Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-18 / 15. szám

o SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE Hahó, itt van végre a tél! Élvezik a frissen esett havat a szeghalmi gyerekek a Berettyó oldalán kialakított alkalmi szánkópályákon, ahová a hétvégén több százan mentek ki a felnőttek közül is egy kis friss levegőt szívni Bemutatjuk a térség új polgármestereit Dr. Szentesi Károly Folytatjuk Szeghalom és környékének új polgármes­tereit bemutató sorozatun­kat, melyben ezúttal dr. Szentesi Károly, Füzesgyar­mat decemberben nagy fö­lénnyel megválasztott pol­gármestere következik. — Gratulálunk a megvá­lasztásához, polgármester úr és sok sikert kívánunk. — Köszönöm a jókívánsá­got, azt hiszem, ránk fér a si­ker. —Először rövid bemutatko­zást kérünk olvasóink számá­ra. — Füzesgyarmati születésű vagyok, a szomszédban, Szeg­halmon érettségiztem, majd sikertelen felvételi Után Buda­pesten dolgoztam 1961-ig, amikor hazajöttem és a helyi kultúrház igazgatója lettem. Elvégeztem Debrecenben a Felsőfokú Tanítóképző Inté­zet könyvtáros—népművelői szakát, majd 1970-től VB-tit- kárként dolgoztam Füzesgyar­maton. 1977-ben szereztem jo­gi doktorátust Szegeden, majd később jogtanácsosi vizsgát tet­tem. 1990-ben elkerültem a fa­luból, majd 1994 júniusában is­mét hazajöttem, pályázaton nyertem el a művelődési intéz­mények igazgatói állását. Jelszavaim: tisztesség, em­berség, szakértelem — Milyen programmal in­dult a decemberi választáson? — Független jelöltként in­dultam, a szórólapomon vá­lasztási jelszavaim a tisztes­ség, emberség és szakértelem voltak. Őszinte, csendes kam­pányom során végig ezekhez tartottam magam, a jelölőgyű­léseimen megjelent többszáz gyarmatit a saját programom helyességéről igyekeztem meggyőzni, kerülve a szemé­lyeskedést. A gyűléseken a je­lenlévők elmondták a problé­mákat is, programunk végre­hajtásánál ezeket is figyelem­be kell vennünk.-— A választáson meggyőző fölénnyel nyert két riválisa előtt, sőt a,,csapatából” is ha­tan bekerültek az új testületbe. Ezek után a kívülállónak némi meglepetést okozott, hogy al­polgármesternek egyik vetély- társát javasolta, akit meg is választottak. — Számomra az a legfonto­sabb, hogy mindenkivel együtt akarok működni a falu érdekében. Valóban én java­soltam Laskai Andrást alpol­gármesternek, hiszen progra­munk sok mindenben hasonlí­tott egymáshoz. Nem gondo­lom, hogy csakis az én elkép­zelésem lehet a legjobb, a más csapatból bekerült képviselők ötleteire is oda kell fi­gyelnünk, ha azok a falu javát szolgálják. — Hogyan látja a térségi összefogás lehetőségét? — Rendkívül fontosnak tar­tom, hiszen együtt könnyeb­ben oldhatjuk meg problémá­inkat. A környék polgármeste­reit már korábbról jól isme­rem, talán túlzás nélkül mond­hatom, hogy jó a kapcsolatom velük. Érzem a szándékot a többiekben is az együttműkö­désre, s ez már előrevetíti a térségi összefogás lehetősé­gét. — Köszönjük a beszélge­tést! Gáli Móni A dévaványai világhábo­rús emlékmű Az oldalt szerkesztette: Gila Károly. Telefon: 66- 371-355. Az oldal fotóit Balogh Fászló készítette. Hírek Jegyző kell. A körösújfa­lui önkormányzat komoly erő­feszítéseket tesz, hogy jegyző­je legyen a falunak. Pályázatot hirdettek meg, melyben a fize­tésen kívül szolgálati lakást is ígértek a jelentkezőnek, sőt a kétéves szakmai gyakorlat meglététől is eltekintenek. Tánctanfolyam. A körös- ladányi Asztalos Miklós Mű­velődési Házban tánciskola in­dult a hetedikes-nyolcadikos diákoknak, melyet Sziliné Csáki Emília vezet. A negy­vennégy táncos tanuló számá­ra február végén vizsgabállal zárul a tanfolyam. Gyarmati prózamondó. Gergely Anna füzesgyarmati kislány, aki a Csongrádi Bat­sányi János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola har­madikos diákja, a nemrégiben Budapesten megrendezett Péchy Blanka Országos Vers- és Prózamondó versenyen a prózamondó kategóriában el­ső helyezést ért el. Gratulá­lunk! Alapítvány javára. Bu­csa alpolgármestere, Nagy Fe­renc részére a képviselő- testület ötezer forintos tiszte­letdíjat szavazott meg, melyet a nevezett szép gesztusként a helyi általános iskolában mű­ködő alapítvány javára aján­lott fel. Ismeretlen nagyjaink Koppányi Imre 1931-ben a Szeghalmi Refor­mátus Péter András Reál- gimnázium vezetői a tanárok sorába választották Koppá­nyi Imrét. A huszonöt éves fiatalember jó megjelenésé­vel, határozottságával ha­mar beilleszkedett a te­lepülés közéletébe. Koppányi Imre 1906-ban Tordaaranyoson született. A történelem viharai családjával szülőhelyétől messze, Be­rettyóújfaluba kergették. Kö­zépiskoláinak elvégzése után Budapesten, a Testnevelési Főiskolán tanult és pályázat révén került Szeghalomra. Megjelenésével a középiskola fél évtizedes gondja szűnt meg, hiszen addig az iskolai testnevelést a tanárok feloszt­va oktatták. A fiatal testnevelő már szeghalmi működésének első évében látványos eredménye­ket produkált. Bevezette a ví­A Sárréti Liga megalakítója vásoktatást és a diákok moz­gáskultúrájának fejlesztésére a rendszeres és versenyszerű sportgimnasztikát. Ezzel egy időben megalakult a középis­kola ifjúsági tornaegylete, amely a következő években sok területi bajnokságon öreg­bítette a gimnázium hírnevét. Koppányi Imre ténykedése alatt az iskolai sportszertár ál­lománya országos minőségű gyarapodást mutatott. A diá­kok rendszeres sportbemuta­tókat tartottak Szeghalmon, Füzesgyarmaton és Dévavá- nyán. Jelentős eredményeket értek el a különböző versenye­ken, főleg tornából, atlétiká­ból és tőrvívásból. Ebből a ge­nerációból nőtt ki a magyar sport két olyan alakja, akik a nemzetközi küzdelmekben is az élmezőnyben végeztek: Zajki Tibor atléta és Várkői Ferenc, aki olimpiai kerettag tornász volt. Az iskolai sporttevékenysé­gen felül Szeghalom sportéle­tére is nagy hatást gyakorolt Koppányi Imre. Ő volt az, aki a halódó Szeghalmi Sportegyle­tet újra felélesztette és mega­lakította annak birkózó szak­osztályát. 1934-ben fáradozá­sa eredményeként megvaló­sult a község régi vágya, átad­ták a sporttelepet. Ezen az ün­nepségen szerepelt a debrece­niek híres női tornászcsapata, valamint a ferencvárosi hölgy­csapat. Neves vendége volt még a középiskolának Pelle István tornász olimpikon. A szeghalmi sportélet fel­lendítésén túl el nem halvá­nyuló érdeme volt, hogy 1936- ban életre hívta a Sárréti Ligát (az egész észak-békési régió sportéletét átfogó szervezet), melyet az Országos Testneve­lési Tanács is pártfogolt, e testület vezetői között találjuk Koppányi Imrét is. A liga fő­ként a labdarúgás területén je­leskedett csapatával, melyben vésztői, gyarmati és körösla- dányi játékosok is szerepeltek. A Sárrét felfelé ívelő sport­fejlődését a második világhá­ború szakította meg. 1938-tól Koppányi Imrét több alkalom­mal behívták katonának, leg­utoljára 1944 tavaszán. Ősszel a Nagyváradot védő 4. pótha­dosztály állományában telje­sített szolgálatot. A szovjet 6. gárda páncélos hadsereg táma­dásának sávjában, Körösszeg­apáti térségében kibontakozó harcokban a községet védő őr­szakasz katonájáként esett el, október 15-én. „ T. Kele József 1995. január 18., szerda Az olaj és a vasút Az elmúlt időszakban két téma foglalkoz­tatta a Szeghalom környékieket, a Be­rettyón érkező olajszennyeződés és a vasútvonalak felszámolásának ügye. Az olajszennyeződés ügye valószínűleg ha­marosan rendeződik, néhány vélemény azonban figyelemre méltó. Vízügyes berkekben régóta beszédtéma, hogy a határon túlról jövő folyóvizeink eseté­ben a „túloldal" legtöbbször kész tények elé állít bennünket, így van ez árvizek esetében, amikor a hegyekből lezúduló víztömeget a zsilipek felnyitásával egyszerűen „elengedik”, fokozva az árvízveszélyt nálunk. Még ennél is rosszabb a helyzet a vízszennyezés ügyében. Számtalan esetben érkezik olyan kisebb szennyeződés, amit még csak nem is jeleznek, csak azt vesszük észre, hogy koszos, fürdésre alkalmatlan a Körösök vize. Ismerve a román helyzetet, nem is várható jelentős javulás ez ügyben. Ismét terítékre kerültek a vasútvonalak is, ezúttal a MÁV elnöke ismertette álláspontját. A témáról már sokszor írtunk —és valószínűlegfogunk is—> most csak egyetlen gondolatot emelek ki a vésztői tanácskozásról. Az egyik hozzászóló megkérdezte Kálnoki Kiss Sándor MÁV-elnököt, mi a véle­ménye a Vésztő-Nagyvárad vasútvonal újramegnyifásáról. Az elnök úr korrekt módon megígérte, hogy megvizsgáltatja ezt a lehetőséget, de—tette hozzá—szerinte nincs realitása, mert.—idézve szavait— „ez csak a térségben lakóknak volna érdeke”. Hát igen, ez világos beszéd, mit számít az pár tízezer ember itt a keleti határszélen! Örüljenek, ha megmarad a vicinális, nehogy már vasútfejlesztésről kezdjenek el álmo­dozni! Erre különben sincs pénze az államnak, az kell az másra. Hogy ugyanolyan adófizető állampolgár a körösújfa­lui ember is, mint az agyondotált pesti? Hát igen, az adót egyformán fizetjük, már csak ugyanígy kellene részesedni is belőle! Ez azonban ma még csak ködös álomkép, sajnos. I4WC Az új igazgató tervei Tavaly ősztől új igazgatója van a vésztői Sinka István Művelő­dési Központnak, Czirok Mi­hály személyében. A zenemű­vészeti főiskolát végzett tanár Békésről került Vésztőre. A kö­zelmúltban terveiről beszél­gettünk vele: — Mindenekelőtt szeretném a már korábban jól működő cso­portjainkat továbbra is megtar­tani, gondolok itt a nyugdíja­sokra, a tánccsoportjainkra és természetesen a zeneiskolára is. Terveim szerint a csoportok más elszámolási formában mű­ködnének, mint eddig, ez pénzt takarít meg a háznak és az okta­tók is jobban járnak. így sikerül elérni, hogy a csoportok nem ráfi­zetésesek, ugyanakkor a műkö­dési feltételük biztosítva van. Szeretnénk újabb művészeti csoportokat is indítani, ilyen a gyermek citerazenekar és a fú­vószenekar. December tartotta első foglalkozását az álláskere­sők klubja, mely iránt igen nagy az érdeklődés. Az idén több nagytermi rendezvényt aka­runk szervezni, ám ezekhez szponzorokat kell keresnünk. Van egy elhanyagolt korosz­tály, az úgynevezett középkorú­ak, akik részére szintén szeret­nénk több lehetőséget teremteni a kulturált szórakozásra. Mi sem dúskálunk a pénzben, ezért fokozott figyelmet fordítunk a pályázati lehetőségekre. Táncostalálkozó Szeghalmon A Sárréti Társastáncklub kö­zelgő húszéves jubileuma al­kalmából 1995. február ne­gyedikén este Szeghalmon, a Budai Nagy Antal Középisko­lai Diákotthonban zenés baráti találkozót tart, melyre várják a régi, de örökifjú táncosok je­lentkezését a szeghalmi városi művelődési központban. Tavaly indult új iskolaként a szeghalmi Mezőgazdasági, Ipa­ri Szakközépiskola és Szak­munkásképző, amely a napok­ban új taneszközökkel gyarapo­dott. A megyei szakképzési alapból 600 ezer forintos támo­gatást nyertek el, számítógép vásárlásra. A most beszerzett három komoly kapacitású gé­pen kívül még további hat kell ahhoz, hogy ősszel beindulhas­son a rendszeres oktatás, mivel jelenleg még csak esetenként használják a diákok és a taná­rok. Az ehhez szükséges pénz megszerzésére az idén is pályá­zatokat nyújtanak majd be. A lányok még csak ismerkednek a számítógéppel „Pályázati” számítógép

Next

/
Thumbnails
Contents