Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-12 / 293. szám

1994. december 12., hétfő HAZAI TÜKÖR/SOROZAT ÍRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Elhunyt Apró Antal. Nyolcvanegy éves korában, hosszú szenvedés után decem­ber 9-én elhunyt Apró Antal. 1913. február 8-án született Szegeden, 1929 óta vett részt a munkásmozgalomban. 1931- ben lépett be a Kommunista Pártba és ugyanebben az év­ben vezetőségi tagja lett az Építőmunkások Szakszerve­zetének. Egyik vezetője volt az antifasiszta ellenállási moz­galomnak, többször bebörtö­nözték, illetve internálták. 1944 után tagja lett a párt Köz­ponti Bizottságnak, 1945 után — 1951-53 kivételével — a Politikai Bizottság tagja volt. Több magas állami tisztséget is betöltött, 1971-től 1984 évi nyugdíjba meneteléig, az Or­szággyűlés elnöke volt. Apró Antal temetése 1994. decem­ber 16-án, pénteken 12 órakor lesz a Farkasréti temetőben — tájékoztatta a család az MTI-t. Templom épül. Római katolikus templom alapkövét helyezték el szombaton Deb­recenben, az újkeri lakótele­pen. Az egyház a városi önkor­mányzattól kapta a Borbíró té­ri 5100 négyzetméteres terüle­tet, ahol 3—4 esztendő alatt szeretnék felépíteni a Szent László Római Katolikus Egy­házközség templomát. A ter­vek szerint harangtoronnyal épülő templomban 400 ülő- és 250 állóhelyet alakítanak ki. VOSZ-közgyűlés. Szombaton a közgyűlés Palo­tás Jánost választotta ismét a Vállalkozók Országos Szö­vetségének elnökévé három évre. A közgyűlés új alapsza­bályt fogadott el, amely több pontjában liberálisabb, mint az előző volt. Egyebek között megengedi, hogy 50 százalék­nál alacsonyabb hazai tulaj­donrészű, külföldi érdekeltsé­gű vállalkozások is tagok le­hessenek. A VOSZ-nak jelen­leg 850 fizető tagja van, ezt azonban kétezerre szeretnék emelni. Patay László: „Nézzék el nekem, hogy örülök” Felavatták Ráckeve seccóját Szombaton Ráckevén fela­vatták Európa legnagyobb 20. századi falfestményét, Patay László festőművész alkotását. A hatszáz négy­zetméteres secco — amely méreteiben túlszárnyalja a Mester eddigi legnagyobb, Békéscsaba-Erzsébethelyen tavaly felszentelt alkotását — az 1791-ben épült műem­lék jellegű római katolikus templomot gazdagítja. A mű eszmei értékét az állami lek­torátus 70 millió forintra becsülte. A falkép Jákob ál­mából kiindulva a teremtés és a feltámadás, a két isteni kinyilatkozás között húz tör- ténelmi-bibliatörténeti ívet. A felújítási munkálatok alatt a helyi szerb templomban tartották a római katolikus szertartásokat. Az avatási ünnepségen dr. Takács Nándor székesfehér­vári megyéspüspök mondott köszöntőt, majd Ráckeve polgármestere, dr. Kulcsár István díszpolgári címet adományozott a művész­nek, aki meghatottan mon­dott köszönetét az elismeré­sért: „Az élet bővebben mérte nekem a pofonokat, mint a simogatást, ezért nézzék el nekem, hogy örülök”. A rendkívüli méretű és szépségű falfestményt dr. Szilárdffy Zoltán és Kra- tochwill Mimi művészet- történészek mutatták be a zsúfolásig megtelt templom ünneplő közönségének. Az eseményt végig feszült fi­gyelemmel és lenyűgözve követő ráckeveiek Takács püspök kezdeményezésére — templomokban rendha­gyó módon—vastapssal kö­szönték meg Patay László­nak a páratlan szépségű al­kotást. Az ünnepi eseményen részt vett Gyulay Endre sze- ged-csanádi megyéspüspök, de békéscsabaiakkal is talál­koztunk Ráckevén: többek között Pap Jánossal, Békés­csaba hivatalban lévő pol­gármesterével, Bielek Gá­bor apátplébánossal, Moso- nyi Lászlóval, a Békéscsa- ba-erzsébethelyi egyház- község elnökével és Fodor József, egyházközségi gond­nokkal. A felújított templomot és a secco-együttest a vasárna­pi szentmisén Takács Nán­dor megyéspüspök megál­dotta. Á. Z. Galambok ketrecben Szabadkígyóson a hétvégén galambkiállítást rendeztek. Molnár Lajos, aki a Magyar Galamb és Kisállattenyésztők 218-as Egyesületének titkára, tájékoztatott a kiállításról: — A teremben összesen352 madarat állítottunk ki a megye 42 településéről és Szegedről. Összesen 79 tenyésztő hozta el legszebb galambjait és díszba­romfijait. A szegediek először jöttek el a kiállításunkra, és hoztak olyan példányokat, amelyeket a megyében kevés­bé ismertek, mint például az alföldi buga különböző szín­változatokban. — Ha jól tudom, már meg­vannak az eredmények is... — A tenyésztői díj abszolút győztese Kreisz Gyula (Me- zőberény) lett, texan tenyésze­tével. A második helyet Mol­nár Lajos (Szabadkígyós) szerezte meg magyar begyes tenyészetével, míg a harmadik helyezett Janecskó György lett texan galambjaival. A fentieken kívül még ötven tiszteletdíjat adtak át a kiállítá­son megjelent tenyésztőknek. BÉ Baba. A második helyezett, Molnár Lajos kedvenc galambjával, Babával Fotó: Such Tamás Rendhagyó megemlékezés egy igaz emberről Egy éve annak, hogy Antall József, az új Magyar Köztársa­ság első szabadon választott miniszterelnöke elhunyt. Ki­vételes tehetségű ember volt. Egész életében arra készült, hogy politikai tényező lehes­sen. A történelem és a sors meg­adta ezt számára; mintegy há­rom és fél évig kormányfő volt. Legendába illő akaratere­jét, munkabírását és állhata­tosságát sajnos csak a közvet­len környezetében dolgozók ismerhették. Az a tény pedig, hogy felkészültsége, politikai kvalitásai, elhivatottsága a nemzet sorsának és jövőjének jobbrafordítása érdekében már nem csak keveseknek bi­zonyosság, örömmel és mege­légedéssel tölt el. A „professzor” — így Kupa Mihály beszélt róla, ha fel­idézte egy-két fontosabb kor­mányülés történetét — mindig a legjobban bírta a maratoni ülések tempóját. Nem volt olyan előterjesztés, amit nem ismert volna, nem volt olyan téma, amihez nem tudott ér­demben hozzászólni. Erre mindig vigyázott, erre nagyon sokat adott. Személyi politiká­ját már nem mindig tudta az általa felállított minőség és ér­tékrend alapján megvalósíta­ni. Ez irányú döntései hossza­san és nehezen születtek. Mi­csoda paradoxon! Az az em­ber, aki egy-egy döntésével milliók sorsát befolyásolta, aki politikai előrelátásával ge­opolitikai döntéseket kénysze- rített ki politikustársaiból, az sokat vívódott, sokat gyötrő­dött ha egy kormánytisztvise­lőt el kellett mozdítani, le kel­Antall József — akaraterő, munkabírás, állhatatosság lett váltani vagy át kellett he­lyezni. Nem tudok róla, hogy valaha is megsértett volna va­lakit. Még Csurkával is több­ször és hosszan beszélt az elhí- resült dolgozat megjelenése után. Sokan ezt csak később értettük meg: a politikában sem harag, sem gyűlölet nem létezik. A miniszterelnök ezt nem csak gyakorolta, de taní­totta is. A történelmi példák kimunkált kristálylogikája ve­zette Antall Józsefet arra az útra, amelyet mint politikus bejárva stabilizálni tudta az or­szág helyzetét. Tette ezt ak­kor, amikor egy soha nem lá­tott erejű katonai potenciállal rendelkező világbirodalom omlott össze, amikor déli szomszédunkban kegyetlen testvérháború és népirtás fo­lyik. Ha ezekben az órákban reá emlékezünk, ezt soha ne tévesszük szem elől. Markó István FM 103,1 MHz Olvassa a Békés Megyei Hírlapot, hallgassa a Rádió Beach adását! A rádióban elhangzó kérdésre itt megtalálja a választ. Ha helyesen válaszol, megnyerheti a Dánfoki Üdülőközpont ajándékát: a családi hétvégét a Dánfoki Üdülőközpontban. A Dán foki Üdülőközpont hivatalos rádiója a RÁDIÓ BEACH —A Party Rádió. / Novak Éva Bernadett: Drogcsempész voltam 12. A Fekete Isten A Magyarországon tevékeny­kedő drogkereskédők legtöbb­je teljes illegalitásban él. Ha­mis, pontosabban eredeti, csak éppen más nevére kiállított, és természetesen az illetőnek a fényképével ellátott útlevéllel érkeznek az országba. Meg­döbbentő bátorsággal utazgat­nak ezekkel az okmányokkal a határállomásokon, mert bizto­sak abban, hogy a fehér bőrű emberek nagyon nehezen tud­ják megkülönböztetni egy­mástól a feketéket, főleg ak­kor, ha azok hasonlítanak is egymásra. Mindezt azok a lá­nyok mesélték nekem, akik nagyon szoros baráti kapcso­latot építettek ki a drogkeres­kedőkkel, és nekik elárulták, hogy az útlevelük nem az ő nevüket, fényképüket tartal­mazza. Ennek ellenére szám­talan határátlépési pecsét, il­letve vízumbélyegző tanúsko­dik arról, hogy a hivatalos he­lyeken nem veszik észre a sze­mélycserét. Vannak olyanok is, akik le­galizálják magukat, leginkább házasságkötés révén. így tar­tózkodási engedélyhez juthat­nak, s ez szabad mozgást biz­tosít számukra. Martina barátnőm mesélte, hogy őt többször is megbízták azzal, hogy külföldről útleve­let hozzon vissza Magyaror­szágra. Ennek a „tranzakció­nak” az volt a lényege, hogy ő kikísért Ausztriába egy fekete bőrű fiút, aki hamis vagy fény- képcserés, esetleg eredeti, ám­de más nevére kiállított útle­véllel rendelkezett. A fekete srác aztán külföldön maradt vagy onnan tovább ment ha­sonló módszerrel mások segít­ségével a következő országba. A vele utazó lánynak az volt a feladata, hogy a „biankó” útle­velet visszahozza és átadja megbízójának. A drogkeres­kedők általában 50 dollárral jutalmaztak egy ilyen, a futár számára lényegében veszély­telen, az ő számukra viszont nagyon fontos kirándulást. Az az „útlevél buli” a feke­ték között részben önálló üz­letágnak számít, hiszen az Af­rikából frissen érkezett beván­dorlók bújtatásáért, eldugásá- ért pénzt kémek, másrészt vi­szont szerves része a drogke­reskedők önvédelmi konspirá­cióinak. Rendkívül nagy gonddal vigyáztak ugyanis ar­ra, hogy egy-egy akciójuk idő­szakában, s ha lebukás történt, akkor utána azonnal felszívód­janak, eltűnjenek a rendőrség szeme elől. Ezt csinálta Péter is, amikor én lebuktam Kara- csiban. Nemcsak ott a repülő­téren „játszott kámfort”, ha­nem Magyarországról is el­tűnt, hogy akkor sem hallot­tam felőle, amikor hazajöt­tem. Természetesen nem ha­gyott fel a drogkereskedéssel, egyszerűen csak „áthelyezte a harcálláspontját” egy másik országba. Másik barátnőm, Lilien me­sélte, hogy egyik napról a má­sikra egy új fiú, bizonyos Ibial tűnt fel a maffiózók között. Kérdezősködött, hogy ki az il­lető, és a barátja nagy bizalma­san elárulta neki, hogy Olasz- orszából jött — nem is jött, rohant —, mert a futárát lekap­csolták a határállomáson, az pedig beköpte. Csak az utolsó TAPÉTA 50% engedménnyel! □□□□□□□□□□□□□□□□□a Univerzál Áruház, I. emelet, ■\ Békéscsaba z> pillanatban tudott — termé­szetesen egy másik útlevéllel — kimenekülni az országból. Az itteni drogosok befogadták — a maguk módján segítették — és itt újra bekapcsolódha­tott a drogkereskedésbe. Úgy látszik azonban Ibial a feje fe­lett hordta a veszedelmet (per­sze az is lehet, hogy a rendőr­ség titokban a nyomába szegő­dött), mert az a honfitársa, egy Omoló nevű fiú, aki Budapes­ten megosztotta vele a lakását, rövidesen szintén lebukott. Őrizetbe is vette a rendőrség, de óriási szerencsével mégis szabadlábra került. Nagyon érdekes és jellemző a történet, röviden elmesélem. Kriszti cellatársam volt a Gyorskocsiban és Omoló ba­rátnője volt. Fülig szerelmes volt belé, számára ez a fiú volt a „Fekete Isten”, az afrikai „bronzszobor”, akire csak fel­nézni lehetett. Omolónak bra­zil kapcsolatai voltak, onnan szerezte be a kokaint, és mert mást nem talált, Krisztit sze­melte ki futárnak. Kriszti, aki soha nem végzett ilyen felada­tot, félt a lebukástól, Omoló azonban egy kis udvarlással levette a lábáról. „Győzött a szerelem”. Kriszti elutazott Rio de Janei­róba, s onnan egy csomaggal tért vissza, amelyben két kon­zervdobozba elrejtve nagy mennyiségű kokain volt. Ami­kor hazaérkezett, útban Feri­hegyről a lakására, elfogta a rendőrség. A kábítószert meg­találták. A lánnyal jó ideig egy cellában voltam a Gyorskocsi utcai börtönben. Kriszti Omolót semmikép­pen nem akarta bajba keverni. Ezért azt mondta, hogy Bonito küldte őt Brazíliába, így szere­pelt a jegyzőkönyvben is — egy darabig. A vizsgálat során azonban kiderült, hogy a néger fiú nős, a felesége itt van Ma­gyarországon. Cellatársamat sokkolta a csalódás, előadójá­nak megmondta az igazat és Omolót letartóztatták. Szerel­mes barátnőm azonban hamar megbánta, amit „Omoló ellen vétett”, visszavonta terhelő vallomását, s a rendőrség, va­lószínűleg elegendő bizonyí­ték hiányában, szabadon en­gedte a drogkereskedőt. Felté­telezem, hogy azóta már ez a „fekete isten” is elhúzott vala­hová, hogy számára csende­sebb és nyugodtabb vizeken folytathassa jól jövedelmező üzleteit. (Folytatjuk) Lejegyezte: Halász Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents