Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-09 / 7. szám
Beszélgetések a gyilkossal 1984-ben Lengyelországban G. Piotrowski megölte Jerzy atyát. Miért? (Új sorozatunk a 4. oldalon.) Szoborpénz és „tintahal-effektus” Sütő András: a közpénzekkel a köz előtt számoljon el mindenki! (5. oldal) Apák, akik egyedül nevelik gyermeküket Egy férfi ugyanúgy alkalmas a gyermeknevelésre, mint egy nő, bár a jog és a társadalom ezt a tényt még nehezen fogadjad. (6. oldal) 1995. JANUÁR 9., HÉTFŐ ÁRA: 19,50 FORINT L. ÉVFOLYAM 7. SZÁM Elérte a Sebes-Köröst a szennyeződés Harmadfokú vízminőségvédelmi készültség Nem volt fennakadás a közlekedésben Fotó: Kovács Erzsébet Szombaton hajnaltól esett a hó megyénk egész területén. Délutánra egy kicsit lecsendesedett, hogy aztán vasárnap reggel újra kezdje. Battonya térségében 5 centiméter vastag hótakaró borítja a földeket, s ahogyan észak felé haladunk úgy vékonyodik. Békéscsabán ez a mennyiség 3—4 centiméteres, míg Szeghalom térségében 1 centisre zsugorodott. — Igaz, vasárnap délutánra elállt a hóesés, de ha éjjel fagy, reggelre nem válik egybefüggő jégpáncéllá az úttest? Kérdésünkkel a Békés Megyei Közúti Igazgatóság ügyeletes diszpécserét, Katlár Andrást kerestük fel-. — A hóesés miatt sehonnan nem jeleztek fennakadást — kezdte tájékoztatását a diszpécser—, szombaton 16 sószóró, hóeltakarító és a kettő kombinációs gépe járta a megye útjait. Fagy esetén semmi baj nem történhet, hiszen ahogyan említettem, az utakat sóztuk. Ettől függetlenül az útellenőr kocsik járják a megyét, s ha bárhol a közlekedést lassító, vagy akadályozó esetet tapasztalnak, megtesszük az intézkedéseket. BÉ Latorcai nem pályázik az elnökségre A Berettyón Romániából érkező olajszennyeződés ügyében tartott miniszteri és államtitkári szemlét követően dr. Hajós Béla KHVM helyettes államtitkár utasítást adott a nyíregyházi, debreceni és a gyulai vízügyi igazgatóságoknak arra, hogy román területen is folytassák a védekezést. Ennek megfelelőA csarnoknál sem rózsásabb a helyzet. A latyakos külső területen a szokásosnál jóval kevesebben kínálják portékájukat. Sokszoknyás román asszonyság bámul rám, amikor megkérdezem, szerinte miért jöttek át ma ilyen kevesen a határ túloldaláról? Kiderül, hogy egy kukkot sem ért magyarul, így aztán a mellette álló honfitársa segít a fordításban. — Lassan egyáltalán nem érdemes magukhoz átjönni — mondja, s legyint egyet, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak. — Akármilyen kevés pénzt kérünk a portékáinkért, mindig lesrófolnának még belőle, pedig Romániában már a csillagos eget súrolja azoknak a dolgoknak az ára, amelyeket itt el lehet adni. Tulajdonképpen csak annyit kérünk értük, amennyibe nekünk került. Ha ezt is lealkudják, akkor ugyan minek kockáztassunk a határon? Nézze meg, nyakamon maradt ez a gyönyörű cserge. Még azt sem kérdezték meg, en a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság osztaga szombaton átlépte a román—magyar határt és a Berettyó alsó folyószakaszán, Nyüveden, az országhatártól mintegy 8 km-re aznap két, majd vasárnap még egy merülőfalat telepített és térvilágítást alakított ki. A munka (Folytatás a 3. oldalon) mennyibe kerül. Pedig nem kérek érte sokat. Úgy néz ki, vihe- tem vissza... * Kinn a szabadban, három asszonyság támasztja a kerítést. Négy nagy batyu áll a lábuk előtt. Nem mernek kipakolni, mert nincs még dél, amikortól a szabályok szerint árulhatnak. (Zárójelben jegyzem meg, úgy tudjuk, január 9-től már nem lesznek ilyen megkötések. Szerda és szombat kivételével mindennap reggeltől árulhatnak a piaccsarnok területén.) Mindhárman jól beszélnek magyarul, hiszen Borosjenő- ről jöttek. — Mit hoztak, amiről úgy ítélik, hogy el tudják még adni nálunk? — Apróságokat — válaszol kérdésemre a negyven körüli mosolygós fekete asszony. —- Egy-két porcelán tányért, késeket, női- és férfialsót, törülközőket, lepedőket... Nagyon (Folytatás a 3. oldalon) Hírek Határhelyzet. A Határőrség Országos Parancsnokságának tájékoztatása szerint tegnap délelőtt a személygépkocsival utazóknak Hegyeshalomnál kilépésre 1 órát, belépésre Tompánál 3 órát, Röszkénél 4 órát kell várakozniuk. Gyulánál folyamatos volt az áthaladás. Csabai rajzalbum. Rajzok Békéscsabáról címmel album jelent meg a békési megyeszékhelyen; a városi ön- kormányzat és a csabai Kner Nyomda gondozásában közreadott szép kötet Pataj Pál 32 rajzát tartalmazza. A rajzalbumban a képekkel párban egy-egy jeles értelmiségi — köztük Cseres Tibor író, De- dinszky Gyula néprajztudós lelkész, Féja Géza író, Gyöngyösi János egykori kisgazda miniszter, Haan Lajos paptörténész és Lipták Pál Kos- suth-díjas könyvtáros, festő — Békéscsabáról szóló művéből vett idézet olvasható. Polgárőr közgyűlés. Megdöbbentően rossz a budapesti polgárőr szervezetek anyagi és kormányzati támogatottsága. Az elmúlt évben az önkéntesekből álló budapesti szervezetek semmilyen központi támogatást nem kaptak, éves költségvetésük 30 százalékát tagdíjakból, fedezik. Kell a cigányklub. Oláh Károlyné, a sarkadi cigányság képviselője a városi testület legutóbbi ülésén felvetette, hogy szeretné, ha a Kijáró utcai cigányklub ugyanúgy működne, mint régen, mert ennél alkalmasabb hely nincs a városban, ahol a cigányság találkozhatna egymással, és a problémáikat megbeszélhetné. A Kereszténydemokrata Néppárt VIII. Országos Választmányára január 28—29-én Budapesten kerül sor. A jól értesültek tudni vélik, hogy egyik fontos napirend az alapszabály módosítása lesz, de az előrejelzések szerint nemcsak alapszabály, hanem személyi változásokra is sor kerülhet az országos eseményen. A fentiekről is szó esett január 7-én, szombaton a KDNP megyei választmányi ülésén Békéscsabán, ahol a megválasztott . polgármesterekkel, képviselőkkel együttesen értékelték az önkormányzati választások eredményeit. Megállapították, hogy a KDNP Békés megyében ez alkalommal a korábbiakhoz képest eredményesebben szerepelt. Tagságának létszáma megháromszorozódott. A választások során a KDNP a megyei közgyűlésbe egy képviselőt, a helyi önkormányzatokba egy polgármestert és tizennégy képviselőt a párt tagjaként, tíz polgármestert és közel hatvan helyi képviselőt pedig a párt támogatottjaként juttatott tisztségbe. A helyi képviselő- testületekben az alpolgármesterek, a bizottsági elnökök és tagok létszáma még kedvezőbben alakult. A szombati találkozón feladatként határozták meg tömegkapcsolataik továbbfejlesztését. Politikai, gazdasági programjukat pedig szélesebb körben tervezik tudatosítani. (Folytatás a 3. oldalon) Pangó piac Csúszkál a Skoda a megyeszékhelyre szombaton lehullott hóban. A sportcsarnoki KGST-piacra tartunk. A hófehérbe öltözött parkolóban azonban egy teremtett lelket sem találunk. A sűrű hóesés, vagy valami más ijesztette el a főleg román és orosz csencselőket? Nem tudni. Próbaper Sarkadon? A volt MHSZ és Hazafias Népfront, valamint a volt rendőrség épülete már évek óta a kincstári vagyonkezelő szervezet kezelésében áll, ám az épületeket valójában senki sem gondozza, senki sem használja. Sarkad városa már több alkalommal is igyekezett visszaszerezni e három épületet, ám minden eddigi kísérlete kudarccal végződött. Tóth Imre, a város polgármestere már attól sem riadna vissza, ha hűtlen kezelésért a város próbapert indítana az állam ellen. Az újonnan felállt képviselő- testület abban egyetértett a polgármesterrel, hogy erről a holtpontról valamerre lépnie kell Sarkadnak. Lear király légüres térben Privát darabját játszotta, de egy nemzet drámáját öntötte szavakba az elmúlt esztendő utolsó napjaiban egy tévéműsorban Bessenyei Ferenc, aki Pesten Lear király ruháját ölti magára esténként, és Shakespeare üzenetét tolmácsolná közönségének — ha lenne. Légüres tér veszi körül a klasszikus művet, nincs aki nézze, hallgassa a történelem- és emberformáló jeleneteket, gondolatokat. Mégsincs jogunk ostorolni a műveletlen magyart, aki elfordult a színháztól, a művészetektől, a szellem gyarapodásától. Lehet, nem mondta, de Bessenyei Ferenc szavai a nemzet túlélésének esélyét körvonalazták a riportban. Hogy nem telik meg a színház, mert drága a belépőjegy, néhány perccel később panaszolták azok a kisnyugdíjasok, akiket egy jótékonysági akció keretében ingyen engedtek színházba szintén valahol Pesten. Ok már régen nem öltöznek ünneplőbe, nem keresik elő a megkopott gyöngysort a fiókból, nem készülődnek szombatonként, jó, ha telik villanyra, fűtésre, s nem halnak éhen a következő nyugdíjig. Háborog az ember lelke, amikor eltorzult értékrendekbe botlik minduntalan. Kesereg a végzős főiskolás fiatalember, lesz ugyan munkahelye, énekelni tanítja majd a gyerekeket faluhelyen, havi 17 ezer bruttóért. Közben szánalmas pillantásokat vet rá a helybéli kiskirály, akinek in- nen-onnan, ki tudja honnan úgy vándorolnak a százezrek a zsebébe, hogy közben el sem kell mozdulnia presszóbéli törzshelyéről. Könnybe lábad a szeme egy fiatal- asszonynak, akinek gyermeke akkor lát újságot, ha iskolájában bezengik a papírgyűjtési akciót. Könyvtárba nemigen küldi, mert onnan is lop- j ák a színe s magazinokat. • Ismerős a hivatalos álláspont. Egyelőre nem várható javulás az ország jelenlegi gazdasági helyzetében. A kérdés ezek után az, milyen jövő vár Magyarországra, ha ily’ roppant teher súlya alatt lép át a következő évezredbe? László Erzsébet Német családokra emlékeztek Szomorú dátuma január 6-a Szarvason és a környező falvakban még töredékben élő német eredetű családok történetének. 1944. január 6-án Szarvasról hurcoltak el Szovjetunió-beli kényszermunkára, „malenkij robotra” 22 német eredetű felnőttet és diákot. Része volt ez annak a véres kálváriának, amely 1944. március 19-ét követően a magyar zsidók kiirtásával kezdődött, majd az erdélyi és a délvidéken élő magyar polgári lakosság lemészárlásával folytatódott. Sorsát ’45 első napjaiban, a hazánkban és a megyében élő németség sem kerülhette el a háborús viszonyok diktálta rögtönzött szabályok szerint. így került a Szovjetunióba a bányák mélyére Szarvasról Brandt Ilona, Brandt Anna, id. Fraunhoffer Ferenc, ifj. Fraunhoffer Ferenc, Kreisler János, Májer Erzsébet, Májer János, Májer Mihály, Májer Zsuzsánna, idősebb és ifjabb Müller Károly, Prasz János, Schul ta Sándor, Steigzuff Magda, Such György, Tauntlmann József, Zevickl László, ifj. Schultz Mihály, Schultz József, Niedermájer Ella, Braunn József és Zappé Péter. Közülük ma már csak hatan élnek. Vasár- nap délelőtt a szarvasi Szent Klára templomban értük is szólt a harang, és értük is imádkozott híveivel Réthy István plébános. A római katolikus liturgia szerint bemutatott áldozatok és könyörgések után a szentmisén jelenlévők énekes imádságukba foglalták a mai kor egyetemes világbékéjéért küzdőket. Szenes János
