Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-31-1995-01-01 / 309. szám
{ÉKES MEGYEI HÍRLAP SZILVESZTER 1994. december 31-1995. január 1., szombat-vasárnap Békésben is ismerik a váci könyvkötő mestert Próféta nem csak a hazájában Váci György kétszeres aranydíjas könyvkötő mester a napokban ünnepelte 75. születésnapját. Ünnepe egy picit a mi ünnepünk is, hiszen a Vácott dolgozó jónevű mester páratlan érdekességű, s az ősi könyvkötő szakmát bemutató vándorkiállítása megyénkbe is eljutott, láthatta Békéscsaba, Orosháza, Sarkad és Mezőberény művészetszerető közönsége. Az 1926-ban alapított Váci Ferences Kapisztrán Nyomda közel negyedszázados működése alatt az ország egyik legnagyobb vidéki könyvnyomtató üzemévé nőtte ki magát. Az egyházi folyóiratok, missziós kalendáriumok sokasága mellett díszkiadásban ők készítették a Vikár Béla fordította Kalevalát, melynek híre Finnországba is eljutott. A nyomdához korszerű kötészet tartozott. Ott tanulta meg az ősi mesterséget Váci György (fr. Amideus OFM) fél évszázaddal ezelőtt. Amikor úgy érezte, mindent megtanult, rendfőnökének engedélyével vállára vette az úti tarisznyát és a régi mesterlegények útját követve, nekivágott a világnak. Csehszlovákiában, Hollandiában, Svájcban: mindenütt kereste a szakma jeleseit. Utána hazai városok következtek, hogy néhány heti, fizetés nélküli munka fejében új és új szakmai titkok birtokosa lehessen. Visszatért a váci üzembe, s a ferences rend nyomdájában még évekig dolgozott. Amikor a nyomdát államosították, ő átköltözött a rendház földszinti szárnyába. Ma is ott van lakószobája, műhelye, irodája. A templomi szolgálatok ellátása mellett kis csapatával dolgozik az öreg könyvek felújításán. Mesterségét ma már művészi fokon végzi. Keze alatt újjászülettek már Corvinák, középkori misekönyvek, felbecsülhetetlen értékű kódexek is. Munkáját ismerik nemcsak az országban, a határon túl is. II. János Pál pápának magyarországi látogatásakor a Váci Egyházmegye ajándékai között átnyújtották a Váci György készítette díszalbumot is. II. Erzsébet angol királynő budapesti látogatása idején pedig a miniszterelnök vele köttette be a Britain and Hungary (Di- nasty Connections) című, az angol—magyar kapcsolatok történetét feldolgozó tanulmányt. Papp Rezső A megyei egészségbiztosítási pénztár közleménye Az embernevelés a legbonyolultabb szakma Nevelésről a másság ürügyén Földink volt. Ezen a napon született 1884-ben Orosházán Falus Elek grafikus és iparművész. Budapesten és Nagybányán folytatott tanulmányok után Szolnokon és Münchenben dolgozott. Szecessziós műveivel 1904- tól jelentkezett kiállításokon. Budapesten letelepedve mint a Vígszínház díszlettervezője tűnt fel. A modern magyar könyvgrafika terén úttörő munkát végzett. A Nyugat íróinak, főként Ady nah és Móricznak számos dekoratív borítólapot tervezett. 1910 után Kecskeméten az iparművészeti telep szőnyegszövő műhelyének vezetője s több akkori épület külső és belső dekorációjának megalkotója. Később népszerű lakberendező. Bútorokat, dísztárgyakat, belső berendezéseket tervezett eklektikus ízléssel, főleg gazdag barokkstílusban. Kossuth-emlékév. Kossuth Lajos halálának 100. évfordulója tiszteletére az idei esztendőt Kossuth-emlékév- nek nyilvánította a 8000 tagot számláló Kossuth Szövetség. Szövetkezetünk bérleti üzemeltetésre meghirdeti 30. sz. ABC-áruházát (Békés, Fáy u. 11. sz.) 1995. január 1-jétől. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítást ZAFESZ az áfész elnöke ad. A kormány 1994. december 23-ai ülésén elfogadta a társadalombiztosítási igazolványról szóló kormányrendeletet. Felhívják valamennyi munkáltató figyelmét arra, hogy 1994. december 31-ét követően betegbiztosítási igazolványt kiállítani nem lehet. A munkáltatónak és az 54/ 1992. (III. 21.) Kormányrendeletben felhatalmazott egyéb szerveknek 1995. január hónapban az eddig átvett beteg- biztosítási igazolványokkal el kell számolni. Az elszámolásnak tartalmaznia kell, hogy hány igazolványt vettek át és hányat állítottak ki. A fel nem használt igazolványokat az elszámolással együtt a Békés Megyei Egészségbiztosítási Pénztárhoz kell benyújtani. (Békéscsaba, Luther u. 3.) Az új igazolvány bevezetése folyamatosan történik, nem kerül sor egyidejű és teljes körű igazolványcserére. 1995. január 1-jétől új igazolványt azok kapnak: akik 1994. december 31-ét követően válnak egészségügyi szolgáltatásra jogosulttá; akiknek nyugellátását 1995. január 1- jétől állapítják meg; és akik 1995. január 1 -je előtt kiadott és 1994. december 31 -e után is érvényes betegbiztosítási igazolvánnyal rendelkeznek ugyan, de kérik a személyi számot nem tartalmazó igazolvány kiadását. A kormányrendelet és mellékletei várhatóan 1995. január első hetében jelenik meg a Magyar Közlönyben. A fentiekkel kapcsolatos tájékoztatást a Békés Megyei Egészségbiztosítási Pénztár egészségügyi finanszírozási osztálya ád a 66/444-522 telefon 64-es mellékén. Dr. Köteles Zoltánné OSZTÁLYVEZETŐ Tudjuk, nem egyforma eséllyel indul minden gyermek az egyéni boldogulás útján. Vannak az átlagtól eltérő fejlődésmenetű gyermekek is, akik valamilyen oknál fogva különböznek hasonló korú társaiktól. — Mi okozza ezt az eltérést gyermek és gyermek között?— kérdeztük lllésné Urbán Dorottyát, a Békéscsabai Nevelési Tanácsadó nyugdíjba készülő vezetőjét. — Okozhatják ezt az eltérést a szülés előtti, a szülés közbeni vagy az újszülöttkori ártalmak, melyekből valami hiány vagy zavar keletkezik. Káros hatása lehet a környezetnek is, ha a szülő elhanyagolja a nevelést, vagy túlzottan óvja gyermekét. Mindkét esetben sérül a gyermek önbizalma, önállósága. Külön kategória, ha a szülő veszélyezteti gyermekét. Ennek következménye igen súlyos lehet. A gyermeket ilyen esetben meg kell védeni, de ez már gyám- hatósági feladat. Korábban a nagy családok modellje, a hagyományok könnyítették a nevelést, hiszen több generáció élt együtt. Ez ma már nem így van. Az anyák dolgoznak, a családi szerepekre senki nem készíti fel a szülőket. Sajnos sok a válás, így a csonka család. Újabb gond a munkanélküliség és az anyagi nehézségek. — Hogyan ismerheti fel a szülő gyermeke másságát? — Nehezen kezelhető, nem olyan a teljesítménye, viselkedése, mint a hasonló korú társaié. A szülő ezt hamar észreveszi, különösen akkor, ha testvér is van, akivel nincs ilyen probléma. Az összehasonlítást sohasem szabad a hátrányos adottságú gyermek kárára tenni! Nem ő az oka annak, hogy az átlagtól eltérő. — Helyes-e elkülöníteni ezeket a gyermekeket? — Legjobb lenne, ha a töb- ' biekkel együtt nevelődnének. Ehhez azonban több speciális szakemberre lenne szükség az oktatásban. — Honnan kaphat segítséget a szülő? — A megelőzésben segítenek az egészségügyi szűrő- vizsgálatok, a védőnői hálózat, a gyermekorvosok. Városunkban a gyermekpszichiát- ria, pszichológiai tanácsadó felnőtteknek, a családsegítő, valamint a nevelési tanácsadó, a városi logopédia, a megyei tanulási képességeket vizsgáló szakértői bizottság áll a szülők rendelkezésére. —Hogyan segíthetnek a pedagógusok? — Sajnos kevés a szakember, nincsenek erre szervezett osztályok, iskolák. Ezért indult a Körösi Csorna Sándor Főiskolán az önkormányzat támogatásával — fejlesztő pedagógus képzés. Sok tanító és óvónő szerezte meg ezt a képesítést, így jelentősen megnőtt azoknak a száma, akik eredményesebben tudnak dolgozni a problémás gyermekkel. — Milyen irányba kellene fejleszteni oktatási rendszerünket? — Az iskola nem egyedüli forrása a tudásnak. A tekintélyelvű nevelést fel kellene váltania a „vesztes nélküli”, konfliktus- és problémamegoldásnak. Erre tanítja szülőt, pedagógust az úgynevezett Gordon-módszer. Mindazoknak, akik a nevelésben részt vesznek, egyet kellene érteniük abban, hogy az ember- központúság csak akkor valósulhat meg, ha ez a családban, az iskolában és a társadalomban is meghatározó lesz. Meg kell tanulnunk tisztelettel közelíteni a másik emberhez, megérteni a másságot. Dóczi Magdolna Hópelyhek a fekete-erdei útszélen A fekete-erdei klinika épülete... ...és a szalon. A betegek napi 1000 márkáért tölthetik itt az utókezelés idejét Valójában reszkettem a külföldi munkától. Reménykedtem, hogy mégsem sikerül, nem kapok engedélyt és maradnom kell. Aztán mégis megérkezett az „utolsó pecsét”, összecsomagoltam és három bőrönddel nekivágtam. Január volt, hóesés és egész lényemben félelem az újtól. Sok-sok kilométer után megérkeztem „Fenyőországba” — a Fekete-erdőbe —, s az apró, hideg szobámban magamra maradva a mielőbbi ha- zaúton töprengtem. Elnyomott az álom, az óra pittyegé- sére ébredtem. Reggel volt, összekapkodtam a ruháimat és a sűrű hóesésben a „hírből hallott személyzeti buszt” várva elmélkedtem egy né- m'etországi útszélen. Megjött a járat, felértem a klinikára, bementem és félelemtől reszketve, minimálisnak érzett német tudással jelentkeztem az igazgatónál. Kedvesen üdvözölt, végigvezetett az épületen, és egyfolytában beszélt. Megértést színlelve bólogattam, és a „csoda”, amit láttam, lenyűgözött. Az ezernyi festmény a falakon, a sok szobor a folyosókon, a kollégák kedvessége, a puha, hangtalan szőnyegek tisztasága mind-mind maradásra bíztatott. Megkaptam a formaruhát, a blúzomra a kis névtáblámat, a szekrényemet, és megkezdődött a „rettegett” idegenbeli munka. Fogalmam sem volt hová kapjak, mihez nyúljak először, csak az dolgozott bennem, hogy „jó akarok lenni”. Türelmesen, szélesen artikulálva magyarázták, mi micsoda, melyik tevékenység után mi következik. Aztán eljött az idő, és egyedül küldtek fel reggelivel egy szobába. Sosem felejtem el a tehetetlenségem, a tévova kopogásom. Betoltam a reggelis kocsit, s egy öreg hölgy feltá- pászkodva az ágyon, rengeteg párna között csak mondta- mondta a német szöveget. Annyit értettem az egészből, hogy semmit sem aludt az éjjel, és már nagyon éhes. Jó étvágyat kívántam és együttérző megértést mutatva a lehető leggyorsabban távoztam. Aztán eltelt sok-sok idő, megszerettem a Fekete-erdő madárcsicsergős ébresztőit, megismertem a törzsvendégek rigolyáit, a zsargonszavak rejtelmes világát, és a különböző nemzetiségű kollégák stílusát. Büszkén villogtam magyaros akcentusommal, szabadidőmben buzgón bújtam a német sajtót, esténként a zuhanyzótálcámban kuporogva Kishont novelláit olvastam — németül. Nagy nehezen befogtam a Szabad-Európát, éjfélig éberen hallgattam, mi újság az én kis hazámban. Egyre több helybélivel kerültem barátságba, és néha-néha már úgy éreztem, befogadtak. Napról napra többet beszéltem a német zsargonból, és egyre kevesebbet kellett kérdeznem a kollégáktól. Később eljutottam színházba — Shakespear-et játszottak — és büszke voltam, hogy már szinte megértettem. Egyre gyakrabban hívtak a kollégák névnapi bulikra, és egyre többször kérdezték a véleményemet. Magányos estéim ellenére kezdtem magam „magyarként” is otthon érezni Némethonban. Váratlanul ért az utolsó nap: letelt a vízum, a bürokrácia gyenge pontom, s nem mentem hosszabbítani, nem maradhatok. Gyors búcsú a főnöktől, a kollégáktól és a legkedvesebb barátoktól. Csomagolás, kulcsleadás, indulás. Német határ, osztrák határ, magyar határ, morfondírozás az új munkahelyen. Itthon újra bemutatkozás, beilleszkedés, kíváncsiskodó kérdezőskö- dés. Egyszavas válaszok, a „helyt állni akarás” érzése. A fenyvesek helyett lakótelepek erdeje. A „munka-pihenés- munka-pihenés” monoton rendje, gépies válaszok, kedv- telen-nehézkes ébredés. Semmi madárcsicsergéa, semmi fenyőerdő: munka és rivalizá- ció. S rendezvények után a vissza-visszatérő álomkép: hópelyhek közt várom a buszt a fekete-erdei útszélen... Bede Adrienn
