Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-17-18 / 298. szám
Ki vétette el a lövést? Lenin politikai halálához a merényletnek már nem volt köze Egy, a Lenin szülővárosában, Szim- birsíkben (Uljanovszkban) élő orosz író, A. Avdonyin beadványa nyomán az Oroszországi Föderáció Legfőbb Ügyészsége az idén vizsgálatot kezdett arról, hogy jogosan vonták-e felelősségre és végezték ki (ha ugyan egyáltalán kivégezték) Fanny Káplánt, aki 1918. augusztus 30-án állítólag merényletet követett el V. I. Lenin ellen. Vlagyimir Szolovjov, a Legfőbb Ügyészség munkatársa, jeles krimina- lista már idestova két éve foglalkozik az üggyel, ám úgy érzi: egyre távolabb kerül a rejtély megoldásától. Ami tény: 1918. augusztus 30-án a moszkvai Mi- helszon gyárban merényletet követtek el V. I. Uljanov Lenin, a Népbiztosok Tanácsának elnöke ellen, aki ott egy munkásgyűlésen beszédet mondott. Két pisztolygolyó találta el. A szemtanúk szerint egy nő lőtt rá, akiről megállapították, hogy Fanny (más források szerint: Dora) Kaplan, az úgynevezett Eszer Párt jobbszárnyának tagja. Háromnapos vizsgálat után a Cseka, a KGB elődje bírósági eljárás nélkül halálra ítélte, és kivégezte. Lenint megoperálták, de munka- képességét csak hosszabb idő után nyerte vissza. Korai halálának egyik oka állítólag a golyók okozta szövődmények voltak. A kollektív államfő szerepét betöltő VCIK (Összoroszor- szági Központi Végrehajtó Bizottság) a merényletet tudató közleményében felszólította a munkásosztályt, hogy a gaztettre válaszul kezdjen ,,könyörtelen tömeges terrort a köztársaság valamennyi ellensége ellen”. Öt nappal később a Népbiztosok Tanácsa (a kormány) határozatot fogadott el arról, hogy „a Szovjetköztársaság hátországának megszilárdítása végett, válaszul a fehérterrorra, vörösterrort kezdeményez”. Ez utóbbit, mint ismeretes, nagy-nagy következetességgel valósították meg. A legújabb vizsgálat megállapította, hogy annak idején a Cseka szakértői (ballisztikai, elmeorvosi stb.) vizsgálatot nem folytatott le. Nem sikerült tisztázniuk (de nem is próbálták) az ügyben mutatkozó ordító ellentmondásokat. Például a tárgyi bizonyítékként szereplő browning pisztolyt, amellyel a merénylő a két lövést leadta, a Cseka munkatársnője szerint Kaplan retiküljében találták meg. Három nappal később azonban a Mihelszon gyár egyik munkása is leadott egy browningot a Csekában azzal, hogy a merénylet színhelyén találta. Figyelembe véve a terroristanő testmagasságát, még az is kétségbe vonható, hogy ő lőtt Leninre. Hogy ezek után miért nevezzük Káplánt teljes bizonyossággal terroristának? Azért, mert tizenhét éves korában, 1907-ben elkövetett egy bombamerényletet, amiért Szibériába száműzték. Itt megromlott a látása, csaknem megvakult. Képes volt-e hát tizenegy évvel később pisztollyal célozni? A mostani vizsgálat (természetesen a legkiválóbb szakértők bevonásával) csak azt tudta minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy az egyik lövést a tárgyi bizonyítékként szereplő pisztolyból adták le. A másik lövés esetében ez már nem 100 százalékos. Egyébként még az sem teljesen biztos, hogy Káplánt 1918. szeptember 3- án ^végezték. A Szovjetunióban általánosan elterjedt szóbeszéd szerint Lenin személyes kérésére Fanny Káplánnak megkegyelmeztek. (K. I. — M—p.) Diszkrét történelem Az intim hely históriája A régészek' szerint már háromezer évvel ezelőtt a sumerok is ismerték. Vízzel töltött edények voltak, amelyeket zsinórral lehetett kinyitni. Az egyiptomiak az udvaron elhelyezett kamrába jártak. A téglából rakott alkalmatosság ülőkéje mészkőből készült, amelynek közepén volt a nyílás. Ebbe homokot szórtak, amelyet időnként cseréltek. A gazdag görögök és rómaiak márvánnyal rakták ki, a díszítő mozaikok pedig nimfákat, szatírokat ábrázoltak. A középkori feudális urak toalettje, a necessario a kastély tornyába épült. Közönséges téglaülőkés hideg kamra volt. Az ürülék pedig a vársáncba hullott A városokban csak a leggazdagabb családoknak volt mellékhelyiségük, úgynevezett gardróbjuk. A legtöbb városi lakos agyagedényt használt, amelynek tartalmát egyszerűen kizúdította az utcára. A Hanza-városok kötelezővé tették a városkapuk és piacok közelében nyilvános klozettek létesítését. A kertészek az ürüléket némi fizetség ellenében felhasználhatták trágyázásra. Az így szerzett pénzzel az árvaházakat támogatták. A lexikonok szerint az első öblítős vécét egy angol nemes, John Harrington találta fel. Művét I. Erzsébet angol királynőnek ajándékozta, aki lelkesedésében 1590-ben nemesi rangra emelte őt. Harrington találmánya sajnos, a királyi protekció ellenére sem terjedt el. Elvesztette a versenyt az akkor divatos toalettszékkel szemben. Ez masszív, faragott bútordarab volt. Szükség esetén levették az ülőkéjét. Benne pedig a jól ismert edény volt. XIV. Lajos francia királynak is ilyen, oroszlánlábakon álló, liliomdíszítésű támlás szék állt a dolgozószobájában. Alattvalóit nem sértette, hogy ezen a „trónuson” üldögélve tartotta audenci- áit az uralkodó. A modem, öblítős vécét 1775-ben találta fel az angol Alexander Camming órás. A jelenlegi formáját az ugyancsak angol Thomas Crappernek köszönhetjük, aki fél évszázaddal későbbjelentkezett találmányával. A WC (water closed) betűkkel kezdtékjelölni a XIX. században a toaletteket. Magánházakban és szállodákban egyre cifrábbak, fényűzőbbek lettek. Ma már nemzetközi kiállításokon bámulatos kagylók és ülőkék láthatók. Ebben is a japánok vezetnek. Nemrég Tokióban bemutattak egy csodatoalettet, amely használat után meleg vízzel leöblíti és meleg levegővel megszárítja használójának alfelét. A víz levendulafenyő- vagy ibolyaillatú lehet. Létezik olyan vécé, amelynek előmelegítik az ülőkéjét. Az öblítővizet bécsi keringő vagy Mozart valamelyik melódiája kíséri. Az alapos japánok kiszámították, hogy az ember annyi időt tölt a vécén, amennyit egy átlagos japán újságolvasásra szentel. Körülbelül fél órát. (VIF) Zichy Mihály: Erotikus jelenet. készítették, s az egyes darabokat a Magyar Nemzeti Galéria Műtőn Öt képből álló sorozat egy darabját láthatják itt a kedves olvasók. A Zichy Mihály örökbecsű erotikus munkáiból álló rézkarc-együttest az eredeti nyomólemezről készítették, s az egyes darabokat a Magyar Nemzeti Galéria Műtárgy Adatszolgálata hitelesítette. A sorozat megvásárolható ötvenezer forintért, a forgalmazó galéria lapunk előfizetőinek tíz százalék kedvezményt ad. A rézkarcok megtekinthetők hírdetésfelvételi irodánkban, megrendelhetők Rajos Istvántól, 5901 Orosháza, Postafiók 7. címen, azonnali szállítással. Az itt látható kép mérete: 150x180 mm, a rézlemez mérete: 203x233 mm.