Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-13 / 11. szám

1995. januar 13., pentek HAZAI TÜKÖR/SOROZAT iRfe MEGYEI HÍRI.AP „Tűzoltó leszel vagy katona?” 2. A Mezőkovácsházi 1. Számú Általános Iskolában pályavá­lasztási felelős fogja össze az ez irányú munkát — mondta Molnár Józsefre igazgatónő. A középfokú intézményekből érkező tájékoztatókat szétoszt­juk az osztályfőnököknek, és mindenki a saját osztályában kihirdeti, illetve segít a tájéko­zódásban. Sajnos az iskolának kifejezetten pályaválasztási célra fordítható pénze nincs, ezért legtöbbször a tanulónak kell megvenni az ismertetőket, vagy az évente kiadott Pálya- választási tájékoztatót. Szor­galmazzuk, hogy a középisko­lák által meghirdetett nyílt na­pokra az érintett gyerekek és szülők is menjenek el, mert ott kapnak a legközvetlenebbül betekintést a választott szak­mában. Milyen szakmákat választa­nak a gyerekek, milyen a kíná­lat és a felvételi arány? Általá­ban több iskolát jelölünk meg a felvételi lapon, ezért ritkán for­dult elő, hogy ne j ütött volna be tanulónk az iskolák valamelyi­kébe. A szakmaválasztás már nem ilyen egyértelmű. A lá­nyoknál, mivel kevesebb lehe­tőségből választhatnak, előfor­dul, hogy szülői megfontolás­ból „beerőszakolják” a közép­iskolába. Ezt aztán később nem bírják befejezni. A fiúknál inkább a gyakorlati hely a gond. Igaz, több iskolában az elmélet mellett úgynevezett „házi képzés” is van, de ahol ez nincs, ott bizony a szülőnek kell zsebbe nyúlni a gyakorlati hely biztosításáért. Tapasztalatunk az is, hogy bizonyos iskolák (tavaly pél­dául a békéscsabai Rózsa Fe­renc Gimnázium, valamint a Széchenyi István közgazdasá­gi) megnövelték a felvehető keretszámot. Gondolom, ezzel szeretnék biztosítani az ele­gendő létszámot. Egyébként tanulóink fele-fele arányban választják a szakmun­kásképzőt, illetve a szakközé­piskolát vagy gimnáziumot. A szakmákat tekintve nagyon vegyes az igény. Sok szak­munkásképző iskolában (pl.: cukrász, varrónő, autószere­lő) a gyakorlati képzésért fi­zetni kell. Elvileg a kisiparos ugyan nem kérhetne pénzt a tanuló alkalmazásáért, de lát­ható sajnos, hogy a jövőben csak ez lesz a kényszerű és járható út. Szeghalmon, a Sebes György Általános Iskolában Kaszanyi Lajos igazgató-he­lyettes elmondta, hogy az idén mind a 81 végzős diák­juk tovább akar tanulni. Mint­egy 60 százalékuk gimnázi­umba vagy szakközépiskolá­ba, 40 százalékuk szakmun­kásképzőbe menne. A gyere­kek továbbtanulásával már hatodik-hetedikes korukban kezdenek foglalkozni az osz­tályfőnökök. A tanév elején, szeptemberben tartottak az osztályfőnökök ismertetést a lehetőségekről, majd az igaz­gatóhelyettes decemberben összevont szülői értekezleten adott részletesebb tájékozta­tást a nyolcadikosok szü­leinek. A végzősök és szüleik számára is hozzáférhető a kö­zépiskolák által küldött írásos ismertetőanyag, de 5-6 iskola személyesen is tájékoztatta az érdeklődő szülőket tevé­kenységéről. Tapasztalataik szerint fő­leg onnan jöttek, ahol gond a tanulói létszám biztosítása. Már évek óta egyébként az a tendencia, hogy a szülők szí­vesebben adják középiskolás gyereküket a helyi gimnázi­umba, szakközépiskolába, mert nem kell albérletet, kol­légiumot fizetni. A pályavá­lasztás során esetenként igénybe veszik a megyei Pá­lyaválasztási Tanácsadó szol­gáltatásait, elsősorban a bo­nyolultabb esetekben, ahol döntő lehet az ott dolgozó szakemberek véleménye. A középiskolák tekinteté­ben „kínálati piac” van, min­den gyerek, aki tovább akar tanulni, ezt különböző szinten megteheti. Tavaly 96 végzős­ből mindenki kapott lehetősé­get. Hivatalosan nincs, szóbe­széd alapján van tudomásuk arról, hogy a divatos szak­mákban — kereskedelem, vendéglátás, szolgáltatás — a vállalkozó, aki a tanulók gya­korlati képzését biztosítja, „fejpénzt” kér a szülőktől. A másik szeghalmi iskolá­ban, az 1-esben Nagy Sza­bolcs igazgatóhelyettes is megerősítette kollégája sza­vait. Náluk most 76-an végez­nek, mindannyian tovább akarnak tanulni. Ok is évekkel korábban megkezdik a pálya- választási orientációt, mely­nek „főszereplői” az osztály- főnökök. Összevont szülői ér­tekezletet tartottak és jelent­keztek középiskolák, hogy tá­jékoztatást tartsanak. Az isko­lában mintegy 16-17 ilyenre került sor, melyre az érdekelt szülők is eljöttek. A mostani továbbtanulók 30 százaléka gimnáziumba, ugyanennyi a szakközépiskolába, míg negyven százalékuk szak­munkásképzőbe készül. A Pá­lyaválasztási Tanácsadó kiad­ványait gyakran használják, időnként kérik szakmai segít­ségüket is. A szülők szívesen adják he­lyi oktatási intézménybe gyermekeiket, és legvonzób­bak a szolgáltatással összefüggő iskolák. A diákok, illetve szüleik által fizetendő „fejpénzről” itt is hallottak, de szülő konkrétan még nem je­lezte feléjük. H.M.—G. K. A munkanélkülieket segítik Aktív részvétel a helyi közéletben Megyénk kisebbségi önkor­mányzati képviselői, illetve a települések jegyzői részvételé­vel rendeztek tegnap tanácsko­zást a békéscsabai megyeházán. Dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke elöljáróban javaslatot tett a helyi kisebbségi önkormányzatok megyei szer­vezetének létrehozására. Bár az önkormányzati törvény erről nem rendelkezik, megyénk sok- nemzetiségű léte ezt minden- 'képpen indokolja. Megyénk nemzetiségeinek közeledését, egymás kultúrájá­nak, törekvéseinek jobb megis­merését sürgette Hevesi József, Békés Megye Képviselő­testülete Nemzeti és Etnikai Ki­sebbségi Bizottságának titkára. Mindjárt adalékul is szolgált eh­hez a cigány, német, román, szerb és szlovák kisebbség tör­ténetéről, jelenlegi gondjairól szóló előadásával. A települé­sek nemzetiségeinek minden­képpen erősíteniük kell belső szervezettségüket, mint anya- • nyelvük és kultúrájuk megtartá­sának legfőbb zálogát. A nem­zeti és kisebbségi jogokról szóló törvény alapos megismerése és aktív részvétel a helyi közélet­ben — ebben áll a kisebbségi önkormányzatok felelőssége. Az előadó egy szerényebb, a helyi közösség problémáira koncentráló munkaterv kidol­gozását ajánlotta. Ezután Bodáné dr. Pálok Ju­dit, a Nemzeti és Etnikai Ki­sebbségi Hivatal jogi és igazga­tási főosztályának vezetője szólt a tavasszal esedékes orszá­gos kisebbségi önkormányzati választás néhány tudnivalójá­ról. Cs. R. Beszélgetések a gyilkossal (5.) Részletek Tadeusz Fredro-Boniecki Jerzy atya győzelme című kötetéből Emlékező apácák a temetőben Felmérés. A Mozgáskorlá­tozottak Egyesületeinek Or­szágos Szövetsége (MEOSZ) kérdőíves felmérést indított januárban a mozgáskorláto­zottak eddiginél hatékonyabb, célzottabb támogatása és a rendelkezésre álló szociálpo­litikai eszközök jobb elosztása érdekében. A MEOSZ a fel­méréstől nem kevesebbet vár ,— mondta a csütörtöki sajtótá­jékoztatón Chikán Csaba el­nök —, mint hogy végre reális képet kapjon arról: hány moz­gássérült ember él Magyaror­szágon, milyen súlyos az álla­potuk, milyen eszközökre, anyagi támogtásra van szük­ségük, és minderre mennyi pénzt kell fordítania az ország­nak. IFA-szerelésben jártas, „C" jogosítvánnyal rendelkező autószerelőt azonnali belépéssel felveszünk. Telefonnal rendelkezők előnyben. SIMON TRANSZ KFT., Békéscsaba, Kélegyházi út 3. Építőipari kisgépek kölcsönzése! Békéscsaba, Ipari u. 5. Telefon: (66) 449-269. Legközelebb az évforduló után egy nappal, október 20-án találkoztunk. — Láttam Jerzy atya újrate­metését. A rádió, a televízió egész nap erről beszélt. A képer­nyőn megpillantottam a szüleit. Legszívesebben visszavettem volna a nekik küldött levelet. Ma már nem volna merszem megírni. Megértettem, nincs jo­gom hozzájuk fordulni. Nem tehetem meg. Azok az embe­rek... a temetésen résztvevők ar­ca... a könnyek... a gyermekar­cokon is könnyek voltak. Be­mutatták a tárgyaláson készült felvételeket. Huszonöt, börtönben töltött esztendő, a bűnbánat huszonöt éve sem képes olyan hatást elérni, amit a temetés láttán éreztem. Megrendített, és úgy hiszem, a gyilkos legsúlyo­sabb ítélete az, ha végig kell néznie áldozata temetését. Láttam síró gyereket, aki fele­melt ujjával a V betűt — a győzelem jelét — mutatta. Nem lett volna szabad meg­írnom azt a levelet... Mennyi ember. És az arcok. Nem felejtem el. Én nem tud­tam... én azt hittem, úgy hit­tem, hogy... elvégre én is len­gyel vagyok. És akkor azt lát­tam, hogy Jerzy atya koporsó­ja mellett ott volt egész Len­gyelország. És én? Ha tudtam volna erről, nem mertem volna megírni a leve­let. Olvasták vajon? Átvették egyáltalán? Piotrowski meghatódott, amikor közöltem vele, a csa­lád elfogadta levelét. Azt mondta: — Jerzy atya látta ezt, amit én életem egyik pillanatában elmulasztottam észrevenni. O világosan látta a gyűlöletre mondott igenből származó ve­szélyeket. Meghajtom a fejem Jerzy atya hősiessége előtt. Igen. Amit tett — miközben én szi­matoltam utána és üldöztem — az erkölcsi bátorság hősies foka volt. Ha egyáltalán van jogom beszélni erről, el kell mondanom: Jerzy atyának iga­za volt. Szégyenkezem, hogy csak most ismertem föl az igazságot. De fölismertem, és erről beszélnem kell. Ismét szívességre szeret­ném kérni. Levelet írtam a bí­boros prímásnak. Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy valamiféle elégtételt kell szol­gáltatnom mindazért, amit az egyház ellen tettem. A múltat nem tehetem meg nem történt­té, de egyre inkább úgy érzem, csak magamat tettem nevetsé­gessé; az egyház tekintélyén aligha esett csorba. Talán az e falak közé is be­szűrődő ünnepvárás hangulata mondatja ezt velem? Akinek írtam, magasan fölöttem áll, az én hangom pedig gyenge. De ha lelkemmel ki akarok törni ebből a pokolból, őszin­tének kell lennem, még akkor is, ha a bíboros prímás nem vesz is tudomást róla. Nem könnyű megfogalmazni mind­ezt, megvallani bűneimet és hibáimat írásban. Azt sem sze­retném, ha egyesek így gon­dolnák, lelki bátorságom a megváltozott politikai helyzet következménye. Tudom, hogy a bíboros prímás a lengyel egy­ház feje, én pedig porba zuhant féreg vagyok. Mégis meg kel­lett írnom. Fölolvasom Ön­nek: Eminenciás Uram! A bíboros prímás püspöki szolgálatának bibliai jelmon­data megérintette e sorok író­jának képzeletét. Azét, aki so­kak számára a gonoszság meg­testesítője, mert évekkel ez­előtt Eminenciád papjának, Jerzy Popieluszkónak halálát okozta. De nem erről a tragikus ese­ményről akarok írni, bár éle­temben már soha semmi nem feledtetheti el velem. A szé­gyenről szeretnék vallomást tenni. Talán túlságosan hosszú idő telt el addig, mire fölismer­tem a per folyamán a nyilvá­nosság előtt tett gyalázatos egyházellenes kijelentéseim­nek erkölcsi voltát. Nyomorult ember vagyok, nyomorult bű­nös, aki még akkor is ellenáll a jónak, ha rádöbben, hogy ma­gatartása sajnálatra néltóvá te­szi, ám az igazságnak — az igazság lényegének képtelen­ség ellenállni. Tisztelt Bíboros, Prímás Úr! Nagyon szégyellem, amit tet­tem és számomra ez többet jelent a bűnbánatnál. Szégyel­lem egyházellenes, ateista, ni­hilista filozófiámat, nemcsak azért, mert oly tragédiába tor­kollott, hanem azért is, mert éppen a bíróság előtt, amikor súlyos cselekedetemért fele­lősségre vontak, oly közönsé­ges módon támadtam az egy­házat. Ezeket a szavakat — könnyen lehetne gondolni — önző szempontok mondatják velem. Az igazság kimondása kényszerít erre, miközben nem kergetek illúziókat sor­sommal kapcsolatban, és meg­értem, ha vallomásom érdek­A Békéscsabai Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ illetékességi területén mintegy 50 ezer munkanélküli él. Közülük 27 ezret Békés, 23 ezret pedig Csongrád megyé­ben regisztráltak — hallottuk azon a sajtótájékoztatón, me­lyet Molnár György, az említett intézmény igazgatója tegnap délelőtt Békéscsabán tartott. A Békéscsabai Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ hivatalos átadására ta­valy augusztusban került sor, s azóta ötvenhét főállású szak­embert foglalkoztat. Az intéz­mény által biztosított képzések legfőbb célja a munkanélküliek elhelyezkedésének, vállalko­zóvá válásának, megélhetési lehetőségeinek elősegítése. A békéscsabai központ szer­vezésében tavaly 58 képzési program indult, melyen össze­sen 1031 személy vett részt, (csaknem 85 százalék Békés megyéből). A hallgatók közül télén bíboros prímás úr számá- ra. Úgy hangozhat ez, mintha gyávaságból mentegetőznék. Nem így van. Szégyenem bűn­tudatomból ered, és azért kí­sérletet sem teszek mindennek a nyilvánosság elé tárására. Éminenciás Uram! Tudom, szegényesek a szavaim, hiszen végül is nem azok számítanak. De kérem, legalább amit most leírok, higgye el nekem: a ke­zemet ma tiszta szándék veze­ti. Nem „bocsánatot kérek”, nem írtam bűnbánatról, de va­lóban azt hiszem, a szégyen több a bánatnál. Nem szeretném, ha alázato­mat metafizikai módon értel­mezné, s azt gondolná, hogy megtértem. A becsületemet állítom valamiféle próba elé, mert mégiscsak szorult belém valamennyi emberség... Néha rajtakapom magam, s ez talán érthetetlen az Ön szá­800 nem rendelkezett munka­hellyel. Az év során 23-féle kép­zés fejeződött be. A minisztéri­um által kiküldött független vizsgabizottság előtt 416-an si­keres záróvizsgát tettek, több­ségük már alkalmazásban áll, vagy bértermelői szerződést kö­tött, illetve vállalkozóként tevé­kenykedik. Az intézmény tavalyi költ­ségvetése 100 millió forint volt, ebből 57 milliót kaptak közpon­ti támogatásból, a többi pénzt a bevételekből teremtették elő. Az idei évre előirányzott költ­ségvetés 160 millió forint, ám már csak 54 millió a központi támogatás, a többit a képzési központnak kell kigazdálkodni, így érthető, hogy újabb tervek is megfogalmazódtak. A csabai központ az idén szeretné a kép­zési tevékenységet kiterjeszte­ni, területi tevékenységét széle­síteni, a már meglévő kapcso­latrendszert pedig tovább bőví­teni. Magyari Barna mára, hogy védekezem az el­len, amit Ön a Gondviselés beavatkozásának nevezett. Itt a börtönben számomra az a legnehezebb, hogy egy per­cig sem lehetek egyedül. Ál­landóan lát valaki. Pedig néha szeretném úgy igazából, em­ber módjára kisírni magam. 1989. december 22. Mély tisztelettel: Grzegorz Piotrowski (Fordította: Tereza Worowska) Varsóban Glemp bíboros be­jelentette, hogy Jerzy Popie- luszko boldoggá avatására bi­zottságot hoznak létre. Glemp szerint a meggyilkolt varsói pap jelképpé emelkedett az egész világ számára. Népsze­rűségének oka egyrészt brutá­lis meggyilkolása, másrészt emberi, papi magatartása. Az ellene elkövetett bűntény az emberek ezrei elleni kegyet­lenségek csúcspontja.

Next

/
Thumbnails
Contents