Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-06 / 288. szám
1994. december 6., kedd MEGYEI KÖRKÉP «MEGYEI HÍRLAP Olvasóink írják ...................• Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő- ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Meghívó nélkül... A Gyulai Német Klub vezetése november 13-án délután 15 órára meghívókat küldött szét megkülönböztetett tagjainak, a Nemzeti és etnikai kisebbségek részvétele az önkormányzatokban címmel tartott előadásra. A közel 30 főbó'l álló nyugdíjas hallgatóságnak az előadó ismertette az ide vonatkozó rendeleteket, majd azt követően kérte a javaslatokat, illetve véleményeket. A terjedelmes száraz rendelkezésekre csak néhányon reagáltak a hallgatóság köréből, inkább a klub vezetői adtak tájékoztatást ide vonatkozó megfeszített, felelősséggel járó kemény munkájukról. Javaslatot tettek olyan személyekre, akik a gyulai németvárosi etnikai kisebbség képviseletében indulnak a december 11-ei önkormányzati választáson. S ekkor felállt helyéről egy 67. életévét taposó nyugdíjas, akit oda meg sem hívtak, és arról kezdett beszélni, hogy figyelembe vettek-e az előkészítők minden olyan tényezőt, ami ide feltétlen szükséges. Van-e Gyulán egyáltalán német etnikai kisebbség? Mivel nincs jelen egyetlenegy gyereket iskolába járató szülő sem, akik érdeklődnének a német tanoktatás iránt, akkor úgy tűnik, a nyugdíjasok meg akarnak valósítani egy olyan koncepciót, ami a továbbiakban nem biztos, hogy beválik. A kormányzat 3,6 milliárdotfordít a kisebbségek részére, amit szigorú feltételekhez köt. Ebből körülbelül 60 százalék iskolák, óvodák stb. Vajon igénylik-e a szülők az ilyen irányú iskolát szeretteiknek? Nem lett volna helyesebb előzőleg egy közvélemény-kutatást végezni — aminek több formája is ismert — mielőtt még kezdet kezdetén öt fő aláírásával elindították ezt a folyamatot, még akkor is, ha ezt a törvény lehetővé tette? Vajon miért nem támogatják a fiataljaink, az elvárásoknak megfelelően kellő látogatottsággal a gyulai német klubot, illetve a szóban forgó koncepciót? Azért, mert Gyulán nincs német etnikai kisebbség, és a gyulai németváros már régen magyar! Pontosan ebből eredően hagyták el a német nyelvet még azok is, akik a század elején születtek, tehát meggyőződésből és nem félelemből, mint egyesek, ma így próbálják beállítani a közvéleménynek. Ha tehát egy népcsoport, amelynek származása éppen nem magyar, de magyarnak vallja és érzi magát, elveszti származása nyelvét, akkor ott már nincs etnikai kisebbség, bármennyire is akarják azt némelyek visszarendezni. A németvárosiak közül sokan vannak olyanok, akik tehát nem üdvözlik az ilyen irányú úgynevezett német nemzetiségi visszarendeződést még akkor sem, ha részesei voltak a lefelé hulló könnyek időszakának. Ki kel! azonban hangsúlyozni azt, hogy a gyulai jelenség egyedi a térségben. Elek, Almáskamarás, Mezőberény esetében a német nyelv talán még a mai napig is él az ott lévők körében, éppen ezért ott beszélhetnek etnikai kisebbségről. Az elmondott véleményre elsőnek a német klub egyik felelős személyisége válaszolt. Válasza egy mondatig terjedt, ami indulattól fűtve úgy hangzott: Jobb lett volna, ha nem jössz el ide! A válasz felzúdulást keltett a jelenlévők körében, az idős ember pedig a helyiség elhagyására készült, és csak többek kérésére foglalta el a helyét újra, feltételezhetően utoljára. Úgy tűnt akkor, hogy az országos kifejezés nemcsak a véleményt mondták, hanem azoknak is szólt, akiket képviselt. A leírtakhoz nem kell kommentár. A leírtakat befejezettnek tekintem, és nem szántam kihívásnak. SCHRIFFERT ANTAL, GYULA A gyulai németség — a várost gazdagító tényező A rét úgy szép, ha azon nyílik sokszínű virág. A nemzet úgy erősebb, gazdagabb, ha abban többféle nyelv, kultúra, hagyomány él és ötvöződik. Bizonyára ezt az igazságot, bölcsességet ismerte fel a politika is, amikor világra segítette a nemzetiségi törvényt, s az új választási törvénnyel lehetővé tette, hogy a nemzetiségi sokszínűség kiteljesedve, megerősödve önmagát igazgathassa. Most adatik alkalom arra, hogy törvényes keretek között nemzetiségi önkormányzatok alakulhassanak. Egy város, amely oly komoly szellemi és kulturális múlttal rendelkezik, mint Gyula, amely nagy fiaiként tisztelheti Erkelt, Scherert — akik német létükre gazdagították az egyetemes magyar kultúrát—egy ilyen város miért tagadná le az itt élő németségét? Miért kell tagadni létezésüket? Ki jogosított fel valakit arra, hogy az itt még meglévő, és német nemzetiségiként élőkről azt állítsa, hogy nincsenek? Ezt csupán csak az egyes személy önmagáról állíthatja, hogy nem tartozik ide vagy oda. Ez az egyes személynek—és csakis az egyes személynek—az elidegeníthetetlen joga. Német nemzetiségüket itt, Gyulán is sokan vállalják még ma is, ellentétben az állítással. Sőt, lesznek is érte. Éppen azok kezdeményezték azt a beszélgetést, ahol a nemzetiségi mivoltunk erősítése és annak lehetősége kerültek szóba. Erre az érdeklődőket meghívókkal, a város, tévé, rádió és a sajtó felhasználtuk is. Lám, aki csak akart, jöhetett, s hallhatta a jegyző úr alapos tájékoztatását a nemzetiségi önkormányzati választóról, az erről szóló jogszabályi rendezésről. A tájékoztató világos volt és mindenben érthető. A városban élő németségről pedig úgy szólt, mint a város szellemiségét gyarapító, gazdagító tényezőről. Bátorította a jelenlévőket újabb jelölésekre, még az idősebbek soraiból is. Ekkor a levélíró megleckéztetett nemzettudatból és tudatta velem, hogy németség pedig nincs is Gyulán. Ennek utána fogalmazódott meg — gondolom joggal — a kérdés:, Akkor most miért vagy itt?" Annál is inkább, mert mi, a német nemzetiségi csoporthoz tartozók, nem kifogást, magyarázkodást, hanem a megoldást kerestük egy fontos lehetőség megoldására. A kérdés az, hogy miért ne lenne joga annak a még létező, a gyulai németvárosban élő német nemzetiségnek anyanyelvén tanulni, művelődni, és a törvény adta lehetőség keretein belül önmagát megszervezni és eszerint élni? Arra senki sincs kötelezve, hogy aktívan vegyen részt tevékenységünkben. De ha ezzel egyetért és támogatja ezt, akkor nyugodtan és bátran tegye, tehesse. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy a destruktív magatartást nem kell tolerálni, most sem és itt sem. Dr. Illyés Józsefné Kernweiss Edda Köszönet mindenkinek Tisztelt Olvasók! Főhajtással és tisztelettel igyekszem szólni a következő sorokban említett emberekről. Ezen a módon szeretném megköszönni a hírlap olvasói nyilvánossága előtt azoknak az embereknek az igyekezetét, akik részt vettek égő házam eloltásában, és az azt követő helyreállítási munkákban. Külön köszönetét mondok a szomszédoknak, akik azonnal és hatékonyan a segítségemre siettek a tűz eloltásában, és a tűzoltóság dolgozóinak, akik gyakorlatiasan és a még meglévő értékek megkímélését fokozottan figyelembe véve végezték nem könnyű munkájukat. Tisztelettel megköszönöm azoknak az embereknek a segítségét, akik az ezt követő helyreállítási munkák során úgy fizikailag, mint anyagi segítséget nyújtottak nem kis gondom megoldásában, beleértve azokat is, akik a megfelelő hátteret biztosították ezen emberek számára ahhoz, hogy segíthessenek. Köszönöm mindenkinek a segítségét, úgy az ismerősökét, mint a barátaimét és a rokonok segítségét. Külön köszönetét mondok az önkormányzatnak a segítségéért. Ezúton megkövetem azokat, akikkel szemben—súlyos gondjaim közepette — nem tanúsítottam kellő megértést, udvariasságot, esetleg egyéni érdekeiket nem tudtam szem előtt tartani. Köszönöm mindenkinek! A családja nevében: Adamcsik László, Kétsoprony Választási gond Dévaványán Csontos Péter dévaványai olvasónk hívta fel szerkesztőségünket és mondta el a választással kapcsolatos problémáját. A decemberi helyhatósági választásokon szociáldemokrata jelöltként kívánt indulni, a jelöléshez szükséges ajánlása meg is volt, ám a MSZDP helyi vezetője, Ágoston Sándor mégsem adta le a megadott határidőre a dokumentumot. Azt hallotta később, hogy visszalépett, ám ő ilyet nem mondott. Jogorvoslatért fordult a dévaványai jegyzőhöz, aki azonban nem tudott segíteni, hiszen lejárt a jelölőívek leadásának határideje. Elsőként Dévaványa jegyzőjét, Balogh Csillát kérdeztük az esetről. Elmondta, Csontos Péter nem nyitott ajánlóívet, nem is jelezte, hogy indulni kíván. Az MSZDP helyi vezetője vitt el ajánlóíveket, négyet a megadott időn belül a szükséges számú aláírással leadtak, ezek között olvasónké nem volt. Csontos Péter valóban megkereste őt a problémájával, ám ekkor már nem volt lehetőség a jelölést elfogadni, mivel lejárt a határidő. Nevezett egyébként ekkor jelezte először indulási szándékát, holott ezt már jóval korábban személyesen kellett volna megtennie. Ezek után megkerestük Ágoston Sándort, mondja el véleményét a Csontos-ügyről. Bevezetőül annyit jegyzett meg, hogy az egészet pártja elleni támadásnak tekinti, hiszen valóban önkormányzati képviselőjelöltként kívánták indítani Csontos Pétert. Az ajánlások gyűjtése megkezdődött, ő maga száznál több aláírást gyűjtött például Csontos Péternek. Már együtt volt az ajánláshoz szükséges számú támogatás, amikor Csontos Péter közölte, nem kíván indulni. Ezek után a négy MSZDP-s jelölt az ajánlóíveit a jegyzőnek leadta, most csodálkozva hallja, hogy Csontos Péter indulni akart. Ha ezt idejében jelezte volna, semmi akadálya nem lett volna az indulásának — fejezte be Ágoston Sándor. Gila Bemutatjuk a gádorosi polgármesterjelölteket Fábri István vagyok, 1940-ben születtem Gádoroson, paraszti családban. Nős vagyok, gyermekeim munkaviszonnyal rendelkeznek. Gépésztechnikusi oklevéltől jutottam el az Állam- igazgatási Főiskola Pénzügyigazdálkodási szakán szerzett oklevélig, melyet az önkormányzati munkában jól lehet hasznosítani. 21 és fél év óta vagyok a település vezetője, az elmúlt időszak eredményei után úgy érzem, ismét kérhetem a választók bizalmát újbóli polgármesterré történő választásomhoz. Megválasztásom esetén megoldásra ajánlanám a képviselő-testületnek a munka- nélküliség csökkentésének elősegítését, a szippantott szennyvíztisztítás, később szennyvíz- csatornahálózat építését, a távbeszélőhálózat, a kábeltelevízió hálózatának kiépítését, valamint a bentlakásos idősek gondozóházának bővítését. Újraválasztásom esetén töretlen lelkesedéssel, legjobb tudásom szerint szeretném szolgálni községünk lakosságát. Nevem Petri József, 1954- ben születtem, mezőgazdasággal foglalkozó kisgazda szülők gyermekeként. Mezőgazdasági technikumot végeztem. 13 évig körjáratos inszeminátorként tevékenykedtem, 1987 óta magánvállalkozó vagyok. Két leánygyermekem van: Éviké középiskolás, Szilviké 6. osztályostanuló. 1989. március 5. óta az FKGP helyi titkára vagyok. Az eddig végzett munkám során mindig közvetlen kapcsolatban voltam a falu lakosságával, ezáltal megismertem az őket foglalkoztató gondokat, problémákat. Véleményem az, hogy a jelenlegi nehéz helyzetből csak akkor tudunk kikerülni, ha minél több, önállóan boldoguló család lesz. Ehhez a feltételeket az önkormányzatnak kell biztosítani. Dr. Prozlik László vagyok, 1950-ben születtem Szentetor- nyán, paraszti család gyermekeként. Nős vagyok, négy gyermek apja. A Szentendrei Ferences Gimnázium után állatorvosi, majd szakállatorvosi diplomát szereztem. 1978 óta dolgozom Gádoroson. Közéleti munkát 1990 óta végzek helyi képviselőként, s egy bizottság elnökeként. Bábáskodtam több civil szervezet megalakulásánál is. Úgy képviselőként, mint megválasztásom esetén polgármesterként is kiemelt fontosságúnak tartom a fiatalok és időskorúak helyzetének kiemelt kezelését, vállalkozók, iparosok segítését (kedvezmények, szaktanácsadás, piackutatás). Fontos a munkahelyteremtés, szolgáltatások bővítése, a meglévő lehetőségek ésszerűbb kihasználása, az áldatlan telefonhelyzet rövid időn belüli megoldása, az esztétikus, szebb környezet megteremtése, olyan községgé, ahol minden lakos valóban otthon érzi magát. 1994. december 7-én az első k \J nyitja kapuit Csemege Julius Meinl üzlet Békés megyében, Békéscsabán, az Andrássy út 79-81. szám alatt. Nyitvatartási idő reggel 7-től este 7-ig. V S hogy ki fogadja az első vásárlókat? Természetesen a Mikulás, aki finom csokival köszönti a gyerekeket. Kiváló árukkal, árakkal és sok-sok szeretettel várjuk vásárlóinkat! Juliul Meinl MINDEN JÓT KÍNÁLUNK!
