Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-11 / 9. szám

-BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SPORT 1995. január 11., szerda Négy éve a Csaba Kupáért Ha ötöse lenne a lottón... Gazdag szabadidős programok idén is Folytatódnak a Békés Kakas-napok A Békés Megyei Szabadidős Klubok Tanácsa elnöksége a napokban ülésezett, amelynek summázatát Bertalan Sándor titkár adta meg. Tájékoztatásából kitűnt, hogy eredményes évet zártak, amely leginkább a sportvezetők­kel kialakult jó munkakapcsolatnak köszön­hető. A hagyományok folytatásához dr. Pet- róczy Gábor megyei sportigazgató és Szilágyi Menyhért, a megyei önkormányzat művelő­dési, ifjúsági és sportbizottságának elnöke is támogatásáról biztosította a klubtanácsot. — Milyen tervek, programok lesznek ebben az évben? — érdeklődtünk Bertalan Sándortól. — Elnökségünk úgy határozott, hogy a Békés Megyei Sporthivatallal és a Békéscsa­bai Cukorbetegek Klubjával közösen meg­rendezzük a cukorbetegek országos tudomá­nyos tanácskozását Békéscsabán, február 18- án. Ezen olyan témákról esik szó, mint a kettes típusú cukorbetegség és annak kezelése, vagy az elhízás, mint betegség-kockázati tényező, de beszélünk a szívinfarktus összefüggései­ről, s a testedzésről általában is. Tervünkben szerepel, s szeretnénk ha megvalósulna, hogy a Békéscsabai Előre Torna Klub tornászai bemutatót tartsanak a betegség megelőzését segítő gyakorlatokból. Március 4-én Oroshá­zán a sportcsarnokban kerül sor a „Békés Kakas Sportnapok” rendezvénysorozatán belül a Homo Ludens népi- és sportjáték fesz­tiválra, amely az országos program nyitánya lesz. —Mit emelne ki az egész napos programból? — Az eseménysorozat hét óra húsz perckor kezdődik kakasébresztővel a város több pont­ján, amelyben rész vesznek az orosházi lova­sok, a csorvási zenekar és majorettcsoport. Tíz órától asztalitenisz, sakk- és tekeverseny lesz, amelyekre kilenc településből több száz rész­vevőt várunk, illetőleg hívtunk meg. De kiemelkedőbb rendezvénynek tartjuk a hagyományos teremlabdarúgó-bajnokok tor­náját, amelyet április 8-án rendezünk Mező- berényben, míg ugyanebben a hónapban, 22- én az ágazati szakszervezetek asztalitenisz és sakkcsatáira kerül sor Gyomaendrődön. Má­jus 20-án újra kipróbálhatják ügyességüket, tudásukat a volán mögött ülők, akik az Autós Kupán versenghetnek a díjakért Békéscsabán. És május legvégén a hagyományosan népsze­rű „Kihívás Napja” országos rendezvénybe kapcsolódik be a megye több települése, mi­ként a tizenkettedik alkalommal rendezendő Békés megyei cigánylakosok sportnapjára, amelyen Szarvason és Sarkadon versenyez­nek június 24-én. Az év utolsó rendezvénye lesz október 7—8-án a dr. Bándi Andor aszta­litenisz-emlékverseny, amely Nemzetközi Veterán Bajnokság is egyben. Abban bízom, s meggyőződésem, hogy ren­dezvényeinket továbbra is segíti a megyei önkormányzat, a sportigazgatóság, s hogy nem hagynak magunkra a szponzorok sem. Úgy hiszem, ezek egyike-másika megérdemli az erkölcsi és anyagi támogatást. (gyurkó) A lelkesedéssel nem volt baj a sötét mezes békéscsabai­aknál a jobb játékerőt képviselő nagyváradiakkal szemben sem. Képünkön Zöldi tör kosárra a román védők gyűrűjében, jobbról Lovas (5) figyeli csapattársát Fotó: Kovács Erzsébet Az Előre FC fiókcsapata lesz a Jamina? A csapat nagy része fiatal, 19-20 éves srácok, telve erővel A Békéscsabai Jamina FC a megyei I. osztályú baj- yR nokságban szerepel. Nem is akárhogyan. Az őszi to idény után huszonhét pontjával a listavezető Batto- nya mögött a második helyen áll. A bajnokság fele még hátra van, mégis bátran ki lehet jelenteni, hogy a gárda esélyes a feljutásra. A csapat őszi szereplését az edző, Türesek Zoltán értékelte. — Az ősszel úgy érzem, vára­kozáson felül teljesített a csa­pat, hiszen a második helyen zártunk. A bajnokság kezdete előtt az elnökséggel közösen úgy terveztük, hogy az őszi szezonban az első öt hely vala­melyikét kell elérnünk. Nos, a második hellyel úgy érzem, ezt az elvárást maximálisan teljesítettük. A feljutás sok dologtól függ —Tervezik-e a feljutást? — Mivel jó helyen állunk, így természetesen mindenki­nek eszébe jutott már a feljutás lehetősége. Azonban ez sok dologtól függ. Ehhez elsősor­ban anyagi téren lenne szükség változásokra, mivel az NB III- hoz úgymond nagyobb pénz­tárca kell. Megnőnek az utazá­si távolságok, a játékosoknak esetleg munkahelyet kell elin­tézni. Mint említettem, a fe­jekben már megfordult a felju­tás kérdése, de még egyértel­mű végcélként ez így nincs megnevezve. —Régóta beszédtéma, hogy a Jamina legyen-e fiókcsapata az Előrének vagy sem. Ón ho­gyan látja? — Az már régóta tervbe van véve, hogy jó lenne egy úgy­nevezett utánpótlás-nevelő bázist-létrehozni a Bessenyei utcában, ahol az ifjúságiból, illetve a juniorból kiöregedett játékosok játszanának. Aztán két-három év múlva, mikor megerősödnek, esetleg ismét visszakerülnének a Békéscsa­bai Előréhez, s már mint kész játékosokra számíthatnának rájuk. Az én véleményem az, hogy mindenképp jó lenne, ha ez így kialakulna, hiszen azok a játékosok, akik jelenleg a környéken, így Orosházán, Gyulán, Szarvason, Békésen játszanak, visszakerülnének ide hozzánk. Itt szem előtt len­nének, s- egy idő után, akik megfelelő formát mutatnak, azok esetleg visszakerülhet­nének az anyaegyesülethez. Fizetni értük nem kellene, te­hát ez anyagilag is megérné az Előrének. Nem kellene nagy pénzeket kiadni új játékosok vásárlására, hiszen egy NB Ill-ban játszó játékos azért fi­zikailag, technikailag, takti­kailag képes annyit fejlődni, hogy utána már könnyebben be tud épülni az NB I-es keret­be. Szponzorok és a baráti kör —- Anyagilag ki finanszírozza az egyesületet, honnan van pénz a működésre? . — Kapunk támogatást az önkormányzattól, van néhány szponzorunk, akik a reklámo­kért fizetnek, valamint van egy baráti körünk is. Nagyvo­nalakban tehát az ezekből be­folyó pénzekből élünk. —Elég ez az összeg? — Azt mondhatom, hogy ezen a szinten, tehát a megyei I. osztályban való szereplésre elég. Ha viszont a feljutás is szóba kerülne, akkor termé­szetesen több szponzorra vol­na szükségünk. Gondolom, akkor ebbe már az Előre is beszállna, hiszen érzékenyen érintve lenne abban, hogy azok a játékosok, akik majd hozzájuk kerülhetnek, megfe­lelő körülmények között készülhessenek. — Hogyan készül fel a csa­pat a tavaszi szezonra, s mikor kezdi a munkát? Tíz előkészületi lekötve — Az alapozást január 18-án kezdjük, és attól függően, hogy milyen lesz az időjárás, vagy teremben, vagy szabad­ban készülünk. A felkészülés ideje alatt egy hetet azonban mindenképpen szeretnénk tornateremben dolgozni. Ter­mészetesen előkészületi mér­kőzéseket is vívunk majd, ez idáig tíz találkozó van leköt­ve. Reméljük, jól sikerül a fel­készülés, s akkor bizakodva tekinthetünk a tavaszi rajt elé, amely március 19-én kezdő­dik. A csapat nagy része fiatal, 19—20 éves srácok, telve erő­vel. Ha szeretnénk feljutni, akkor mindenképpen együtt kell tartani ezt a gárdát, eset­leg egy-két helyen megerősít­ve, mert csak így lehet esélyünk jó eredmények elé­résére. — Előreláthatólag lesz-e változás a játékoskeretben , te­hát távozik-e valaki, illetve lesz-e új igazolás? — Jelentős változások nem lesznek, hiszen igazolni nem nagyon tudunk senkit. Szó volt arról, hogy két-három játékos átkerül tőlünk az Előréhez, a juniorba. Ha ez a gyakorlatban is megvalósul, akkor cserébe kapunk vissza játékost. Kérdés, hogy tudásban lennének-e olyan szintűek, mint akiket el­visznek. De ez a jövő zenéje, majd tavasszal kiderül. Neveket természetesen nem tudok mon­dani. Mint említettem, jelentős mozgások nem lesznek, tehát úgy néz ki, hogy az a 17—18 játékos, akikre ősszel számít­hattam, együtt marad, s közösen készül fel a folytatásra. Mészáros Róbert A Csaba Kupa nem- zetközi ifjúsági kosár- r r labdatoma története négy évre nyúlik vissza, amelyben a kosárlabda „őrültjeként” ismert és emlege­tett egykori élvonalbeli játékos, edző, utánpótlás-nevelő, s még ki tudja, hogy milyen, s mennyi feladatot vállaló dr. Papy Lajos játszik fő szerepet. A kosárlab­dát immár negyvenhárom esz­tendeje szolgáló, két évtizede Békésben élő sportember meg­szállottként semmilyen anyagi és egyéb áldozatoktól nem riad vissza, ha erről a sportágról, a fiatalokról, vagy csapatról van szó. (Beszélgetésünk során em­lítette, hogy ha a mérhetetlen szerencse folytán öttalálatosa lenne a lottón, akkor nyeremé­nyéből egy jókora hányadot for­dítana kedvenc sportágára, s lé­tesítene egy önálló klubot is. Sokan ezért már most megmo- solyog(hat)nák, de aki ismeri őt, az afelől nyugodt lehet, hogy biztosan így tenne...) Annak idején is az ő ötlete és elhatározása volt, hogy a békés­csabai viadalon minél erősebb mezőny küzdjön, s lehetőleg a korosztályos magyar válogatott is szóhoz jusson, mert csak ez szolgálja legjobban a békéscsa­bai kosárlabdasport ügyét. Lám, az eltelt időszak elég volt ahhoz, hogy a Csaba Kupa jegy­zett torna legyen, amelyet szá­mon tartanak határainkon túl is, amely, ha egy röpke erőpróba erejéig is, de jó félmérő és bizo­nyítási lehetőséget ad néhány együttes utánpótlásának. Sőt, már nincs magára hagyva sem a torna, mert egyre többen szpon­zorálják, támogatják a fiatalok küzdelmét, dr. Papy Lajos min­derről így vélekedett:—Végte­lenül örülök annak, hogy lehe­tőséget tudtunk biztosítani a magyar ifjúsági válogatott fel­készüléséhez a törökországi Európa-bajnokságra. A másik öröm számomra, hogy sikerült Békéscsabán szponzorokra lel­ni, s összefogni az erőket a bé­késcsabai kosárlabda támogatá­sára. Ezzel egyidőben az NB li­es csapat fiataljai számára nem­zetközi kitekintést is biztosítot­tunk, s ezzel tovább éltetve a román és déli szomszédunk kö­zött fennálló sportbaráti kap­csolatot a mi kis szerény szintünkön is. Szeretnénk ezt a tornát a továbbiakban is — bár­milyen korcsoport számára — továbbra is megszervezni, be­bizonyítva azt, hogy Békés me­gyében is van férfi kosárlabda­élet, jóllehet, nem tanyázunk a magyar élvonalban. A torna so­rán mindig érezhettük, hogy az egykori jugoszláv, valamint a román csapatok kemény diónak bizonyulnak és nem a győzelem reményében vesszük fel velük a küzdelmet, hanem a fejlődés ér­dekében. Vida András, a Békéscsabai Kosárlabda Klub társedzője is ebben a szellemben summázta gondolatait: — A nagy különb­ségű vereségek ellenére úgy ér­zem, nem vallottunk szégyent, hiszen a válogatott ellen egé­szen jól játszottak a fiúk, a Bács­ka Topolya ellen pedig ennyi a különbség (118:73), ezt tudo­másul kell venni. Az a féléves munka, ami mögöttünk van, úgy érzem, mindenkire jó hatás­sal van, ugyanakkor a torna arra is felhívta a figyelmet, hogy akaratban, a hozzáállásban erő­síteni kell. Ezzel együtt elége­dett vagyok a gárdával. Benczúr Lajos, a Magyar Kosárlabda Szövetség játék­vezetői testületének tagja, aki ma az egyik legtöbbet foglal­koztatott NB I-es játékvezető: — A továbbiakban kemé­nyebb lépésekkel kell halad­nunk, ha a nemzetközi szint elérése a célunk. A tizennyolc éves korosztályig nagyjából még egálban vagyunk fizikái i - san és tudásban egyaránt, ám ha mondjuk két év múlva ezekkel a csapatokkal ismét összekerülünk, akkor még na­gyobb lesz a kosárkülönbség. Ezért kellene mindinkább a fi­zikai képzésre fordítanunk a legnagyobb hangsúlyt. S végezetül nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a holtidényben rendezett kétna­pos sporteseményen, amelyen részt vett a magyar korosztá­lyos válogatott, s az a Bácska Topolya, amely hűen adta vissza az egykori jugoszláv kosárlabda ma is létező erejét — sokak szerint a mutatott tel­jesítménye, játéka révén a ma­gyar NB IB csoportjában is az élcsoportban lenne —, bizony csúfos érdektelenségbe ful­ladt. Csak alig néhány tízen voltak kíváncsiak rájuk, éppen ezért tisztelet azoknak, akik a kissé hűvös lelátókon is végig követték az utánpótlás hagyo­mányos erőpróbáját. Gyurkó Mihály Nem az anyagiakon múlik A csanádapácaiak szeretnének újra feljutni a „kettőbe” A megye déli részében lévő megyei •III. osztályú labdarúgó-bajnokságban to szereplő Csanádapácán Bózsa Gábor­ral, a szakosztály vezetőjével beszél­gettünk a csapat elmúlt időszakbeli teljesítmé­nyéről. Az apácai együttes a 70-es években a járási bajnokságban lépett pályára hétről- hétre, majd éveken keresztül a megyei II. osz­tályban, ahonnan hét éve esett ki. így jelenleg a harmadik vonalban gyűjtögetik a pontokat, s tíz csapat közül a 4. helyen zárták az őszi szezont a déli csoportban. — Mi volt a terv a szezon elején, ebből mi valósult meg? — Célunk értelemszerűen csak az lehet, hogy visszakerüljünk a megyei II. osztályba, ami tavaly nem sikerült. A csapat „megbukott” az osztályozón. Sajnos a bajnokság kezdetekor az eredmények nem úgy alakultak, ahogy sze­rettük volna, hiszen hazai pályán két alkalom­mal is 2—0-ás vezetés után örülhettünk az egy pontnak. — Sok együttes az alsóbb osztályban anyagi gondokkal küszködik. E téren mi a helyzet Apá­cán? — A korábbi évekhez hasonlóan a. szakosz­tálynak az anyagi háttere biztosított. A polgár- mesteri hivatal támogatja a labdarúgócsapatot, bízunk benne, hogy a jövőben is így lesz ez. A szezon végén új felszerelést vásároltunk. A finisben az utaztatással azonban kisebb gondok merültek fel, mert a község termelőszövetkeze­te eladta egyetlen autóbuszát. Ezt bérelte a klub. A jövőben a polgármesteri hivatal segítségével szeretnénk megoldani a közlekedést egy kis mikrobusszal, nagyobb távolságokra pedig bér­autóbusszal. — Mit várnak a tavaszi szezontól, hogyan alakul a csapat további programja? — Célkitűzésünk, mint említettem, a felju­tás, ezt szurkolóink és a csapat is nagyon szeret­né. Tudjuk, hogy nem lesz könnyű, mert a listavezető Újkígyóstól hét ponttal vagyunk le­maradva. Jó alapozás után, azonban nem lehe­tetlen a győzelmi sorozat, amely a gárda feljutá­sát hozhatja a másodosztályba. A felkészülést a tavaszi idényre február közepén szeretnénk megkezdeni. Természetesen itt az időjárás is közbeszólhat. Részt veszünk a Farsang Kupán és több edzőmérkőzés is szerepel a programban, utána pedig jöhet a bajnokság. Tóth B. István

Next

/
Thumbnails
Contents