Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-10-11 / 292. szám

1994. december 10-11., szom bat-vasárnap ÄBH ^ BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Vanília: egy egzotikus kúszó orchidea feldolgozott termése Vanília, A vanília szó gyermekkori emlékeket ébreszt fel bennünk: az advent vaníli­ás kiflijének, a frissen sült bukta vaní­liaszószának, a nagymama vanília­cukros süteményének édes emlékét. Ez az egzotikus fűszer a mai napig semmit sem vesztett mágikus hatásá­ból. A vanília tulajdonképpen egy, az orchideák családjába tartozó, a trópu­si területeken, leggyakrabban a ka­kaóbab közelében termő lián 10-20 centiméter hosszú toktermése. A va­nília nagy, sárga virágai csak néhány órára nyílnak meg, s abban a néhány órában történik mesterséges beporzá­suk. Mielőtt teljesen megérnének összegyűjtik zöld termésüket, kiszá­rítják őket, s a kiszárított hüvelyter­més a meleg, a levegő és a nedvesség hatására megerjed. Ez alatt az erjedés alatt kapja a vanília jellegzetesen in­tenzív,- finom, összetéveszthetetlen aromáját. Az aroma megőrzése érde­kében a kiszárított terméseket egy légmentesen záródó üvegcsőbe he­lyezik. Különösen nagy szakértelmet és tapasztalatot kíván annak eldöntése, mikor tekinthető az érési folyamat befejezettnek. A hosszabb termések ugyan értékesebbek, a túl korai vagy túl késői szedés azonban azzal a ve­széllyel jár, hogy a vanília végül nem kapja meg sajátos aromáját. S itt már egy nap különbség is „végzetes” le­het. A növény terméséből kiváló vaní­lia-eszencia készíthető. Felvágjuk fis darabokra, magas hőfokú alkoholt öntünk rá, majd egy jól zárható üveg­be helyezzük és négy hétig meleg, sötét helyen érni hagyjuk. A négy hét alatt gyakran rázzuk fel az üveget. Az így nyert eszencia sokáig felhasznál­ható, adagolását kávéskanállal vé­gezzük. Vaníliacukrot is előállíthatunk ott­hon. A vanília hüvelytermését fel­bontjuk, kis darabokra vágjuk, cukor­ral vegyítjük, majd egy légmentesen záródó üvegben három hétig állni hagyjuk. A boltokban kapható vaníliacukor egy úgynevezett fűszercukor, ame­lyet szintetikus úton szegfűszeg olaj­ból és kumarinból nyert vanillinból állítanak elő. (A Neue Krone Zeitungból fordította: Stummer Andrea) Reinhard Ger er mesterszakács egy receptjét ajánljuk Önöknek: Vanília Parfé Hozzávalók 6—8 személyre: 5 tojássárgája, 100 gramm kristálycukor, 800 gramm fehér csokoládé, 90 gramm vaní­lialikőr, 2 vaníliarúd bele, 400 gramm felvert tejszín 1. Egy levesestál formát kibélelünk alufóliával és a mély­hűtőbe helyezzük. 2. A fehér csokoládét kis darabokra vágjuk és gőz fölött megolvasztjuk. 3. A vaníliarudat felvágjuk, a belsejét kikaparjuk. Hozzá­adjuk a tojássárgáját, és cukorral habosra verjük. Hozzáad­juk a megolvasztott fehér csokoládét és a vanílialikőrt. A felvert tejszín egyharmadát hozzákeverjük, a maradék két­harmadát pedig óvatosan a massza alá terítjük. 4. A vaníliaparfét az előhűtött formába töltjük, majd visszatesszük a mélyhűtőbe és egy éjszakára állni hagyjuk. Tipp: marinírozott narancsszeletekkel tálaljuk. Teniszlabdát a pizsamába! Hogyan csökkenthető az éjszakai horkolás? Élettani okait még nem derítették föl, de tény, hogy minden második férfi és minden ötödik nő — horkol. Az ártatlan éjszakai csendháborítás, amely azonban a hálótársnak fölöt­tébb kellemetlen lehet, nem betegség. Persze nem is valami rossz szokás: a légutak bizonyos mérvű elzáródásának a következménye. A porcgyűrűkkel megerősített légcső fölött a légutak egy tömlőhöz hasonlítanak, amelyben a levegő áram­lik. A tömlőt körkörös izmok tartják nyitva, alvás közben azonban elemyed az izomzat. A lágy szájpadlás és a garat hátsó fala között csak kis rés marad. Az így keletkező szűkületben felgyorsuló levegő a szájpadot minden be- és kilégzésnél rezgésbe hozza — ez a horkolás. Az önmagában veszélytelen akusztikai jelenség „gyógyítá­sára” mindmáig nem sikerült biztos szert találni. Vannak, akik szerint a legjobb orvosság egy teniszlabda, amit lefekvéskor a megátalkodott horkoló pizsamakabátjának hátsó részébe kell bedugni. Ez megakadályozza, hogy alvás közben hanyatt feküdjön és túl hangosan húzza a lóbőrt. A tapasztalatok szerint persze vannak más, jó hatású mód­szerek is az éjszakai hangoskodás csöndesítésére vagy meg­szüntetésére. Ilyen például, hogy lefekvés előtt legalább 2 órával már léptessünk életbe szesztilalmat; az alkohol ugyanis még a nemhorkolókat is „fűrészelőkké” teszi. A rendszeres testmozgás során ne feledkezzünk meg a nyakizomerősítő gyakorlatokról, mert az átmozgatott izmok alvás közben is jobban tartják a légutakat. Az altatók és nyugtatok viszont épp az izmok elernyedését segítik elő; orvosi javaslat nélkül tehát ne éljünk velük. Közvetve ugyan, de a súlyfölösleg is „horkolás-serkentő”, mert a nyaki zsírpárnák ugyancsak szűkítik a garatot. A pihentető, csöndes alvás nélkülözhetetlen kelléke a friss leve­gő. Ezért lefekvés előtt néhány percig hideg időben is szellőz­tessünk és lehetőleg ne használjunk meleg takarót. Aki hanyatt fekve alszik, gyakrabban horkol—de fokozato­san hozzászoktathatjuk magunkat, hogy oldalsó testhelyzet­ben aludjunk el. Ügyeljünk végül arra is, hogy fejpárnánk ne legyen túlságosan vaskos és magas, mert az alvás közben előrebillenő fej szintén horkolásra ingerel.- PTK ­Ferenczy Europress A Vbiedermeier korszak „találmánya”, a virágnyelv arra szol­gált, hogy szavak nélkül is elmondhassuk érzéseinket. S mivel a virág a szerelem ősi jelképe, így természetesen elsősorban a szerelmeseknek segített szavak nélkül megszólalniuk. Akkoriban az illendőség megkívánta az érzelmek leplezését, szükség volt tehát titkos jelbeszédre. A jelrendszer, a virágnyelv-szótár azon­ban korántsem volt egységes, nem is lehetett, hiszen ez éppen a titkosságot veszélyeztette volna. így hát a jeladónak bizonyosnak kellett lennie abban, hogy ajelvevő ugyanazt a nyelvet beszéli. Vegyünk most egy tarka csokrot: mit üzennek benne a virágok? A liliom, amely az egyik legrégibb virág (végigkíséri az egész kereszténység történetét), a tisztaságot, az ártatlanságot jelenti a köznyelvben. Az utóbbit fejezi ki a biedermeier korszakban is: „ártatlanságod lefegyverez”, mondják a szemérmes virágkely- hek. A nefelejcs, a „Ki úgy szeret, mint én, az nem felejthet” üzenetet viszi a csokorban, az igazi szerelmet jelképezi a virág­nyelvben. Az ibolya szerénységet, alázatosságot jelez. „Mi sem választ­hat el tőled” suttogja a régen szemvidítónak is nevezett virág. Talán éppen ezt gondolta Josephine hercegnő is, amikor Napóle­onnal házasságot kötött, s az esküvőn ibolyával díszítette ruháját és hajkoronáját... A nárcisz a biedermeier virágnyelvben a megcsalt reményeket fejezte ki, a hóvirág épp ellenkezőleg, a remény és az elégtétel szimbóluma, a gyöngyvirág pedig a jóságé, a szűzi tisztaság. Lángol a szíve, forró szerelmi vallomást tesz, aki tulipánt ajándékoz, míg a margarétával a változatosság utáni vágyát érezteti, A szegfű különös módon a komoly és a szeszélyes szerelmet egyaránt jelentheti. A legteljesebb virágnyelv és más titkos nyelvek című, az 1800- as években kiadott gyűjtemény szerint a kedvesének átadott jácint egyszerű kérés: „Sose felejts el!”, a levendula pedig „Szép vagy, de ne légy csalfa!” E könyvecskében a napraforgó jelenté­se „Te vagy a nap, s én a bolygó csillagod!” Az üzenetet vivő biedermeier csokorban a szerelmi részegséget jelentette. Túl sokat fecsegsz, figyelmeztet a harangvirág, társai, a pipacs a feslettséget, a mákvirág a szerelmi álmosságot jelképezték. No és a rózsa? A lovagkorban az imádott nő kapott rózsát a lovagjától, s így lett a rózsa a virágok királynője. A virágnyelvben szinte minden része, levele, bimbója külön jelentést kapott, a színekről nem is szólva. Például míg a fehér azt jelentette: „Szeress szeretettel”, addig a sárga a féltékenységet szimbilizál- ta, a piros pedig, az egyik virágszótár szerint ezt: „Sebző a pillantásod”.

Next

/
Thumbnails
Contents