Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-30 / 308. szám
TARKA OLDAL 1994. december 30„ péntek £ \ © Kedves Macifiú Nagyon sok boldogságot kívánok! Macikislány *** Apának Mikor kicsi voltam, okos voltam. Most, hogy nagyobb lettem, sokkal butább lettem. Zsanett Bernadett ¥ * ¥ Valakinek! Ez kedves tőled. De arra a régi fenyegetésre mit mondasz? A jobb időn a nyarat értettem. Szerintem mi csak véletlenül találkozhatunk. Valaki * * * Rózsának a hóba Nem vagyok biztos, hogy ez az üzenet nekem szók Szeretnék veled találkozni. írd meg, hol és mikor. Z. A. ***• A Szünetesnek! Örülök, hogy megértetted az üzenetem. Az időpont jó, csak délután 2 óra legyen. Hogy biztos legyek, hogy te vagy, írd meg a mostani hazám kezdőbetűjét. Várom! „57—97" Tisztelt Olvasóink! Rovatunk változatlanul nagy népszerűségnek örvend, ezért kérjük Önöket, üzeneteiket lehetőleg tömören, 5—10 kézzel írott sorban fogalmazzák meg. Az ennél hosszabbakat hely hiányában változatlanul nem tudjuk közölni. Nincs módunk a családi ünnepek, születésnapok, névnapok, évfordulók alkalmából küldöttjókívánságok továbbítására, szintén a korlátozott lehetőségek miatt. Ugyancsak nem vállalkozunk az olyan üzenetek megjelentetésére, amelyek másokat lejáratnak, becsületükben sértenek, vagy rágalmaznak. Ezeknek a gondolatoknak nem a Szívküldiben van a helyük. Nem tehetjük meg azt sem, hogy a hozzánk küldött levelek íróinak nevét vagy a küldeményeket bárki kérésére kiadjuk. Jön a magyar emtíví is, amely kódolt, 24 órás és csúcslistákkal spékelt „A reggeli műsorvezető legyen zuhany illatú” — vallja a Mozimagazint szerkesztő Albert Györgyi Minden holdadást is élvező tévénéző előtt nyilvánvaló: az MTV Europe, vagyis a Music Television a világ egyik legnépszerűbb programja. Nem véletlen, hogy hatására máris számos európai ország is megpróbálta megcsinálni a saját hasonló adását. A sorba a jelek szerint hazánk is igyekszik beállni. A közeli hetekben elkezdődnek a műszaki próbaadások, áprilistól pedig a száz legjelentősebb hazai kábelteltelvíziós hálózat fejállomásán keresztül több mint egymillió lakásban „szór a TOP TV, méghozzá 24 órán keresztül. Az alapot a felkonferált zenés klipek adják, de nem lesz hiány információkban, hírekben, érdekességekben sem. Azt tervezik, hogy a zene 30 százaléka magyar együtteseké lesz, és minden eddigi fórumnál nagyobb szerepet szánnak a dzsessznek, miként az alternatív zenének is. íme, néhány napi állandó műsor címe: Klip Turmix (0—tói 6 óráig), Reggeli zenés információs magazin (6—9), Elő kívánságműsor (12—13 és 17—18). A késő esti programok közül sokat másnap délután megismételnek. A szerkesztők névsora: Danyi Attila, Jakab György, Kaposvári József, Kömyei Attila, Madarász Judit és Schiffer Miklós; a szerkesztő-műsorvezetők: Albert Györgyi, Búza Sándor, Rókusfalvi Pál, Szigeti Ferenc és Tábor Iván; a műsorvezetők: Balázsi Panka, Csiszár Jenő, Eigner Márta Borbála, Nagy Gergely, Rába Tímea, Szabó Tamás és Szulák Andrea. Egy műsorról sokat mond(hat), hogy létrehozói mennyit érőnek tartják a hirdetési tarifákat. Nos, ebben a tévéprogramban egy percért a legnézetettebbnek gondolt műsoridőben (este 18—22 óra között) percenként 120 ezer forintért mondhatnak szépeket, jókat magukról a hirdetők. Albert Györgyi, aki részt vett már néhány óriási buliban A minapi sajtótájékoztatón bennünket is az érdekelt leginkább, mi az oka a kódolásnak? Gorbói Tamás, a TOP TV Kereskedelmi Kft. egyik ügyvezető igazgatója így indokolta a műsor kódolásának szükségességét: — Egyszerűen azért, mert a zenei jogdíj a műsorban elhangzó produkciókért Magyarországra érvényes, a határainkon túlra már nem. Ez — minden ellenkező várakozásai szemben — nem azt jelenti, hogy a fejállomásokért nálunk fizetni kell! Nem kell, a száz, már említett legjelentősebb hazai „továbbadó” (erről nem kaptunk névsort, de reméljük, közelebb is akad, legalább egy) megkapja majd a műsorszórás lehetőségét, vagy megveszi... Ami pedig a támogatókat illeti, arról nem kívánt részleteket elmondani a vállakózás első embere. Mint hozzátette, időben nyilvánosságra hozzák, egyelőre azonban a januári kísérleti adás ennél is jobban fogla- koztatja őket. Az egyik műsorvezetőszerkesztő Albert Györgyi lesz. A legjobban angolul beszélő hazai riporterek egyike, sokat mond róla, hogy hívták már a Music Televisionhoz is. Világsztárok sorával készített rádiós interjút az elmúlt években — igazi csevegő. Hogy miként képzeli el a saját műsorblokkjait a mi kis magyar emtívínk- ben? —Két műsort vállaltam, az egyiket szombaton reggel hattól kilencig, a magazinban igazából nem nagyon sok dolgom lesz, ha ez szó szerint nem is teljesen igaz. Csak úgy gondolom, egy reggeli, információs szórakoztató magazin szerkeszti saját magát... soksok zenével persze. Amit én nagyon fontosnak tartok, hogy aki a kamera elé ül, annak kifogástalan megjelenésűnek, hogy úgy mondjam zuhanyillatúnak kell lennie, amint látja például a SAT-1- en, amelyet nézve az embernek az az érzése, éppen a tus alól lépett ki kollegánk. Talán ez is sugallhat valamit az embernek, amikor kikászálódik az ágyból, ha mást nem, hát azt, hogy maga is jókedvvel öltözzön... —Szóval nem discjockey lesz? — Semmiképpen, ahhoz már öreg vagyok... inkább a „következő” korosztályhoz szeretnék szólni alkalmasint. A szombatokra konszolidáltabb, békésebb, nyugodtabb műsort szeretnék szerkeszteni. Ha szabad különbséget tenni és a másik műsoromra, a szombat koradélutánonként látható és a következő csütörtökön ismétlésre kerülő Mozimagazinra még nagyobb izgalommal készülök. Ez az egy óra sok, filmekhez kapcsolódó információkkal és ér- dekességgekkel szolgál majd, annál is inkább, mert a hazai mozik egy éve visszaálltak a csütörtöki műsorváltásra. — Semmiféle szkepticizmus nincs önben a TOP TV-t illetően? — Jajj, ne idegesítsen már, remélem jó kemény ez az asztal... lekopogom, és remélem, ez most valóság is lesz! Bevallom, magam is részt vettem már néhány óriási bulinak induló dologban, aztán... (fábián) Pegazus—posta „Életünkre ráfagy a tél” Rovatunkba elsősorban fiatal, kezdő toliforgatók irodalmi próbálkozásait várjuk. A legjobb alkotásokból — lehetőségeinkhez mérten — közlünk. Egy környékbeli kis faluból Békéscsabára járok iskolába. Tizenöt éves vagyok, és már réggebb óta írogatok, de eddig verseimet még nem mutattam meg senkinek. Most önöknek küldök néhányat, de kérem, ne írják ki a nevem, mert tudom, nem annyira jók ezek a költemények, hogy agyon lehessen dicsérni őket — írja költeményeinek kísérőlevelében az a fiatal srác, aki a Hóvirág álnevet választotta. Mind a kilenc verset alaposan átolvasva egyértelműen az a megállapításunk: ha esetleg önmaga szórakoztatásán túl, komolyabban szeretne költészettel foglalkozni, akkor első lépésként igazi nagy költemények olvasásával kezdje. A tapasztaltakat leszűrve biztos jobb sorokat ír majd, mint amilyenekkel most az Üzenet az embereknek című alkotásban találkoztunk: „El kellene messze-messze menni J valami hatalmas dolgot tenni./ Vacsorára kevesebbet enni,/ sokkal ritkábban alkoholt venni.” S, hogy mégis mért biztatjuk „Hóvirágot”? Mert a Novemberi sorok utolsó négy versszakában már megvillant valami, ami tehetséget sejtet: „Két őszi levél összekoccanj a lomb növése meg se moccanj Az életünkre ráfagy a télj az ember mindig jobbat remél. ” Mérhetetlen méretek. Néhány hónapig nem írt az amerikai sajtó Anna Nicole Smithről,aki most ismét az érdeklődés középpont- iában áll. Az eddig is jelentős mellmérete talán a duplájára növekedett. Azt azonban titok fedi, hogy honnan ez az eredmény FEB-fotó Mese, játék gyerekeknek A bikaviadal „Hja kérem, előttem nincs lehetetlen!” Egy híres festő festett egyszer egy képet, amelyen két bika viaskodott egymással. Mindenki az elragadtatás hangján szólt a festményről. — Nézzétek, olyan tüzesek, mintha csak élnének!—így az egyik. A festő büszke volt alkotására. A képet drága selyemre hú- zatta rá és borostyánkeretbe tetette, majd a cédrusfából készüli ládájába zárva őrizte, mint igazi kincset. Csak ritkán vette elő, kizárólag olyan embereknek mutogatta, akik nem fukarkodtak a dicsérő szavakkal. Egy napon elővette a festményt a ládából, s kitette háza elé, a napra, hogy megvédje a szútól. Éppen akkor sündör- gött el a ház előtt a falu gulyásfiúja. Megállt a kép előtt, és sokáig fürkészte a tekintetével. Értesz, te fiú, valamit a festményekhez, hogy ennyire bámulod a képet? — kérdezte a művész. — Hogy tetszenek a bikák? Ugye, egészen termé- szethűek? —faggatta a fiút. — Hát, bikáknak bikák — dünnyögte a gulyásfiú, nem egészen meggyőző hangon. — Nincs valami rendben a festménnyel? —Ha a bikák viaskodnak, és szarvukkal fel akarják egymást öklelni — magyarázta a fiú —, akkor a farkukat behúzzák mélyre a lábuk közé. Ezen a képen meg úgy libeg-lobog mindkettőnek a farka, mint a rúdra feszített zászló. Én még soha életemben nem láttam bikákat így viaskodni egymással. A híres festő torkán akadt a szó, erre a legőszintébb bírálatra nem tudott mit mondani. S képét darabokra szaggatta. (Kínai történet) A két, látszólag egyforma kép között öt eltérő részletet fedezhettek fel. Melyek ezek? (a Neue Kronen Zeitung alapján)
