Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-12 / 10. szám

Ms MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA Évforduló. Lengyel Menyhért író, újságíró 1880- ban ezen a napon született Balmazújvárosban. Már első' drámája, A nagy fejedelem is sikert aratott, a Hálás utókor című második darabjának 1908-as nemzeti színházi be- 'mutatója pedig a legnépsze­rűbb drámaírók közé emelte. Óriási sikert aratott Taifun cí­mű műve is, amelyet minden jelentősebb európai nyelvre lefordítottak, sőt egy amerikai rendező 1914-ben filmre vitte. 1917-ben ő írta Bartók Béla számára a Csodálatos manda­rin című balettpantomim szö­vegét. 1929-ben a Belvárosi Színház igazgatója lett, majd 1931-ben Londonba költö­zött. Egyébként is sokat élt külföldön, például Svájcban, az Egyesült Államokban — ahol forgatókönyvet írt — és Rómában, ahol a város nagy­díjával tüntették ki. Kiváló színpadi technikával rendel­kezett, negyedszázadon át az egyik legtöbbet játszott szerző volt Magyarországon. PÉNZTÁRGÉP JUNIOR II 16 900 Ft + áfa SAMSUNG 29 900 Ft + áfa Még az 1994. évi feltételekkel! Megyei szaküzlet és szervizhálózat! Békéscsaba, Szerdahelyi u. 2/A. Telefon: (66) 324-911. Orosháza, Táncsics u. 11. Telefon: 06 (60) 384-780. Szarvas, Bocskai u. 6. Telefon: (66) 312-512. Szeghalom, Tildy u. 20—24. Telefon: (66) 371-580. Mezőkovácsháza, Árpád út 159. Telefon: (68) 381-967. Pénztárgépét üzembe helyezzük és biztosítjuk garanciaidő alatt, illetve után a javítását, karbantartását, valamint a papírszalag és festékkazetta ellátását. „A boldogság, az egész más eset” Arbuzov-bemutató a Jókai Színház Vigadójában Lígyija (Felkai Eszter) sétál, énekel, kacérkodik... ..Általában teljesen boldog ember nem él a földön... Leg­alábbis nemigen látni őket. Bár egyszer láttam az utcán egy boldog párt. Már nagyon öregek voltak, de olyan szépen öltözöttek, barátságosak. A férfi óvatosan, karonfogva ve­zette az asszonyt. És nevettek. Náluk boldogabb emberekkel nem találkoztam.” (Arbuzov: Kései találkozás) A Békés Megyei Jókai Szín­ház Vigadójában most először szólalt meg Thália. Az igazga­tó-főrendező, Konter László állította itt színpadra Arbuzov Kései találkozás című művét. A színpad talán nem pontos kifejezés, hiszen a stúdiószín­ház különleges izgalmakat nyújtó miliőjében bontakozik ki előttünk két idős ember, a szanatóriumi főorvos és a be­utalt nő története. Első pillan­tásra elképzeljük, milyen elra­gadó lehetett fiatal korában. A férfi kiegyensúlyozott, de zár­kózott világába ellenállhatat­lan energiával érkezik az asszony. Idős korának ellent­mondva, szertelenül tevé­keny. Csapongó fantáziája olykor hazudozásra csábítja. Sétál, énekel, kacérkodik, megszegi a szanatórium sza­bályait. Rendszeresen összeütközésbe kerül a főor­vossal. De egyet mindenképp elér. Nincs egyedül. Arbuzov — aki a darabot idős korában írta — nem volt kíméletes a szereplőivel. Aho­gyan egyre inkább megis­merjük történetüket, kiderül, hogy az élet nem mindig mo­solygott rájuk. Belső titkaik gátlásos ügyetlenséggel tárul­nak fel, ahogy közelebb kerül­nek egymáshoz. Sorsuk azo­nossága — elvesztett társuk, gyermekük — a sok irónia mellett megsejteti velünk a tragédiát. A játék ugyanakkor -— miként azt Felkai Eszter és Gálfi László játssza — meg­győzően optimista. Ebben az előadásban ellenállhatatlanul sodorja, viszi magával Lígyija a főorvost. Tudják, hogy ez a kései találkozás rövid időre szól. S ahogyan mindketten színészi, emberi értékeikkel a játék mögött megsejtetik a ma­gányosságot, úgy érezzük meg a magunk magányát mi is. Ta­lán már nem is kétszereplős ez a történet. Észrevétlenül ma­gukkal visznek bennünket is. A játéktérben minden fehérrel Otthonos óvodák Németországban A szarvasi Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskola öt oktatója és gyakorló óvodájának egy óvónője németországi tanul­mányúton járt a közelmúltban. A Stuttgarthoz közeli Balingen volt az úticéljuk, ahol az óvodai rendszerről és az óvóképzésről igyekeztek minél többet meg­tudni. A hasonlóságok mellett számos különbségre is felfi­gyeltek mindkét területen. El­sősorban szembetűnően jobb az ottani óvodák felszereltsége, családiasabb a foglalkozások légköre. Ez például abban is megnyilvánul, hogy a csoport- szobák jobban hasonlítanak egy lakószobára, és abban is, hogy a gyerekek tegezik az óvónőket. Eltérés az is, hogy nincs függet­lenített vezető; az egyik óvónő látja el az intézményvezetéssel járó teendőket. Ami az óvóképzés rendszerét illeti: Baden-Württemberg tar­tományban ez a szakképzés ke­retében történik. Az úgyneve­zett Fachschule (szakiskola) a 10 osztályt végzettek számára jelent továbbtanulási lehetőséget, ahol az 1. és a 4. év a gyakorlati, a 2—3. év pedig az elméleti képzé­sé. Az iskola végeztével a hall­gatók záróvizsgát tesznek, ami­ről nem diplomát, hanem végbi­zonyítványt kapnak. Természetesen élményeket is szereztek a résztvevők a ta­pasztalatok mellé. Ausztriában megálltak Salzburgban; látták a híres melki apátságot, Német­országban az ulmi dómot, jutott idő bevásárlásra, városnézésre is. — BÉ— Alapítványból segítik a diákokat a „Vízműben” Számtalanszor megírtuk, mi­lyen nehéz helyzetben vannak a hazai iskolák, kórházak, színházak. Arra különösen ke­vés pénz jut, hogy egy-egy is­kola kiemelkedő diákját anya­gi támogatásban részesítse, ha például valamilyen tanulmá­nyi versenyre készül, és ott eredményesen szerepel. Nem sok iskola él azzal a lehetőséggel, hogy diákjait se­gítendő valamilyen közérdekű alapítványt hozzon létre. Ez alól mindenképpen kivétel a köznyelven főként „Vízmű­ként” ismert megyeszékhelyi, Deák utcai szakközépiskola, amelyben — az iskola nevé­hez hasonlóan — megalakult a Békéscsabai Vásárhelyi Pál Alapítvány. Ezt az iskola két pedagógu­sa, Zerinváry Lajosné és Ze- rinváry Lajos alapította, s már 1992-ben letétbe helyezték az alaptőkét. — Már 1988-ban próbáltuk elismerni az iskola legjobb di­ákjait, amikor egy tanulmányi versenyen való helytállásként átadtunk egy Széchenyi-em- lékérmet, amihez hasonlóra azóta többször is sor került — mondja az iskola műszaki ta­nára, Zerinváry Lajos. — Több, mint húsz esztendeje dolgozunk az iskolában, s ugyancsak motiváló tényező volt, hogy édesapám is itt taní­tott hosszú évtizedeken át egé­szen haláláig. Az évkönyvek ta­núsága szerint az alapítvány és az adományozás nagyszüleim idejében is szokás volt. Egy ki­csit ezt is szerettük volna felújí­tani, amikor a tanári kar egyet­értésével létrehoztuk az alapít­ványt. Az alapító okirat megfo­galmazásában feleségem jeles­kedett, én pedig a hivatalokat jártam bejegyzés végett. Végül 1994. február közepe óta „él” az alapítvány, s tavaly nyáron megalakult a kuratórium is, amelynek kilenc tagja van. En­nek ügyvezetője iskolánk egy másik tanára, Török Árpád. —Milyen céllal hozták létre az alapítványt? — Mint az alapító okiratban is szerepel: a Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskola szakképzésének, az oktató-ne­velő munkának a támogatására. Ezen belül is szeretnénk az ok­tatás feltételein javítani: az ala­pítvánnyal az eszközök, számí­tástechnikai felszerelések, könyvek, folyóiratok beszerzé­sét támogatnánk, a tanulmányi versenyeken, vetélkedőkön, pá­lyázatokon való részvételt segí­tenénk. Támogatjuk a nyelvta­nulást. Például, ha egy diákunk letesz legalább egy középfokú nyelvvizsgát, a vizsgadíjhoz háromezer forinttal hozzájáru­lunk. De más kiemelkedő telje­sítményeket is szeretnénk ezen keresztül jutalmazni. — Hogyan áll jelenleg az alapítvány? — Befolyt már némi összeg a számlánkra — veszi át a szót a kuratórium képviselője, Tö­rök Árpád. — De úgy érezzük, a kitűzött célok megvalósítá­sához még nem elegendő. Ezért további támogatásokra számítunk elsősorban az isko­la volt diákjaitól, a mai tanulók szüleitől. — Milyen célra fordították eddig az anyagiakat? — Most van előkészület alatt: egy, a számítógéphez jól értő diákunk támogatásának megszervezése, aki kitűnően szerepelt egy számítógépes versenyen. Jutalmazzuk az or­szágos szakmai tanulmányi versenyen részt vevő ötödéves technikus hallgatókat eredmé­nyes szereplés esetén. Ennek kimunkálása megtörtént. Mint látható, elsősorban azokra a területekre fektetjük a hang­súlyt, amelyet ma egy iskola nem tud finanszírozni a nehéz gazdasági körülmények miatt. E nemes cél segítésére várja a kuratórium a további támo­gatásokat az MHB Rt. 267- 10448-as számlaszámra. (v. T.) 1995. január 12., csütörtök A kései találkozás rövid időre szól. (A főorvos szerepében Gálfi László) fotó: Kovács Erzsébet letakart. A bútorok, a pad, a belső és külső világ csupa pu­haság, tisztaság. De így takar­nak le mindent azok, akik hosszú időre, örökre elutaz­nak. Az előadásban elhangzik az a bölcs mondat, mely szerint: ,,Megöregedni... az egyetlen lehetőség ahhoz, hogy sokáig éljünk”. Ki ne gondolná fiatal korában, hogy sokáig szeretne élni. Lehetőség szerint érdeke­sen és társsal. Bár magányosan is lehet kellő bölcsességgel, ahogy azt a szanatórium főor­vosa tette évtizedeken ke­resztül, az új találkozásig. S akik túlvannak már az élet de­lén, továbbra is ugyanúgy gon­dolkodnak, éreznek, nevet­nek, szeretnek, örülnek és bán­kódnak, mint korábban. Az előadás két órájában egy meg­élt élet majd minden érzését át kell éljük. S van egy mindenki számára értékes tanulság a da­rab végén: A magány gyógyít­ható. Bede László Nyomtatják a következő tanév könyveit A közoktatás tankönyveinek nagyobb részét, azaz 58 száza­lékát megjelentető Nemzeti Tankönyvkiadó elindította az 1995/96-ra megrendelt 12 mil­lió darab könyv nyomtatását. Idén 40 új tankönyvlistás kiad­vánnyal jelennek meg a piacon. A nyomtatást július végéig sze­retnék befejezni — mondta Áb­rahám István, a Nemzeti Tan- könyvkiadó vezérigazgatója tegnapi sajtótájékoztatóján. Elmondta azt is, hogy az 1995. évi tankönyvgyártási hi­teligényük 1,1 milliárd forint, s azt kereskedelmi kamatra kap­ják. Ez azt jelenti, hogy minden tankönyvre 15 forint kamatte­her jut. A tankönyvek átlagára az 1994/95-ös tanévben 173 fo­rint. Jövőre a tervezett infláció­nál valamivel kisebb lesz az ár­emelés, annak ellenére, hogy a papír- és energiaárak növeked­tek. A papírár egyébként a tan­könyvár 18—20 százalékát te­szi ki. Köszönet a nevünkért! Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy Jack White, az Amerikai Békeszolgálat képviseletében Bé­késcsabán dolgozó környezetvé­delmi szakember klubot alapított az Élővíz-csatorna megmenté­sére. A lapunkban közzétett fel­hívásra számtalan levél és fela­jánlás érkezett, ezért kérte az alábbi üzenet közzétételét: Kedves Barátaim! Végre van nevünk, van emblémánk, nemsokára kártyák, pólók és kitűzők is lesznek. Köszönet a sok levélért, amelyben javaslatokat tettetek a névre és emblémára, köszönet a döntőbíróknak és a pályázatért az újságnak, egyben gratulálok a nyerteseknek. Bizottságok alakulnak Gyulán, Békéscsabán és Békésen abból a célból, hogy a helyi támogatókat és aktivistákat megtaláljuk. Kérjük, vedd ki Te is a részed, rád is várunk. Mentsük meg a környezetünket, ez az egyetlen, amink van! Remélem, hogy az összes helyi üzlet és vállalkozás a program mögött fog állni és támogatja a klubot. Ez a Ti klubotok, non­profit szervezet és a lakosság javát szolgálja! Az összes támoga­tás arra irányul, hogy szebbé tegyük a csatornát, a vizet, a vízpartot, a fákat és a padokat. Bizonyos mennyiségű támogatás­sal már rendelkezünk, hogy elkezdhessük a klub munkáját. Néhány alkalmat tervezünk, mint pl. műanyagkacsa-úsztató ver­senyt, piknikeket, horgászversenyt és haltelepítést. Egy helyi környezetvédő szervezet nyári tábort szervez diákok számára a csatorna hosszában ezen a nyáron. Szándékunkban áll egy stand létesítése, ahol adományokat fogadunk el, jelvényeket és pólókat osztunk. Reméljük, hamarosan arról számolhatunk be, hogy már na­gyon sokan vagyunk! Köszönettel: Jack White

Next

/
Thumbnails
Contents