Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-04 / 261. szám

i^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP-------------------------------------1 H a fagyos a légkör — GÁBOR! Nagyon jó veled, és szeretnélek boldoggá tenni. A múltat fe­lejtsük el, a jelen és a jövő érde­kel. Remélem, számíthatok rád! az életemnek egy része vagy! SZERETLEK TEGED! „Mondd el az elmondhatat- lánt” * * * ARANYOM! Nem tudom, Te vagy-e, aki­nek én írok. Remélem, olva­sod a Szívküldit. Ha Te vagy, akkor megjöttem, írtad, hogy jönni fogok. Az én kezdőbe­tűm J, és nőnemű vagyok! Kedvesed *** Süninek Szeretném megfogni a kezed és a szemedbe mondani, hogy szeretlek. De félek, hogy kine­veméi és ezt már nem élném túl. Kérlek, segíts! Hogyan mond­jam el, hogy szeretlek téged? Nincs arra szó *** „Akit soha nem szólítok a ke­resztnevén” Nem tudom, miért érzed magad fölöslegesnek. Talán elriasztott a viselkedésem? Mit vársz tőlem? Hogy meg­tudjam, válaszolj! A megszo­kott módon, vagy a Szívküldi- ben. Gondolom, a dátum Ne­ked is jelent valamit. „94.10.18. CSÁ” * * * Anikónak! Neked jó lesz úgy, ha én mondok helyet és időpontot? Vagy tudsz adni egy telefon­számot? Felhívlak! Fehér Szegfű A de... gondolatok írójának Légyszíves — ha ez nekem szól—engemet felkeresni. Szí­vesen látlak, hogy megtudjam beszélni veled, hogy tényleg nem fontos a pénz, a hatalom sem, csak a szeretet. Ezt szeret­ném, ha bebizonyítanád, és va­lóban csak engem szeretsz. Én azt hiszem, hogy ez nem csak rajtam áll, inkább rajtad. Tisztelettel: Sajnállak én is Ébredtek-e valaha arra, hogy felesleges felkelniük? Nem, ne arra gondoljanak, hogy a mai naphoz semmi kedvük, hogy ta­lán hasznosabb lenne átlustál­kodni az egész délelőttöt, ha­nem arra, hogy saját feledé- kenységüknek, nemtörődöm­ségüknek hála, jóvátehetetlen kárt okoztak önmaguknak. Nem? Szerencséjük. Pedig könnyedén megoldható a fela­dat, egyszerűen hanyagolják el autójukat. Mondjuk, feledkez­zenek meg egy apróságról, és ősz ide vagy oda, ne ellenőrize- tessék a kocsi hűtőfolyadékát. S ha szerencséjük van, már győ­zelemre is vitték az ügyet. Felté­ve persze, ha türelemmel kivár­ják az első jelentősebb lehűlést. Ha megjött a hideg és a baj, köszöntsük kellemes hidegle­léssel és nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel, mert íme, amit akartunk, bekövetkezett. Gyönyörködhetünk a jól látható eredményben. Először is felforr a hűtővizünk, ragyogó látványt ígér a gőzölgő motorház, majd — mily dicső pillanat — apró patakocska ered, valahonnan a hűtő környékéről. Ez a remek produkció — kocsitípustól füg­gően — pénzben is kifejezhető értékekkel bír, öt vagy hatjegyű számmal leírhatóan, de csak ke­vesen írhatják le az adóalapból. Leginkább a családi kasszából kell leírni, veszteségként. Örül majd az asszony. S mit kell tennünk ehhez a nagyszerű sikerhez? Semmit, abszolúte semmit, sőt éppen an­nak köszönhetjük, hogy „sem- mittettünk”. Ilyen egyszerű. Persze akadnak megrögzött tevékenyek, akik nem átallották megvizsgáltatni a hűtő béltar­talmát és elhinni a szakembe­reknek, ezt a folyékony izét iga­zi hűtőfolyadékra kell cserélni. Node pénzbe került a dolog, hol itt a gazdaságos megoldás, a takarékosság? Sehol. Elvégre néhány ezer és néhány tízezer forint között legfeljebb a szám végére kerülő nulla a különbség, az pedig könnyen belátható, hogy a nulla különbség az nem is különbség... Miután — remélhetőleg — mindünknek megjött az esze, és hajlandó néhány percet szentel­ni ennek az „idény előtti” ellen­őrzésnek, s miután bebizonyo­sodott, hogy a folyadék cserére érett, jöhet a második kérdés: mit töltsünk a tartályba? Vagy talán még előtte: mi töltsük-e? Sokunk műhelyében ott „áll­dogál” egy-egy flakon, amiről hisszük, hogy biztosan fagyálló koncentrátum. De biztosan az? Voltak —1 sajnos a múltidőt kell használnunk —, akik biztosan vallották, bor van a kannában... A tévedés halálos lehet. Igaz, a tartályba töltött rossz folyadék nem okoz tragédiát, az autóban azonban komoly kárt tehet. Jobb a békesség, menjünk csak el egy üzletbe, szervizbe és töltsünk-töltessünk „rendes” hűtőfolyadékot a kocsiba. Sokféle ilyen anyag kapható, ajánlható, az ismert márkákat azonban érdemes előnyben ré­szesíteni. Például az egyik leg­régebbi és legnagyobb cég, az Első Vegyi Industria Rt. „Esz­kimó 20001" nevű anyaga sze­repelhet megbízhatósági lis­tánk élmezőnyében. Az ISO 9001 minőségbiztosító rend­szer értékelése alapján — ez a fagyállót! minősítés nyugati színvonalat állapított meg a „keleti” ter­méknél — azt is elárulhatjuk, hogy az Eszkimó sokféle, a kör­nyezetre káros anyagot nem tar­talmaz, így az otthoni csere után sem igényel sok törődést, lévén, hogy természetben lebomló anyagok alkotják. De vigyázat, az elmondottak csak az Eszkimóval kapcsolatban igazak, ha tehát nem bizonyos, hogy autónkban ez a fagyálló folyadék „dolgozott”, a cserét szervizben végeztessük. Legyen a csere utáni „utógondo­zás” az ő feladatuk. Az Eszkimó 20001-ről jól tudni azt is, hogy olyan adaléka­nyagokat tartalmaz, amelyek megakadályozzák a hűtőrend­szer korrózióját, a vízkövese - dést — s így a vízkő miatti dugulásokat is. A csere alkalmával vegyük figyelembe, hogy a folyadék dobozán feltüntetett keverési arány nem tréfából szerepel ott, a 2:3 arány valóban azt jelenti, hogy két liternyi folyadékot 3 liter ionizált vízzel elegyítve mínusz 22 fokig fagyálló! Tanácsos — ezt a pénztár­cák érdekében említjük — zacskós ionizált vizet (ezt is az ÉVI gyártja) haszálni, ez a fla­konos kivitellel szemben gaz­daságosabb, olcsóbb. S még valami: Az ÉVI az ame­rikai Arco Chemical céggel közö­sen most jelent meg a piacon az úgyrfevezett „Szuperzöld” fagy­álló folyadékkal, ez a koncentrá­tum gyakorlatilag nem mérgező... azért bor helyett továbbra sem ajánlott a fogyasztása. Ellenben igenis ajánlott autó­inkba. Egészségünkre! —sz— Nem tanácsos elfelejteni az első komolyabb fagyok előtt a hűtővíz cseréjét, „téliesítését" 1994. november 4., péntek Edda-koncert Békéscsabán Pataky Attila, az Edda frontembere Az Edda együttes hosszú ideje a magyar rockzene él­vonalához tartozik, két pla­tina- és aranylemezek sora jelzi a zenekar népszerűsé­gét. Az Edda a dallamos, gazdagon hangszerelt hardrock stílust műveli és hitvallásuk, hogy „a rock­zene fogalma nem az erősí­tők, a gitámyúzások és az üvöltözések őrült ötvözete, hanem lehet ezt halkan is úgy, hogy hatalmasat szól­jon.” A zenekar felállása: Pa­taky Attila (együttesvezető, énekes, szövegíró), Gömöry Zsolt (billentyűs hangsze­rek), Alapi István (gitár), Kicska László (basszusgi­tár), Donászy Tibor (dob). Az Edda november 9-én, szerdán 19 órakor Békéscsa­bán, az ifjúsági házban lép színpadra. Pánikban a gyomorpárti franciák Aki igazi, hamisítatlan francia konyhára vágyik, az lassan jobban teszi, ha az asztali örö­möknek ezt a híres-neves faj­táját nem Franciaországban keresi. Kivételt csak a legne­vesebb — és szinte megfizet­hetetlen — vendéglők képe­zik. Több tekintélyes francia lap és közvélemény-kutató in­tézet egyhangúlag arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a franciák eléggé el nem ítélhető módon felrúgják a hagyomá­nyos étkezési szokásokat. Leg­kedvesebb ételük immár a zöldségsaláta és a bolognai spagetti. Az ínyencek sem a régiek: már csak40 százalékuk iszik az ebédhez vagy a vacso­rához bort. Az étkezés híres francia kul­túrája is kihalásra van ítélve. Hiszen szó nem lehet asztali szertartásokról ott, ahol a la­kosság kétharmada vacsorá­zás közben a tévét nézi, ahe­lyett, hogy a tányérjára figyel­ne. Igaz, a franciák 68 százalé­ka még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy a szokott időben ülhessen asztalhoz, de a házi­asszonyoknak már csak a 47 százaléka tesz abroszt az asz­talra, s alig minden ötödik ad a terítékéhez szalvétát. S ami a legelkeserítőbb: a háziasszo­nyokat nem érdekli a konyha- művészet. Készételek, tésztafé­lék, egy szelet sonka és joghurt helyettesíti manapság az egy­kori lakomákat. Vers, játék kicsiknek Weöres Sándor: Magyar etűdök Falusi fiú a városról beszél A városban mindenféle van! Nagy kirakat-ablakok, mögöttük hosszú selyem, piros süveg a majmon! Mennyi lárma! villamos csörömpöl, gépkocsi morog, éjjel, éjjel távoli zeneként hallom. A városban toronyóra, száz villanyóra este ragyog mint a holdvilág! A sarkon rendőr, a lépcsőn szunnyadó anyóka, s a ligetben mennyi virág! A városban könnyű, könnyű boldognak látszani, pedig tilos a gyepre lépni, tilost jelez a lámpa szeme. Tilos, tilos, tilos: ki jön velem játszani? Sapkám hova lett? és én még megvagyok-e? efi. ef* Méh-raj duruzsol fák közt, fü alól, fürjek dala szól tó partján. Sok-száz buzakalász érik, hajlik, táncol ragyogó fény karján. Lengő gabonánk szépen gyarapodik, kedvünk magasodik, égig száll! Szántunk, aratunk, tenger a dolgunk, a virág, a gyümölcs békét vár. „Mennyivel gyorsabban haladunk így a beteggel!”

Next

/
Thumbnails
Contents