Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-03 / 2. szám

CSABAI NAPLÓ 1995. január 3., kedd | Jacsek álma valóra vált Békéscsaba város címere Ha telefonálni szeretnénk A tarifa új, csak az érme régi Folyik az érmés telefonészülé- kek új tarifára való átállítása — tudtuk meg a Magyar Táv­közlési Rt. Békés Megyei Táv­közlési Üzmének központos osztályvezetőjétől Erdei Mi- hálytól. A Télkor TSA-4 típusú — vagy ahogy az utca embere ismeri, a kék színű — készülé­keket számítógépes rendszer­rel már tegnap átállították. A TMM-80 típusú, pirosak átál­lításával néhány napon belül végeznek. Egyelőre az a biztos, ha régi és új érme egyaránt csörög a zsebünkben. Az ugyanis, hogy a készülékek mindegyike új érmével működik csak e hónap végére valósul meg. A „piro­saknak” ugyan már több mint felén matricák hívják fel a fi­gyelmet, az új öt-, tíz-, és húsz- forintosok használatára, a „ké­kek” azonban még mind a régi érmékkel üzemelnek. Jacsek György, Takács Gábor, Harmati Rózsa, Farkas László, Lévai Zoltán A III. Országos Ifjúsági és Is­kolai Videoszemlén az idén a Békéscsabai Általános Iskolai Diákotthon D-stúdió videó- szakköre, játékfilm-kategóri­ában harmadik helyezést ért el. A szakkör vezetője Harma­ti Rózsa nevelőtanár. A film készítői: Farkas László, Ja­csek György, Lévai Zoltán és Takács Gábor tanulók. Har­mati Rózsát kértük, ismertesse a fűm rövid tartalmát. — Egy kisfiúról szól a törté­net, akinek — sokakkal ellen­tétben — nem gyengéje a ma­tematika, s tálán éppen ezért válik álma rémálommá a gömbről. Nem érti az új anya­got. A táblára felrajzolt síkbeli árbrából elkalandozik a göm- testek világába, ahol üveg­gömbön át nézi a feje tetején álló világot és a természetet. A gömb egyszer csak kockává alakul, és minden összezava­rodik. Visszavillan még egy­szer a kudarc, a matekóra rém­képe, s a kisfiú — mintha csak kakaskukorékolásra ébredne — felriad. Ráébred, hogy ez csak egy rémálom volt. — Mikor alakult a szakkör és milyen technikai felszerelt­séggel működik? — 1994 szeptemberében alakult nyolc diák részvételé­vel, egy videóval és egy video­kamerával rendelkezünk. A film el sem készülhetett volna a Csaba Tv segítsége nélkül, hiszen ott végeztük az utó­munkákat. Szeretnénk szak­körünk technikai felszereltsé­gét bővíteni, mert csak így tu­dunk további anyagokat készí­teni. Ehhez minden anyagi se­gítséget elfogadunk. A gyere­kek, akik készítői voltak a filmnek, nem kimondottan jó tanulók. Ez a díj is alátámaszt­ja, hogy az osztályzatok nem mindig tükrözik a gyermekek­ben lévő értékeket. A videó­zásnak pozitív hatása van a vizuális látásmód kialakításá­ban. A gyermekek fogéko­nyak, a legapróbb részleteket is megfigyelik, megtalálják a környező világban levő szép­séget. Eredeti ötleteikkel ma­gas színvonalú alkotómunkára is képesek. —Mik a további terveik? — 1995 márciusában ren­dezik meg Genfben az oktatási médiák nemzetközi szerveze­tének fesztiválját, ezen részt veszünk a filmmel. — Hogyan fogadták a diá­kok a hírt erró'l a kimagasló eredményről? — Takács Gabi a filmszem­lére is velem utazott Budapest­re — válaszolja a tanárnő. — Mi már együtt örülhettünk en­nek az eredménynek. — Gabi, mit jelent számod­ra ez az elismerés? — Amikor Budapestre utaztunk, nem gondoltam, hogy harmadikok leszünk. A szüleim és diáktársaim is na­gyon örültek sikerünknek. Ok is látták a filmet. A felvételek emlékezetesek számomra. Megörökíthetek bármit, és azt visszanézhetem. Itt a játszóté­ren, készítettem az első filmet. Farkas Laci: — Ebben a tanévben kezd­tem a szakkörbe járni, szerin­tem ez a díj ajándék. A filmben legjobban az tetszett, hogy matekórán állandóan csak én jelentkeztem. A valóságban ez nem így van. Tízezer forintot nyertünk, és ezt mind a szak­körre költhetjük. Legnagyobb élményem, hogy a kamerát ke­zelhetem, és a saját meglátá­som szerint készíthetem el a filmet. Jacsek Gyuri: — Örültem, hogy én lehet­tem a film főszereplője. A to­vábbiakban is csak szereplő szeretnék lenni. Bőke Gyula igazgató: — Kiemelkedőnek tartom ezt a teljesítményt. Intéz­ményünk egyik célja a tanulók­ban meglévő tehetségek felku­tatása, a képességek legoptimá­lisabb fejlesztése. Közel húsz­féle kör működik intéz­ményünkben. Ez az eredmény is igazolja, hogy a bizonyítvány nem minden tekintetben a tanu­ló értékmérője. Ahhoz, hogy a diákokban rejlő tehetség a fel­színre kerüljön, a pedagógus­nak meghatározó szerepe van. Az oldalt írta és szerkesz­tette: J3ede Zsóka. Mun­katársak voltak: Csath Ró­za, Mitykó Mónika. Fotó: Kovács Erzsébet, Le- hoczky Péter. Olvasóink leveleit, vé­leményét várjuk: Békés Megyei Hírlap szerkesz­tősége, 5600 Békéscsaba, ' Munkácsy utca 4. Telefon: (66) 450-450. A megye többi te­lepülésén ma ezen az ol­dalon Sarkadról és kör­nyékéről olvashatnak. A megyeszékhelyen békés­csabai olvasóinknak szer­kesztettünk különoldalt. / Úgy érzi becsapták Nemrégiben egy békéscsabai olvasónk, Elekes Enikő kereste fel szerkesztőségünket. — Nem kérek mást, csak hallgassanak meg, és ha úgy gondolják, írják meg az esetet. Hátha másoknak tanulság­gal szolgál — mondta. — 1994 augusztusában adtuk be szekrénysorunkat értékesítésre a Békéscsaba, Irányi út 2—4. szám alatti bútorboltba. Előzetesen megállapodtunk az eladás után nekünk járó összegről. Csakhogy az átvételt igazoló szelvényre a kialkudott 75 ezer forint helyett 70 ezer forint került. A férjem azonnal szóvá tette a „téve­dést”. — Ebből ne csináljanak gondot, az elszámoláskor a szóbeli megállapodás szerinti 75 ezret hiánytalanul mea»- kapják. — szólt az ígéret. Jóhiszeműségünket négy hónap­pal később bántuk meg, amikor a kifizetéskor a cédulán szereplő 70 ezer forintot számolták a markunkba. Rekla­mációnkkor a kereskedő még hozzáfűzte: egyébként is örülhetünk, hogy ennyi pénzért megvették a hitvány búto­runkat. Apellátának azért sincs helye, mert a hivatalos átvétel 70 ezerről szól. Miért nem javíttattuk ki ott nyom­ban, ha nem felelt meg nekünk? Kétségtelen, alaposan rászedtek bennünket. Érdekes módon a bútor továbbadásakor még a szóbeli megállapo­dást tekintették „hivatalosnak”, csakis így történhetett, hogy a 75 ezer 25 százalékkal megemelt összege, azaz 93750 forint került az árcédulára. Megkérdeztük a szóban forgó üzlet illetékesét az ügy­ről. — Már eredetileg is 70 ezer forintos eladási árban állapodtunk meg. Erről tanúskodik az átvételi elismer­vény is, amelyet mindketten aláírtunk. Az az üzlet ma­gánügye, hogy egy bútort mennyiért értékesít. A házaspár szekrénysora után 5 ezer forint nyereségre számítottunk. Sajnos csak három hónap után sikerült rajta túladnunk, így a bérleti díj eleve fölülmúlta a remélt hasznot. Egyébként is a bútor használt volt, itt-ott még javították is. Ha előzetesen felbecsültetik a bizományival, talán elkerül­hették volna a csalódást. Itt a békéscsabaiak kapnak szót: Kutya egy rend Nem lehet nyugodtan sétálni a gyerekekkel a belvárosban, legyen az sétálóutca vagy sétány a nagy és a kis kutyáktól. A gazdijuk szabadon engedi az állatokat szájkosár nélkül. A szökő- kútnál nyáron nem egyszer meg isfürösztik őket. A füves területek tele vannak kutyapiszokkal. Igaz, hogy ha lesz is kutyavécé, nem ezt használják, semmit nem ér a rendelet. Az autósokat ellenőrzik, szondázzák, büntetik, de a kutyatulajdo­nosok- bátran' sétálhatnak kutyáikkal és még piszkukat is ott hagyhatják a bölcsőde, óvoda bejáratánál, sétányon vagy más­nak az ablaka alatt, de a gazdi nem veszi fel. Amellett a gazdi nem fizet ebadót, pedig még lu.xusadót is fizethetne. Hogy a házőrző kutya után nem kell fizetni adót az természetes, de egy lakótelepi lakásban csak azért tartanak kutyát, hogy bosszantsák a mel­lettük lakókat a kutya ugatásával vagy a lépcsőházban a lehullott kutyaszőrrel. Van rendőrségünk, közterület-felügyelőnk, de le­hetne parkőröket is alkalmazni, akik egyben a parkokat is felügyelnék. Csak tegyenek már valamit, ellenőrizzék, hogy a kutya egyáltalán be van-e jelentve a lakásokba. Büntessék meg már azokat, akik a rendeleteket nem tartják be és másokat zavarnak! Sajben Mihályné ÉS A VELE EGYETÉRTŐ LAKÓTÁRSAK '.NNN Az utcanév-választó sorompó Séták a megyeszékhelyen A Franklin utca Erzsébethelyen, a 3-as helyi járat végállomásától indul­tunk el a Franklin utcán. Az útburkolat igen megviselt ezen a részen, felújításra szo­rul. Továbbhaladva régi és új házakkal találkozhatunk. Saj­nos a zöld terület igen kevés. A Franklin és az Egység utcák kereszteződésében található egy régi artézi kút. Régebben sok idős ember járt ide friss vízért. A kút ■ még télen is felüdülést hozott az arra járó embereknek enyhén langyos vizével. Sajnos mára ez is ki­apadt, így be kell érnünk a néha klór ízű csapvízzel. Foly­tatván utunkat elérjük a Ma­dách utcát, innen kissé jobb az út. Utunk során találhatunk kisboltot, virágüzletet és kocs­mákat. Az utca végén található sorompós vasúti átjáró. És egy gyalogos aluljáró is. A sorom­pó túloldalán Szerdahelyi út­ként folytatódik.

Next

/
Thumbnails
Contents