Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-19 / 16. szám

------------------------------------------- MEZŐKOVÁCSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE — A jogos sérelmeket orvosolni kell Mezőkovácsháza címere Hirek Téli sportok. A kaszaperi általános iskola diáksportköre házibajnokságot hirdetett meg a téli sportok terén. Ilyen pél­dául a sakk, az asztalitenisz, a malom. A mérkőzések január 23-ától — a jelentkezésektől függően — kezdődnek hétfői és csütörtöki napokon. Holiday. Mezőkovácshá- zán a jövő héten alakul meg a Holiday társastáncklub 15 éves jubileumát előkészítő munkabizottság. A versenyt március 11 -én a művelődési központban tartják. Testvértelepülés. Fi­gyelemre méltó példájával ta­lálkoztunk az Almáskamarás és Leimen városa között kiala­kult testvértelepülés iránti fi­gyelemnek. A december 11 -ei önkormányzati választások után alig pár nappal, 13-án kel­tezett levélben gratulált a lei- meni polgármester Ambrus Attilánénak az újabb négyéves megbízatáshoz. Alig múlt el egy hónap az ön- kormányzati választások óta, Mezőkovácsházán máris „pró­bára tevő” kihívással kell szem­benéznie a képviselő-testület­nek. Történetesen a református­kovácsházi településrész válási szándékával. Sikerül-e „úrrá lenni” 'a helyzeten, illetve mennyiben okoz ez fejfájást a hivatalnak? — kérdeztük Szűcs Károly polgármestert, közvet­len a falugyűlés után. — Csak azt tudom megerősí­teni, amit a fórumon is elmond­tam. Mindaddig, amíg valójá­ban nem történik meg a leválás, én a két településrészt egységes Mezőkovácsházának tekintem. Többen úgy vélik, hogy ez a kezdeményezés valamiféle presztízsharc. Én nem érzem és nem tartom annak. Az esemé­nyek törvényszerűek. Most nem történik más, minthogy az itt élő lakosság szavazni fog sa­ját jövőjéről. Hogy a leválásnak lenne-e hátránya? Azzal min­denképpen tisztában kell lenni, hogy ha igen, akkor ez mindkét városrészt egyformán érintené. A hiteles tájékozódás miatt utá­nanéztem, hogy 1969-ben mi­lyen céliránnyal történt az egye­sítés. Akkor 10 szempontot ha­tároztak meg, amelyben a köz­műfejlesztéstől, az oktatás szín­vonalának emelésén át az önál­ló orvosi rendelőig sok minden szerepelt. A tizedik pedig az volt, hogy egy felüljárót építe­nek a két településrészt jelképe­sen elválasztó vasúti sorompó­nál. A kérések nagy része jogos sérelmeket takart és nem védve az elődeimet, de sok minden meg is valósult. Természetesen ami jelenleg is jogos felvetés, „Zöld kéz” a környezetvédelemért Medgyesegyházán 1995. január 19., csütörtök Védtelenül? A múlt pénteken történt — mesélte egyik mezőkovácsházi ismerősöm —, hogy midőn késődélután hazafelé tartott, hangos segély­kiáltásra lett figyelmes. Nem sokkal ezután a művelődési ház felől egy kisgyerek rohant felé, aki látha­tóan meg volt rettenve. Mint kiderült, két 6. osztályos társával kerékpároztak a főtéren, amikor néhány—náluk jóval idősebb — ,,barna bőrű” fiú megtámadta őket. Megfenyegették a kisebbeket és el akarták venni a kétke­rekűt. Ijedtükben nem tudták, hogy mit tegyenek, ezért eldobták a biciklit és rohantak ki merre látott. Ismerősöm hazakísérte a fiút, de szöget ütött a fejébe a dolog: a péntek diszkós nap, vajon miért nem járőröznek a buli előtt is a rendőrök? Jó dolog-e az, ha egy hatodikos srác sötétedés után egyedül kószál az utcán? Mi van, ha nem ilyen ,,jól futó” gyerekeket, hanem mondjuk egy idős embert támad­nak meg? Ezer és ezer kérdés vetődik fel és félreértés ne essék: ez esetben mindegy, hogy a támadó milyen nemzeti­ségű. Maga a tény felháborító! Manapság oda jutunk, hogy felnőttként sem merünk este egyedül közlekedni az utcán. Ki védelmez meg bennünket vagy a gyermekeinket? Háríthatjuk ezt a fajta védtelenséget a rendőrség gyenge­ségére, vagy a szülők felelőtlenségére, de vajon a társa­dalmat ki tette ilyenné... yfaJUu-^Lat,-^ Egy klub a fiatalokért Felmérő vizsgák. Kasza­peren január végért kerül sor a 4—6—8 osztályosoknak 3 éve bevezetett félévi vizsgáira. A félévi felmérők két részből — szóbeli és írásbeli — állnak, amelyet a szaktanár és az osz­tályfőnök kontrollál. Vizsgát történelemből, magyarból, ké­miából és biológiából tesznek a tanulók. Az oldalt írta és szerkesztette: Halasi Mária. Telefon: (68) 381-555. Fax: (68) 381-851. A fotókat készítette: Lehoczky Péter, Such Tamás „Az életet négy nővér őrzi. Az erdő, a folyó, az eső és a föld. Ha az egyik elpusztul, elpusz­tulnak a többiek is és a Föld sivár kőhalmazzá válik.” Ezt az indián bölcsességet válasz­totta mottójául a medgyesegy- házi Zöld Kéz Környezetvé­delmi Egyesület, mely alakuló ülését január 20-án, pénteken 18.30 órakor tartja a helyi mű­velődési házban. Ifj. Molnár Sándor szervezőt arról kér­deztük, kikre számítanak. Válni, vagy nem válni — ez itt a kérdés azt orvosolni kell, de azt én se ígérhetem meg, hogy itt felüljá­ró épül. Jómagam — éppen ko­rábbi tevékenységem folytán, amelyet a családsegítő szolgá­latnál végeztem — szeretek Re- formátuskovácsházára jönni. Bár vannak, akik úgy mondják, hogy „mi vagyunk a gyarmat”, de én nem érzem azt a fajta ellentétet, amit most néhányan kinagyítottak. Elhanyagolva sincs annyira ez a településrész, mint ahogy igyekeznek azt ki­élezni. — Említene néhány konkrét példát? — Például a reformátusko­vácsházi általános iskolában 30 százalék az „F” kategóriások száma, míg a gimnáziumban egy sincs. A számítógépes park itt a legmodernebb, ezzel szem­ben az 1. számú iskolában mindössze egy gép üzemel. A szociálpolitika terén is igye­keztünk figyelembe venni az itt — Az egyesületnek bárki tagja lehet, aki egyetért célja­inkkal, az élővilág megőrzésé­vel, megmentésével — kezdte. — Sajnos, a pusztítás eljutott arra a szintre, amikor már nem csak a jövőt, hanem a jelent is veszélyeztetjük. Ez „köszönhe­tő” a nagyarányú erdőirtások­nak, az ipar és a közlekedés légszennyezésének — melyek egyik hatása az ózonréteg ritku­lása — a vizek szennyezésének, a különféle vegyszereknek és a élő idős embereket, akár a se­gélycsomagokról vagy egyéb juttatásokról volt szó. Igaz a mozi, a művelődési ház elsor­vadt, de semmi akadálya a klub­szerű vagy a kiscsoportos tevé­kenységnek. Az egészségügyi ellátás megoldott. A helyben történő gyermekorvosi ellátásra eddig nem volt igény, de kellő igény esetén átszervezhető. A fiókgyógyszertár vállalkozási alapon megoldható, illetve a könyvtári részleg felújítása is. Igaz, hogy út, járda nem annyi épült, mint kellett volna, de ez a másik városrészen is így volt. A vállalkozókat nem kötelez­hetjük, hogy hol telepedjenek le, de megfelelő kedvezmé­nyekkel orientálhatjuk. Mind­ezekből látható, hogy a felveté­sek nagy részének megoldásá­hoz csupán jó szándék kell, amit a pénzek megfelelő ütemezésé­vel akár folyamatosan meg is valósíthatunk. Természetesen a lakosságnak nem csorbíthatjuk azt az alkotmányos jogát, hogy választhasson, de kérem, hogy előtte körültekintően tájéko­zódjanak a várható bevételekről és kiadásokról. Mert csak a pon­tos számok tükrében dönthető el: szükséges-e, fontos-e, cél- szerű-e most a leválás? Ehhez a tájékoztatáshoz választottunk egy 9 tagú ellenőrző bizottsá­got, amelyben mindkét nézet képviselői jelen vannak. A szá­mok hitelességéhez pedig az önkormányzati hivatal teljes körű segítséget ad. Ezek után már csak remélhetem, de egy­ben kérem is, hogy a népszava­zásra minél többen jöjjenek el és mérlegeljék okosan döntésük súlyát! városok határában lerakott hul­ladékhegyeknek. Úgy gondol­juk, a tétlenség ugyanolyan bűnnek számít, mint a módsze­res rombolás. Az élővilág jobb megismerésére különféle túrá­kat, kirándulásokat szervez majd az egyesület olyan helyek­re, melyek kevésbé ismertek, ritkán látogatottak. Egyéb prog­ramjainkon tagjaink bővíthetik környezet- és természetvédele­mi ismereteiket, találkozhatnak neves szakemberekkel. A fiatalok valóban otthon érez­hetik magukat abban a pince­klubban, amely néhány hónapja Jé klub néven nyílt Medgyes­egyházán. Riportunk a nyitás után készült, azóta mint hallot­tuk, betörtek a klubba, s ezért éppen zárva tart. Az új kezdet a jövő hónapra várható. Mit ál­modtak ide a fiataloknak? — kérdeztük ifj. Zahorán Andrást, az egyik tulajdonost. — A vállalkozást Tóth And­rással „visszük” és az ötletet a vasipari ktsz bezárása adta. Az ingatlan árverezés során került hozzánk, amit édesapám vett meg. Felajánlotta, ha kezdeni akarunk valamit, szívesen segít. Ezt nem hagyhattuk ki! Olyan helyet szeretnénk, ahol olcsón lehet szórakozni és igazán a fia­taloknak szól. A programokat is úgy szervezzük, olyan zeneka­rokat hívunk, akik széles körben ismertek, de anyagilag elfogad­hatók. Sajnos, éppen a klub jel­lege miatt, az építkezést nem mindenki nézte jó szemmel és voltak ellendrukkerek. A ne­hézségek főként anyagi oldalon jelentkeztek. Többször ke­restünk társakat, míg végül ma­gunk fogtunk az építkezésbe. Sokan segítettek az itt élő és az ismerős fiatalok közül. Nélkülük létre se jött volna! így is másfél év alatt lett kész. Most mindenki jó érzéssel jön: „Na, végre itthon vagyunk!” A név, hogy „Jé”, ez egy gitáros kife­jezés. Hogy milyen zenék mennek? Nem behatárolt, amire igény van. Bevallom kezdetben volt egy kis „lanka- dás”, majd a nyitás után hirte­len új lendület következett. Nagy szerencsénk, hogy az ön- kormányzat is olyan beállított­ságú, hogy nem zárkóznak el semmitől, sőt segédkezet nyújtottak. Terv: nem szokvá­nyos fogalom szerinti koncer­tek, rendezvények, kiállítá­sok, előadások. A jógától a bo­gárgyűjteményig mindenre nyitottak vagyunk. Hétközben csendesebbek leszünk, ha va­laki felvételeket hoz, azt akár a beszélgetések közben is meg­hallgathatja. A hétvégek fő profilja a koncert. Segítség, hogy az üzlettárs a Nihil együttesben zenélt, így széles körű a kapcsolata. Szeretnénk a megye fellelhető összes ze­nekarát ésr másokat is meghív­ni, vagy olyan fiatalokat, akik­nek tehetsége van, itt fellép­het. Az emeleten biliárdot, já­tékgépeket terveztünk elhe­lyezni. Örülnénk, ha a fiatalok azért járnának ide, mert jól ér­zik magukat és kulturált körül­mények között találkozhatná­nak kedvenc zenészeikkel. „Bárhova kerülök, mindig pedagógus maradok!” A munkaügyi hivatalok eseté­ben legtöbbször a kilátástalan helyzetű emberekről írunk, de vajon eszünkbe jut-e, hogy az itt dolgozóknak, vezetőknek is sajátos a helyzetük. Hogy illeszthető össze a vezetői po­zíció a családi élettel? — kér­deztük Bart ha Lajosnét, a me­zőkovácsházi kirendeltség vezetőjét. — Kiegyensúlyozott há­zasságban élek, rendezett csa­ládi körülmények között. Ti­zenhat éves Nóra lányom kö­zépiskolába jár. Magyarbán- hegyesen lakom, ahol 18 évi pedagógusmúlt áll mögöttem. Kezdettől a helyi általános is­kolában tanítottam magyar— orosz szakos tanárként. Tíz évet, az akkori rendszerhez kapcsolódó, színes, vidám életű úttörőmozgalomban csapatvezetőként dolgoztam. Az utolsó 5 évben igazgatóhe­lyettes voltam. A társadalom­ban 1992-ben bekövetkezett politikai, gazdasági, erkölcsi Bartha Lajosné: „Én hiszek az emberekben..." változások a kis közösségben is éreztették hatásukat. Ez en­gem is arra késztetett, hogy valami mást, valami újat kezdjek. Talán szükségem volt arra, hogy más területen is bizonyítsak, csábítottak az új kihívások. így kerültem —je­lentkezés után — a munkaü­gyi központhoz. Egy év eltel­tével, szakmailag megerősöd­ve, ötödmagammal pályáz­tunk a kirendeltségvezetői munkakörre. 1993 áprilisától töltöm be az állást. Vezetői hitvallás? — Olyan típusú ember va­gyok, aki mindenben keresi azt a kis jót, ami sikerélményt ad és amire építeni lehet. Ezt a bizakodást, kapaszkodót pró­bálom átadni az ügyfeleknek is. A sok-sok tanulás, a napi kapcsolat a kollégákkal bizo­nyítják, hogy csak így érde­mes dolgozni. Minden mun­kának van szép oldala, amely­re rátalálva a problémák meg­oldása is egyszerűbb. Tovább­ra is emberekkel foglalko­zom, igaz nem 10—14 éve­sek, de felnőtt, érdeksérült polgárok, akik szintén törő­dést és humanitást igényel­nek. Mint vezető a kollégáktól is elvárom ezt a bánásmódot. Számomra elengedhetetlen a jó munkahelyi légkör és úgy érzem, ami most itt van az közel áll az elképzelésemhez. A másfél év alatt sikerült elér- jii, hogy a kimondott szónak súlya van. Ehhez a munkához nagy empatikus képesség szükséges, mert aki idejön, az segítséget vár. Tagadhatatlan, hogy szívem mélyén mindig pedagógus maradok. Ezzel a munkakörrel számomra kitá­rult a világ, a gyakorlati élet összefüggéseire is nagyobb a rálátásom. Közel 700 munkál­tatóval, 18 településen és a sok kis majorban lakókkal ta­lálkozom. A követelmények növekedésével pedig az „én” is többet teljesít. Hiszek az emberekben és bízom, hogy tudok rajtuk segíteni. Hiszem, hogy minden megvalósítható, csak akarni kell. Ezért dolgo­zom teljes szívvel, amit úgy érzem, a családom is elfoga­dott. Zaj, avagy mikor szakad ei a húr „A zajjal száz esztendő múlva több gondunk lesz, mint a fer­tőző betegségekkel” — mond­ta a múlt század végén Robert Koch, amely eretnek gondolat volt az emberek tízezreit pusz­tító járvány idején. Napjaink­ban valóban számos vírust tu­dunk lokalizálni, a zaj- és a rezgésártalom ellen azonban nincs „szérumunk”. A zaj lassan beszivárog la­kásainkba. A főútvonalak mentén nappal csaknem lehe­tetlen ablakot nyitni. A laká­son belüli zajforrások a vi­zesblokk, a fűtő- és villamos berendezések, a szórakoztató eszközök, a gyereksírás, a ku­tyaugatás és még sorolhat­nánk. A lakások hangszigete­lése nem kielégítő, emiatt a lépések zaja is áthallatszik. Régen a vert és vályogfalak kiváló hangszigetelők voltak, ami a könnyűszerkezetes pa­nelekről már nem mondható el. Ugyanakkor az egyre terje­dő háztartási gépek a zajforrá­sok számát, intenzitását növe­lik. Ma kevés épület elégíti ki az akusztikai, a zajvédelmi kö­vetelményeket. A lakáselvá­lasztó födémek, falak nem hangszigeteltek, az épületgé­pészeti megoldások jelentős része kifogásolható. Javasolt: az előszobaajtó nehéz, mű­anyag bevonatú legyen, az ab­lakok zárjanak jól és legyenek dupla üvegtáblával ellátva. A lakásokat borítsuk vastag sző­nyeggel, filcceí. Újabban a parafalemez, s a falak minőségi tapétával törté­nő ellátása, a faliszőnyegek csökkentik a lakások közötti áthallást. Ajánlott a magnót, a rádiót lehalkítani. Mivel a ku­tya száját nem lehet befogni, egyszerűbb, ha levisszük sé­tálni. A mozgás a gazdinak is jót tesz. Ez mindaddig jó, amíg van türelem a lakók között, míg „el nem szakad a húr”. Az ingerküszöb szintjét könnyen átlépik az emberek, de a visszalépés nehéz. Különösen igaz ez a megállapítás ilyenkor télen, amikor sokat tartózko­dunk a lakásban és ingerléke­nyebbek, idegesebbek va­gyunk. Bálint Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents