Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-29 / 307. szám

Köröstarcsa címere Hírek Tiéd a ház! A mezőberé- nyi művelődési központban december 29-én, ma tíz órától, amolyan évbúcsúztató kereté­ben a gyermekeké a ház. Az egész napos programban lesz bolhapiac, játszóház, az ér­deklődők beléphetnek a LE- GO-birodalomba, részt vehet­nek a Sega- és Nintendo-baj- nokságon, szerveznek kósto­lóval egybekötött termékbe­mutatót, számítógépes játé­kot, s a nap végén, három órá­tól az óvodásoknak, öt órától pedig az iskolásoknak rende­zik a Dili Dal koncertet. Növekvő tápforgalom. A mintegy félszáz dolgozót foglalkoztató Köröstarcsai Takarmányfeldolgozó Rt. az elmúlt évben 24 ezer tonna különféle tápféleséget forgal­mazott. Ez elmarad a három évvel ezelőtti rekordtól, ami­kor 36 ezer tonna tápot és kon- centrátumot értékesítettek. Az idei esztendő utolsó hó­napjaiban ismét növekedett a tápforgalom, főként a malac­tápok értékesítése lendült fel, ami az állatállomány gyara­podását bizonyítja. Választottak. A mezőbe- rényi önkormányzati képvise­lő-testület december 22-ei, alakuló ülésén Wágner Már­ton MDF-es képviselő szemé­lyében megválasztotta a város alpolgármesterét. Az alpol­gármester társadalmi megbí­zatásban látja el feladatát, tiszteletdíja havonta bruttó 25 ezer forint. Az oldalt írta és szerkesztette Szekeres András és Harmati Erzsébet. Fotó: Kovács Erzsébet MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE 1994. december 29., csütörtök Pontosak, mint az óra Mezőberényben négyen hord­ják ki reggelente a friss híre­ket, fontos tudnivalókat tartal­mazó újságot, a Békés Megyei Hírlapot. Közülük Kovács Mi­hály és felesége, Dorcsák Irén kézbesítőkkel beszélgettem. Ők ketten június óta dolgoz­nak ebben a munkakörben. Kovács Mihály véleménye szerint nagyon szép hivatás, de nagyon nehéz és kemény mun­ka. Időjárástól függetlenül menni kell, az eső, a hó és a csúszós út ellenére is. Sokak számára órát jelentünk pontos megjelenésünkkel. Többen di­cséretnek szánták, s ennek na­gyon örültünk, mikor az olvá- sók azt mondták, órát lehet hozzánk igazítani. — Mikor indulnak regge­lente? — A mi számunkra bizony nagyon korán kezdődik a nap — válaszolta Kovácsné. — Fél négykor már indulunk az újságokkal, így reggel hat órá­ra már mindenkinek kivisszük az újságot. Egyes lépcsőhá­zakban különleges módszerrel kell összehajtani az újságot, mert egyébként kilopják a pos­taládából. Más helyeken több olyan eset fordult elő, hogy csak szerdán tűntek el az újsá­gok, amikor a TVR Extra ben­ne volt. Sajnos ilyen dolgok is megtörténnek. — Milyen gondjaik vannak Önöknek, mint kézbesítőknek? — Ennek a foglalkozásnak is megvannak a veszélyei — mondja a továbbiakban Ko­vács Mihály. A feleségemet háromszor harapta meg kutya. Sokszor nem is a kóbor kutyák a legveszélyesebbek, hanem a gazdájuk által az utcára kien­gedett kutyák. Ezek aztán fal­kába verődve tekeregnek az utcákon. Nem mindenütt meg­felelő a közvilágítás, időnként ez nagyon megnehezíti a mun­kánkat. A járdák állapota sem kielégítő több helyen. Egyik­másik utcán a járda nagyon töredezett, az úton is nehezen lehet közlekedni. — Milyen a kapcsolatuk az, előfizetőkkel? — Az előfizetőkkel nagyon jó kapcsolatunk alakult ki, az emberek megismertek, meg­szerettek bennünket. Példa rá, hogy amikor az előfizetési díjat szedtem, disznótoros vacsorára is meghívtak—válaszolt moso­lyogva Kovács Mihály. Szeretetet az időseknek t Idősek karácsonyát tartottak Mezőberényben a művelődési központban december 19-én (hétfőn) 15 órai kezdettel. A humánsegítő és szociális szol­gálat és a művelődési központ dolgozói szervezésében került megrendezésre. Zsúfolásig megtelt a színházterem idős emberekkel. Bagi Edina igaz­gató köszöntötte a vendége­ket. Köszöntőjében elmondta, hogy az idősek karácsonyát jö­vőre is szeretnék megrendez­ni, jó lenne, ha hagyománnyá válna. „Mint egy nagy család, együtt legyünk!” Kedves és meleg szavakkal köszöntötték a megjelenteket Cservenák Pál Miklós polgármester, Fe- yér Sándor, a II. kerületi evan­gélikus egyház lelkésze, Szabó Endre, a református egyház lel­késze, Köhler Julianna I. kerületi evangélikus papnő, dr. Marosi Endre katolikus lelkész. A Kálvin utcai óvodások nagy sikerrel adták elő műso­rukat. Szép verseket hallhat­tunk az 1-es számú és a 2-es számú általános iskola tanuló­itól. Dr. Zubereczné Miklya Ibolya vezényelte a 2. sz. álta­lános iskola énekkarát. A Pe­tőfi Sándor Gimnázium ének­kara nagy tetszést aratott. A kórus érdekessége, hogy tanár, diák együtt énekelt. A betlehemes műsort is igen nagy tapssal jutalmazták. Bor- gula Györgyné tanította be az előadásra a gyermekeket. A műsor a jazz-tánccsoport bemu­tatóival zárait. Az idősek kará­csonya igazán meghitten és cso­daszépen fejeződött be. A néző­tér sötétségbe merült, a színpa­don a gyermekek kezében egy- egy szál gyertya égett, miköz­ben mély áhítattal énekelték: „Mennyből az angyal...” A vesztesek sem veszítettek Mezőberényben a 2. sz. általá­nos iskolában december 15-én három órakor Petőfi Sándor szavalóversenyt tartottak. A „kis” elsősöktől a „nagy” nyol­cadikosókig minden osztály részt vett a versenyen. Akik ide eljuthattak, azok ezt megelőző­en osztályonkénti versenyen mérték össze erejüket, s akkor dőlt el, kik is indulhatnak. A verseny helyezettjei továbbjut­nak a városi döntőbe, ahol az 1. sz. általános iskola diákjaival kell megküzdeniük. A kábelté­vé csatornáján keresztül Mező- berény lakossága is figyelem­mel kísérheti a diákok tudását, szavalókészségét. Az eredményhirdetésen a he­lyezettek oklevelet kaptak. A többiek sem mentek üres kézzel haza, jutalmul mindenki egy csokoládét kapott. Az osztály- főnökök dicséretben részesítet­ték őket, meg biztosan beírtak egy irodalom ötöst a naplóba, megérdemelték a gyerekek. Itt a vesztesek is győztesek voltak. Egy kellemes délutánt tölthet­tek el az iskolában, ahol a ver­senyt megtartották. Gönczi Lászlóné, a szavalóverseny szervezője elmondta: több éve folyamatosan megrendezik a Petőfi Sándor szavalóversenyt, s ezt a hagyományt a továbbiak­ban sem szeretnék abbahagyni. A gyerekek nagy lelkesedéssel és örömmel készülnek mindig. A pedagógusok szívvel-lélek- kel készítik fel őket a versenyre, fáradságot, időt nem figyelem­be véve. A csillogó szemek, ki­pirult arcok mindent kárpótol­nak, ezért érdemes foglalkozni velük. Sajnos az a problémánk, hogy a városi versennyel tulaj­donképpen vége is, és nincs folytatása. Szeretnénk, ha a ver­seny legalább megyei szinten is folytatódhatna. A Petőfi Sándor szavalóver­seny eredményei: az 1—2. osz­tályból két első helyezett Kis Márk és Sas Katalin, 2. Horányi Beatrix, 3. Bezsán Gábor; a 3— 4. osztályból két első helyezett Répási László, Kohut György, 2. Jámbor Zoltán; az 5—6. osz­tályból 1. Szász Virág, 2. Scha­fer Anett, két harmadik helye­zett Zuberecz Richárd, Perei Nóra;a7—8.osztályból l.Tóth Magdolna, 2. Dombi Otília, 3. Hirják Katalin, 4. Winter Éva. A városért munkálkodnak Három hete még a választások tartot­ták lázban a lakosságot, a múlt héten, a karácsony előtti napokban már meg is tartották alakuló ülésüket az új kép­viselő-testületek. Mezőberényben is letették az esküt a képviselők, a tisztségviselők. Egy érdekes és értékes statisztika szerint négy esztendővel ezelőtt kilenc párt, illetve egyesület színében hatvanegy jelölt indult a vok- sokért, a mostani választásokon négy párt és két egyesület ötvennyolc jelöltje szállt ringbe a szavazatokért. Decem­ber 11-én a 8 ezer 867 választásra jogosult herényi polgárnak a 44,5 százaléka, vagyis 3 ezer 492 ment el szavazni. Érdekesen, néhol szorosan alakult a végeredmény. Két választókerületben csupán négy-négy szavazatkülönb­ség volt az első, illetve a második helyen végzett között. A szóródás is igen nagy: van olyan választókerület, ahol 45 szavazattal képviselő lehetett ajelölt, s van olyan, ahol 153 szavazat is kevésnek bizonyult az egyéni győzelem­hez. A tizenkilenc tagú testületnek az előző ciklusban nyolc tagja már képviselő volt. A tíz egyéni, s a listáról bejutott képviselők alkotják a testületet. Az új testület meglehetősen heterogén összeté­telű, úgy tűnik szélsőségektől mentes, s minden bi­zonnyal egy szívvel, egy akarattal a városért, annak fejlődéséért vállaltak közéleti szerepet. ^ a Újabb bizalom — négy esztendőre Köröstarcsán az új polgármes­ter a régi: Széplaki Zoltánt az urnák előtt megjelent 893 vá­lasztópolgár — a szavazásra jo­gosultak 39,3 százaléka — de­cember 11-én, teljes egészében támogatta szavazatával. — Az elmúlt négy esztendő arra volt elegendő, hogy a te­lepülés működtetését és fejlesz­tését a képviselő-testülettel kar­öltve helyes irányba kormá­nyozzuk, s láthatóvá tegyük a változás pozitív eredményeit. A négy évvel ezelőtti választási programom valamennyi pontja megvalósult, sőt olyan fejlesz­tések és beruházások készültek el, amelyekre ’90-ben még nem számoltunk — kezdi Széplaki Zoltán, s nagy vonalakban összeg­zi az elmúlt négy esztendőt. A tárcsái képviselő-testület akkor 4,1 millió forint tartozást „örö­költ” a tornacsarnok és a telefon- hálózat tervezett építése miatt. — Induláskor áttekintettük a település helyzetét, s rangsorol­tuk a teljesíthető célkitűzéseket. Célunk az volt, hogy az intéz­mények zavartalan működteté­se mellett erőnkhöz mérten fej­lesszük a községet. A nehéz körülmények ellenére szép eredményeket értünk el — hal­lom, s elém tesz egy listát: álla­mi támogatással szeméttelep épült, bővült a József Attila úti iskola, a körzeti megbízott ré­szére iroda és lakás épült, el­készült a telefonhálózat és a ká­beltévé-hálózat, több önkor­mányzati intézménybe bekötöt­ték a gázt, a település középüle­teinek többsége felújításra került, befejeződött a község közvilágításának 3,5 millió fo­rintos korszerűsítése, Tarcsa is csatlakozott a regionális vízhá­lózatra, s megkezdődött a köz­ség legjelentősebb beruházása, a 44,5 millió forintos költséggel épülő szennyvíztisztító építése, mely 70 százalékos állami tá­mogatással készül. — Az előbbiekben a múltról hallottunk. Milyen elképzelé­sekkel vágott a következő négy évnek? — A pénzügyi lehetőségek függvényében az infrastruktu­rális fejlesztést szorgalmazom. Egyebek között minél előbb szeretném, ha elkészülne a köz­ségi szennyvíztisztító, a tele­fonhálózat további bővítése, út és kerékpárút építését, az önkor­mányzati tulajdonban lévő épületek folyamatos felújítását szorgalmazom, az iskola nap­közis konyhájának gázüzemre való átállítását, s a szennyvíz­csatorna-hálózat építésének mielőbbi kezdését sürgetem — mondotta Széplaki Zoltán, Kö­röstarcsa polgármestere. A mezöberényi városi kertészet évtizedek óta a település parkjaiba, zöld területeire nevel virágot, cserjéket és facsemetéket. Ezekben a napokban is az itt dolgozóknak munkát ad az üvegházi és szabadföldi növények gondozása, ápolása „A lakosság indított a választásokon...” Csárdaszálláson Petneházi Bálintné személyében új pol­gármester áll a falu- élén. A polgármester asszony egyet­len munkahelyéről, a csárda­szállási Petőfi Tsz-ből 32 éves munkaviszony után az idén korkedvezménnyel vonult nyugdíjba, s társadalmi mun­kában vállalta a polgármesteri megbízatást. — Nem én akartam polgár- mester lenni, hanem lakossági felkérésre indultam a válasz­tásokon. Amikor megkeres­tek, igent mondtam, s vállal­tam, hogy a falunkért dolgo­zom. Tősgyökeres csárdaszál­lási vagyok, itt születtem, ak­kor még köröstarcsai tanyák­nak nevezték, csak később, évek múltán lett önálló a te­lepülés. Négy esztendeje is in­dultam a polgármesteri szé­kért, akkor is lakossági felké­résre — hallom, s közben az 52 esztendős férj, a helyi Pető­fi Tsz gépműhelyének szere­lője máris hozza az akkori hi­vatalos eredménylistát. Öten szálltak ringbe a polgármes­terségért. — Négy éve 61 sza­vazattal, Somodi Gyuszi bácsi mögött a második helyen vé­geztem, nyolccal megelőzött. Most viszont én lettem a befu­tó... — hallom Petneházi Bá- lintnétól. — Elődömmel több mint két évtizede nagyon jó kapcsolatban vagyunk — summázza, majd megtoldja: — A kampány időszaká­ban, a választások előtt meg­próbáltak lejáratni, de akik is­mernek azok tudják, hogy amiket írogattak rólam, az rá­galom — folytatja a polgár- mester asszony. — A választás napján na­gyon idegesek voltunk, s bi­zony gyakran szóba került: mi lesz, ha megválasztják a neje­met, s mi lesz, ha nem — kap­csolódik a beszélgetésbe a férj. — Képviselőként nem in­dultam, mert azt mondták: ,,Biztos befutó lehetsz.” Este tíz óra előtt öt perccel meg­csörrent a telefonunk, s közöl­ték, hogy a 296 érvényes sza­vazat 47,64 százalékát én kap­tam, s biztosan nyertem. A második helyezett a szavaza­tok 25,68 %-át kapta. Mit mondjak, fej-fej melletti ered­ményre számítottam. — Elképzelései? — Sok minden elkészült a faluban, elődeim sok mindent megvalósítottak, sok minden viszont bővítésre szorul. A programról a hattagú testület dönt majd. Elképzeléseim kö­zé tartozik a falu központjá­ban az út mentén leállósáv építése, szociális gondozó munkába állítása, az idősek napközijének megvalósítása, egy általános, de ésszerű taka­rékosság kidolgozása, a köz­hasznú munka jobb kihaszná­lása, a település szépítése, ur­nafal építése a temetőbe, s mindenekelőtt párbeszéd, együttgondolkodás és cselek­vés a lakossággal. Ezek lát­szólag apró dolgok, de a mi életünkben nagyon is jelentő­sek és fontosak. — A jövőben ki főzi majd az ebédet? — Azt hiszem, hogy az elkö­vetkező időszakban többször lesz olyan, hogy nem készül el az ebéd. Tulajdonképpen nem is baj, mert a férjem talán így né­hány kilót lead — neveti el ma­gát a polgármester asszony, majd ismét komolyan folytatja: — A két fiam már „kirepült” a családi fészekből, ketten ma­radtunk. Egy biztos: amit vállal­tam, azt teljesítem, az úton vé­gig kell mennem, még akkor is, ha netán túl egyenetlen is az — hallom Petneházi Bálintnétól, Csárdaszállás új polgármeste­rétől.

Next

/
Thumbnails
Contents