Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-14-15 / 12. szám
6 1995. január 14-15., szombat-vasárnap yii egyik legismertebb magyar költőt akár a gazdasági kapcsolatok élén- kítőjének is nevezhetnénk. Ez majdnem olyan, mintha valaki fából próbálna vaskarikát csinálni, az ő esetében azonban van benne logika. Hatvannégy esztendős korára ugyanis eljutott oda, hogy szaván fogták. Ha már éveken át cikksorozatokban foglalkozott a hazai feltalálókkal, ha már könyvekzet. Mondok egy példát, jó? Sok nálunk a magyar—orosz vegyes vállalat. Ez nagyon szép eredmény, a baj csak az, hogy egyiknek sincs pénze. Mi tőkéhez segítjük őket. A magyar gazdaságnak ugyanis jó hírneve van Nyugaton, a magyar cégnek van hitele a nyugati bankoknál, nos, ebből a hitelből indulhat fejlődésnek a magyar—orosz, a magyar—ukrán, a gazdasági kapcsolatok fejlesztésében. —Láttam, hogy elemében van, üzletembereket mutat be egymásnak. De mi lesz a költészettel? Két üzletkötés között vajon mocorognak-e a múzsák? — írok én, minden reggel négytől nyolcig, de csak verset. — És a publicisztika, másik kedvenc műfaja? — A legutóbbi négy évben hallgatott a publicista Mezei András. Nem 'kitörési pontjaink Mezei András— a költő, aki üzleteket hoz össze ben lehetőséget adtak neki arra—lehetőséget szerzett magának? —, hogy elképzeléseit a gyakorlatban is megvalósítsa. A társaság, a Keleti Piacokért Egyesület főtitkára egy budapesti ház, az Andrássy úti Esterházy-palota földszintjén fogad, fényűző környezetben, kecses kandalló és faragott bútorok között. — Meglepő ez a környezet. — Kell az üzletkötéshez. Az emeleten az orosz gazdasági kamara lakozik, tőle béreljük ezt a kétségkívül mutatós irodát. —Szabad tudni, hogy mennyiért? — Évente több, mint hárommillió forintért. —Ezt a pénzt meg is kell termeim. — Egyesületünknek kilencven tagja van, vállalatok az ország minden részéből. Olyan cégek, amelyek meg akarják tartani, vagy szeretnék visszaszerezni a keleti piacokat. Ok dobják össze a bérleti díjat. Eddig megérte nekik. — Azt nem kérdem, hogy mivel foglalkozik az egyesület, mert az imértt végigültem egy megbeszélést, amelyen amerikai, orosz és magyar üzletemberek vettek részt. A tapasztaltak alapján jól értent-e, hogy egy költő külföldi befektetőket és hazai vállalkozókat köt össze? — Egy kicsit bonyolultabb a helymagyar—román, a magyar—szlovák vegyes vállalat. Fogalmazhatnám úgy is, hogy mi vagyunk a közvetítők és közvetlen meghatározók. —Említene konkrét példát? — Akad Magyarországon egy óriási autóbuszgyár, amely piaci gondokkal küszködik. Pontosabban szólva: termékeire volna piac, ha a megrendelők tudnának fizetni. Talán sikerül néhány tízmillió dollárt fölhajtani, s hamarosan megépülhet innen vagy kétezer kilométernyié egy autóbusz-összeszerelő üzem. Ez mindkét, sőt mindhárom félnek komoly hasznot jelenthet. — És a negyedik félnek: a keleti piacokat felkutató egyesületnek? — Azt kívánja, hogy kiadjam az üzleti titkokat? —Jó, akkor úgy kérdem, hogy önnek személy szerint megéri? —• Harminc évig adtam ötleteket pártvezéreknek, vezérigazgatóknak, főszerkesztőknek. Most már én is szeretnék profitálni valamit az elképzeléseimből. Ha a hónap első péntekjén eljönne ide, láthatná, micsoda nyüzsgés van összes termünkben. Olykor százötven-kétszáz üzletember is találkozik — a jelenlegi és volt miniszterektől, a milliárdos vállalkozókon át, a külkereskedőkig — rengetegen érdekeltek a Kelettel való vettem részt az úgynevezett Csurka- vitában, nem vitatkoztam Csoóri Sándor nézeteivel. Őszintén azt gondolom, hogy egykori íróbarátaim, akik egyébként paraszti származásúak, vagy közel vannak a néphez, nem akartak rosszat. Az viszont tény, hogy a korábbi kormányzattal együtt közreműködtek a magyar mezőgazdaság szétverésében, a keleti kapcsolatok el- jelentéktelenítésében. Ez sokkot okozott. A megrendülést írom ki magamból hajnalon ta. Tény verseknek nevezem ezeket a rövid írásokat. —Lehet verset írni például a mező- gazdaság szétveréséről? — Verset mindenről lehet írni, talán még erről is. Én azonban inkább a hangulatot próbálom érzékeltetni. Mindazt, amit az említett sokkállapot kiváltott belőlem. — Járja az országot, üzletemberekkel találkozik. Néha még olvasókkal is? — Miért ne lehetne egy üzletember olvasó is? Úgy gondolja, hogy aki vállalkozik, az már megszűnt versolvasónak lenni? — Úgy gondolom, hogy nincs a versekre ideje. — Érdekes, nekem az a tapasztalatom, hogy az úgynevezett menedzserek a legtájékozottabb emberek közé tartoznak. Azt nem állítom, hogy minden verseskötetet elolvasnak, de arra már rájöttek, hogy ha a „plac- con” akarnak maradni, akkor figyelemmel kell kísérniük a legfontosabb eseményeket. — És úgy véli, hogy a versek manapság a legfontosabb események közé tartoznak? — A fene tudja, hogy kinek mi a fontos. Azt viszont biztosan tudom, hogy jártamban-keltemben olyan emberekkel találkozom, akik meg„Most már én is szeretnék profitálni valamit az el képzelései m bői." (Archiv-fotó) hallgatják a verseimet és szívesen' beszélgetnek a gazdasági helyzetről is. — Hogyan jellemezné a beszélgetőpartnereit? — Olyan érdeklődőknek tartom őket, akik nem zárkóznak el a kultúrától sem, s akik szeretnék tudni, hogy ebben a mostani helyzetben milyen kitörési pontjai vannak Magyar- országnak. Zöldi László • A festőművész és negyedik osztályos kisfia, Misiké, aki szintén festőművész szeretne lenni... Fotó: Such Tamás Koszta Rozália gyulai szakkörébe, majd hároméves budapesti tartózkodásom alatt bejártam rajzolni az iparművészeti főiskolára. A hetvenes években lettem tagja a mártélyi szabadiskolának, ahol olyan művészektől tanulhattam a szakma csínját-bínját, mint Fodor József, Lelkes István, Hézső Ferenc vagy Holler László. Ezután látszólag hosszú szünet következett, valójában azonban igen aktív gyűjtőmunkával teltek ezek az évek. Utazások, fotózások, tanulmányrajzok. A kilencvenes években újra belevágtam a festészetbe. Megalapítottuk a gyulai Ibusz- Galériát, bekapcsolódtam a kétegyházi alkotótáborba, s rengeteg kiállítást szerveztem. — Művészberkekben Ungvári Mihály nemcsak a különleges technikával készült festményeiről ismert, hanem az Békési Galéria Kitartás és türelem kell Lapunkban november elején indult a Békés megyei művészeket bemutató Békési Galéria sorozat, amelynek ötlete Ungvári Mihály kötegyáni festőművész nevéhez fűződik. Ézúttal a „hóhért akasztjuk”, azaz Ungvári Mihályt mutatjuk be a művészetek iránt érdeklődő Ölvasóinknak. — Vajon miért szorgalmazta ennek az „újság-galériának" a létrejöttét? — A rendszerváltás elsősorban a gazdaságot állította reflektorfénybe, a művészetek valahogy a háttérbe kerültek. Úgy éreztem, egy ilyen galériával ismét nyithatunk a művészetek irányába. A műhelybeszélgetések és az alkotókkal kapcsolatos fejtörők talán ismét közel hozzák egymáshoz a művészeket és a közönséget. — Hogyan „jegyezte el” magát a festészettel? — Mióta az eszem tudom, vonzódom a festészethez. Igaz, annak idején nem sikerült bejutnom a képzőművészeti főiskolára, de ez nem törte derékba az elképzeléseimet. Sokáig jártam öröknyüzsgő természetéről és a benne égő állandó szervezési „lázról" is. — A művészek nem arra lettek „kiképezve”, hogy menedzseljék önmagukat. hogy állandóan a piacot „lessék”. Negern szerencsém van, mert a festészet mellett szervezőkészséggel is megáldott a természet. Ezt a tulajdonságomat tovább erősítette az, hogy sokáig dolgoztam népművelői munkakörben vagy hasonló helyeken, így nem idegen tőlem egy-egy kiállítás vagy alkotótábor megszervezése. Külön jó érzés, ha ezzel nemcsak magamon, hanem egy csomó pályatársamon is segítek. —Milyen volt a visszhangja ennek a Békési Galéria sorozatnak a megkeresett művészek körében ? — Pozitív. Az az igazság, hogy sok alkotónak gondot jelent, hogy a piacon manapság minden megjelenik, és ebben a nagy tarkaságban sokszor elveszik az igazi érték. Ez a kis galéria Játsszunk együtt! 1. Melyik településen él Ungvári Mihály? 2. Kiktől tanulta szakmát a mártélyi szabadiskolán? 3. Hosszú szünet után mikor kezdett újra festeni? A válaszokat postai levelezőlapon kérjük beküldeni 1995. január 30-áig. Címünk: Békés Megyei Hírlap Szerkesztősége, 5601. Békéscsaba, pf.: 111. A helyes megfejtők között egy képzőművészeti alkotást sorsolunk ki. lehetőség arra, hogy reflektorfénybe kerüljenek a valódi értéket létrehozó Békés megyei művészek. Melyik művész ne örülne ennek? —Milyen tanácsot adna anmk a fiat álnak, aki eire a pályára szeretne lépni? — Azt mondanám neki, hogy mindezt nem elég elhatározni. Mindenekelőtt kőkeményen tanulja meg a szakmát. Készüljön fel rá, hogy rengeteg lemondással, alázattal jár együtt ez az út, sok-sok kitartás és türelem kell az elismertségig. Végig kell járni az utat, másképp nem megy. Nem hiszek abban, hogy ma élsportoló vagyok, három hónap múlva meg profi művész. Akár a 1 Oéves fiamnak is mondhatnám mindezt, akitől — úgy tűnik — szintén nem áll messze ez az elhatározás. Magyar Mária Ungvári Mihály Koszta Rozália festőművész emlékére készített 50x35 centiméteres festménye. A címe: Rozóka (Archiv-fotó)
