Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-15 / 296. szám
BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1994. december 15., csütörtök Gyógyszerlista, recept és közgyógy-igazolvány Lakatos Elemémé dr., a megyei egészségbiztosítási ön- kormányzat ellenőrző főgyógyszerésze tájékoztatta lapunkat a gyógyszertámogatási rendszer elképzeléseiről. A témáról országos információk alapján ugyan már írtunk, de a ^'gyógyszerész asszony új ismereteket is tudomásunkra hozott. — A gyógyszertámogatások rendszere változik elsősorban, mert az egyéb elképzelések megvalósításához törvénymódosítás szükséges. Az ellátásért felelős forgalmazók természetesen a várható február 1-i bevezetés előtt megismerhetik a leginkább támogatott gyógyszerek alaplistáját. — Ez a bizonyos alaplista milyen szempontok alapján készült? — Főként az idős betegek és a krónikus betegségek kezelésére szolgáló szereket sorolták be. Kilencvenszázalékos támogatást kapnak az alaplista első szintjén a valamennyi orvos által a krónikus betegségek kezelésére szolgáló meghatározott szerek. Második szinten a jelenleg „egészségügyi rendelkezés” jogcímen rendelhetőek nagyrészben, egy évig 95 százalékos támogatással. Mintegy 33-féle betegségre írhatják fel az illetékes szakorvosok. — Mi a helyzet az életet veszélyeztető betegségek kezelésére szolgáló készítményekkel? —Továbbra is térítésmentesen, „egészségügyi rendelkezés” jogcímen jár például az inzulin, a daganatos betegek kezelésére szolgáló ci- tosztatikum és fájdalomcsillapító. A szervátültetett betegeknek az idegen szerv befogadását elősegítő gyógyszerek, valamint a gyermekkori vesebetegeknek adható készítmények is ingyenesek. —Hogyan alakul a receptek, illetx’e a közgyógyellátási igazolványok sorsa ? — Megnő a vény nélkül beszerezhető gyógyszerek száma, ezekért viszont teljes árat kell fizetni, a tb nem támogat. Változik a közgyógyellátásra rendelhető gyógyszerek köre, az alaplistás készítmények írhatók fel a tulajdonosuknak. Egy példa: az epilepsziás, ha egészség- ügyi rendelkezésre kapta a gyógyszerét, ezentúl az ár 5 százalékát fizeti. Ha köz- gyógy-igazolványa van, továbbra is térítésmentes az ellátása ezen a jogcímen. — A listán nem szereplő, receptre felírt gyógyszereket támogatja a biztosító? — Különböző mértékben, a hatóanyaguk szerint 70, illetve 40 százalékban. A tudnivalókról az orvosok és a gyógyszerészek részletes tájékoztatót kapnak majd. A betegek kérhetik az azonos hatóanyagú (elsősorban hazai gyártmányú), ám olcsóbb gyógyszereket. BedeZsóka Az alaposan megtréfált gazda esete az elmaradt esővel Kovacsics Miklós is 1956-ban került el az országból Jóízű mecénálás a képzőművészeiért „A zenétől az irodalomig sok mindennel foglalkoztam." Földink volt. Karácsonyi János c. püspök, történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja 1858-ban ezen a napon született Gyulán. Teológiát a budapesti egyetemen tanult, 1882- ben szentelték pappá. A nagyváradi püspöki líceumban az egyháztörténelem és egyházjog tanára, 1904-905-ben a budapesti egyetem hittudományi karán tanár, majd nagyváradi kanonok, 1923- tól c. püspök. Főleg Magyar- ország, s külön figyelemmel Békés megye középkori történetével és katolikus egyház- történetével foglalkozott számos tanulmányában. A matekverseny győztesei. Matematikai háziversenyt rendeztek a dombegyházi általános iskola 3—8. osztályos tanulóinak december 7-én. Kiemelkedően szerepeltek: Tóth Hermina (3. a), Kovács László, Bánszki István (4. a), Pál Gabriella (5. b), Pápai István (6. b), Schmolek László (7. a) és Caimacan Tünde (8. a). Valamennyien továbbjutottak a Zrínyi Ilonáról elnevezett matematikai verseny megyei fordulójára. Irodalmi műsor. A szabad- kígyósi általános iskola irodalmi színpada műsorral készül az ünnepekre. Műsoukat nemcsak a gyerekeknek, hanem a nagycsaládosoknak is bemutatják. A tervek szerint az előadásra december 20-án este 17 órakor kerül sor. A műsor szerkesztője Bánfi Ilona tanárnő. Megjelent a „Füzike". Karácsonyi számával jelent meg a füzesgyarmati általános iskolások újságja, a Füzike. A lapban egyebek mellett elolvashatjuk két volt diák ismertetését jelenlegi iskolájukról, van benne rejtvény és hasznos karácsonyi tanácsok is. És hasonló történetek hangzottak el a minap a Békés Megyei Könyvtárban tartott irodalmi esten. Mindennapi életünkben a gondok mellett jelen van a vidámság és a mosoly is. Erre gondolva gyűjtötte össze Gye- gyinszky Gyula „Vidám Csaba” címmel a város és környéke humoros történeteit. Sajátos történelme folytán megyeszékhelyünkön és vidékén nagy számú szlovák nemzetiség élt és él ma is, így természetesen az összeállítás is kétnyelvű, sőt, három, a helyi „nyelvjárással”, a tóttal együtt. Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy megkezdődött Békéscsabán az új hulladékkezelő mű építése. Joggal merül fel a kérdés, mi lesz a régivel? Aki mostanábanjárt a környéken, láthatja: lázas munka folyik a telepen. Az első biztató jel volt ősszel, hogy végre bekerítették a területet, a másik, hogy végre rendszerben történik a szemét lerakása. Az irodalmi esten Nagyidai István és Thirring Viola élvezetes és ízes előadásában előszóra hajdani tanítóknak az iskolai vizsgák csalafintaságairól szóló anekdotái, a hétköznapok derűs történetei következtek, melyek elárulták a figyelmes hallgatónak a korabeli kisember jellegzetes tulajdonságait is. A már említett helyi nyelven előadott, mulatságos jelenetekből kitűnt, hogy a szlovák és magyar keveredése nem mai jelenség, már a múlt században is belecsúsztak a magyar szavak és kifejezések a szlovák beszéd— A legnagyobb probléma, hogy eddig a szemétszállítási díjban nem szerepelt a szemét kezelésének, feldolgozásának költsége. Ezt a készülő új rendelet már megoldja, bár biztosan lesznek akik nem örülnek majd neki. — mondja Kurecs- kó József a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója, a telep legnagyobb „felhasználója”. be, a hivatalos közlendőkben pedig egyenesen hemzsegtek. Az estét mesék sora zárta, melyek még abból a régi időből származnak, amikor nem voltak mozik, presszók, diszkók és persze televízió sem. A történeteket Maulis Judit által énekelt dalok kötötték össze. A változatos összetételű, de a szlovák nyelvet szemmel láthatóan kitűnően értő közönség jókat derült az összeállításon, sőt valószínűleg néhányan felismerni véltek egy-egy anekdotát családi hagyományaikból. Virág Ági — Előreláthatólag tfiég másfél, két évig kell idehordanunk a szemetet, ám ezalatt már jelentős változások várhatók. Az Amerikai Békeszolgálat környezetvédő szakembere, Jack White tanácsadóként működik közre a probléma megoldásában. Jelenleg az állapotfeltárás folyik, és készülnek az engedélyeztetési tervek. — Édesapám a Vas megyei forradalomban tevékeny szerepet vállalt, s azt végképp nehezen viselte korábban is, hogy hite gyakorlása miatt atrocitások érik a családot. Ausztriában, Stájerországban tanultam, nevelődtem föl. Műszaki területen dolgozok, a Rumpold cég szaktanácsadójaként a kommunális tisztítástól kezdve, az újra felhasználáson át, sokféle dologgal foglalkozom Magyarországon is. —Ami miatt beszélgetünk, az kifejezetten más témát érint. Hogyan fogalmazódott meg önben a képzőművészek támogatása, művész te lep szemezése? — A zenétől az irodalomig, sokféle dologgal foglalkoztam, ami „harmonisch”, ahogy errefelé mondják. Az irodalomból Arany János és Jókai Mór a kedvencem. Gyermekeimet is megtanítottam magyarul, hogy apai őseik nyelvén megismerhessék az irodalmi, művészeti értékeinket. Öt éve kezdtem festők társaságában több időt tölteni, mígnem Ludvig Zoltán nagykanizsai képzőművész barátommal egy művésztelep ötletét is megfogalmaztuk. Graztól északkeletre található St. Stefan, ahol ezer méter magasan egy faházat bérelek a helyi parókiától. Először tizenkét, majd ebben az évben tizennyolc fővel szerveztünk tábort képző- művészettel foglalkozóknak. — Miért csak kelet-európai vendégeket toboroztak? — Meg vagyok győződve arról, hogy jó, sőt eredetibb alkotók élnek azon a tájon, mint nyugaton. Kicsit patetikusan hangzik, de szerettem volna lehetőséget adni hazám fiainak, hogy bekapcsolódjanak a nyugati művészeti közéletbe. Műveiket galériákban áruljuk, s alakul egy gyűjtemény Trofaiach városában is. — Erről jut eszembe, hogyan fogadták a helyi lakosok a kezdeményezést? — Leoben környékén megszűnt sok' bánya, már nincs vasérc-feldolgozás sem, nőtt a munkanélküliség, oldani akarjuk a depressziót. A Vízió Egyesület éppen azért alakult, hogy felmutassa az élet szépségeit, benne a művészet lehetőségeit. Trofaiach város polgármesteri hivatalával csak az alapél-' veket és a támogatás mértékét tisztáztuk, a többit az egyesülettel és feleségemmel, Gabival intéztük. Az értékes élethez hozzátartozik, hogy a lakosság érezze jól magát városában, ehhez a művészet is hozzátartozik. — Milyen nemzetiségű csapat jött össze az elmúlt nyáron, hogyan viselték egymás különbözőségét? — Magyar, román, kazah, szerb alkotók dolgoztak együtt a helybeli diákokkal. Nem a náció, hanem a képzőművészeti műfajok szerint alakultak csoportok. Csuta György Békés városából kitűnően tudott műveket létrehozni az osztrák ifjakkal. Ezek azok a pillanatok, amik azt mondatják velünk: tovább kell folytatni. Cs.Tóth János Megszűnik a régi szeméttelep ^íem véletlen, hogy eszembe ju- tott Szótlan Jack és Préri Mary históriája. Történt ugyanis, hogy Szótlan Jack feleségül vette Préri Maryt, s az esküvő után felültette lovára, így trappoltak hármasban, a vad hegyek közt, a farmjuk felé. A dupla teher alatt egyszer csak megbotlott a ló, mire Szótlan Jack megszólalt: egy! Mennek, mendegélnek, ismét botlik a paci, és jön a második figyelmeztetés: kettő!! Bár négy lába van, mégis újra botlik a ló, s a hallgatag gazdi leszáll róla, előveszi a coltját, és puff, lelövi. Kúrálni kezd Préri Mary, hogy micsoda dolog, ilyen semmiségért miért kell elpusztítani azt a szerencsétlen jószágot, hogy lehet valaki ilyen lelketlen? És akkor Szótlan Jack ismét megszólal: egy!!! Ami a jó öreg Trabantomat illeti, most tart a második figyelmeztetésnél. Nem mondom, hosszú évek során szépen szolgált, de az utóbbi időben kétszer is cserben hagyott. Legutóbb is ott álltunk az út mentén, nekem mennem kellett volna, neki nem akaródzott. Más választás nem lévén, otthagytam őkéimét, és autóstoppal mentem tovább. Fura érzés volt az elhaladó járműveknek integetni, szerencsére hamar felvett egy asszony, aki pillanatokon belül nyakamba zúdította bánatát. (Megcsalták, kirabolták, megharapta a szomszéd kutyája.) Mint minden emberi sors, az ő története is megérdemelne egy misét, de most nem róla akarok szólni. Ifjabb koromban sokat kóboroltam autóstoppal, ilyesféle élményem ezerszám akadt. Sőt, még ilyenebb is... Sajna, kiöregedtem az efféle kalandokból, jó ideje azt is nagyon megnézem, hogy kit veszek fel kicsi kocsimba. Katonát meg gyerekes anyát minden alkalommal, és senki mást. Ám a jó példa ragadós, és valakinek meg kellett hálálnom, amiért segítettek rajtam: amikor meggyógyult Zebike — így hívják a Trabantomat — már az első alkalommal felvettem egy útmenti vándort. Késő este volt, hideg esőt kavart a szél, amikor Kecskemét határában egy vékonyka fiatalember körvonalaira vágódott a fényszóró. Hosszan fékeztem a nyálkás úton, jó sokat kellett futnia, amíg utolért. Jöjjön, szálljon be, megfagy ebben a kutyának való időben. Köszöni szépen, tényleg nagyon fázik, milyen jó, hogy Pestig elviszem. Bárő Sopronba megy, holnap délelőtt lesz a nővére temetése, oda igyekszik. Nem lesz könnyű csatlakozást találni — mondom. Miért nem vonattal megy? Mert nincs pénze. Munkanélküli. Lakása sincs, úgy él egyik napról a másikra, hogy sose tudja hol alszik, lesz-e betevő falatja. — Hallja, maga is bátor ember, hogy így felvett engem — mondja. — Többen is lassítottak már, de amikor meglátták, hogyan nézek ki, mind továbbhajtott. — Nem vagyok ijedős — mondom. Bár ha jobban meggondolom, tényleg nem sok bizalmat áraszt ez a fiú. Talán, hogy elriasszam a rossz gondolatait, megemlítem, hogy ilyen idős koromban magam is sudár legény voltam, csak amikor abbahagytam a sportolást, akkor szedtem fel sok kilót. — Mit sportolt? — kérdi a fickó. — Bunyóztam. Bár ez igaz, de jelen esetben nem sok hasznát venném rég megkopott reflexeimnek. Kocsiban támadók inkább rugós késekkel, nem balegyenesekkel oparálnak. Fél szemem végig rajta tartom — nem öröm így vezetni! —, de kiderül, hogy ártalmatlan teremtés az én csóró csavargóm. És a poklok kínjai tárulnak elém, holott számára ez csupán megszokott, mindennapi létezés.-Egyetlen emberi kapcsolata a nővéréhez kötötte, aki most feladta a küzdelmet. Állami gondozottak voltak, szüleiket sem ismerték. Imre — így hívják a fiút —18 éves koráig élt a rideg biztonság védelmében, de akkor kitelt a gondoskodás, és szó szerint utcára került. Még szerencse, hogy júniusi születésű, és nyáridőben nem olyan szörnyű a hajléktalanság. Ám azóta eltelt négy hosszú tél, most néződébe az ötödiknek. Se szakmája, se sok ambíciója bármihez is. Csak él, lézeng, és didereg. Eddig még nem volt büntetve. Mit lehet ilyenkor tanácsolni? Fiatal ember, akár előtte minden lehetőség. Csak valamit kezdeni kellene magával! Arra gondolok, hogy de nagyon sok, magányos asszony van, aki szívesen anyáskodna egy elesett férfivel! Segítené. Otthont, puha védelmet adna neki. Mondom Imrének, adjon fel egy hirdetést, a társkereső rovatba: „Állami gondozásból kikerült fiatalember jólelkű assszony otthonába vágyakozik,” Tetszik a fiúnak az ötlet, de figyelmeztetem, nehogy az első alkalommal le akarja tepemi azt a pótmamát. O, dehogy, nem olyan fajta ő. Amikor a budafoki benzinkúthoz érünk, búcsúzáskor adok neki ötszáz forintot, legyen pénze „új életet kezdeni”. Később eszembe jut a példabeszéd, mely szerint a mennyország kapujában azzal fogadja az Emberfia a bebocsátásra váró lelket, hogy ott a helye, mert a földön, amikor beteg volt, bekötözte a sebét, amikor éhes volt, enni adott neki. De uram, én téged nem is láttalak — szabadkozik a jövevény. Dehogynem. Amikor az elesettnek segítséget adtál, nekem adtad, amikor a gyámoltalant ápoltad, engem ápoltál. Te jó ég! Csak nem Ót segítettem én is! Mit kapok majd az orromra, amiért apróhirdetésre biztattam a „vándort”? Andódy Tibor Autóstop
