Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-09 / 7. szám
fcKÉKÉS MEGYEI hirüpTARKA OLDAL 1995. január 9., hétfő £ \ id Charlene Tilton szeretne még egy gyereket Az új szerelemmel visszatért a siker Charlene Tilton, a hazai nézők által jól ismert, 34 éves Dallas-sztár nemrégiben így nyilatkozott: „Fontos volt számomra megtudni, milyen is teljesen talajvesztettnek 1611111” Most Lucy a Daliásból újra életerőre kapott — hála a 27 éves Robert McGranenek, aki immár harmadik lesz(?) Charlene férjeinek sorában. Kemény időket tudhat maga mögött az alig 150 centiméteres „Lucy”. Első házassága a country-énekes Johnny Leevel—akitől most 11 éves lánya, Cherish született —, zátonyra futott, mert férje verte őt. A skót zenész, Do- menick Allen is rossz választás volt, csak a pénzét akarta. így ismertük Lucyt a Daliásból. Azóta harmadik házasságáttervezi Charlene Tilton legújabb jövendőbelijével, Robert McGraneval A Dallas után senki sem érdeklődött a szőkeség iránt, a szerepek elmaradtak. Az anyagi összeomlás szélére került, édesanyja, Katherine súlyosan megbetegedett, s szédítően magas kórházi költségeket kellett fizetnie. „Ejt nappallá téve görcsöltem, és aztán bedőltem komolytalan befektetési tanácsadóknak” — emlékezik Charlene. Mégis, néha a szerencse a szomszédban van. Ott, Woodland Hillsben a barátságból szerelem szövődött., Jó, hogy őnem a show-businessben dolgozik” — mondja Charlene. „O bennem azt látja, aki valójában vagyok, nem a színésznőt. Szereti a lányomat, és megérti, hogy számomra Cherish és az édesanyám a legfontosabbak." Az új szerelemmel bekopogtatott a szerencse is: Charlene fürdőruhákat mutat be nagy sikerrel. Ugyanakkor két filmben is szerepet kapott: az egyik a Silence of The Hams, amelyben Mel Brooks a partnere, s amely a Bárányok hallgatnak című film kicsúfolása. A másik film, amelynek Charlene a szereplője, a monacói Patricia Gráciáról készült. ,,Mégis, aminek leginkább örülök, az az, hogy Londonban állhatok színpadra a »Ki fél Virginia Wolftól?« című darabban, Remélem, hogy ez az alakításom meghozza majd az áttörést a színpadon is — meséli büszkén Charlene. — Egy teljesületlen vágyam van még: ha Roberttel összeházasodunk, nagyon szeretnék egy második gyereket. ” A Frau im Spiegelből fordította: Frankó Gabriella Zalatnay: 30! — Nem nagy visszatérés, „csupán” egyetlen találkozás — Készülhet a műsorról CD Koncert a Stadler-stadionban? Egy szál rózsa, egy szál ibolya, Sokszor csókol e levél írója, mit tehetek róla, hogy szerelmes vagyok, anyám is az volt, s én a lánya vagyok! ' HAJNITÓL! (Azért is) GIGI! Kívánságod teljesült, üzenek Neked! De — sajnos — semmi nem jut az eszembe! Egy megrovás: nem kellene minden szombaton azt „ünnepekének’', hogy épp egy hete voltatok részegek! Antónia csókokat! Szia! HÚGOD * * * Anyuéknak Szabadkígyósra! Nagyon szeretlek Titeket! Boldog 1995-öt kívánok! H.(ka — drága) Kedvesed üzeni Bének Hogy még mindig szeret. Pedig oly’ kegyetlen voltál vele, ott hagytad árván. Ha olvasod e pár sort, és szíved jobban dobog, rájössz, ki írta ezt a pár sort, mert az még mindig szeret téged! J. * rk rk Kedves Mester! Az intarziaberakásos óbarokkja nagyon tetszett. Volt rá okom, amiért sírjak, tudtam örülni és nevetni is volt kedvem. Ilyen bútordarabom soha többé nem lesz. Ezért még egyszer meg kell tekinteni és a megfelelőt kiválasztani: Ha az idő ilyen szép, akkor ott leszek, amikor a rendelést felvettem, azon a napon. Mikor? Először. Ott legyek? Abban az órában. Felkészültem! És remélem, mindenem megvan hozzá, csak a színe legyen világos. Tisztelettel és szeretettel üdvözlöm. Senkire nem bízok olyasmit, hogy helyettem válassza ki. ■ Jf-&& K. Mondtam már, hogy szeretlek? Pedig igen. Örökké! * % „PICASSO POINT” Az általatok leírt feltételek részünkről OKÉ! 5 szellemesen szemtelen srác szívesen bulizna veletek. Minden őrületes buliban benne vagyunk. S ami a legfontosabb, az ördögnél legalább 3 fokkal szebbek vagyunk. Várjuk a választ. 5CRAZYBOY sAz nD tAs /yL Kicsi lány! Szeretnék találkozni veled. Jan. 3-án este mentél haza és én elkísértelek, bár nem voltál egyedül, veled volt egy barátod és egy ismerősöd. Ezért én szeretnék veled négyszemközt is találkozni. Kérlek, válaszolj! Kicsi fiú yA/ da /f*. Nagyon fáj, hogy nem tudtam megfogni a kezed, a szemedbe nézni olyan mélyen, ahogyan mi tudunk, és utoljára elmondani mindenki előtt: NAGYON BECSÜLLEK AZÉRT, AMIT A BULIN A PEZSGŐVEL TETTÉL — ez vagy te valójában, én tudom! SZÍVBŐL gratulálok, SZÍVBŐL! Elmenni úgy is lehet, hogy ne öld meg a másikat! Titka: egy beszélgetés. Most valóban én üzenek, de igaz lehetne a 22 is * rk „Nagy utazás ’93" Te kedves Sárkány! Látod, nem tudok rád haragudni. Pedig megbántottál. Olvastam a Tízparancsolatot. És tudom, melyik pontjára hivatkozol. A pokolba azért nem kerülök, csupán a tisztítótűzbe. Mert nem vagyok én olyan elvetemült. A vágy még nem bűn. Te olyan rendes vagy, hogy nem engedsz bűnbe esni. Részemről ez egy tiszta szerelem, s nem elsősorban testi vágy. Igyekszem kigyógyulni belőle, mert egyoldalú, és mert tilos. Lehet, hogy meg sem érdemied ezt az érzést, amit Te váltottál ki belőlem. Várom a válaszod! A KÍGYÓ * rk rk Istvánnak a piacra Ha te is úgy gondolod, hogy szeretnél velem megismerkedni és találkozni, várlak este 6-kor a bolt előtt. U.i.: Ne félj tőlem, csak szeretni akarlak. Éva a boltból „Még nem veszíthetek” A Te szemedben Te vagy a megszemélyesített Tisztesség. Sajnos Nálam ez a címszó mást jelent. Mi ketten nem vagyunk egy kategória. „Főnök üzeni a Főnöknek” A minap a Petőfi rádió éjszakai műsorának vendége volt Zalatnay Sarolta. A házigazda Kőszegi Gábor érdeklődésére a népszerű, 1986 óta íróként is ismert énekesnő elmondta: pályafutásának harmincadik évfordulóját ' ünnepli az idén, amelyet nem „nagy visszaté- rés”-nek” szeretne szánni, csupán egy koncertet tervez..., amelyből aztán esetleg CD-t, kazettát készít. Pályafutásának legsikeresebb dalait énekli majd, de mint mondta, ezek között nehéz lenne a számára legemlékezetesebb dalt kiválasztani, inkább korszakait tartja számon. Egyik válogatásból sem maradhat ki azonban — abszolút a teljesség igénye nélkül — a Tölcsért csinálok a kezemből, a Fák, virágok, fény, a Mindig kell egy barát, a Miért mentél el?, az Ave Maria vagy a Mercedes Benz. ,,Ha mégis egy dalt kell megneveznem, akkor a Miért mentél el?-t tartom a bombadalomnak” — így Cini. Ami a jubileumi konceret helyszínét illeti, kettő jöhet szóba. A Budapest Sportcsarnok mellett a másik látszik igazán kuriózumnak, ugyanis ez nem más, mint az akasztói Stadler-stadion. Az előzménye, hogy a híres vállalkozó felesége nagyon kedveli a magyar énekeseket, kivált a szebbik nem képviselőit. A technikát szolgáltató Frenreisz Károllyal már járt is Cini Akasztón és még januárban újra megnézik az arénát, azután döntenek végleg. Ha vidéken lesz a nagy buli, akkor mindenképpen május 1-jén és különvonatokat is indítanak majd Bács-Kiskunba. ,,Sok előnye és számos hátránya is van ennek, majd meglátjuk" — vélekedett a változatlanul egyik legnépszerűbb hazai popénekesnő. F. I. Mese gyerekeknek A messzi Japánban, egy kis faluban élt egyszer egy szegény özvegyasszony kicsinyke lányával, Hanakóval. Ez a jószívű, vidámlelkű kislány, ahogy cseperedett, egyre csak azt kereste, hogyan segítsen otthon. Öröm volt nézni, ahogy sürgőit-forgott, söprögetett,friss vizet hozott a kútról. De a pénzük csak kevés volt, és a kis Hanakó elhatározta, hogy szolgálatot keres valahol. Ilyen ügyes, szorgos lánynak könnyen akadt munka, igaz ugyan, hogy a város, ahová elszegődött, egy óra járásnyira volt a falutól. Hajnalban, sötét este, esőben, sárban megjárni az utat nehéz volt, de a kis Hanakó nem bánta. Örömmel indult útnak nap mint nap, és vidáman ugrándozva tért haza. Az út mentén ismert minden madárfészket, virágot, de legjobban egy hatalmas, terebélyes gesztenyefát szeretett. Ha az útelágazáshoz ért, mindennap megállt, és elbeszélgetett a fával. Úgy beszélt vele, ahogy a legjobb barátjával szokott az ember—mindent elmesélt neki. Elmondta, mi újság a városban, hisz oda még egy ilyen magas fa se láthat el, hogy milyen virágok nyíltak ki aznap a kiskertjükben, de legtöbbet az édesanyjáról mesélt. Amíg beszélt, a fa mélyen barázdált, repedezett kérgét simogatta, letördelte a száraz gallyakat és a megsárgult leveleket. Három éven át mindennap ott álldogált, beszélgetett, és úgy érezte, hogy az öreg fa meghallgatja és megérti őt. Egy napon, amint odaért, nagy vihar támadt, és a kislány behúzódott a fa sűrű koronája alá. Átölelte a fa törzsét, és egyszer csak az esődoboláson át hangot hallott: — Kedves kis Hanakó, elérkezem a nap, mikor el kell búcsúznunk egymástól. Nemsokára idejönnek a herceg favágói, és engem kivágnak. A törzsemből szép hajót építtet a herceg. Mesteremberek érkeznek majd a faludba, hogy a hajót megépítsék, és mához három hónapra vízre akarják bocsátani. Nagy ünnepség lesz, a herceg maga is eljön. El kell hát válnunk egymástól, de én segíteni akarok neked, ahogy csak egy barát segíthet. Most pedig jólfigyelj! Ha elérkezik az idő, akármennyién veselkednek is neki, a hajót nem tudják majd megmozdítani. A herceg végül díjat tűz ki annak, aki vízre bocsátja. Ahogy ezt meghallod, jelentkezz! Állj oda, és nagyon halkan csak ennyit mondj: „Én vagyok az, Hanakó. Eljöttem hozzád.” Erre a hajó megmozdul, és a vízre siklik. Élj boldogan, kicsi Hanakó, légy mindig olyan kedves és jó, mint most! A hang elhallgatott, az eső is elállt és kiderült az ég. — A fák nem tudnak beszélni, még az én öreg barátom se — biztatgatta magát Hanakó.—Biztosan elbóbiskoltam, és rosszat álmodtam. Te itt vársz rám ezután is, kedves jó gesztenyefám! Ha kivágnak, kivel beszélgetnék akkor? Csakhogy másnap, hazafelé mentén hiába kereste már messziről az öreg fa terebélyes koronáját. Rémülten futásnak eredt, és ahogy odaért, látta, hogy favágók dolgoznak, fejszéjükkel vagdalják le az ágakat a kidöntött törzsről. A kis Hanakó még utoljára megsimogatta a fát, és nehéz szívvel hazaindult. Aztán, ahogy a fa megjövendölte, mesteremberek érkeztek a faluba. A fa törzséből sima deszkákat fűrészeltek és a tenger partján építeni kezdték a hajót. Három hónap múltán a gyönyörű hajó készen állt, már csak vízre kellett bocsátani. Milyen pompás ünnepséget rendeztek! Tódult a sok ember, mindenki a legszebb ruhájában, szólt a zene, és megérkezett maga a herceg. Most aztán, indulhat a hajó útjára! De mi ez? fi munkások húzzák- tolják, a kötelek megfeszülnek, már a nézők is odaállnak segíteni, mégis hiába! A hajó csak állt a parton, meg se moccant. Végül a herceg busás jutalmat tűzött ki annak, aki feloldja a varázslatot. Nagy erejű férfiak, tudós bölcsek, kuruzslók próbálkoztak — mindhiába. A gyönyörű, új hajó büszkén állt a fövenyen. A kis Hanakó sokáig tétovázott. Hisz annyi erős, okos ember megpróbálta, egy kislányt csak kinevetnének! Végre mégiscsak előállt, meghajolt és azt mondta: —Ha megengedik, én is megpróbálom! Volt is nagy nevetés, de a falubeliek a pártjára keltek: — Engedjétek csak! Ez a kis Hanakó okos, ügyes lány! Hátha éppen neki sikerül! Végül a herceg engedélyt adott, és Hanakó izgatottan a hajóhoz lépett. Megsimogatta a hajó erős, sima testét, és halkan azt mondta: —Én vagyok az, Hanakó. Eljöttem hozzád. Alighogy ezt kimondta, a hajó megindult, és a vízre siklott. Nagy volt az öröm meg a csodálkozás! A herceg olyan gazdagon megjutalmazta a kislányt, hogy ettőlfogva bőségben és elégedetten élhetett az édesanyjával. De kévés barátját, az öreg gesztenyefát, Hanakó soha nem felejtette el. (Japán mese) Az útelágazáson álló fa j!_ ■ ______________________ __■ _____■_________________y____:______. 11
