Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-12 / 10. szám
Ms MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA Évforduló. Lengyel Menyhért író, újságíró 1880- ban ezen a napon született Balmazújvárosban. Már első' drámája, A nagy fejedelem is sikert aratott, a Hálás utókor című második darabjának 1908-as nemzeti színházi be- 'mutatója pedig a legnépszerűbb drámaírók közé emelte. Óriási sikert aratott Taifun című műve is, amelyet minden jelentősebb európai nyelvre lefordítottak, sőt egy amerikai rendező 1914-ben filmre vitte. 1917-ben ő írta Bartók Béla számára a Csodálatos mandarin című balettpantomim szövegét. 1929-ben a Belvárosi Színház igazgatója lett, majd 1931-ben Londonba költözött. Egyébként is sokat élt külföldön, például Svájcban, az Egyesült Államokban — ahol forgatókönyvet írt — és Rómában, ahol a város nagydíjával tüntették ki. Kiváló színpadi technikával rendelkezett, negyedszázadon át az egyik legtöbbet játszott szerző volt Magyarországon. PÉNZTÁRGÉP JUNIOR II 16 900 Ft + áfa SAMSUNG 29 900 Ft + áfa Még az 1994. évi feltételekkel! Megyei szaküzlet és szervizhálózat! Békéscsaba, Szerdahelyi u. 2/A. Telefon: (66) 324-911. Orosháza, Táncsics u. 11. Telefon: 06 (60) 384-780. Szarvas, Bocskai u. 6. Telefon: (66) 312-512. Szeghalom, Tildy u. 20—24. Telefon: (66) 371-580. Mezőkovácsháza, Árpád út 159. Telefon: (68) 381-967. Pénztárgépét üzembe helyezzük és biztosítjuk garanciaidő alatt, illetve után a javítását, karbantartását, valamint a papírszalag és festékkazetta ellátását. „A boldogság, az egész más eset” Arbuzov-bemutató a Jókai Színház Vigadójában Lígyija (Felkai Eszter) sétál, énekel, kacérkodik... ..Általában teljesen boldog ember nem él a földön... Legalábbis nemigen látni őket. Bár egyszer láttam az utcán egy boldog párt. Már nagyon öregek voltak, de olyan szépen öltözöttek, barátságosak. A férfi óvatosan, karonfogva vezette az asszonyt. És nevettek. Náluk boldogabb emberekkel nem találkoztam.” (Arbuzov: Kései találkozás) A Békés Megyei Jókai Színház Vigadójában most először szólalt meg Thália. Az igazgató-főrendező, Konter László állította itt színpadra Arbuzov Kései találkozás című művét. A színpad talán nem pontos kifejezés, hiszen a stúdiószínház különleges izgalmakat nyújtó miliőjében bontakozik ki előttünk két idős ember, a szanatóriumi főorvos és a beutalt nő története. Első pillantásra elképzeljük, milyen elragadó lehetett fiatal korában. A férfi kiegyensúlyozott, de zárkózott világába ellenállhatatlan energiával érkezik az asszony. Idős korának ellentmondva, szertelenül tevékeny. Csapongó fantáziája olykor hazudozásra csábítja. Sétál, énekel, kacérkodik, megszegi a szanatórium szabályait. Rendszeresen összeütközésbe kerül a főorvossal. De egyet mindenképp elér. Nincs egyedül. Arbuzov — aki a darabot idős korában írta — nem volt kíméletes a szereplőivel. Ahogyan egyre inkább megismerjük történetüket, kiderül, hogy az élet nem mindig mosolygott rájuk. Belső titkaik gátlásos ügyetlenséggel tárulnak fel, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz. Sorsuk azonossága — elvesztett társuk, gyermekük — a sok irónia mellett megsejteti velünk a tragédiát. A játék ugyanakkor -— miként azt Felkai Eszter és Gálfi László játssza — meggyőzően optimista. Ebben az előadásban ellenállhatatlanul sodorja, viszi magával Lígyija a főorvost. Tudják, hogy ez a kései találkozás rövid időre szól. S ahogyan mindketten színészi, emberi értékeikkel a játék mögött megsejtetik a magányosságot, úgy érezzük meg a magunk magányát mi is. Talán már nem is kétszereplős ez a történet. Észrevétlenül magukkal visznek bennünket is. A játéktérben minden fehérrel Otthonos óvodák Németországban A szarvasi Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskola öt oktatója és gyakorló óvodájának egy óvónője németországi tanulmányúton járt a közelmúltban. A Stuttgarthoz közeli Balingen volt az úticéljuk, ahol az óvodai rendszerről és az óvóképzésről igyekeztek minél többet megtudni. A hasonlóságok mellett számos különbségre is felfigyeltek mindkét területen. Elsősorban szembetűnően jobb az ottani óvodák felszereltsége, családiasabb a foglalkozások légköre. Ez például abban is megnyilvánul, hogy a csoport- szobák jobban hasonlítanak egy lakószobára, és abban is, hogy a gyerekek tegezik az óvónőket. Eltérés az is, hogy nincs függetlenített vezető; az egyik óvónő látja el az intézményvezetéssel járó teendőket. Ami az óvóképzés rendszerét illeti: Baden-Württemberg tartományban ez a szakképzés keretében történik. Az úgynevezett Fachschule (szakiskola) a 10 osztályt végzettek számára jelent továbbtanulási lehetőséget, ahol az 1. és a 4. év a gyakorlati, a 2—3. év pedig az elméleti képzésé. Az iskola végeztével a hallgatók záróvizsgát tesznek, amiről nem diplomát, hanem végbizonyítványt kapnak. Természetesen élményeket is szereztek a résztvevők a tapasztalatok mellé. Ausztriában megálltak Salzburgban; látták a híres melki apátságot, Németországban az ulmi dómot, jutott idő bevásárlásra, városnézésre is. — BÉ— Alapítványból segítik a diákokat a „Vízműben” Számtalanszor megírtuk, milyen nehéz helyzetben vannak a hazai iskolák, kórházak, színházak. Arra különösen kevés pénz jut, hogy egy-egy iskola kiemelkedő diákját anyagi támogatásban részesítse, ha például valamilyen tanulmányi versenyre készül, és ott eredményesen szerepel. Nem sok iskola él azzal a lehetőséggel, hogy diákjait segítendő valamilyen közérdekű alapítványt hozzon létre. Ez alól mindenképpen kivétel a köznyelven főként „Vízműként” ismert megyeszékhelyi, Deák utcai szakközépiskola, amelyben — az iskola nevéhez hasonlóan — megalakult a Békéscsabai Vásárhelyi Pál Alapítvány. Ezt az iskola két pedagógusa, Zerinváry Lajosné és Ze- rinváry Lajos alapította, s már 1992-ben letétbe helyezték az alaptőkét. — Már 1988-ban próbáltuk elismerni az iskola legjobb diákjait, amikor egy tanulmányi versenyen való helytállásként átadtunk egy Széchenyi-em- lékérmet, amihez hasonlóra azóta többször is sor került — mondja az iskola műszaki tanára, Zerinváry Lajos. — Több, mint húsz esztendeje dolgozunk az iskolában, s ugyancsak motiváló tényező volt, hogy édesapám is itt tanított hosszú évtizedeken át egészen haláláig. Az évkönyvek tanúsága szerint az alapítvány és az adományozás nagyszüleim idejében is szokás volt. Egy kicsit ezt is szerettük volna felújítani, amikor a tanári kar egyetértésével létrehoztuk az alapítványt. Az alapító okirat megfogalmazásában feleségem jeleskedett, én pedig a hivatalokat jártam bejegyzés végett. Végül 1994. február közepe óta „él” az alapítvány, s tavaly nyáron megalakult a kuratórium is, amelynek kilenc tagja van. Ennek ügyvezetője iskolánk egy másik tanára, Török Árpád. —Milyen céllal hozták létre az alapítványt? — Mint az alapító okiratban is szerepel: a Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskola szakképzésének, az oktató-nevelő munkának a támogatására. Ezen belül is szeretnénk az oktatás feltételein javítani: az alapítvánnyal az eszközök, számítástechnikai felszerelések, könyvek, folyóiratok beszerzését támogatnánk, a tanulmányi versenyeken, vetélkedőkön, pályázatokon való részvételt segítenénk. Támogatjuk a nyelvtanulást. Például, ha egy diákunk letesz legalább egy középfokú nyelvvizsgát, a vizsgadíjhoz háromezer forinttal hozzájárulunk. De más kiemelkedő teljesítményeket is szeretnénk ezen keresztül jutalmazni. — Hogyan áll jelenleg az alapítvány? — Befolyt már némi összeg a számlánkra — veszi át a szót a kuratórium képviselője, Török Árpád. — De úgy érezzük, a kitűzött célok megvalósításához még nem elegendő. Ezért további támogatásokra számítunk elsősorban az iskola volt diákjaitól, a mai tanulók szüleitől. — Milyen célra fordították eddig az anyagiakat? — Most van előkészület alatt: egy, a számítógéphez jól értő diákunk támogatásának megszervezése, aki kitűnően szerepelt egy számítógépes versenyen. Jutalmazzuk az országos szakmai tanulmányi versenyen részt vevő ötödéves technikus hallgatókat eredményes szereplés esetén. Ennek kimunkálása megtörtént. Mint látható, elsősorban azokra a területekre fektetjük a hangsúlyt, amelyet ma egy iskola nem tud finanszírozni a nehéz gazdasági körülmények miatt. E nemes cél segítésére várja a kuratórium a további támogatásokat az MHB Rt. 267- 10448-as számlaszámra. (v. T.) 1995. január 12., csütörtök A kései találkozás rövid időre szól. (A főorvos szerepében Gálfi László) fotó: Kovács Erzsébet letakart. A bútorok, a pad, a belső és külső világ csupa puhaság, tisztaság. De így takarnak le mindent azok, akik hosszú időre, örökre elutaznak. Az előadásban elhangzik az a bölcs mondat, mely szerint: ,,Megöregedni... az egyetlen lehetőség ahhoz, hogy sokáig éljünk”. Ki ne gondolná fiatal korában, hogy sokáig szeretne élni. Lehetőség szerint érdekesen és társsal. Bár magányosan is lehet kellő bölcsességgel, ahogy azt a szanatórium főorvosa tette évtizedeken keresztül, az új találkozásig. S akik túlvannak már az élet delén, továbbra is ugyanúgy gondolkodnak, éreznek, nevetnek, szeretnek, örülnek és bánkódnak, mint korábban. Az előadás két órájában egy megélt élet majd minden érzését át kell éljük. S van egy mindenki számára értékes tanulság a darab végén: A magány gyógyítható. Bede László Nyomtatják a következő tanév könyveit A közoktatás tankönyveinek nagyobb részét, azaz 58 százalékát megjelentető Nemzeti Tankönyvkiadó elindította az 1995/96-ra megrendelt 12 millió darab könyv nyomtatását. Idén 40 új tankönyvlistás kiadvánnyal jelennek meg a piacon. A nyomtatást július végéig szeretnék befejezni — mondta Ábrahám István, a Nemzeti Tan- könyvkiadó vezérigazgatója tegnapi sajtótájékoztatóján. Elmondta azt is, hogy az 1995. évi tankönyvgyártási hiteligényük 1,1 milliárd forint, s azt kereskedelmi kamatra kapják. Ez azt jelenti, hogy minden tankönyvre 15 forint kamatteher jut. A tankönyvek átlagára az 1994/95-ös tanévben 173 forint. Jövőre a tervezett inflációnál valamivel kisebb lesz az áremelés, annak ellenére, hogy a papír- és energiaárak növekedtek. A papírár egyébként a tankönyvár 18—20 százalékát teszi ki. Köszönet a nevünkért! Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy Jack White, az Amerikai Békeszolgálat képviseletében Békéscsabán dolgozó környezetvédelmi szakember klubot alapított az Élővíz-csatorna megmentésére. A lapunkban közzétett felhívásra számtalan levél és felajánlás érkezett, ezért kérte az alábbi üzenet közzétételét: Kedves Barátaim! Végre van nevünk, van emblémánk, nemsokára kártyák, pólók és kitűzők is lesznek. Köszönet a sok levélért, amelyben javaslatokat tettetek a névre és emblémára, köszönet a döntőbíróknak és a pályázatért az újságnak, egyben gratulálok a nyerteseknek. Bizottságok alakulnak Gyulán, Békéscsabán és Békésen abból a célból, hogy a helyi támogatókat és aktivistákat megtaláljuk. Kérjük, vedd ki Te is a részed, rád is várunk. Mentsük meg a környezetünket, ez az egyetlen, amink van! Remélem, hogy az összes helyi üzlet és vállalkozás a program mögött fog állni és támogatja a klubot. Ez a Ti klubotok, nonprofit szervezet és a lakosság javát szolgálja! Az összes támogatás arra irányul, hogy szebbé tegyük a csatornát, a vizet, a vízpartot, a fákat és a padokat. Bizonyos mennyiségű támogatással már rendelkezünk, hogy elkezdhessük a klub munkáját. Néhány alkalmat tervezünk, mint pl. műanyagkacsa-úsztató versenyt, piknikeket, horgászversenyt és haltelepítést. Egy helyi környezetvédő szervezet nyári tábort szervez diákok számára a csatorna hosszában ezen a nyáron. Szándékunkban áll egy stand létesítése, ahol adományokat fogadunk el, jelvényeket és pólókat osztunk. Reméljük, hamarosan arról számolhatunk be, hogy már nagyon sokan vagyunk! Köszönettel: Jack White
