Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-09 / 291. szám

(REHES MEI1YEI HIRÜP­GYULA ÉS KÖRNYÉKE 1994. december 9., péntek Otthon lesz az Alkonyból? A kisrománvárosi ro­mán ortodox katolikus templom Hírek Öt és fél milliárd. A gyulai képviselő-testület az elmúlt négy évben 60 rendes és 19 rend­kívüli ülést tartott. Ebből 4 köz­meghallgatáshoz kötődött. Eköz­ben a képviselők 69 rendeletet alkottak, ugyanakkor 1061 eset­ben határozattal döntöttek. Mun­kájukban 12 bizottságra támasz­kodhattak. A négy év alatt 5 milli­árd 763 millió 536 ezer forintnyi költségvetési összeg sorsát hatá­rozhatta meg a testület Az oldalt Kiss A. János szerkesz­tette. írták: Baracsi Magdolna és Kiss A. János. A fotókat Kerekes István készítette. Telefon: (66)450-450. Szombaton reggel különös had­test vonult be a benedeki Al­kony Idősek Otthonába. A Bé­kés Megyei Képviselő-testület Pulmonológiai Szakkórházá­nak — mely ugyancsak Gyulán található — dolgozói vonultak oda, hogy szombatjukat felál­dozva „gatyába rázzák” az in­tézményt. Kajtorné Barcs Len­kétől, a kórház gazdasági igaz­gatójától megtudtuk, hogy mos­tak, meszeltek, festettek a dol­gozóik, rendbe szedték az elekt­romos rendszert, eltávolították az udvar szemetét, fűthetővé tették a fürdőszobákat. Kezd alakulni a helyzet, ám mindez még csak az elsősegély kategó­riájába tartozik. Felvételeink még november 27-én készültek. A nagyobb képen: életveszélyes és szabványtalan elektromos szere­lés az egyik fürdőszobában. A kisebben: mikrohullámú sütő mik­robákkal... A harmadik lap Katolikus Egyházi Tudósító címmel megjelent a gyulai ka­tolikus plébánia időszakos ki­adványának első száma. A la­pot Kovács József plébános szerkeszti. Apor Vilmos és Bi- elek Gábor plébános! szolgá­lata egy-egy időszakában rendszeresen megjelent a Gyulai Katolikus Egyházköz­ség lapja, most várhatóan ne­gyedévenként kerül ki újabb Tudósító a nyomdából. Petróczki Zoltán az önkor­mányzati választásokról készült írásával szerepel a lap­ban, mely közzéteszi az MDF és a KDNP gyulai szervezetei jelöltjeinek névsorát. Domo­kos György az egyházközség képviselő-testületének tevé­kenységéről tájékoztat cikké­ben. Dr. Bányász Vince, az Apor Emlékbizottság Gyulai Szervezetének elnöke Apor Vilmos boldoggá avatásának állásáról tudósít. Az egyházi hírek mellett a Szentmisék rendjével — így az ünnepi mi­serenddel is— találkozhatunk a lapban. Bálintné Túrái Er­zsébet az óvodai katolikus hit­tanoktatást értékeli. Kovács László plébános és Veréb László segédlelkész ünnepi üdvözlettel fordul az olvasók­hoz. Magunk sok sikert kívá­nunk az új gyulai lapnak! Egyedül a fülke magányában Menjenek el választani! Ennél többet aligha mondhatnánk egy-két nappal az önkormány­zati választások előtt. Azon már kár lenne vitatkozni, hogy vajon a választói kisebbség akaratából—relatív többséggel—szabad-e képviselővé, polgármesterré tenni valakit, a szabályok adottak. (Hétfőtől persze ízekre kell szedni a törvényt: ennél jobb és maradandóbb eljárásra érdemesek a polgárok.) Valamiről mégis beszélnünk kell, mégpedig felnőtt em­ber módjára. A nemzetiségi önkormányzatok választása egyben a tisztesség próbája is valamennyiünk számára. A demokratikus eljárási rend az érintettek jóhiszemű közre­működése nélkül olykor—-természeténélfogva—képtelen megbirkózni az egymásnak ellentmondó szempontokkal. Ez esetben arról van szó: a magukat az adott nemzetiséghez tartozónak vallók előzetes nyilvántartásba vétele nélkül nem lehet megoldani azt, hogy csak az őkezükbe kerüljön a nemzetiségi önkormányzat tagjainak kiválasztására szol­gáló szavazólap. így—ahol egyáltalán sor kerül nemzeti­ségi önkormányzatok választására — kivétel nélkül min­den választásra jogosult ilyen listát is kap a kezébe, mivel elfogadhatatlan lenne az emberek bármiféle előzetes osz­tályozása. Lelkiismeretünkkel kell elszámolnunk azzal, ha illeték­telenül szavazunk. Aki megértette az elmúlt évtized polgári törekvéseit, nyilván csak akkor voksol a nemzetiségi listán szereplőkre, ha úgy érzi: maga is az adott nemzetiséghez tartozik. Minden más megoldás: csalás, melyet azonban nem a törvény üldöz, hanem a jobbik énünk. Ez a választás egyben arról is szól majd: vajon képesek vagyunk-e felelős­séggel gondolkodni és cselekedni akkor is, ha egyedül és ellenőrizetlenül maradunk a szavazófülkében? Nem tip­pem, meggyőződésem, hogy igen. . /\ | 4. Aj”—7 Közvetlen kapcsolat a polgárokkal Felül kell vizsgálni a beruházásokat — Kisgyerekkorom Gyulán telt, a Kastély oldallépcsőjén lemászva a kastélykert volt az első játszóterem. Családunk, édesapám révén került a vá­rosba, aki a gazdaképző isko­lát vezette. Édesanyám, Ró- derburg Mária német és fran­cia idegennyelvi levelezőként dolgozott, később minden idejét kilenc gyermekének ne­velésére fordította — emléke­zik dr. Albel Andor, az MSZP polgármesterjelöltje. 1968- ban kezdte pályáját a kerté­szeti technikumban és azóta is Gyulán él. Itt születtek gyer­mekei, Ákos és Petra, akik ma már főiskolások. Pedagógus­ként, ifjúságpolitikusként, sportvezetőként, vállalkozó­ként mindig a közösség boldo­gulásáért dolgozott, szereti a várost, szívesen és felelősség­gel foglalkozik az emberek ü- gyeivel. Az eltelt négy évben Dr. Albel Andor az egyedüli szocialista képvi­selőként nehéz helyzetben, sokszor megalázva is, de meg­próbálta tapasztalataival jó irányba befolyásolni — úgy érzi kevés sikerrel — a helyi testület döntéseit. Továbbra is a megkezdett úton kíván ha­ladni, fontosnak tartja a nyil­vánosabb döntéshozatal meg­teremtését. Lehetővé tenné, hogy a polgárok tájékozód­hassanak az ülések időpontjá­ról, napirendjéről. A döntés­előkészítés részének tartja a lakossággal való közvetlen, élő kapcsolatot. A kampány nyitógyűlésén számos városi szervezet és egyesület — a szakszervezetek, az egészség- károsodottak szervezetei, a helyi kamarák, az iparosok, művészeti egyesülések, sport­egyesületek, a gyulai németek és románok képviselői — biz­tosította együttműködési szándékáról. Az Agrárszövetség és a Köztársaság Párt is egyértel­műen támogatja jelöltségét. Albel Andor — a választások­tól függetlenül — nyertesnek érzi magát, hiszen az emberek bizalmának birtoklása az egyik legnagyobb nyereség számára. Danes László a Fidesz polgár­mesterjelöltje, gépészmér­nök, 1989-től politizál aktí­van. Az év elején lemondott képviselőségéről, mert úgy ítélte meg, felelőtlenség, amit a testület a költségvetéssel csinált: a következő testület kontójára költekezett, eleve ellehetetlenítve az utódok helyzetét. — E testületnek két hibája volt — mondta Danes László. — Nem tűzött célokat maga elé, azaz nem volt koncepció­ja, illetve kritika nélkül átvet­te a tanácsi intézmény- és fi­nanszírozási rendszert. Nem tárta fel a kitörési lehetősége­ket: az idegenforgalom moz- gásbahozatalának módját, a mezőgazdaság adottságait. Pedig ez utóbbit hitelekkel és más módon is támogathatta volna. Hozzá kell nyúlni az iskolarendszerhez is, ám egy szervezetegyüttes megváltoz­tatásának lépcsői, folyamatai Danes László vannak. Ha nem tarják be: az lesz, mint Gyula oktatásügyé­ben. Gyulának a további gim­náziumi képzés erőltetése he­lyett, a mai igényeknek meg­felelő szakképzésre kellene összpontosítania. Az idegen- forgalom szereplőivel a város vezetői nem találták meg a megfelelő hangot. Együtt kel­lett volna működniük a vállal­kozásokkal, az infrastruktúra biztosítása lett volna a dolguk, ehelyett szerepzavarba téved­tek. — Hogyan működtetné a testületet? — Pártpolitikától mente­sen, a nagy súlyú előterjeszté­seket két fordulóban, lényegre törően tárgyaltatnám. Egy ér­tekezlet sikere azon is múlik, ki és hogyan vezeti le, s szük­ség van jól menedzselt előter­jesztésekre, értelmes célokra. Négy év tapasztalataként el­mondhatom: tulajdonképpen nem is pártérdekek, hanem gazdasági érdekek mentén dolgozott a testület. Csak ép­pen ezek a gazdasági érdekek pártérdekek mögé húzódva je­lentek meg. A testületnek le kellene adnia hatásköröket: enélkül képtelen a stratégiai kérdésekre koncentrálni. Az új testületnek az egész eddigi beruházási programot azon­nal felül kell vizsgálnia. Költségvetési reformra van szükség Gyuláért az ezredfordulón Dr. Erdmann Gyula 51 éves, két gyermek apja. A Békés Megyei Levéltár igazgatója, történész, kandidátus. Szá­mos kulturális és társadalmi bizottság tagja, 1993-tól a Magyar Köztársasági Érdem­rend tisztikeresztjének kitün­tetettje. A Magyar Demokrata Fórum és a Keresztényde- mokrat Néppárt polgármes­terjelöltje. Azért vállalta ezt a feladatot, mert az előző négy évben önkormányzati képvi­selőként elkezdett munkáját kívánja folytatni, illetve az eddig elért eredményeket ka­matoztatni. Bár — mint mondja — ezt sokan tagadják, a város élete sokat fejlődött, s erre lehet építkezni. Az ered­ményeket sorolva említést tesz a csatorna- és úthálózat kiépítéséről, a sportcsarnok, két gondozóház és öregek ott­hona átadásáról. Az előző évek tapasztalatait figyelem­Dr. Erdmann Gyula be véve úgy látja, hogy alapos költségvetési reformra van szükség, helyre kell állítani a bevételek és kiadások megfe­lelő arányait. Szükségesnek látja egy megbízható szociális adatbázis kialakítását, annak érdekébe, hogy a segélyezés csakis rászorultsági alapon történjen. A fiatalok lakáshoz jutását kamatmentes hitellel és kedvezményes árú telekkel oldaná meg. Elősegítené a kis- és középüzemek létesülését a városban és egy bevásárló- központ megépítését is szor­galmazná. Adókedvez­ménnyel, olcsó helybérleti le­hetőséggel járulna hozzá a la­kossági szolgáltatások bővíté­séhez. A közbiztonság javítása ér­dekében szélesítené a városi rendészet feladatait és akár városi pénzekkel is biztosíta­ná a rendőrség hatékonyabb munkáját. Véleménye szerint az 1991—92-es évek tapasz­talatai megmutatták, hogy acsarkodva, pártviták köze­pette nem lehet egy várost jól vezetni. Éppen ezért a fontos kérdésekben mindig egyezte­tésekre törekedne a pártokkal éppúgy, mint az alapítvá­nyokkal és más civil szerveze­tekkel. — Lassan 25 éve, hogy Gyulá­ra érkeztem — mondja Le- benszky Attila, az SZDSZ polgármesterjelöltje. — Mun­káért, feladatokért jöttem, végleges otthonra és új bará­tokra találtam. Otthon érzem itt magam, mivel megtanul­tam a helység múltját, fel sem merül bennem, hogy életem első két évtizedét nem itt töl­töttem. Érzem, a város befo­gadott. 1946 januárjában születtem Berchingben. A bu­dapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskoláján szereztem üzemmérnöki dip­lomát. Munkahelyem a gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövet­kezetnél volt, ahol jelenleg is tag vagyok. Feleségemmel három gyermeket nevelünk. 1990 őszén az SZDSZ meg­tisztelő bizalmával kerültem a képviselő-testületbe, ahol fő­állású alpolgármesterré vá­lasztottak. A liberális eszmék Lebenszky Attila szinpatizánsa vagyok, de nem léptem be a pártba — vallja Lebenszky Attila. Véleménye szerint a legfontosabb dolog a város stabil pénzügyi helyze­tének megteremtése, ennek érdekében az önkormányzat­nak folyamatosan együtt kell működnie a helybéli gazdál­kodó egységekkel és intézmé­nyekkel. Kedvezményes te­lek, telephely, üzlethelyisé­gek biztosításával támogatná a munkahelyteremtő vállal­kozások létrejöttét. Az önkor­mányzati bérlakások értékesí­téséből befolyó összegekből új, különböző komfortfokoza­tú bérlakásokkal segítené a fi­atalok és a szociálisan rászo­rulók lakáshoz jutását. To­vább fejlesztené az idős em­bereknek helyt adó klubok és otthonok hálózatát, a házior­vosi, védőnői és házi szociális ellátást. Az idegenforgalom szempontjából az egyik leg­fontosabb fejlesztő erőnek a gyógy-, rendezvény- és feszti­válturizmust tartaná, ennek szolgálatába állítaná a Várfür­dőt, a város műemlékeit és kulturális értékeit. Közremű­ködne abban, hogy a várat és történelmi környezetét a vi­lágörökség részeként ismer­jék el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents