Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-21 / 301. szám
1994. december 21., szerda OLVASÓI LEVELEK/HIRDETÉS Az utolsó szó jogán az „Alkony” Idősek Házából Olvasóink írják .................—----------- ■■ ■ = A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Drága volt az emlékház? Hangulatkeltő, az olvasó képzeletét felgyújtó kitételeit nem tisztem megítélni annak az írásnak, ami a megyei Hírlap december 14-ei számában Béla Vali aláírásával Hatvanmilliót emlékházra? címmel jelent meg. A tárgyi tévedések, pontatlanságok miatt viszont a Hírlapban az eredeti írással megegyező helyen kommentár nélküli helyreigazítást kértem a szerkesztőtől, és amennyiben a Tisztelt Olvasó látja ezeket a sorokat, azt meg is kaptam. Vegyük tehát sorra a kérdéses cikk állításait! Valótlan állítás, hogy 1988-ban újratelepítési vagy Munkácsy- évfordulót ünnepelt volna a város. Ezzel szemben tény, hogy az 1994-es Munkácsy-évforduló szerepet játszott az emlékház-építésben, már a városi tanács célja is az volt, hogy addig befejeződjék a helyreállítás. Valótlan állítás, hogy az építkezés 1991 -ben leállt volna, és azt a kulturális bizottság javaslatára tűzték volna ismét napirendre. Valótlan állítás, hogy a helyreállítási munkák önkormányzati biztosa dr. Goldman György lett volna—ez a tisztség soha nem is létezett. Valótlan állítás, hogy az utcafronton álló épület lebontását semmi sem indokolta volna. A bontás természetszerűleg csak az építési hatóság, ez esetben a műemléki hivatal engedélyével kezdődhetett el. Valótlan állítás, hogy az önkormányzat megvásárolta volna az Árpád sori faházat. Ezzel szemben tény, hogy az állami tulajdon nevesítésénél az önkormányzat 3,5 millió forint értékű állami vagyont kapott a tervező vállalat használatában állt épületek ingatlanértékeként. Ennek fejében tartott igényt az Árpád sor 2/5. alatti épületre. Az emlékház melletti kiszolgáló funkciók ellátására szükséges ez, és ugyanezt szolgálta volna a Gyulai út 5. utcafrontján állott romos épület is. Ezzel a megoldással tehát az önkormányzat megtakarította a felmérés szerint is több, mint 12 millió forintba kerülőfelújítást. Valótlan állítás, hogy 1994 óta lettem volna az emlékház igazgatója. Megbízásomat 1993 elején kaptam azzal, hogy a Munkácsy- emlékház muzeológiai, szakmai létrehozásában vegyek részt. Kinevezésemet szabályos, országosan meghirdetett pályázat útján, a Ma gyár Nemzeti Galéria, illetve a szegedi és a debreceni múzeumok szakértőiből összeállított bizottság egyhangú véleménye alapján nyertem el. Valótlan állítás, hogy a munka gyors és költséges lett volna, hiszen öt évig tartott, számlákkal bizonyíthatóan áfával együtt 48 millió forintért. Műemléki helyreállításnál az áfa visszaigényelhető, így a bekerülési költség 36 millió — és ha elfogadjuk a szerző állítását, amely szerint az egykori tanács évi 4—6 milliót szánt volna az építkezésre, akkor felső határként közel ezt az összeget kapjuk meg. Ráadásul az építési költségek is mintha emelkedtek volna azóta. Valótlan állítás, hogy a városnak bizonyos szakszerűtlenül elvégzett munkák miatt több milliós újabb kötelezettségei keletkeztek volna. Ezzel szemben tény, hogy az építkezés során voltak viták a város, illetve a műemléki hivatal között, ezek azonban a város részéről arra irányultak, hogy szerettünk volna olcsóbb megoldásokat találni. A viták végül teljes egyetértéssel lezárultak, eszerint egy sor kisebb-nagyobb munkát el kell végezni, leginkább befejező műveleteket (például az épület körüli járda burkolását), illetve garanciális javításokat. Sokkal több állítást a kérdéses írásban nem is találunk. Arról ott sajnos nem esett szó, hogy városunk országosan elismert szépségű ladturális létesítménnyel gazdagodott. Ezzel összefüggésben ajánlom az Olvasó szíves figyelmébe a Lakáskultúra mostani, decemberi számát. Dr. Goldman György ¥ Folytatásos regényt írhatnék, ha a fenti cáfolatot cáfolnám. Nem is fogok hozzá. Nem hagyhatom azonban teljesen szó nélkül Goldman György reagálását. Hozzátartozik ugyanis a dolgokhoz, hogy órákig beszélgettünk az emlékház ügyéről. Minden kérdésemre megadhatta a választ Goldman György. Én az ottani beszélgetések alapján írtam meg az anyagot Vállalom érte a felelősséget. Egy dolgot azonban valóban nem fogalmaztam pontosan. Mégpeidig a város újratelepítési és a Munkácsy-évfordulót Az történt, hogy ezekre az évfordulókra készülve 1988-ban határozták el az emlékház építését. Én pedig úgy fogalmaztam, hogy abban az évben ünnepeltük Békéscsaba újratelepítésének 275. évfordulóját és Munkácsy Mihály születésének 150. évfordulóját. Ezért az elírásomért elnézést kérek. A továbbiakban pedig a tények tények maradnak. Az ispáni lakást lebontották, holott helyreállítási terv készült, elvben 25— 28 millióból ki kellett volna hozni az építkezést, ami — ezt a beszélgetés során senki nem vitatta — a duplájába kerül, ha teljesen elkészül. B. V. • • Ünnepi záróvacsora A Mozgáskorlátozottak Orosháza és Vidéke Egyesülete 1994. december 9-én az Alföld Szállóban tartotta évzáró vacsoráját. Az est műsorral kezdődött, amelyen az I. számú általános iskola tanulói karácsonyi műsort adtak elő, ezt követően a Gyopár Táncklub táncosainak bemutatójában gyönyörködhettünk. A jó hangulatú rendezvényen 140 sorstárs és az őket kísérő családtagok vettek részt. A hangulatot fokozta a vacsora utáni tombolahúzás, és itt szeretnénk köszönetét mondani azoknak a szponzoroknak és sorstársaknak, akik adományaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy ez az este mindenkinek emlékezetes maradjon. Szponzoraink voltak: Lakiné Tóth Ilona vállalkozó, Fetser János vállalkozó, Tuti-tipp műszaki kereskedés, Ficsor cukrászda, tejüzem, Dózsa ABC, Rádai ABC, Selex irodatechnika, Arpási Bt., Busa Péter vállalkozó, Üvegipari Művek, Brebovszky Péter, MSZP, Orosháza—Food Élelmiszer-ipari Rt., Rágyánszki Arborétum, Dancsó István vállalkozó. Mini Market. Külön köszönetét mondunk az Alföld Szálloda vezetőinek és dolgozóinak a figyelmes és szívélyes kiszolgálásért. Vrvriricrr Azzal kezdem levelem, hogy nem akarok védekezni, mert azt tegye, aki bűnös. Egyetlen gondolat bánt a több napja velem foglalkozó riportok után, hogy elhagyva minden etikai szabályt, egyoldalú meghallgatásra gyilkost csináltak belőlem. Még egyszer megjegyzem, nem védekezem . Nincs miért az önök lapját bántanom és rágalmaznom. Önök ezeket az információkat kapták, és csak éltek vele. Én ellenben a valóságot írom. Az intézet tényleg nehezen indult, de percek alatt telt meg. Téves az a felfogás, hogy jótékonykodtunk, bár így is lehet nevezni, amit és ahogyan csináltunk. Ötezer-ötszáz forintért mindent. Indulásnál ez még nagy pénz volt. Igaz, azóta csak a kenyérnek az ára háromszorosára emelkedett. A havi gondozási díj pedig maradt. Így nézve a dolgot tényleg jótékonykodtunk. Kérdem, lehet pénz, illetve üzlet egy munkában kifáradt néni vagy bácsi? Igen, bűnös vagyok! Otven főre kaptam a támogatást és átlagban hetven bentlakó étkezett és kapta az ellátást. Csaltam, de pont fordítva. Igaz, nem osztályon felüli intézetet működtettünk, de a szeretet annál nagyobb volt. Még egyszer kijelentem, hogy a szeretet és a gondoskodás nálunk nem hiányzott. Ne emlékeztessek senkit a nyár tragédiáira. A gyermek- és más intézetekben történt fertőzésekre. Megyénkben szintén több helyen volt vészhelyzet. S akkor kérdem, miért nem volt a mi intézetünkben ? Hiszen mi ürülékben jártunk, moslékot ettünk vályúból és nem porcelán tányérból, mert a disznóólnak ezek a jellemzői. Nálunk a legnagyobb kánikulában négyszáz fős nyugdíjastalálkozó volt és a vendégeket meleg étellel fogadtuk. Senki nem betegedett meg. Az elekiek szintén integetve távoztak tőlünk egy kollektív látogatás után. „Szeressük egymást, gyerekek” ünnepségen a parkban elhelyezett asztaloknál több mint száz személy ünnepelt velünk. Szintén fertőzés és betegség nélkül. Több száz vagy ezer ember fordult meg nálunk mint vendég, igaz egy sem volt „négylábú”, és bizonyára ezért nem nevezték az intézetünket disznóólnak. Tizennyolc hónapja próbálok a piszkálódások, afeltételezések, a teljes lejáratás ellen megküzdeni úgy, hogy évekig nem volt egy szabadnapom. Naponta hajnalban keltem, hogy a reggeli, az ebédneln’aló közvetlenül az üzemekből stb. kerüljön az asztalunkra. Addig, amíg nem kezdtek ki, mindenre jutott idő, és nem ismertem a fáradtságot. Ki merem jelenteni, hogy szerettük egymást. Az intézetben nekem volt anyám, apám és sok barátom. Most sem hagytam senkit cserben, kimerültem, mert kimerítettek. Mindent elveszítettem, kivéve azt a szer etetet, amit évekig kaptam a lakóktól és társaimtól. Ezt senki nem tudja meggyalázni és főleg elvenni. Köszönöm Nektek, Anyáim, Apáim, Barátaim, Munkatársaim a nehéz, de szép éveket. Végezetül hálásan köszönöm dr. Szegvári József főorvos úrnak, hogy amikor megtudta, hogy a teljes idegösszeomlás határán vagyok, azonnal a segítségemre sietett és kezelésemet elkezdte. Dénesi Sándor, Gyula ÁLLAMPAPÍR Magyar Államkötvény 1996/K 2700% ÉVI FIX KAMAT 1998/D 30,96% VÁLTOZÓ ÉVES KAMAT •AZ ELSŐ FÉLÉVRE _____Jó kezekbe kerül..._____ . ..a pénze, ha biztonságos és hosszú távon is előnyösen kamatozó befektetést keres. Államkötvény 1996/K A Magyar Államkötvény 1 996/K 2 éves futamidejű (1994. november 23.-1996. november 23.) értékpapír. A kötvény fix kamatozású, melynek mértéke évi 27%. A törlesztés névértéken történik 1996. november 23-án. Kamatfizetési időpontok: 1995. május 23. 1995. november 23. 1996. május 23. 1996. november 23. Államkötvény 1998/D A Magyar Államkötvény 1 998/D 4 éves futamidejű (1994. november 23.-1998. november 23.) értékpapír. A kötvény változó kamatozású, melynek alapja az 1, 3 és 6 hónapos diszkont kincstárjegy átlaghozama + 1,75% kamatprémium. Első féléves kamata 30,96%. A törlesztés névértéken történik 1998. november 23-án. Kamatfizetési időpontok: 1995. május 23. 1995. november 23. 1996. május 23. 1996. november 23. 1997. május 23. 1997. november 23. 1998. május 23. 1998. november 23. Kiemelt értékesítés A befektetők 1994. december 22. és december 30. között vásárolhatják meg a legújabb államkötvényeket. A kiemelt értékesítés keretében a kijelölt forgalmazók legfeljebb az 1994. december 14-én kialakult átlagárfolyam (az 1996/K esetében 94,08%, az 1998/D esetében 98,94%) + 0,2 százalékponttal és a kibocsátás napjától felhalmozott napi kamatokkal megnövelt értékén kínálják. A jelenleg hatályos adótörvények szerint a kötvény kamata után nem kell kamatadót fizetni. Forgalmazó- és kifizetőhelyek: MNB Békés Megyei Igazgatósága Békéscsaba, Dózsa Gy. u. 1. • OTP Bank Rí. Békéscsaba, Battonya, Békés, Csorvás, Gyomaendrőd, Gyula, Mezőberény, Mezőkovácsháza, Orosháza, Sarkad, Szarvas, Szeghalom, Tótkomlós 1* A TÖBBSZÖRÖS B1ZTONSA Ci I
