Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-12 / 10. szám
MS MEGYEI HÍRLAP ' GYULA ÉS KÖRNYÉKE 1995. január 12., csütörtök A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság székháza Gyulán Hírek Új sajtópolitika? Sebestyén Erika látja el — személyi titkári teendői mellett — a gyulai polgármesteri hivatalban a médiareferensi feladatokat. A város vezetői ezentúl minden kedden délelőtt 9-től sajtótájékoztatón számolnak be az előző hét eseményeiről, s felvázolják a következő napok történéseit. Megverték-e a hölgyet? Klubfoglalkozás az otthon egyik szép társalgójában Nyitva az ajtaja. Lebenszky Attila gyulai polgár- mester eddigi fogadóóráin — melyeket szerdánként 14—16 óra között tart hivatalában — ötvennél is többen jelentek meg. Harminchat kérelmet már el is bíráltak. Többnyire szociális ügyekről volt szó. Szakállas ügy. A gyulai Százéves cukrászda bérbeadására kiírt és gyakorlatilag sikertelen pályázatot most egy újabb követi: február 28-ig el kell dőlnie, hogy a következő években kinek a neve fémjelzi majd a patinás cukrászda működését. Miről tárgyalnak? A gyulai képviselő-testület január 23-ai ülésén bizottsági tagokat választanak, a Városi TV Kft. alapító okiratának jóváhagyását tervezik, módosítják a költségvetést és a szervezeti és működési szabályzatot. Megválasztják a társadalmi megbízatású alpolgármestereket, s megállapítják illetményüket. Csak már épülne... Bár semmi biztosat nem lehet tudni az építkezés indulásáról, to- ivább folynak az Erkel gimnázium építkezésével kapcsolatos tervegyeztetések. Január 12-én az Országos Műemlék- védelmi Hivatal szegedi irodavezetője, Széphegyi László érkezik Gyulára: a helyszínen kívánja megbeszélni a tervvel kapcsolatos észrevételeit. Ezek azok az ügyek, amelyekben nem viselhető el egyetlen mákszemnyi részrehajlás sem. Somosi Vilmosáé Budapestről keresett meg bennünket még az elmúlt esztendőben. Azt panaszolta el, hogy édesanyját, Sárközi Erzsébetet, a Fővárosi Önkormányzat gyulai szociális otthonának lakóját sérelmek érték, mégpedig az otthon dolgozói részéről. Sárközi Erzsébet 1993 januárjában került az otthonba, s néhány hete hagyta el azt. Somosi Vilmos- né súlyos mulasztásokat vélt felfedezni a személyzet munkájában. Szakképzetlenségről, a higiéniás szabályok napi megsértéséről, durvaságokról ír. Kegyetlenkedő ápolókról beszél, agyonveréssel fenyegetőkről. Azt írja, egy éjszaka, tavaly október 30-án a betegMegint jött egy levél Lökös- házáról. Azt írják — sajnos névtelenül — benne, hogy mégsincs új orvosuk január elsejétől, pedig azt írtuk, hogy lesz. — A hír igaz — mondja csöppet sem vidáman Germán Géza polgármester. — Az új orvossal gyorsan elvi egyezségre jutottunk, ám december 29-én elállt a szándékától. Úgy határoztunk, hogy ezek után megpályáztatjuk a háziorvosi állást, melyet március elsejésége miatt jajgató édesanyja száját betömték, orrát befogták, s többször megütötték a fejét. Súlyos a vád, akár meg is rendíthetné az intézmény hírnevét. — A Fővárosi Önkormányzat kivizsgálta a panaszt, kétBagyinszki Zolfánné tői kívánunk betöltetni a falu új orvosával. Januárban és februárban eleki és kevermesi orvosokkal oldjuk meg az ellátást. Ez a megszokotthoz képest valamennyivel rövidebb rendelési időt jelent, az asszisztensek viszont a megszokott időtartamban érhetők el. Az új orvos számára lakást biztosítunk. A pályázati idő alatt fel is újítjuk ezt a lakást. Érdeklődő orvosok már az idén is voltak, de a megpályáztatás mellett döntöttünk. szer is itt jártak a hivatal szociálpolitikai osztályáról — mondta a napokban Bagyinsz- ki Zoltánné, a szociális otthon igazgatója. — A vizsgálatról készült anyag megállapítja, hogy az intézet részéről mulasztás nem történt, egyetlen kollégámat sem kell elmarasztalni. Kiderült, hogy Sárközi Erzsébetnek egyik lakótársa adott egy pofont, mivel zavarta a hölgy folyamatos jajgatása, Somosi Vilmosnéék ellene feljelentést tettek a rendőrségen. Sárközi Erzsébetet lánya az eset után elvitte tőlünk. Csak megemlíteném, hogy az általunk gondozott hölgy másik lánya elégedett volt tevékenységünkkel. A vizsgálatot végzők Somosi Vilmosnét is tájékoztatták megállapításaikról. Kisebbségi önkormányzatok Megalakultak Elek kisebbségi önkormányzatai. A cigányok önkormányzatának elnöke Dragos József, a német önkormányzaté Strifler József, a szlovák önkormányzat elnöke pedig Mészáros János lett. Az oldalt Kiss A. János írta és szerkesztette. A fotókat Kovács Erzsébet és Le- hoczky Péter készítette. Telefon: (66)450-450 Lökösházán lesz orvos Idősek, otthonok A magyar társadalmat alkotók ne- gyedét-ötödét a nyugdíjas korú idó's emberek adják. Ha a keresőképesek — és munkával is rendelkezők — helyzetét súlyosnak szokás nevezni, akkor az öregek többsége tragikus helyzetbe keriiltnek tekinthető. Ilyen vagy olyan okból sokan gondozóházakban, szociális otthonokban élnek. Korántsem mindegy—se számukra, se részünkre—, hogy milyen körülmények között. Jó és rossz példákat valamennyien sorolhatnánk, mi most a rosszak közül talán többet is, hiszen a Gyula határában fekvő Alkony gyalázatáról írt cikkeink után sokan, sokfelől megkerestek bennünket panaszukkal. Nem az újságoknak kellene feltárni a mulasztásokat, az intézkedések megtétele pláne nem a mi dolgunk. Arra való hivatalok szép számmal akadnak. Afolyamatos és rendszeres ellenőrzés többet tehet ez ügyben, mint a körmönfont nyilatkozatok. Több állami és magánintézmény azt kérte: ú juk meg, hogy náluk más a helyzet. Nem tettük, mert úgy gondoltuk, az a természetes. Ha majd elmúlik a dolog szerecsenmosdatásnak tűnő jellege, természetesen igyekszünk bemutatni, hogyan élnek öregjeink, vannak-e orvosolható gondjaik, s örömmel bemutatjuk azt is: kik, mit és hogyan tesznek érdekükben. Annyit azért már ma is érdemes leszögezni, hogy akkor van helye e területen a magánintézetek létrehozásának, ha a tulajdonos legalább azt a színvonalat képes biztosítani, melyet az állam intézményei fel tudnak mutatni. Környezetben , gondoskodásban.S talán az se túlzás, ha hozzátesszük: szeretetben. _ . | Aranykereszt, de kereszt Szabó Árpád, az Aranykereszt főnöke Mindenki cipeli a maga keresztjét. Aranykereszt jutott Szabó Árpádnak, az Arany kereszt Étterem és Szálloda ügyvezetőjének. Egy álmatlan éjszaka után beszélgettünk, helyettesítette a portást. — Az Aranykeresztet az Aranykereszt Kft. üzemelteti — mondta. — Ebben hetvenöt százalékos tulajdonrészt birtokol a Békéscsabai Állami Gazdaság, huszonötöt négy itt dolgozó magánszemély. Épületünket az ÁVÜ megbízásából eladásra meghirdette az állami gazdaság. Ha jól emlékszem, már a hetedik pályázatot írták ki. Amit kémek érte, most közelíti meg a piaci árat: tizenkilencmilliót az épületért, négymilliót az állami gazdaság üzletrészéért. A gond az, hogy az épületet az egyik bank ötvenmilliós jelzáloga terheli. MRP nem alakítható, hiszen ilyen körülmények között a dolgozók nem kapnának hitelt. Szóba jöhetne ugyan a Start hitel, ám ahhoz le kellene tenni az ár harminc százalékát — készpénzben. A többit húsz és fél százalékos kamatra adnák. Márpedig ezt a kamatot jelenleg nem tudná kitermelni a vállalkozás. Bár igyekszünk nem éreztetni a vendéggel, kétségtelen, hogy lassan a minőség rovására megy a bizonytalanság. Senki sem tudja, meddig dolgozhat itt. A számviteli törvény . módszerével számolva veszteséges a tevékenységünk, de ha á bérleti díjat kivesszük a számítás adatai közül, most évi egymilliós nyereséget mutathatunk ki. Ami a forgalmat illeti: a középréteg manapság nem jár étterembe, mert nem futja rá a jövedelméből, a gazdagok pedig inkább otthon piknikez- nek, szakácsot tartanak, pincért bérelnek, nem akarják láttatni életmódjukat. Elhurcolt németek Marad a bútor... Ötven éve annak, hogy kényszermunkára hurcolták a megyebeli németek egy részét. Január 15-én erről emlékeznek meg Gyulán. Délelőtt kilenckor a németvárosi templomban emlékmisét tartanak, mely után 10.45-kor emléktáblát avatnak a volt huszárlaktanya (szakmunkásképző intézet) falán, ahol az elhurcoltak utolsó gyulai napjaikat tölthették. — A német származásúak összegyűjtését 1944. december 30-án kezdték meg — emlékszik vissza Schriffert Mihály, a rendezvény egyik szervezője, aki maga is az önkény áldozata volt. — Január kilencedikén az oroszok bevagoní- roztak egy szerelvényre való embert, s tizedikén tíz órakor útnak indítottak bennünket a donyecki szénmedencébe, Rosztov mellé. Nemcsak férfiakat, nőket, gyerekeket is elhurcoltak. Eddig kilencven gyulai és tíz mezőberényi túlélő jelezte, hogy részt kíván venni a megemlékezésen. Jönnek bizonyára Elekről, Almáskamarásról is, hiszen onnan is „toboroztak” malen- kij robotra... Ahogy mondják, az elekieket két év elteltével hazaengedték, ám rájuk még egy másik csapás is várt: a kitelepítés. Schriffert Mihály Cipőt, ruhát gyűjtött a gyulai római katolikus plébánia a Csíkszeredái árvaház rászorulóinak. — Nagyon eredményes volt a gyűjtés —- összegezte véleményét Kovács József gyulai plébános. — Tizenöt mázsa cipőt és ruhát hoztak be a gyulaiak felekezetre való tekintet nélkül. Már a csomagolással is végeztünk, most intéztük a Nemzeti Bankban a kiviteli engedélyt. A gyulai polgár- mesteri hivatal biztosít a szállításhoz teherautót és két gépkocsivezetőt, állja az üzemanyagköltséget is. A szállítmány csütörtökön indul Csíkszeredára. Sok gyulai elmondta, hogy örült felhívásunknak, mert nemes célra ajánlhatta fel már használatlan ruhadarabjait, mások hozzátették: ha lesz gyűjtés máskor is, újabb adományokkal jönnének. Hivatalba lépése óta aligha unatkozhatott Lebenszky Attila, Gyula város polgármestere. — A legnehezebb feladat a testületi tisztségek elosztásának politikai egyeztetése volt —- mondta Lebenszky Attila. — Már csak azért is, mert bennem nem a politikuson van a hangsúly. Hozzákezdtünk a költségvetés elkészítéséhez. Azt hiszem, sikerült megtalálni a hangnemet és az összhangot intézményeinkkel. „Ilyen konstruktív egyeztetésen még nem vettünk részt” — mondták az intézményvezetők. — Ebből kihallatszik annyi kritika: mintha eddig nem lett volna megfelelő a hangnem és az összhang... — Valóban, hiányzott az őszinte együttműködés. A harmadik nagy feladat a legjelentősebb gyulai cégek vezetőivel való találkozásom volt, felkerestem őket. Ez a programomban is szereplő tennivaló volt. Örültek a találkozónak, felajánlották segítségüket. — Alakít-e tanácsadó testületet? — Eleinte egy 4-6 fős taLebenszky Attila a testületalakuló ülésén nácsadói gárdára gondoltam. Ám okultam a miniszterelnök úr ilyen természetű nehézségeiből. Jobbnak tűnik, ha sokkal szélesebb szakértői körre hagyatkozom. Klubszerű tanácskozásokat rendezünk heti rendszerességgel, ahová megkötés nélkül eljöhetnek majd a szakemberek. Felvetem a problémákat, a téma szakértői pedig véleményt formálhatnak, elmondhatják javaslataikat. Ezek a megbeszélések teljesen nyitottak lesznek. — Igaz-e az a híresztelés, hogy kicserélteti a polgármesteri iroda míves bútorait? — Szó sincs róla, egyedül egy kényelmesebb széket kaptam egykori munkahelyemtől. Az viszont igaz, hogy a titkárság régen esedékes bútorcseréjének eljött az ideje: ezentúl két személy dolgozik majd abban a helyiségben, s alaposan el is koptak az amúgy is alkalmatlan bútordarabok. Gyulaiak tette
