Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-24-26 / 304. szám
KARÁCSONY «&BÉKÉS MEGYEI[ HÍRLAP----------A Szinetár család karácsonya A meglepetések estéje 1994. december 24-26., szombat-hétfő A betlehemi csillag Krisztus előtt 7 évvel, szeptember elején a babiloni papcsillagászok furcsa égi tüneményre lettek figyelmesek: a Jupiter és a Szaturnusz egybeolvadni látszott. Az együtt álló csillagok megálltak az égen. Mivel a Jupiter a zsidók csillaga, a babiloni csillagászok elindultak Jeruzsálembe. November 12-én azt látták, hogy a csillagegyüttes pontosan a betlehemi út felett megállt, és kúp alakú fényözönt árasztott a Földre. Konradin Ferrari d’Occhi- eppo osztrák csillagász egész életét a „Bölcsek csillagának” szentelte. A 2000 éves tünemény tudományos magyarázatát azóta a csillagászok elfogadták. A Biblia-magyarázók annak idején legendának tartották a betlehemi csillagot. „Nem hittem, hogy a négy evangélista kitalált volna egy ilyen égi jelenséget” — vélekedett d’Ócchieppo. Miután a bécsi Uránia csillagvizsgáló vezetője lett, kutatni kezdte a jelenség okát. Az úgynevezett „differenciál-diagnózist” alkalmazta. Kizárta, hogy üstökösről lehetett szó, s azt is megállapította, hogy nem egy szupernóva robbant szét, ahogyan egyes tudósok gondolták. Tehát a Szaturnusz és a Jupiter együtt állására került sor. Egyébként ezt már Johannes Kepler württembergi csillagász is feltételezte. A fényes égi jelenség magyarázatához d’Occhieppo segítséget kapott a véletlentől. „1941. január 20-án — írta — légvédelmi tüzérkáplár voltam Bretagne-ban. Éjszakai szolgálat közben azt vettem észre, hogy a Jupiter fényözönt bocsát a Földre. Ez az úgynevezett Zodiakal-fény úgy áll elő, hogy valamilyen égitest megvilágítja az űrben lévő finom porszemeket. Rögtön arra gondoltam, hogy így történt ez 2000 évvel ezelőtt is.” A tudományos világ eleinte tartózkodó volt. 1948-ban azonban d’Occhieppo agyagtáblát talált a papok írásával. A táblát ma a British Múzeum őrzi. „Megtanultam a rovásírást” — mesélte az osztrák csillagász az újságíróknak. — Azt találtam, hogy a babiloni papok ugyanúgy magyarázták az égi tüneményt, mint én. D’Occhieppo elméletét ma már az egyetemeken tanítják. A csillagászt az osztrák akadémia tagjává választották. Legutóbb könyvet írt „A betlehemi csillag” címmel. A 87 éves csillagász ma is dolgozik. „A betlehemi csillag állandó munkára* ösztönöz” — jelentette ki. Rendhagyó karácsonya lesz idén a Szinetár családnak, azaz Hámori Ildikó színművésznőnek, Szinetár Miklósnak, a Fővárosi Operettszínház igazgatójának és lányuknak, Szinetár Dórának, aki még csak negyedéves a Táncművészeti Főiskolán, de már szép sikereket könyvelhet el a musical színpadán, jelenleg a Miss Saigon női főszerepét játssza. A család férfi tagja a karácsonyi operettgála rendezőjeként szenteste már Münchenben lesz, ezért egy nappal korábban tartják otthon az ünnepet. — Sajnos csak szűkebb körben, mert a nagy családból sokan már nem lehetnek köztünk. Szomorúan gondolunk ilyenkor rájuk a hatalmas asztalnál, amelyet hajdan együtt ülhettünk körül. Idén az előző házasságomból származó fiam és a felesége lesz velünk... — mondja Szinetár Miklós a Duna partjától néhány méterre álló hangulatos, kertes ház ebédlőjében. —Évek óta hiányzik a havas táj kellemes levegője, amely gyermekkorom vidéken töltött karácsonyaira emlékeztet. Mert manapság itt a fővárosban, ha esik is egy kevés hó, azonnal locs- pocs lesz belőle. — Melegséget, szeretetet sugároznak itt még a falak is... —Ez elsősorban Ildikó érdeme. Huszonegy éve a feleséA pesti egyetemen végzett régészként Sarkad leánya, megyei ösztöndíjjal. Mosolyogva mondja, több volt az ösztöndíja, mint a kezdő fizetése, és lehet is mosolyogni rajta. Friss diplomájára először csak teremón állást kapott, ötszáz forintos havi illetménnyel, bár már ásatást vezetett. Mágoron már akkor ott volt — tessék mindig a Vésztőhöz tartozást érteni rajta —, amikor a régészeti topográfia munkálatai elindultak. Próbaásatás kezdődött 1969-ben, és mivel az eredmények biztatók voltak, 1970- ben már el is kezdték a föltárásokat. Tizenkét éven át teljhatalmú ura volt a dombnak, mondom neki, de azonnal kiigazít: — Legföljebb szolgája. Májusban kiköltöztem, szeptemberben meg be. Hosszú évekig sátorban laktam, az ásatási illetmények napközben a zsebemben, éjjel meg a párnám alatt. És a balta az „ágyam” mellett, hátha jönnek az újkori rablók. Amikor már lakókocsit kaptam, amit be lehetett zárni, akár palotában is érezhettem magamat. Látja, varrnám föl ezeket a kis mütyürkéket a kiállítási paravánra, de túl finom munka ez az én elnehezült kezemnek. —Don-kanyar? —Mágori domb. A szarvasi múzeum időközben megnyílt kiállítását készíti elő, most éppen az apró ruhadíszek fölvarrása a legnagyobb gondja. Igazgató január óta, de magad uram, ha szolgád nincsen alapon változatlanul mindenese a múzeumnak. (Ha egy történelem szakos végzett embert találnék, vagy egy néprajzost kormányoznék ide munkatársnak, akkor tenném a legjobbat, de honnan vegyek én olyan embert, aki már életében múzeumba kívánkozna?) —Mit lehetett tudni az ásatások előtt? — Volt egy kőve vésett latin szövegünk. Hevenyészett fordításban valahogy így hangzik: „Ezen a mágori dombon, a Körösök gyakori áradásai és az idők viszontagságai miatt elhaA Szinetár család gém, csodálatos asszony, aki emberileg is mindig mellettem állt. Ugyanakkor rendkívül kedves és jópofa nő, akivel viccelődni, nevetgélni is lehet. —Hogyan készülnek a karácsonyra? —Dórival közösen már javában dolgozunk, hiszen a süteményeket, a mézeskalácsokat, a frissen pirítandó csodálatos illatú mandulát és diót már előkészítettük — meséli lelkesen Ildikó, aki közvetlenségével percek alatt mindenkit elbűvöl. A karácsonyesti menü nálunk mindig borlevesből, rántott halból és hagymás krumplisalátányagolt templomot alapjaiból 1810-ben kiemeltette, és 1812- ben a bornak dicséretére pincét épített Wenckheim Éerenc gróf.” — Isten dicsősége után a bornak dicséretére? Nem nagyon buzoghatott régész vér az ereiben. — Ezt az egyet biztosan nem lehet rá mondani utólag se. Pince ott van, ahol bor is van, a borhoz szőlő kellett már akkor is, beterítette tehát a dombot jó vastagon termőfölddel. Időnként újra kellett telepíteni a szőlőt, olyankor mindig jó mélyen megforgatták a földet. Csontokat, edénydarabokat bőven találtak, de nem sokat törődtek velük. Kerestem az ide vonatkozó iratokat, sajnos, a háború alatt mind elpusztult. Gyanítom, altemploma is lehetett a háromhajós bazilikának, de bizonyítani nem tudom. Laza a domb talaja, mély alapokat kellett építeniük. Amikor az alapok alá akartam menni, akkor találtam rá az őskori rétegekre. A középkor az én szakterületem, ennek a föltárását Hegedűs Katalinnak adtam át. Szakmai hozzáértését dicséri az eddigi eredmény, de még legalább háromszáz évig lehetne kutatni az ősidők emlékeit. — Mikortól tudta, hogy jó helyen kutat? — Már az első héten megtaláltam a falakat. Nem a legrégebbieket, inkább a legfrissebbeket, de azok is a tizenkettedik század végéről valók. — Hány templom volt itt egyáltalán? — Három biztosan. Az első egy körtemplom, Vata idejéből. —Pogány lázadó létére keresztény templomot épített? — Bizánci keresztény volt, ból áll. A sütemények között rumos dióstekercs és természetesen bejgli is kerül az asztalra. — Hogyan jut mindene ideje, hiszen éppen most lesz a premierje a Madách Színházban, ahol Sar- kadi Imre: Oszlopos Simeonjának női főszerepét alakítja ? —Az embernek arra van ideje, amire akarja. Én a színház mellett szívesen sütök, főzök, sőt kertészkedek is. Miklós nagyon szereti a hasát és Dóri barátai is gyakran jönnek hozzánk. Persze a premier előtt megértőbb a család. Egyébként is igyekszünk mindig segíteni egymást. és bizánci módszerekkel épült a kicsike templom is. Egy sor tégla, egy sor kváder, fölváltva. Hogy már keresztényként lázadt volna, vagy pogány- ként kezdett háborogni, nem tudjuk. —Aki lázadni mert, lehetett gaz pogány akkor is, ha meg- keresztelkedett. — Utána épült egy nagyobb templom, és a tizenkettedik század végén kezdtek hozzá a háromhajós bazilikához. — Sértés, ha az ópusztaszerivel hasonlítjuk össze? — Az egész Alföldön ez a két nemzetiségi monostor volt, az összehasonlítás kézenfekvő. Azt se tudjuk azonban, milyen barátok laktak itt, csak az építési arányokból gondoljuk, bencések lehettek. —Ekkora bazilikához hívek is kellettek. — Ide tartozót Csőit, Vész—Ez azt jelenti, hogy netán a férj is besegít a házimunkába? —Oh, azt azért nem. De nem is várom el tőle. Őt úgy szeretem, ahogy van. Szerelmünk hajnalán, a legénylakásában főzött utoljára. Máig felejthetetlen az a leves, amit az otthon talált maradékokból kreált. Persze előfordult az is, hogy csak citromos nápolyival és pálpusz- tai sajttal tudott megkínálni. Három éve a mamám kitalálta, hogy egyszínű díszeket teszünk a karácsonyfára. Idén kék lesz rajta minden—veszi át a szót Dóri, aki már kész nő és persze nagyon szerelmes. — Sajnos a barátom, aki baletttáncos, most éppen Németországban dolgozik, így nem lehet itthon karácsonykor. Szilveszterre viszont kiutazom hozzá. —Milyen ajándékra vágysz? — Nálunk soha nem kérdezték, hogy ki mire vágyik, hanem a meglepetés volt a lényeg. Korábban magam készítettem ajándékokat, de négy-öt éve, mióta magam is kereső ember lettem, már vásárolom a meglepetéseket. Nálunk karácsonyeste nyolckor jön a Jézuska. Mindannyian szépen felöltözünk, kicsinosítjuk magunkat. Apám is nyakkendőt köt. Csak időnként a feleségemet sajnálom — mondja a búcsúzáskor Szinetár Miklós. — A több napos ünnepekkor az a rengeteg főzés... már előre szédülök attól, hogy mennyit dolgozik. Éppen ezért szilveszterezni elviszem itthonról, ugyanis befizettem egy tuniszi társasútra. FEB tő, Mágor, Németi és a többi kicsi falu népe, mert templom egyikben sem volt akkor. —Szépen rendbe hozták. — Egész fiatalságom ráment, és családi konfliktusaim is innen eredtek, de megérte így is. Méltó egyeztetések után meghagytam, ha meghalok, ide temessenek el. — Lesz egy nagy kereszt, mint az egri várban, ráírva: Csak a teste? — Jeltelenül! Még annyit, teljes felsőbbségi ellenállás kísérte munkámat. Ide a kutya se jön, tehát be kell temetni, ezzel utasították el minden támogatási kérelmünket. Komáromi Gábor akkori tanácselnök és későbbi polgármester kemény elhatározása kellett hozzá: akkor megcsináljuk a magunk pénzén! — Ennyire régészhajlamú lett volna a tanácselnök? — Inkább a józan gondolkodás és a kemény elhatározás vezette: Vésztőn semmi nincsen, ami mégis van, azt ne engedjük elúszni! A szükséges pénzeket mindig kihajtotta valahonnan, eleitől fogva mellettem állt. Tizenhat-ti- zennyolcezer látogató is megfordult itt évente. — Ezért aztán ő is ide akar temetkezni? — Erről természetesen nincsen szó. Ő vésztői, családi szálak is ide kötik, nem az ásatás révén nőtt hozzá a helyhez. —Hogyan lehet hozzánőni? — Nem tudnám megmondani, mikortól kezdtem érezni, hogy én ide kötődöm már. De amikor ásatás közben magamra maradtam, megállt az idő. Csak az volt a tudatomban, amit éppen csináltam. Még beszélgettem is a halottakkal. — Milyen nyelven? A szarvasi tűtartó rovásírásának a megfejtéséhez tudósok kellettek, és még mindig nem biztos, hogy helyesen fejtették meg. — Nekem nincsen szükségem tolmácsra. Minden kérdésemre egyenes feleleteket kapok. A halottak nem hazudnak. A vésztői emberekkel is könnyű volt szót értenem, lélekben ők is bihariak, az ősök se lehettek mások. — Kohósalakkal van kirakva a falcsonkok köze. — Most már látjuk, hogy nem az kellett volna ide, mert rongálja a falakat, de nem volt pénzünk, hogy gyöngykavicsot hozassunk. Ki kell takarítanunk előbb-utóbb, és mégis kell a gyöngykavics. — Minden évben rekonstrukció? — Sajnos, igen. Nézze a téglákat! A legrégebbiek a legépebbek, még ha jártak is rajtuk, és a legfiatalabbak porladnak szét a fagytól. — Ennyit romlott a téglaéget ők tisztessége? — Sajnos, tovább is romlik. — Belevágna még egy Mágor ha? — Leletmentések erejéig legföljebb. Még egyszer nem tudnám végigcsinálni. —Igazgató lett. — Egyre messzebb kerültem az igazi régészettől. Harminc év elkoptatja fizikailag az embert, a hátralévő éveimben a két monográfiámat — az orosházi meg a szarvasi avar temetőről van szó — szeretném tető alá hozni, és Vésztő- Mágor is dossziékban van még. A disszertációm teljes évtizedig az Akadémián várta a megjelenését, mostanában kaptam vissza. Aggasztó, hogy ennyire lassan jutnak napvilágra a dolgozatok. Mire megjelennek, elavulnak bizonyos részei. Még aggasztóbb: ha nem jelennek meg, nem tudunk egymás munkájáról szinte semmit. — Sorozatban hallani Békés megye nagyszerű embereiről. Összetartanak legalább? — Tudunk egymásról, és ez a legtöbb, amit elmondhatok. Mindenki járja a maga útját, de az azért nagyon jó, segítjük egymást, ha tudjuk. Komoly ember nem veri bele a földbe a másikat, ha látja értékeit. Már ez is nagy szó! Horváth Dezső Ide temessenek! A mágori bazilika „Aggasztó, hogy ennyire lassan jutnak napvilágra a dolgozatok. Mire megjelennek, elárvulnák bizonyos részei. Még aggasztóbb: ha nem jelennek meg, nem tudunk egymás munkájáról szinte semmit" — mondja Juhász Irén szarvasi múzeumigazgató, a nagy ásatások elindítója és befejezője Fotó: Lehoczky Péter
