Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-10 / 8. szám
1995. január 10., kedd TALLÓZÓ Szeretni nem volt szabad Egy hajdani konzumhölgy története Az avittan elegáns nénike kissé zavartan fűzi egybe a mondatokat: — Idősebbnek gondoltam, kedves — suttogja öreges pironkodással. — De most már mindegy, szóval ott él az udvarunkban ez a nő, képzelje, majd negyven évig volt, hát hogyan is mondjam... szóval olyan jólány, olyan örömlány. S most hirtelen eszébe jutott, hogy van valahol egy fia, Kolozsváron talán vagy hol... S engem kért meg, hogy küldjék ki neki egy újságírót, mert el akarja beszélni az életét, meg találkozni akar a fiával. Ha lenne olyan kedves, nagy jót tenne vele, 88 éves már szegény feje, s ennyi örömet talán megérdemel egy ilyen élet után... Örömlány a szavatosság lejárta után Mielőtt az olvasó meggyanúsít azzal, hogy tőlem származik a fenti alcím, előrebocsátom, hogy a riportalany találta ki saját maga számára ezt a minősítést. Azon a nyirkos délutánon, amikor felkerestem, nem egy magába roskadt, vén démon várt rám, hanem egy törékeny, kedves anyóka. Harminchét évig élt prostitúcióból. A lakás furcsa, ósdi, de egyedi darabokkal van berendezve. Néhány legyező, üres parfümösüvegek — a legtöbb üvegcsén Hubigam felirat. Fényképek, sárgás, durván retusált szépségvonalak pózoló női arcokon. Klárika izgatottan tipeg körül: — Hát eljött, kedveském, meg még magnót is hozott?... Üljön már le. Persze, hogy beszélgettünk, pedig azt hittem, megvet majd, ha megtudja, hogy... Az ősi mesterség a két világháború közötti Erdélyben „1906-ban születtem s valahogy úgy alakult, hogy nagyon fiatalon, tizenhét évesen beálltam... szóval oda... Nem történt velem semmi szerelmi tragédia, egyszerűen szegények voltunk mint a templom egere. Beálltam cselédnek, s megtörtént a baj, a szomszéd szatócstól teherbe estem. Ha, kedveském, snájdig egy ember volt az, szép magos, fekete férfi, kis angol bajusszal. Én meg buta kis liba... Mi kellett több? Igenám, de megtörtént a baj, s 1923-ban megszültem Elemérkét. A helyemből kidobott az asszonyom, anyám nem fogadott be, s a lelencbe kellett adnom a gyereket. Akkortájt Kolozsváron több olyan ház működött. A Gerendás, a Búza utca kettő... szóval egy ismerős lány — ő is ilyenféle nő volt — bevitt a madámhoz. Na, az volt ám a naccsága! .Helga mamának hívtuk, csak úgy csörgött rajta az arany. Nagy volt a forgalom akkortájt, hamar akadtak klienseim, szép voltam, természetes szőke, melles, szóval minden, ami kell. És elkezdődött... Pezsgő, parfüm, hipermangán Mit is meséljek még? Többnyire délig aludtunk, mert ugye éjszaka kellett dolgozni. Igen, én ezt dolognak nevezem, mert higgye el, kedves, komoly munka volt évekig ennyi férfi kedvére tenni! Hogy hány férfival volt dolgom? Jóég tudja! Nem szégyellem, akkor sem restelltem, most sem. Persze volt, hogy néha az emberben felérzett valami, hogy család, hitvesi ágy, gyerekszobában kicsikék... de higgye el nekem, ahogy elnéztem azokat a tisztes családapákat, akik hozzám jártak az ötkoronás élvezetért, hát már nem is bántam nagyon. Nekem általában olyan jómódú polgári vendégeim voltak, volt egy patikus, a Fried Náci, az meg Geiger Richórd rajza egyenesen belém bolondult. Szóval este nyolckor volt a nyitás, vak zongorásunk éppen nem volt, de a Béla divatból hordta a fekete jtápaszemet. Jöttek az urak, mi kifrizérozva, festve vártuk őket. Éjfélig általában ittak, aztán aki kinézte magának a lányt, elment szobára. A tantuszt jegyezték, elszámolni a „hajnalos” madámmal kellett. Volt sok randa, gusztustalan kliens is, de az ember megszokja az ilyet... A hatóságoktól bárcát kaptunk, tudja, a nemi bajok kikerülése miatt. Állandóan vizsgáltak minket. Hozzánk kijárt a nőorvos, az utcás kurváknak azonban jelentkezniük kellett mindig a rendőrségen, ahol a rendőrorvos vizsgálta őket. Akkortájt sok volt a szifiliszes beteg, meg a kankótól is rettegtek az utcanők. így különösebb védekezés nem volt, mint manapság, hogy kotton, meg mindenféle szerek. Hipermangános mosdóvíz és ennyi. De ha hiszi, ha nem, nem voltam én nemibeteg egyszer sem! Kokottéletek összehasonlítva Belepirul a beszédbe. Lázasan szedegeti elő kokottélete furcsa avítt, már-már antik emlékeit — csipkés fűző, rózsaszín szalagos selyemharisnya, régi klienstől kapott korall-karkötő. Mint egy múzeum. A pénzért vásárolt kéj tárlatából kibontakozó erdélyi hangulat. Polgári élet, közerkölcs, divat, politika, mind-mind, ami megfordulhat egy bordély házban. Mivel riportalanyom elmereng az emlékeken, kénytelen vagyok kizökkenteni a nosztalgiából: A háború után mi történt azokkal a nőkkel, akik azelőtt bordélyházakban dolgoztak? — A legtöbben gyárakba kerültek. Az akkori kommunista munkásvezetők elosztották a lányokat, különböző üzemekbe, varrodákba, szövödékbe, szóval ilyen női szakmákba osztották őket. —S a többi munkásnő hogyan fogadta őket? — Volt, akiről tudták, mi volt azelőtt, volt akiről nem. Engem hamar megszerettek a kolléganőim, mármint a munkásasszonyok, de akadt olyan ismerősöm, akinek bizony voltak bajai, megszégyenítették vagy éppen kikezdték vele a férfiak, mivel ismerték a múltját. — Lát valami különbséget a mostani prostituáltak és az úgynevezett „békebeliek” között? — Természetesen! Tudja kedveském, akkoriban a férfiak felfogása is más volt. Az én időmben nem tekintették ennyire kapcarongynak az örömlányokat. A harisnyámban ott volt a tantusz, de a férfi „kezétcsókolomot” köszönt nekem. Tudja, nem igazán ismerem ezeket az új módikat, de úgy vélem, hogy ezek a modern örömlányok nem igazán profik. Amiket látok a tévében is, meg olvasok róluk, hát ha fiatal lennék, semmi pénzért nem engedném, hogy így bánjanak velem. Hallottam ezekről a kamionos lányokról, mindenféle rémhistóriákat beszélnek arról, hogy miket csinálnak velük rongyos tíz márkáért például a török sofőrök. Hát Helga mama lányai — tudja, így hívtak minket — tisztára úrinők voltak ezek mellett a rövid szoknyás kis csirkék mellett. — Volt-e úgy istenigazából szerelmes valaha, s ha igen, mennyire befolyásolta érzelmét a mestersége? — Hát, nem is tudom, beszéljek-e erről?... Tudja, az a helyzet, hogy nincs annál rosszabb dolog egy magunkfajta nő számára, mint az, amikor szívvel-lélekkel lesz szerelmes. Ä kurva — hogy mondjuk ki magyarul — szerelmét nevetségesnek tartja mindenki. El sem hiszik, hogy egy pénzért kapható nőnek érzései is lehetnek. Nagyon sok ilyen lány ekkor lesz alkoholista, mert nagyon kevésnek sikerül elérnie a férfit, akit szerelemből szeret... Talán huszonöt éves lehettem, a férfi ügyvéd volt, ott volt az irodája a központban. Markáns, fekete férfi, sokszor láttam jámi- kelni a városban. Hát ő volt, aki megzavarta a lelkemet egy kicsit. Róla álmodoztam, hogy én, mint szép fiatal ügyvédné, ő hazajön, polgári lakás, szobalány, társaság... Eh, hagyjuk, ne bonyolódjunk bele ilyesmibe... — Hogyan jutott eszébe, hogy ennyi év múlva megkeresse a fiát? — Egyedül vagyok, a szomszédasszonyok nem pótolhatják a vágyott családot. Tudom, van egy törvény, mely megtiltja kiadni az információkat az örökbefogadókról, mégis arra kérem, kedvesem, írja meg, hogy ha van valahol egy Elemér nevű férfi, aki 1923. február 5-én született, s az anyja neve Losonczi Klára, hát ha nem restelli, keressen fel egy magányos öregasszonyt, aki nagyon várja a gyermekét azért, hogy bocsánatot kérjen tőle. Tudja, egy magányos öregasszonyról írjon, aki szeretné látni a fiát mielőtt meghal, s aki nem volt soha úri dáma, csupán csak az örömlány... Szőke Mária (Az Erdélyi Napló cikke nyomán) A Luzon-szigeti partraszállás 50. évfordulója A levegőben „japán” harci gépek cikáztak, miközben Fülöp-szigeteki tengerész- gyalogosok „szálltak partra” hétfőn, hogy megemlékezzenek a Luzon-szigetén történt amerikai partraszállás 50. évfordulójáról —- jelentette az AP. 1945. január 9-én az amerikai 6. hadsereg egységei szálltak partra a Fülöp-szigetek legnagyobb szigetén, Luzo- non, Lingayen térségében a fővárostól, Manilától 230 kilométerre északra. Egy hónapra rá bevonultak Manilába. A hétfői „ismétlésen” mintegy 10 000 ember jelent meg a tengerparton, élükön Fidel Ramos köztársasági elnökkel. Az ünneplők soraiban amerikai háborús veteránok egy csoportja is látható volt. Japán egyenruhába öltöztetett színészek bemutatták, hogy annak idején a japánok miként bántalmazták a polgári lakosságot és a parti homokba telepített robbanótöltetek detonációja a partraszállást megelőző haditengerészeti tűzcsapást volt hivatott imitálni. Tavaly október 20-án hasonló formában emlékeztek meg arról, hogy 50 éve tértek vissza az amerikaiak a Fülöp- szigetekre Leyte-szigetén, Manilától 560 kilométerre délre. Douglas MacArthur tábornok partra szállt alakulatai lekötötték a japánokat Leyte szigetén, majd partra szálltak Mindorón, hogy azzal megteremtsék a Luzon elleni fő támadás előfeltételeit. 1942-ben a japánok legyőzték az egyesült amerikai és Fülöp-szigeteki erőket a Bataan félszigeten és Corregidor szigetén. MacArthur Ausztráliába vonult vissza és ott készítette elő a Fülöp-szigetek visszafoglalását eredményező hadműveleteket. Csökken a bűnözés New Yorkban Jelentősen csökkent a bűnesetek száma 1994-ben New Yorkban: összesen 12,3 százalékkal kevesebb súlyos bűn- cselekményt követtek el, mint 1993-ban —jelentette be Rudolph Giuliani polgármester. Mint az AFP által közölt részletes adatokból kiderül, a legjelentősebben a gyilkosságok száma csökkent: 19 százalékkal. Tehát 365-tel kevesebben haltak erőszakos halált tavaly, mint 1993-ban—jóllehet az 1581 gyilkosság is riasztó. A fegyveres támadások száma 15,5 százalékkal csökkent (72 229-re), s 15,3 százalékkal kevesebb gépkocsit loptak el — „mindössze” 94 525-öt. Legkevésbé a nemi erőszak csökkent, 3,3 százalékkal, s így 3200 ilyen bűncselekményről tudnak a hatóságok — de ez csak a bejelentett esetek száma. Ugyancsak örvendetes, hogy a letartóztatások száma viszont 20,7 százalékkal megnőtt: 1994-ben 344 499 személyt vettek őrizetbe a New York-i rendőrök. Egyes szakértők véleménye szerint azonban a bűnözés csökkenése csak látszólagos: az emberek egyre közömbö- sebbek, s mind kevesebben szánják rá magukat, hogy a bűncselekményeket jelentsék a rendőrségnek. Füstmentes cigaretta Füst- és szagmentes cigaretta piacra dobására készül a Japan Tobacco Corporation. A vállalat szóvivője nem árulta el, mikor lehet megvásárolni a különleges terméket, csak annyit közölt, hogy egy éven belül képesek elérni a fogyasztható minőséget. Az AFP visszatekintése szerint több világcég próbálkozott már azzal, hogy csökkentse a nemdohányzók jogos „füstölgését”. A szintén japán Seiko társaság öt évvel ezelőtt mutatta be hasonló termékét, de annak íze nem nyerte el a fogyasztók — azaz a dohányzók — tetszését. Az amerikai R. J. Reynolds Tobacco társaság tavaly november végén jelentette be, hogy csaknem füst- és hamumentes cigaretta gyártására készül, amelyben a dohány — épp úgy, mint a japán termékben — nem ég, inkább csak parázslik. Ugyanez a vállalat hat évvel ezelőtt „Premier” névvel megpróbálkozott már egy nem füstölgő cigaretta bevezetésével, de a fogyasztók tetszését nem nyerte el annak különleges íze és szaga. Felcserélték a feleséget Egy huszonöt éves iráni fiatalember feljelentette anyósát és apósát. Azzal vádolja őket, hogy menyasszonyát a házassági szertartás közben elcserélték a nővérére. Ibrahim elmondta a bíróságon, hogy menyasszonyának családja az anyakönyv aláírása előtt ejtette meg a cserét. — A szülők arra kényszerítették menyasszonyomat, hogy hagyományos csadorba öltözzék és fátyolt viseljen, úgyhogy nem ismerhettem fel — jelentette ki Ibrahim, hozzátéve, a nászéjszakán vette észre, hogy „a felesége nem a felesége”. Az ilyen fondorlatok a múltban gyakoriak voltak Iránban — emlékeztet az AFP francia hírügynökség tudósítója. Az utóbbi időben azonban szokásba jött, hogy a vőlegény egyik nőrokona bepillant a fátyol mögé, hogy megállapítsa a menyasszony személyazonosságát. Ibrahim esetében ezt elmulasztották.
