyon kis szelete a tevé­kenységemnek, amelyet a ku­tatás területén az utóbbi évek­ben végeztem. Úgyhogy én önkényesen beleszámítom ebbe a díjba azt a hét esztendőt is, amelyet a sarkadi iskolakí- séletért tettem. Magyari Barna — Magyar Mária „Mi, akik túléltük az önkényuralmat...” A volt vasfüggöny mögötti or­szágok Politikai Foglyainak és Üldözöttéinek Nemzetközi Szövetsége az elmúlt hét vé­gén Budapesten rendezte IV. Nemzetközi Kongresszusát. A kongresszuson meghívottként vett részt Lévay István, a Po- fosz Békés megyei elnöke is, akit arra kértünk, tájékoztassa lapunkat a történtekről. — Tizenöt ország képvise­lői jelezték részvételüket, s közülük többen is szót kértek s mondták el a témában véle­ményüket, például az albán miniszter asszony és a román szenátor. —Hogyan kezdődtek a nem­zetközi kapcsolatok? — APofosz 1989-es fennál­lása óta egyre több szomszé­dos országból kapott különbö­ző jelzéseket, információkat, elsősorban a volt vasfüggöny mögötti testvérszervezetek­től: együttműködésre szólítva fel a kommunizmus politikai elítéltjeit. De jelentkeztek nyugati emberi jogi szerveze­tek is, vállalva a kommunista diktatúra áldozatainak nem­zetközi rehabilitációs érdek- képviseletét. 1991 nyarán ér­kezett el az idő arra, hogy Bu­dapesten egy kisebb nemzet­közi konferenciát hívjunk össze, s eljöttek a lengyelek, a csehszlovákok, az NDK-beli németek, a románok. Ekkor alakult meg, 1991. június 27- én Budapesten a Kommuniz­mus Politikai Foglyainak és Üldözöttéinek Nemzetközi Szövetsége. Egy ott született határozat mondta ki először, hogy „...mi, akik túléltük a kommunista önkényuralmat, nem teszünk különbséget a ná­cizmus és a kommunizmus kö­zött”. Akkor és ott felkértük a világ kormányait: ahogy el­ítélték a nácizmust, úgy ítéljék el a kommunizmust is. — Ahogyan említette, ma­gas rangú vendégek képvisel­ték hazájukat ezen a kong­resszuson. Mi is elmondhatjuk ugyanezt? — Valóban jelentős szemé­lyiségek jöttek el a kongresszus­ra, miniszterek, szenátorok, s hadd ne soroljam, ki mindenki még. Mi is megkerestük a külügyminisztert, aki külföldi elfoglaltságára hivatkozva tett ígéretet arra, hogy őt egy állam­titkár képviseli majd. Egy árva államtitkár sem jött el, de a meg­hívás ellenére még az I. kerületi polgármester sem jelent meg az eseményen. — Zárónyilatkozattal ért véget a tanácskozás, amelyet minden jelenlévő ország kép­viselője aláírt. Mi volt ennek a lényege? — A dokumentum leszöge­zi: a fasizmus világméretű el­ítélése megköveteli a bolsevizmus-kommunizmus ugyanilyen kezelését és tör­vénybe iktatását. Javasolták továbbá egy pénzügyi alap lé­tesítését és szorgalmazták a nemzetközi szövetség csatla­kozását a Páneurópai Unió­hoz. —Hol kerül sor a következő kongresszus megrendezésére ? — A horvátországi Opatijá­ban. B.V. Csík Laura zongoraestje Gyulán. Ma este 19 órakor Gyulán a városháza dísztermében a Nemzeti Filharmónia bérleti hangversenyei sorában Csík Laura zongoraművész előadásában Mozart-, Chopin- és Bartók-műveket hallgathatnak meg a gyulai zenerajongók Senna szeretője voltam 8. Részletek Adriane Galisteu könyvéből 1994. május 1., 14.17 óra. Egy Forma—1-es autó háromszáz kilométeres tempóval ne­kirohan a San Marinó-i nagydíj leghírhed- tebb szakaszánál, a Tamburello kanyar­ban a falnak. A szoborszép Adriane Galis­Beköszöntptt az 1994-es esz­tendő, de az új év elején egy kis ideig még a magunk urai le­hettünk. Bécót megint elkapta a sebesség mámora, jet-skijén vadul száguldozott a hullámok tetején. Egy kanyart azonban rosszul vett be, hatalmasat esett, még akkor is alig kapott levegőt, amikor a parti homok­ra lefektettük. Azonnal odahí­vatta egyik orvosát, aki hat órán keresztül masszírozta, s megsúgta nekem: Ayrton ret­tenetesen fél a sérülésektől. Egyébként ezeken a „szabad” napokon is állandóan edzett, speciális gyakorlatokkal erő­sítette has-, váll- és nyakizom- zatát, erőnlétét pedig húsz ki­lométeres futásokkal javította. teu kétezer kilométerrel távolabb, a televí­zióban látja a szörnyű balesetet. Még nem tudja, hogy szerelme, Ayrton Senna már ha­lott. Négyszázöt napig tartott a boldogságuk. Erről írt nagy visszhangot keltő könyvet. Március 21-én Béco 54. születésnapját ünnepeltük. Az utolsót. Sajnos, rossz csillag­zat alatt. Délután edzésre kel­lett mennie az interlagosi pá­lyára, előtte együtt ebédeltünk egy McDonald’s étteremben. Miközben hamburgerünket majszoltuk, elővette egy ma­gazin legújabb számát, a cím­lapon az én fotómmal. Tetszik ez neked? — kérdezte. Miután én válasz helyett visszakér­deztem, dühösen kifakadt: Ne­kem nem tetszik, mert túl szexi vagy a képen. Láttam rajta, hogy borzalmasan ideges, s ar­ra gondoltam: Úristen, ilyen állapotban ül a volán mögé. Hogy valahogy jóvá tegyem a „bűnömet”, elmentem a Senna, a japán nagydíj előtt Ascarelli mérnökkel zett, s olyat mondott, amit tőle még soha nem hallottam: „Tu­dom, bocsáss meg!” Ki­békültünk... Neki nemsokára újra Euró­pába kellett utaznia, én pedig okulva édesanyja szavaiból, elkezdtem angolul tanulni. Béco minden nap érdeklődött, hogy hol tartok a tanulmánya­imban. Eljött április 3-a, a nap, amelyen utoljára láttam élve. Megint utazásra készült. Én csomagoltam be a bőröndjét, s az egész délutánt a lakosztá­lyában töltöttük. Olyan vidá­mak és szerelmesek voltunk, mint talán soha annak előtte. Este kivittem a repülőtérre. Búcsúzásként megcsókolt, s azt mondta, vigyázzak ma­gamra. Én pedig azt válaszoltam: „Inkább rád vigyáznék kisfiú, már most hiányzol nekem.” Mint a visszhang, úgy felel­te: „Már most hiányzol ne­kem...” (Folytatjuk) Ferenczy Europress szüleihez bocsánatot kérni a fotóért. A Senna család na­gyon vallásos volt, s valóság­gal sokkolta őket a kép. De mamája csak annyit mondott: „Azt hiszem, nem voltál túl elegáns.” További faggatózá­somra még hozzátette: „A szö­vegben önmagadnak mondtál ellent. Először azt állítottad, hogy nem vagy egy kis buta szőke, néhány sorral lejjebb pedig bevallód, hogy még an­golul sem tudsz.” Este megint alaposan össze­vesztünk, s utána némán feküdtünk egymás mellett az ágyban. Leoltotta a villanyt, de én felkapcsoltam: „Nagyot hibáztam, te viszont elvesztet­ted az önuralmadat.” Rám né-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents