Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-19 / 16. szám

TARKA OLDAL 1995. január 19., csütörtök © A kézírás formanívója és az írásjelek kettős értelme Meglátni az egész embert... Korábbi cikkeimben több al­kalommal utaltam az ala­csony és a magas formanívójú írásokra, s ezzel kapcsolatban a jelek kettős értelmére. Van­nak ugyanis írásjelek, ame­lyek alacsony formanívójú írásban az ellenkezőjét jelen­tik, mint a magasabb formaní­vójú írásban. Mit nevezünk formanívó­nak, a jelek kettős értelmé­nek? Hogyan értelmezhetjük a gyakorlati használhatóságu­kat, hiszen alkalmazásuk so­rán aggályok merültek fel a grafológusok között. A formanívóval Kláges és Max Pulver foglalkozott be­hatóbban. A klágesi formaní­vó — amelyet sokan bíráltak — a leegyszerűsítés kedvéért öt fokozatot állapított meg. A valóságban ennél több isme­retes, hiszen átmenetek is lé­teznek. A formanívó megálla­pításánál figyelembe vesszük az írás természetességét, az egyszerűségét, az arányossá­got, az írás sebességét, a ta­goltságot és a ritmusosságot. A formanívó megmutatja, il­letve utal arra, hogy a lelki tulajdonságok mennyire van­nak egymással összefüggés­ben, mennyire eredeti az egyén, mennyire kiforrott egyéniség. A magas formaní­vójú írás nem feltétlenül a ma­gas szellemi nívót jelenti, fon­tos kritérium benne a ritmus. Ez jelenti azt, hogy az egyéni jellegzetességek az írásban ritmikusan visszatérnek, meg­mutatkozik benne az életerős­ség. A zavart ritmusosság az életfolyamatok zavartságára utal. A legmagasabb formanívó­jú írás az 1-es fokozatot kapta. A 2-es fokozatú hasonló az előzőben leírt 1-es fokozaté­hoz, ám az írás itt már nem annyira kötött, hanem kissé monoton. A 3-as fokozatnál hiányzik a kellő ritmusosság. A 4-es fokozatnál jellemző le­het a kismértékű aránytalan­ság és a szabálytalanság, az 5- ös fokozatnál az írás lassú, szaggatott és ritmustalan. A fokozatok megállapítása ne­héz feladat, sokak számára nem is annyira célravezető, de a kezdő grafológusoknak va­lamiféle mankót jelent. A fokozatok megítélése eléggé szubjektív alapon tör­ténik, ezért előfordulhat, hogy nagy az eltérés a valóságtól. A Dr. Lépőid Józsefné gyakorlott grafológus nem is al­kalmazza ezt a besorolási mód­szert, s nincs is rá szüksége, mert „egyéni” módon éri el célját. Minden írás más lelki tulajdon­ságokat tükröz, a tulajdonságok más összetételben és erősségben lelhetők fel az egyénben még akkor is, ha azonos formanívójú az írásuk. A kezdő grafológu­soknak azonban segíthet, ha megállapítják az egyes formaní- vó-fokozatokat. A grafológiáért rajongók is jobban el tudnak iga­zodni a sokféle jel között. Sok esetben e módszer nem alkalmas az elemzéshez. Előfordulhat, hogy valaki 5-ös fokozatba sorolja az írást, mert az lassú, szaggatott, esetleg ritmusta­lan. Ugyanakkor nem veszi figyelembe, hogy az egyes írásjelek azért kaptak kedve­zőtlen megítélést, mert írójuk beteg. Kláges minden jelnek két­féle értelmet ad, egyikük po­zitív (kedvező), a másik ne­gatív (kedvezőtlen). Akik a grafológiát nemcsak elméle­ti síkon ismerik, hanem ren­geteg íráselemzést eredmé­nyesen végeztek, olyan fej­lett „látással” rendelkeznek, hogy a személy „azonnali megragadásával” érik el cél­jukat. Meglátják az egész embert egységében, és azu­tán analizálják. Ennek a for­mának Pulver volt a képvise­lője. Ez kivételes intuícióké­pességet feltételez, amelyet nem úgy kell értelmezni, hogy a grafológus csak a szi­gorú értelembe vett megér­zésre épít, hanem a különfé­le jelek logikus összefüggé­séből alakul ki a megítélés, az általános kép, vagyis a lényeg megragadása. Dr. Lépold Józsefné GRAFOLÓGUS SZAKÉRTŐ Newman kalandjai nyomtatásban? Sokévi próbálkozás után egy könyvkiadónak sikerült meggyőznie Paul Newmant, hogy írja meg önéletrajzát. A februárban 70. születésnapját ünnepló' sztárról köztudott, hogy az elmúlt évtizedek alatt 15 ezer oldalnyi naplót írt, viszont mindeddig fiókja mélyén tartotta, s hallani sem akart arról, hogy íróként is a nyilvánosság elé lépjen. Nem tudni, a dicsőség, avagy a beígért 5 mili&dolláros előleg miatt szánta rá magát, hogy a napló alapján megírja kalandokban bővelkedő élete történetét. Talán a könyv végén ez is kiderül. Pegazus—posta Alkotói év lesz 1995? Másfél-koncert Békéscsabán «^ÍRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Picasso Point”-nak Leveletek nagy örömmel töltötte el a szívünk, reméljük, a miénk is a tiéteket. Levelünk a szerkesztőségben. „A HÁROM GANGSTAR” Egy aranyos lánynak üze­nem,... ...akivel a 2-es buszon sze­meztünk január 13-án a 12.15- ös járaton. O a barátnőjével utazott, rajtam egy bordó ka­bát volt. Szeretnék találkozni veled. Kérlek, gyere el január 21-én, szombaton 16 órakora nagy posta elé. Ha mégsem tudnál eljönni, üzenj a Szívküldiben. Péntek 13. Drágám! IMÁDLAK! Igazad, van abban, hogy ez a szó már nem megfelelő az érzéseink kifeje­zésére. Szerelmem, nemsoká­ra egy éve lesz, hogy megis­mertelek. Azóta nagyon bol­dog vagyok veled. Remélem, hogy még sok, ennél is szebb évet töltünk együtt. Szeretlek teljes szívemből!!! Soha nem akarlak elveszíteni! Kisbojtár Lenke! Egy vízműs (V.E.) fiúnak szól az üzenet, akinek (na- gyon-nagyon) szőke, hosszú haja van. Ha érdekel, hogy ki vagyok és mit akarok, kérlek, válaszolj itt a Szívküldiben. Non Blond •sAg 'úr júr, 7$r Ttf B. Árpinak Kétegyházára! A hétvégén jól éreztük ma­gunkat. Köszönjük, te egy édes mackó vagy, de most már válassz! E: VAGY TALÁN Gy.? # -fr # VIKTORNAK! Imádlak! Tudom, hogy sok gondot okozok Neked, mégis arra kérlek, hogy szeress en­gem. Csak te vagy nekem, ezt tudod jól, kérlek, ne engedj el magadtól. Nem bírok nélküled létezni, ne haragudj! A TE édesszájú Nyuszikád! „Nagy utazás ’93" Jó lenne azt hinni, hogy a jan. 16-ai számban az vála­szolt, akinek a legelső üzene­tem szólt. (Dec. 17—18.) Az az érzésem, hogy más is be­kapcsolódott a párbeszédünk­be. Kinek a száma az „Áldo­zat”? Neki, a Nyilasnak szeret­nék még sok mindent elmon­dani: nem kell, hogy másként kezelj, mint a többieket, ez mindig sértő volt számomra, mintha fertőző beteg lennék, akitől menekülni kell. Miért? És még azt is elmondanám, hogy az életben nem minden fehér és fekete. Sok-sok szín- árnyalat van a palettán. Pár év múlva te is rájössz... A HAL, AKI NEM LUBICKOL BOLDOGAN A VÍZBEN -le­sajnálom, de nem az vagy, akire én gondoltam. Ne hara­gudj! K. tfc- # ­Tamásnak Lassan egy hónapja, hogy találkoztunk, és akkor ígértél valamit. Azóta sajnos nem is írsz, és nem is jössz. Mi van veled? Talán meggondoltad magad? Nagyon szeretnék már veled találkozni, és be­szélgetni egy jót. írj a régi cím­re, hogy mikor találkozunk. „IDA” -hi­téneked... VIRÁG-tól Lesz még tavasz és ibolya. Ott az én helyem, ahol meg­gyógyul a fájó szívem. A... VIRÁG Helló lila kabátos lány! Az üzeneted megkaptam. Találkozhatnánk hétvégén? Hol és mikor találkozunk? Tisztelettel: Szántó János * ** Avignoni Kisasszony! Szűkszavúan: legyél I. 20- án fél 4-kor a gyomai vasútál­lomáson. Egy jól feltűnő AT­LANTISZ magazint fogok a kezemben lobogtatni. U.i: a látszat csal... No. II. * % # Endrőd! A héten kétszer is próbálta­lak megkérdezni, mikor me­hetnék el oda, ahová telefonál­tam, de te csak azt soroltad, nem érsz rá, egyszerűen elállt a szavam. Azt szeretném tud­ni, akarsz-e velem találkozni, és mikor? Ott, ahová telefonál­tam, vagy a „lámpa alatt, ahol a legsötétebb van”? Rajtad kívül egyébként mindenki időt tud szakítani arra, ami állító­lag fontos neki. Hiányzol! Egyedi hangzásvilágú, instru­mentális zenét játszik a buda­pesti Másfél együttes, mely ja­nuár 20-án, pénteken este 10 órakor a békéscsabai ifjúsági házban lép színpadra. A hagyo­mányos dzsessznél kicsit ag­resszívebb muzsikájuk és a csa­pat a progresszív zenei kategó­riába sorolja be magát, ha na­gyon erőltetik a kívülállók a stí­lusbehatárolást. Az együttes ne­vére nincs magyarázat — vall­ják a tagok —, viszont az össze­állítás nem a képzelet szülemé­nye. A zenekarban Hegedűs Já­nos basszusgitározik, Lukács Levente szaxofonozik, Bácsi Attila gitározik és Kalocsai Ta­más dobol. Az együttes a Mese című kazettával debütált, kon­certanyagukat pedig Kínai nát­ha címmel adták ki. Ny. L. Rovatunkba elsősorban fia­tal, kezdő toliforgatók irodal­mi próbálkozásait várjuk. A legjobb alkotásokból — lehe­tőségeinkhez mérten — közlünk. Nem tudni, az új esztendő a megyénkben élő toliforgatók alkotókedvét, vagy pusztán csak bátorságát hozta-e meg, de egy biztos, az utóbbi napokban rovatunkhoz csaknem húszán juttatták el kézirataikat. O. E. Megyesegyházáról küld­te a Balatoni romantika című ver­set. Már többször hangsúlyoztuk: egyetlen vers kevés ahhoz, hogy az igazi tehetséget lemérhessük, sőt ahhoz sem elegendő, hogy esetleg valakit elmarasztaljunk. ,.Felhők vették körül akkor a leáldozó Napot.! De látni lehe­tett még a ködös túlsó partot./ Egy fehér vitorláshajó csende­sen ringatózott./ S a szívem e romantikus percben édesen ál­modozott.” — hangzik az emlí­tett alkotás első versszaka, mely alapján nem illethetjük dicsérő jelzőkkel medgyesegyházi toll- forgatónkat. Ám bízva, hogy az idézetteknél sokkal jobb soro­kat is írt már, kérjük küldjön újabb költeményeket. Szintén egyetlen verset pos­tázott az orosházi L. K. is. Há­rom madár szállt a fára,/ szem­bogaram meg a tájra./ Felkopik az ember álaj ha elfogy napi munkája.” — szólnak a tizenhat esztendős fiatal szerzeményé­nek első sorai. L. K.-nak is csak egyet tanácsolhatunk: küldjön újabb (és főleg jobb) verseket. Mese gyerekeknek Hogyan keresett társat a kutya? Azt mesélik, hogy a kutya vala­mikor réges-régen magányosan élt az erdőben. Egy napon meg­unta az egyedüllétet — elindult, hogy társat keressen magának, akivel együtt lakhatna. De olyan társat akart, aki minden­kinél erősebb a világon és nem fél senkitől. Azt hitte a kutya, hogy a farkas a legerősebb. Fel­kereste hát, és azt mondta. — Hallod-e, farkas! Éljünk ezután együtt! — Jól van, én nem bánom — felelte a farkas. Attól fogva együtt éltek. A kutya egyszer csörtetést hallott az erdőben és ugatni kez­dett: — Ne ugass, kutya—csönde- sítette a farkas —, mert idejön a medve és mindkettőnket széttép. „Ahá—gondolta a kutya —, úgy látszik, a medve a legerő­sebb a világon, mert a farkas is fél tőle!” Otthagyta hát a farkast, és el indult az erdőbe, hogy megke­resse a medvét. Meg is találta és azt mondta neki: — Hallod-e, medve! Éljünk eztán együtt! — Jól van, éljünk — állott rá a medve. Attól kezdve együtt élt a ku­tya meg a medve. A kutya az éjszaka megint neszt hallott az erdőben. Han­gos ugatásba kezdett. Megijedt a medve, és rámordult: — Halgass, te kutya, mert meghallja az oroszlán, idejön és felfal téged is, engem is! „Hát nem a medve a legerő­sebb, ha fél az oroszlántól! — gondolta a kutya. — Úgy lát­szik, az oroszlán a legerősebb a világon!” Futott az oroszlánhoz, így szólt hozzá: — Éljünk eztán együtt, oroszlán! — Nem bánom, legyen úgy! —felelte az oroszlán. Áttol fog­va együtt éltek. Nem sok idő telt el, a kutya egy éjszaka megint ugatni kez­dett. Az oroszlán csöndesíteni kezdte: —Ne ugass, kutya: idejön az ember, ránk fogja a rettenetes vasat, és megöl mindkettőnket! „Úgy látszik, nem is az oroszlán a legerősebb — gon­dolta a kutya —, hanem az em­ber!” Azzal elfutott, hogy megke­resse az embert. Amikor ráta­lált, azt mondta neki: — Hallod-e ember! Éljünk eztán együtt! Ráállott az ember, és kuny­hójába vezette a kutyát. A kutya egy éjjel zajt hallott, és ugatni kezdett. Az ember fel­ébredt. Nemhogy csöndesítette volna a kutyát, de rákiáltott: — Hangosabban ugass, ku­tyám. Hangosabban! A kutya akkor látta, hogy az ember nem fél semmitől, a legerő­sebb a világon. Azóta az emberrel él és hűségesen szolgálja. (Mongol—burját népmese) Medvepapa, medvemama dolga után járt az erdőben. Volt nekik két kicsi bocsuk. Azok ott­hon heverésztek. Mikor ráuntak a heverészésre, elindultak sétálni. Ahogy sétáltak, egyszer csak meglátták az országutat. Az országúton embe­rek jártak, szekerek döcögtek. A két kicsi bocs egy bokor Mséből nézelődött. Az országút gö- csörtös volt. Egyik-másik szekér akkorát zök­kent, hogy a ko­csis majd ledőlt a bakról. A két kicsi bocsnak a könnye is ki­csordult, olyan jól mulatott. Egyszer aztán keserves nyikorgást hallottak. Hát egy hosszú szekér közeledett az úton. Egy roskadásig megrakott hosszú szekér. A két kicsi bocs csendben kuksolt a bokorban, s nézte, mi történik. Az történt, hogy az egyik kerék gödörbe szaladt, a szekér tetejéről pedig a földre gurult egy nagy fehér malomkő. Gurult, gurult, aztán elterült az árokban. A két kicsi bocs odaszaladt. Látták, hogy nem malomkő az, hanem egy szép zsíros sajt. —No, ezt megesszük—mondták. Azzal megfogták a sajtot kétfelől, s bevitték a sűrűbe, hogy megosztozzanak rajta. Csakhát egyik bocs sem bízott a másikban. Veszekedni kezdtek, a sajtot pedig ide-oda rángatták. S kiabáltak, ahogy a torkukon kifér. A róka éppen arra kószált. Gondolta, megné­zi, min torzsalkodik a két bocs. Mikor látta, hogy sajton kaptak össze, ajánlkozott, hogy majd igazságot tesz közöttük, elosztja a sajtot. —Elfogadunk bírónak, róka koma—mondta a két kicsi bocs. — Akkor menjetek oda a bokor mögé — szólott rájuk a róka. — Fordítsatok hátat, s addig ide ne néz­zetek, míg hár­mat nem vak­kantok. A két kicsi bocs engedel­mesen elbújt egy bokor mögött. A róka megnyal­ta a szája szélét, s jóízűen hozzálátott a lakomá­hoz. Mikor a sajtot az utolsó harapásig felfalta, megint megnyalta a száját, s nesztelenül odáb- bállott. m A két kicsi bocs pedig várta, várta, hogy a róka hármat vakkantson. Télt az idő, múlt az idő, de nem vakkantott senki. Erre kukucskálni kezd­tek a bokor mögül. S nagyon elcsodálkoztak, mivel a rókának színét sem látták. Mikor pedig kiderült, hogy a rókával együtt a szép, kövér sajtnak is nyoma veszett, akkor a két kicsi bocs rettentően elszomorodott. — Ha jó testvérek lettünk volna, sajtot is ehettünk volna — mondták. Azzal nagy búsan megindultak hazafelé. Kolozsvári Grandpierre Emil A két kicsi bocs meg a róka

Next

/
Thumbnails
Contents