Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-12 / 293. szám

1994. december 12., hétfő OLVASÓI LEVELEK/HIRDETÉS Olvasóink írják .....— --------------j A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Lopják a lovat Mint valamikor a szegénylegények világában, a múlt század elején-közepén. Amikor a szállítás, személy- és áru, lóháton, fogatban történt. Becsülte, szerette a lovat szegény, gazdag, cigány, mert aló volt az első számú segítője. Akinek pénze volt, megvette, a szegénylegénynek, csikósnak, cigánynak pénze nem volt, hát szerzett magának lovakat. És ha már szerzett, akkor a puszta legszebb, legtüzesebb, leggyorsabb lovát kötötte el. Ez ellen a tulajdonosok, tenyésztők, parasztok okosan véde­keztek. Ezt ajánlom a maiaknak is. Ebben a korban kezdett kialakulni, hogy a béres, a gazda legény fiai az istállókban, a jószág mellett aludtak. Vigyázták a jószágot, köztük a lovakat a tolvajok ellen, hogy ha elszabadult, ellett stb., legyen, aki segít, felfogja stb. A parasztember, tanyás vagy falusi ember fia a szobába csak akkor költözött, amikor megnősült, aszonyt hozott a házhoz. Nyáron—ez még a századforduló után is így volt—az istálló / Éhség lesz a kenyere? Bebocsáttatást kér a kitagadott A Szilencium Temetkezés nevű vállalkozás tulaj­donosa, Szabó Attila higgadtan beszél. — Az állam deklarálta Magyarországon a szabad vállalkozá­sok jogát. Az egyházi magatartás sérti ezt. Békés­csaba lakosságától elveszik a választás lehetőségét, hogy kivel temette tik el hozzátartozójukat — az embereket rákényszerítik arra, hogy az egyházi kft.-hez menjenek. Levelüket nem vagyok hajlan­dó elfogadni és ételt sem mindaddig, amíg az evan­gélikus egyház nem rendezi a kérdést velem. A temetkezési vállalkozás tu­lajdonosa mutatja a békéscsa­bai evangélikus egyház de­cember 7-én kelt levelét. Az egyház, mint a békéscsabai evangélikus — Alsóvégi, Fel­sővégi, Tabáni, Tompa utcai, Mezőmegyeri, Fényesi — te- metők'tulajdonosa és fenntar­tója azt a határozatot hozta, hogy január elsejétől csak azok folytathatnak vállalkozá­si tevékenységet ezekben a te­metőkben, akiknek az egyház­zal érvényes megállapodásuk van. A Szilencium Temetke­zésnek írásbeli megállapodása az egyházzal soha nem volt, csupán egy szóbeli, és ez de­cember 31 -el lejár, érvényét veszti. „Ezúton közlöm..., hogy az evangélikus egyház 1995. január elsejétől semmi­féle megállapodást nem kíván kötni Önökkel. Ennek értel­mében 1995. január elsejétől a Szilencium Temetkezés a fen­ti temetőkben semmiféle vál­lalkozási tevékenységet nem folytathat, halottszállítást csak a fenti temetők kapujáig vállalhat.” — Ez a csődömet jelenti — mondja Szabó Attila. — Hét­főig várok az egyház válaszá­ra. Amennyiben nem érkezik meg, vagy nem változtatják meg a határozatot, ételt kedd­től nem veszek magamhoz. Ha a kórház megengedi, náluk szeretnék orvosi felügyelet alatt állni, ha nem, a lakáso­mon fizetem az orvost. Egy­kutya, hogy egészségileg vagy anyagilag zuhanok a nullára. Kijelenti, eddig is fizetett, ezután is fizet az egyháznak minden temetés után, áfával együtt 1250 forintot eseten­ként. Panasz rájuk soha nem érkezett. írásos megegye­zésük pedig igenis van! Ha át kell adnia a halottat a kapuban, garanciát nem vállalhat a hoz­zátartozó felé. O pedig csak temetőbe temethet és ezek túl­nyomó része, a forgalmasab­bak az egyház tulajdonában vannak. De nem is ezért a lé­pés: az azok iránti felelősség- érzet vezérli, akik a Szilenci- umhoz akarnak fordulni. Más úgyse szólna, az egyház hata­lom. Társai, ha éhségsztrájkja nem vezetne egy idő után ered­ményre, készek csatlakozni hozzá. Aradi András igazgató— lelkész ugyancsak higgadtan beszél. Példaként mondja, hogy Budapesten egyetlen nagy temetkezési vállalat van és több temetkezési vállalko­zó, de a vállalat soha nem en­gedett be egyetlen vállalkozót sem a fővárosi temetők terüle­tére. Békés niegyében is van­nak önkormányzati temetők, ahol más nem temethet, Gyu­lán a katolikus és a református egyház ugyancsak kimondta ugyanezt. Békéscsabán az evengélikus egyház a temet­kezési vállalattól, más temet­kezési vállalkozóktól nem ha­tárolta el magát, bár joguk lett volna hozzá, hogy csak az egy­ház által alapított egyházi te­metkezési szolgáltatás ravata­lozhasson és kísérhessen a sír­hoz a tulajdonukban lévő te­metőkben. Ezt egyelőre, de ta­lán később sem mondják ki. — Nem látom úgy, hogy Szabó úrnak vége van — mondta Aradi András, — Az evangélikus temetőkben keve­set, havonta ha egy alkalom­mal temet. Ugyanakkor Sok probléma volt: tartozik az egy­háznak, feltörte a ravatalozót, szállítás közben eltűnt a halott cipője... Van még más feleke­zeti temető is Békéscsabán, árusíthatnak kellékeket, szál­líthatnak halottat más te­lepülésekre. Szó sincs arról, hogy teljesen ellehetetlenül. Elmondja, olyan levelet kaptak tőle, hogy az általuk küldött írást nem áll módjában elfogadni, három napon belül választ kér. Aradi András fur­csállja a feltételt. Éhség­sztrájk-szándékáról tőlünk ér­tesült. A tulajdonjog az övéké, a vállalkozó csak vendég le­het. Kérdésünkre, hogy mi lesz ennek a vége, visszakérdez: Lehet-e így intézni dolgokat? A válasz nehéz, mert ha igaz lesz az éhségsztrájk, az már lelkiismereti kérdés. Szőke Margit ajtaja elé a szalmára ágyaztak, hogy az ajtót elzárják, hogy a jószágot és elsősorban a lovat rongyba kötött patákkal se lehes­sen kivezetni. Az ’50-es években hiába tiltották a béresnek az alvást az istállóban, ott maradt, vigyázta a jószágot. De minden paraszt­gyerek ott aludt, ott jöttek össze a komákkal, kártyáztak, bandáz- tak. Én magam is. Tehát az, hogy egyre többen tartanak tenyésztenek lovakat, ez öröm. A lótolvajok ellen meg védekezni kell, például a fenti módon. Éjjel is éberen ügyelni, nem mélyen aludni a kényelmes párnák között a szobában. A lovat tehát ma is szeretni, óvni, vigyázni kell. Persze lopni sem szabad. Bagyinka György „Déli rózsaszín álom” Megdöbbenve olvastam a november 30-ai számban a Déli Autó­pálya megépítésének újból a tervét; meg azt a rózsaszín álmot, amiben a cikk írója reménykedik. Ne tévesszen meg senkit ez a nagy beruházás. Ez nem két települést összekötő kapocs lesz, ez keresztülvágja az országot. Az ilyen tranzitutak igazi profitálói a szállítmányok feladói és címzettjei. Az átmenő kamionforgalom területén csak károsultak lesznek. A büdös és mérges kipufogógázok, meg a zaj a mi térségünketfogja szennyezni. A nyugati tőkéseka haszon kilátása nélkül egy méternyi utat se építenek. Ha mi ezen az autópályán közlekedni akarunk, akkor fizetni kell, mégpedig kilométeren­ként kb. annyit, mint amennyibe a benzin kerül kilométerenként. A környezetszennyezésen kívül még egy fontos szempont szól ellene: a természetet sújtó kár. A tervezett nyomvonal kettévágná a Gernenci erdőt, a Saséri Természetvédelmi Területet (réti sasok, kócsagok fészkelőhelyét), a Körtvélyesi tájvédelmi körze­tet és Békés megyében is más védett területeket. Hát olyan gazdagok vagyunk, hogy maradék természeti értékeinket is elkó­tyavetyélhetjük? A megkezdett 3-as és 5-ös autóutak befejezése sokkal többet érne, mint egy új monstrum építése, amit hatásában és összegé­ben a Bős-nagymarosi torzszülötthöz lehet hasonlítani. Manapság mindig a nyugatot hozzák fel követendőpéldának. Hát ők találták ki, mert így nincs se környezetszennyezés, se útrongálás. Ez már nálunk is elkezdődött, hiszen Kiskundorozs- mánál és Hegyeshalomnál megépült a két terminál, melyek közt sínen utaznak a kamionok. így még az országutakon se okoznak annyi balesetet, mint amennyiről értesülünk a híradásokból. A vasúti forgalom sokkal jobban kíméli a környezetet, ezt kellene fejleszteni, nem pedig elsorvasztani. A települések közti összeköttetést új utak építésével, meg a meglévők rendbetételével (!) lehet javítani, nem pedig a településeket kötelezően elkerülő autópályaépítéssel. Kovács Nimród, KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI SZAKÜZEMMÉRNÖK Jó kezekbe kerül... ...a pénze, ha rövid távú, magas kamatozású, de biztonságos befektetést keres. Kamatozó Kincstárjegy 1995/Xll. A Kamatozó Kincstárjegy 1995/Xll. egy éves futam­idejű (1994. december 16. - 1995. december 16.) Magyar Állampapír. A Kamatozó Kincstárjegy 1995/Xll. fix kamatozású, évi kamata 26%. Az egyéves futamidő alatt a Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül. így ha tervei változnak, a birtokában levő értékpapírokat napi árfolyamon értékesítheti a tőzsdén. Ugyanakkor a Kamatozó Kincstárjegy a futamidő alatt visszaváltható, de ek­kor csak a névértéket fizetik ki Önnek. Jegyzés: a Kamatozó Kincstárjegy 1995/XII. 1994. december 12-16-ig jegyezhető. __________Jó kezekben marad...__________ A mennyiben Ön rendelkezik 1994/IV. Kamatozó Kincstárjeggyel, hamarosan újabb befektetést kell ta­lálnia pénzének, hiszen ezek a kötvények a futamidő végére érkeztek. Megkönnyítjük Önnek a döntést. Előnyös cserét ajánlunk. Ön most a futamidő lejárta előtt becserélheti 1994/IV. Kamatozó Kincstárjegyét, a most kibocsátott 1995/Xll. Kamatozó Kincstárjegyre, és így egy előnyösebb be­fektetés tulajdonosa lesz. És természetesen pénze egy újabb évig biztonság­ban gyarapodik. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. ó. • OTP Bank Rt. 5601 Békéscsaba, Szent István tér 3., Gyula, Mezőkovácsháza, Orosháza, Szarvas, Szeghalom, Békés, Battonya, Csorvás, Gyomaendrőd, Mezőberény, Sarkad, Tótkomlós • MNB Békés Megyei Igazgatóság 5600 Békéscsaba, Dózsa György u. 1. • Cooptourist Rt. 5600 Békéscsaba, Andrássy u. 6. |a New York Bróker Kft. ügynökeként) • Inter-Európa Bank Rt. 5600 Békéscsaba, Szt. István tér 5. »rlATOj,-^TAf^y AEJLéJimPIE Kamatozó Kincstárjegy 1995/XII.

Next

/
Thumbnails
Contents