Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-04 / 261. szám
SPORT 1994. november 4., péntek A lőtérre idegenek is bejárnak, a golyófogókat lebontják... Lopják a békéscsabai lőteret * - Az idei versenyévadban több Figyelemreméltó eredményt értek el a Békés megyei sportlövőd az ' ' országos bajnokságokon, a különböző versenyek során. Ismert, hogy nehéz anyagi nehézségekkel küzd a technikai sportág, ezért is dicséretes az eredményesség, a bizonyítani akarás. „Szegény embert az ág is húzza”, halljuk, mondogatjuk sokszor, s ez most nagyon igaz a békéscsabaiak helyzetére, amikor arra gondolunk, hogy a gondok tetejébe még a békéscsabai szabadtéri lőtér üzemeltetését is felfüggesztették. A sportág jelenlegi helyzetéről Mitykó Györggyel, a Békéscsabai Városi Lövész Klub elnökével, a Békés Megyei SportlövőSzövetség titkárával beszélgettünk a minap. — Sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy a minőségi munka a klubban nem úgy folyik, mint a korábbi években, illetve érezteti hatását az, hogy nincsenek fizetett, főállású edzőink, mint a kiemelt fővárosi kluboknál — kezdi Mitykó György. — Mi kizárólag társadalmi munkában látjuk el a feladatokat, de sem tiszteletdíjat, sem egyéb más címen térítést nem tud fizetni a klub. Hogy csak a serdülőkről szóljak, negatív teljesítményt regisztrálhatunk, ami példátlan ennél a korosztálynál, s ez érvényes az ország bármelyik klubjára. Korábban 46 klub működött, mára csupán tizennyolc funkcionál az országban. — Maradva még házuk táján, a nehézségek ellenére eredményes munka tapasztalható a békéscsabai klubnál is... — Az igaz, hogy szép eredményeket értünk el ebben az esztendőben, akár a Köztársaság Kupát, akár a sportlövőszövetség országos bajnokságát nézzük, amelyen több versenyszámban diadalmaskodtunk és számos jó helyezést értünk el, azonban ezek nem a mostani munka eredményei. Akik ezt elérték, már felnőtt sportolók, akik a korábban megszerzett rutin alapján képesek ilyen teljesítményre. A rendszerváltás kapcsán tudomásul kell venni azt, hogy azok a lehetőségek, amelyek korábban voltak, megszűntek, ezért a válogatott szintű sportolóink abbahagyták a versenyzést, illetve nem látogatják rendszeresen az edzéseket. Sajnos, a hiányukat meg- érezzük, hogy csak Resetár Ágnesre vagy Gregus Anitára gondoljak. — Megyei viszonylatban is hasonló a helyzet? — Ha megyei szinten boncolgatjuk a kérdést: hatékony munka folyik több területen is. Kiemelném a csanádapácai általános iskolában zajló munkát, ahol Bánfi Mihály edző és tanár úr foglalkozik a fiatalokkal, de ugyanígy dicsérőleg szólhatok a békési dr. Hepp Ferenc Általános Iskola szakköréről, ahol Király Gyula és Varga István szakmai munkája magas szintű. Megemlíteném még a Kardoskúti Olajbányász Lövészklubot, ahol szintén a több éves tapasztalatukkal versenyeznek Mándi Attila és Szász Imre irányításával. Az országos bajnokságon is ezeknek az egyesületeknek a tagjai vettek részt, s mint ahogy mondtam, igen eredményesen. — Mi jelenti a legnagyobb nehézséget a szövetségnek, a kluboknak? —A Békés Megyei Sportlövő Szövetség éves szinten 20 (!) ezer forintos kerettel gazdálkodik. Egy-egy országos bajnokságra a rajtengedély megváltása ezer forintba kerül, 300 forint a nevezési díj versenyszámonként, s akkor még nem beszéltem a 20—22 forintos minőségi lőszer árakról, az étkezésről és az utazásról. Ezek az emberek, akik a lövészsportban részt vesznek, gyakorlatilag önköltséges alapon, zsebből, sportszeretetből, önzetlenül teszik. A jelzett összeg nemhogy ezekre, de egy tisztességes díjra nem elég. Hogy mégis versenyeket rendezhessünk, illetve el tudjunk jutni, az arra elegendő pénzt valahonnan össze kell szedni, szülőktől, szponzoroktól. — Néhány hete tudomásunkra jutott, hogy a békéscsabai lőteret betiltották. Beszélne ennek okáról, hogy pontosan miről is van szó? — Erről annyit tudok elmondani, hogy az MHSZ megszűnésével a lőterek kezelését a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet vette át, de itt a tulajdonviszonyok még a mai napig sem rendeződtek le, holott még a régi kormány megígérte, hogy ez megtörténik. Gyakorlatilag áldozatokat a KVSZ nem hozott azért, hogy a lőtér állaga ne romoljon, s való igaz, hogy a Békéscsabai Városi Lövész Klub, mint üzemeltető sem költött összegeket az utóbbi öt évben az 50 és 25 méteres szabadtéri lőtér állagának megóvására, éppen a tulajdonviszonyok rendezetlensége miatt. Pillanatnyilag a lőtérre illetéktelenek is bejárnak, anyagokat tulajdonítanak el, a faanyagot elviszik, a golyófogókat pedig lebontják. Utóbbi miatt a lőtér működése balesetveszélyessé vált, ezért a Békés Megyei Rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztálya a hiányosságok megszüntetéséig az 50 méteres lőtér használatát ideiglenesen felfüggesztette. Legutóbb emiatt voltunk kénytelenek Tótkomlóson rendezni az évadzáró versenyünket — mondotta végezetül Mitykó György. Gyurkó Mihály Még egyszer a Bécs—Budapest szupermaratoniról így született a kettős csabai siker Az ötödik alkalommal rendezték meg az idén a Bécs— aS* Budapest 344 km-es .szupermaratonit. A viadalon, amelyen a legjobb orosz versenyzők, élükön a kétszeres világbajnok Santalovval is, indultak, igazán nagy csatát hozott. A mezőnyben három békéscsabai futó is szerepelt, közülük az Atlétikai Club versenyzője. Bogár János valamennyi szakaszon nyerni tudott és immárom második alkalommal lett a viadal győztese. A klubtárs Győri Ferenc a tavalyi második helyezés után idén harmadikként ért célba. Külön dicséretet érdemel a teljesen amatőr Kiskó Pál, a Főiskola DSE futója, aki 26. lett az erős mezőnyben. A verseny néhány érdekes mozzanatáról számolunk be a következőkben. Bogár János végig vezetve, több mint hétperces előnnyel nyerte a szupermaratonit, ezzel a viadal ötéves történetében másodszor bizonyult a legjobbnak Győri Ferenc egyik kísérője Germán Tibor, a Békéscsabai AC edzője volt, ő így emlékezik a történtekre: — Az én feladatom csak az volt, hogy kísérjem Ferit kerékpárral és frissítsem, amit kér. Kicsit szégyelltem magam, amikor Bécs után 15 km-rel fel kellett adnom, pedig a legjobb, 18 sebességes kerékpárral hajtottam. Olyan hideg szembeszél volt, hogy akárhányszor próbáltam sebességet váltani, nem tudtam a tempót tartani. De amikor összeraktuk a bringát és beültem a kocsiba, akkor ért egy kis elégtétel, hiszen kiderült: a sok kerékpáros kísérő közül én adtam fel utoljára. Sopron után újra szereltünk és Budapestig Urbanik Sanyival és Rosza Marival felváltva kerekeztünk Feriék mellett. Magamon is így lemérhettem egy kicsit a versenyzők erőfeszítéseit. Igazán étkezni csak naponta egyszer tudtunk, de akkor alig tudtuk abbahagyni. Érdekes epizódja volt az első helyért folyó küzdelemnek a negyedik szakasz. Ekkor már Bogár Jani 258 km megtétele után, több mint 7 perces előnnyel vezetett az orosz Santalov előtt, aki a sportág egyik legnagyobb alakja, hiszen 100 km-en világcsúcstartó és kétszeres világbajnok. Ezen a napon a Tata és Budakeszi közötti 65 km-es távot kellett teljesíteni a versenyzőknek, mint mindig szembe - szélben és elég emelkedős úton. Santalov az utolsó esélyét megragadva hihetetlen iramot diktált, de Jani tartotta vele a tempót, sőt nem mögötte futott — ahol könnyebb lett volna —, hanem mellette. Negyvenöt kilométerig fej-fej mellett futottak, ahol végleg döntésre akarta Santalov vinni a dolgot és egy iszonyú tempóval robbantott. Jani, háromszáz kilométerrel a lábában, ha Győri Ferenc az elmúlt évi második helyezés után idén is kitett magáért, harmadikként ért célba az orosz világklasszisok miatt lényegesen erősebb mezőnyben nehezen is, de bírta vele az iramot. Sőt 55 km-nél ő próbált kezdeményezni, de neki sem sikerült leszakítani az orosz futót. így egy hatalmas emelkedő után a közönség vastapsától kísérve egymást átölelve értek a célba, ami igazán szép, sportszerű jelenet volt. V. L. A csabai futók támogatói voltak. Bogár János: Colonia Biztosító, Nyírautó, POWER, Brooks. Győri Ferenc: Grafiron Kft., Békéscsaba, Axel Springer Budapest Kiadói Kft. a TVR Hét és Kiskegyed című lapok, OTP Garancia Biztosító Rt., Hansági Ferenc Oktatási Alapítvány, Orcsik Műhely Bosch márkaszerviz. Kiskó Pál: Mike’s Mérnöki Iroda, FORGTECH Kft., Foster Kft., Körösi Csorna Sándor Főiskola DSE. „Aki komolyan gondolja a támogatást, annak bele kell nyúlnia a zsebbe” A helyi fiatalokra építve A nyáron, a bajnoki szünet ideje alatt példaértékű módon alakult meg egy futballszakosztály, mégpedig a Gyulavári Vállalkozók Sportegyesület, amely jobbára vállalkozó, kereskedő sportolókat tömörít magába, s a dolog természeténél fogva tehetősebb vállalkozók támogatják, működtetik a csapatot, amely a megyei III. osztályban szerepel. Nemrégiben számoltunk be róla, hogy szlovákiai kapcsolatra, sportbarátságra is szert tettek már, de bővíteni kívánják a kört helyi és más megyebeli vállalkozói szférával is. A megalakulás előzményeiről, jelentőségéről és a további elképzeléseikről beszélgettünk Szántó Imre szakosztályvezetővel. Önálló csapat Gyulaváriban — Már korábban felvetődött a gondolat, hogy klubot alapítsunk, s ez az elképzelés leginkább Széles Sándor erőteljes szervező munkájával valósult meg, ő tett a legtöbbet az ü- gyért anyagilag, és egyéb más téren. így érthetően ő az elnöke az egyesületnek —- kezdi a beszélgetést Szántó Imre. — Abból indultunk ki, hogy Gyulavárinak nem volt önálló csapata, hiszen a Gyulavári-Cab- rio néven ismert és a megyei I. osztályban futballozott csapat tulajdonképpen Gyula városé volt és nem V árié .Ami célunk pedig az, hogy a mozgáskultúrára igényes helyi fiataloknak Szántó Imre gyulavári vállalkozó biztosítsunk szervezett sportolási lehetőséget. A csapatot nem elégítette volna ki a városi bajnokságban történő szereplés, ezért neveztünk be a megyei harmadosztályba. Cél a feljutás — Az eredményesség szempontjából milyen terveket szőnek hosszabb távon ? — Tudjuk, hogy manapság nehéz dolog nagy léptekkel előrehaladni, egyik évről a másikra látványosan szerepelni, ezt látjuk mi is. Azonban semmiképpen nem szeretnénk megragadni a harmadosztályban, hanem feljebb kerülni. Addig is évek telnek el, a fiataloknak be kell érniük, ki kell kristályosodnia egy magnak, mert pillanatnyilag mindig változik a játékoskeret. Szeretnénk egy ütőképesebb csapatot, amely majd a magasabb osztályokban is megállja a helyét. Ezen fáradozunk! — Ehhez milyen feltételeket biztosítanak a vállalkozók csapatuknak, hiszen sokakban felmerülhet, hogy itt bizony van ám pénz...? — Sajnos, ez koránt sincs így, mert a pénzt nagyon nehéz összeszedni, s aki komolyan veszi a támogatást, annak bele kell nyúlnia a zsebébe. A nulláról kellett indulni, hiszen a felszereléseket, a labdákat meg kellett venni ahhoz, hogy pályára léphessen a csapat. Megteremtettük a lehetőségét, hogy utaztassuk és versenyeztessük a gárdát. Úgy érzem, hogy jó feltételeket biztosítunk a sportolóinknak, s bízunk abban, hogy összerázódik a társaság. / Áldoznak a sportért — Ki, s hogyan támogatja a csapatot, hogyan fonódnak össze az erők, hiszen az eddigiekben azt szók haltuk meg, hogy a vállalkozók támogatását igénylik a sportban ? — Itt megint csak Széles Sándoré a fő érdem, aki összefogja a gárdát, s felvázolta az alakuló közgyűlésünkön a további perspektívát és lehetőségeket. Ekkor kérte mindazokat, akik tudnak és szívesen áldoznak a sportért, a futballért, a fiatalokért, hogy lehetőség szerint támogassák az ügyet Én további neveket most nem szívesen említenék, mert nem mindig használ a közvélemény előtt, ha valaki sportra ad pénzt (!?), de megvan az üzletemberekből álló mag, amely elkezdett valamit. De korai erről még beszélni — mondta befejezésül Szántó Imre. (Gyurkó) A Gyulavári Vállalkozók SC megyei III. osztályú labdarúgócsapata, állnak balról: Horváth, Boros, Zsilka, Bállá, Haász, Szénási, Kovács Lajos edző, Aradi, Széles Sándor elnök. Guggolnak: Kincses, Jakó, Domokos, Kovalovszki, Rágyanszki, Martyin, Kurta. Elöl: Lévai. A képről hiányzik Arató, Szí lágyi és Szőke Fotó: Lehoczky Péter
