Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-04 / 261. szám

GAZDASÁG 1994. november 4., péntek Hírek Lemondani! Az Ország- gyűlés Költségvetési és Pénzügyi Bizottságának csütörtöki ülésén döntés szüle­tett arról, hogy az elfogadni javasolt módosító indítvá­nyokkal együtt a bizottság tá­mogatja ,a világkiállítás le­mondásáról szóló törvényja­vaslatot. Ezzel a 12 kormány- párti bizottsági tag értett egyet, hatan nemmel szavaz­tak, ketten tartózkodtak. Minősített tanácsadók. Magyarországon jelenleg csaknem 80 vállalat rendelke­zik az ISO 9000 minőségbiz­tosítási rendszerrel. A prognó­zisok szerint azonban az ez­redfordulóra számuk elérheti a kétezret is. Az exportban ér­dekelt vállalatok igyekeznek megfelelni ennek az elvárás­nak is, hiszen a nyugat-európai vevők többsége a szállítás fel­tételeként köti ki ennek a mi­nőségbiztosítási rendszernek a meglétét — mondta csütörtö­kön Krámer Tamás, a Consact tanácsadó cég ügyvezető igaz­gatója a cég sajtótájékoztató­ján. Megszűnt a Gamesz. Pont került a tótkomlósi Ga­mesz hónapok óta húzódó vi­tájára. Meg nem erősített in­formációink szerint személyi és pénzügyi gondok nehezítet­ték az intézmény működését. A vezetési problémákat to­vább bonyolította az a tény, hogy az igazgatónak novem­ber elsejével lejárt a szerződé­se, a meghosszabbítás szóba se került. Az intézmények veze­tőiből álló igazgatótanács ha­tározott véleményt alkotott a Gameszról, mint önálló intéz­ményről, ahol eddig 9 karban­tartó és 6 adminisztratív mun­katárs dolgozott. Ezek szerint profiltisztítás kell, a karban­tartó részleg ilyen szervezettel nem működik jól. A pénzügyi és gazdasági ügyek intézésére önálló intézményt javasoltak a vezetők, mivel így látták saját intézményeik számára bizto­sítottnak az ügyvitelt. Az egy­hangú vélemény pedig így hangzott: a Gamesz jelenlegi szervezeti felépítésében ne maradjon meg! A képviselő- testület legutóbbi ülésén ez a téma is terítékre került. A dön­tés értelmében a polgármesteri hivatal irányítása mellett önál­ló csoportot hoznak létre, ahol 4 szakember intézi majd a 9 intézmény pénzügyi, gazdasá­gi ügyeit. Üzletközpont vállalkozásban Tibeka Super Market Orosházán November 10-én nyílik mega régi Csillag Áruház teljesen felújítva, ahol a csillogást gazdag tartalom, bő árukészlet egészít ki. Felvételünk az előkészítés időszakában készült Fotó: Lehoczky Péter Kecskés Tibor orosházi vál­lalkozó nevét elsősorban a Ti­beka Papucsüzem gyártmá­nyai után ismerik. Most pedig megvásárolta az orosházi Afész legnagyobb áruházát, a városközpontban lévő Csillag Áruházat. — Nem mindenki értett ve­lem egyet — kezdi beszélge­tésünket Kecskés Tibor —, amikor teljesen felújítottuk. Még az üvegportálok helyett is újat raktunk be. Az áruház, melynek neve Tibeka Super Market, november 10-én nyí­lik, 2600 négyzetméteren 50 tagú szakembergárdával várja majd vásárlóit. Az áruház előtti parkolót Kecskés Tibor bérli az önkor­mányzattól. A gépkocsival érke­ző vásádó 50 forintot fizet majd parkolási díjként, de ezt az össze­get egyből le is vásárolhatja. 100 be vásárlókocsi várja egyszerre a vevőket Négy fotocellás pénz­tárgép a tévedhetetlen vonalkó­dos rendszernél álla a vevők szolgálatában a földszinti élelmiszerosztá­lyon. Az induló árukészlet ér­téke meghaladja a 15 millió forintot. Hat 2 méter 20 centis import, többpolcos gondola zsúfolásig megrakva hívja fel magára a figyelmet. A hűtő- rendszere impozáns, olasz ter­mék, megnyugtató zöld szín­ben, hatalmas üvegfelülettel teszi lehetővé, hogy a betérő kiválassza a megvásárolandó terméket. A tőkehústól a különböző felvágottakig, ba­romfiárukig, külön-külön hű­tőpultonként várja a vevőket. Itt is minden vonalkódos rendsze­rű, a zöldséges részlegnél a vevő saját maga választja ki és méri le az árut. Kizárt a tévedés lehető­sége. Magyarországi gyakorlat­tól igencsak eltérő módon külön helyezkedik el a földszinten az élelmiszerosztály mellett az il­latszer- és vegyiáru osztály. Úgy gondoltuk — tájé­koztat Kecskés úr — hogy az élelmiszerárukat nem keverjük mással. Bőséges választékot kí­nálunk a vegyi osztályon, ahol 50 méter hosszú gondolák kör­körösen felszerelve szinte minden igényt kielégítő módon várják a vásárlókat. Azokra is számítunk, akik az egyszerűbb kozmetikai cikke­ket és a hagyományos mosósze­reket kedvelik, s lesz olyan ter­mékünk is, amely magasabb igényekhez és pénztárcához igazodik. Az áruházban megvá­sárolt termékeket, a földszinten Béres József üzemeltetésében lévő virág- és ajándékboltnál lehet becsomagolni, egyéb dí­szítésekkel ellátni. Szeretnénk komplex szolgáltatást nyújtani. Az első emeleten a konfekció­részleg található. Az angol tu­lajdonú Elite Ruhagyár termé­keit forgalmazzák, s meglepő­en alacsony áron. A cipők és fehérneműk hasonlóképpen olcsók, s ugyancsak elfogad­ható az átlagosan 15 ezer forint körüli áron kínált női és férfi­kabát. A berendezése ennek az emeletnek egységes: fémes, szürke állványok, nagyon sok tükrös felülettel. Ez a szint le­vegős, áttekinthető és ki­egyensúlyozott nyugodtsá­got áraszt. A második emelet a Zala Bútorgyár termékei­nek teljes választékát tartal­mazza. Emellett egyéb kie­gészítők, lakásfelszerelé­sek, festmények találhatók ezen a szinten. — Az áruház egész rend­szerét számítógép vezérli. Délelőtt és délután két-két munkatársunk figyeli a kész­let alakulását, a beszerzés szükségességét és az értékesí­tést. Minden vonalkódos, igyekszünk a vásárló bizal­mát a technikai felszereltség­gel is erősíteni. Minden szin­ten női, férfi mellékhelyisé­gek, mosdók állnak a vevők rendelkezésére. Dolgozóink kényelmét korszerű öltözők­kel, mosdókkal igyekszünk biztosítani. Az előkészítésre nagy gondot fordítunk, a zöld­ségnek például külön mosó­egysége van, a húsos előké­szítő korszerű, a követelmé­nyeknek és előírásoknak megfelelő módon berendezett. Szándé­kunkban áll az igényekhez /messzemenően igazodni, olyan árukkal bővítjük majd az áruházat, amelyet a vevők keresnek. Egyéb kedvezmé­nyeket is nyújtunk, akciókat tartunk majd. De ez már a tulajdonos, a lányom, Csa­póné Kecskés Erika feladata lesz, én a kereskedelmi ten­nivalókat próbálom össze­fogni —foglalta össze Kecs­kés Tibor. Papp János Előbb szemben úszott az árral, most elesetteken segít Kárpáti úr „szőnyegben utazik” „Higgyen a szemének! Ilyen még nem volt!” hirdeti cégét napok óta lapunkban Kárpáti József vállalkozó. Nem túl gyak­ran találkozni ilyen szöveggel a reklámokban. Megkérdeztük hát: — Tényleg nem volt még ilyen? — Másutt lehet, hogy volt— bár nem emlékszem rá —, ná­lunk most először kínálunk sző­nyeget féláron. — A hirdetésnek azért előz­ménye van. Mióta vállalkozik? — 1991-ben lettem vállalko­zó, az élet kényszerített rá. Ko­rábban egy nagykereskedelmi vállalat megyei lerakatát vezet­tem, de rájöttem, szemben úszom az árral: a vállalkozások megpezsdülésével a nagykeres­kedelmi tevékenység elavult, korszerűtlenné vált. Békésen elváltunk, később a lerakat meg is szűnt. Megpróbáltam magam csinálni, egyszerre voltam nagykereskedő és kiskereske­dő, gyors egymásutánban nyi­tottam két lakástextilboltot. — Soha nem gondolta, hogy abbahagyja? — Biztosan kényelmeseb­ben és nyugodtabban élnék, ha nem ezt csinálnám, de nem tu­dom abbahagyni. Nekem ehhez illő az alkatom, ebben érzem jól magam, állandóan mozogni, hajtani. Meg fűt a bizonyítási vágy, hogy meg tudok ebből élni és munkatársaimnak létbiz­tonságot nyújtani. Végül is mostanra stabilizálódott a hely­zetem, a svéd—magyar ME- TAKER-PLUS káefténk fejlő­dik, a békéscsabai, Tolnai utcai lakástextilüzletünk forgalma egyre nő. Ezért adhatunk jelentős ár­engedményt, most 365 és 2450 forint közötti árakon kínáljuk a padlószőnyegek négyzetméte­rét. De árulunk függönyt, füg- gönykamisokat, bútorszövete­ket, bútorkárpitokat, sötétítő függönyöket, padló pévécéket. —Nyugaton a sikeres vállal­kozókjelentős karitatív szerepet is vállalnak. Ón még soha nem „Nem tudom abbahagyni, nekem ehhez illő az alkatom, ebben erzem jól magam Fotó: lehoczky Péter —Tehát jól rajtolt... — Nem mondanám, mert az egyik üzletet négy hónapos vergődés után be kellett zár­jam. A másikat viszont gyor­san kinőttük, a sikerhez is épp négy hónap kellett. Nyitottam egy farmerruházati márkabol­tot is, azzal másfél évig bír­tam, aztán befuccsolt. Voltak biztató külföldi kapcsolataim, főleg Ukrajnában és Romániá­ban, végül egyikből se lett hosszá távú együttműködés. Volt amire ráfizettem, mert becsaptak, de ebből is tanul­tam. gondolt a szegények és elesettek segítésére? — Nem tudom, nevezhetem- e magam sikeres vállalkozónak, de ettől függetlenül, egészség- ügyi és szociális intézmények­nek, óvodáknak, iskoláknak már eddig is kedvezménnyel szállítottam. Édesanyám moz­gássérült, természetes hát, hogy a mozgássérültek is enged­ményt kapnak árainkból. Egyébként általában az a cé­lunk, hogy a vevők megtalálják nálunk a lehetőségük szerinti legmegfelelőbb árut és térjenek vissza hozzánk máskor is. t. n. Gazdaságunk rögös útja (3.) Csökken a nyugdíjak reálértéke Nyugdíj alakulása %-ban Időszak Nominál értéke Árindex Reál értéke Reálbér indexhez viszonyítva 1989/1983 148,1 179,5 82,5 85,7 1994/1989 272,8 314,6 86,7 98,9 1994/1983 403,9 564,8 71,5 84,7 Először is tényként szögezzük le, hogy egy 1992 áprilisában készített elemzés szerint a nyugdíjasok 79,9 százaléka létminimum alatt élt. Évről évre visszatérő probléma a nyugdíjak reálértékének meg­őrzése, s a bérekhez való ará­nya. Valóságos számarányú folyik egy-egy nyugdíjemelés előtt. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjemelés az elmúlt idő­szakban differenciáltan került megállapításra, értékállósága döntően attól is függött, hogy az illető mikor ment nyugdíj­ba, az átlagszámok az egyénre vonatkozóan nem sokat mon­danak. Ezért a következőkben a saját nyugdíjamra vonatkozó adatokkal számolok! A 80-as években a gazdasági hanyatlás árát elsősorban a nyugdíjasok fizették meg! Az értékvesztés üteme 1989 után változatlan maradt, s a csökke­nés mértéke lényegében meg­egyezett a reálbércsökkenés mértékével. Összességében megállapíthatjuk, hogy 1983 óta a nyugdíj értéke a reálbérhez képest 15 százalékkal, az árak­hoz képest közel 30 százalékkal maradt el. Említsük meg azt is, hogy a nyugdíjazás eddig min­dig jelentős jövedelemkieséssel járt. 1983-ban a jövedelmem 71 százalékát kaptam meg nyug­díjként, s ha hozzávesszük az időközben bekövetkezett érték- vesztést is, kiszámolható, hogy jövedelmem reálértékben csak 50 százaléka az 1982. évinek. Gyakorlatban ez mit jelent? Pél­dául azt, hogy 1978-ban kétheti keresetem elég volt az éves fűtés és világítás költségeinek fede­zésére, ma pedig — a várható áremelést is figyelembe véve — a kéthavi nyugdíj is kevés! Hangsúlyozom, hogy az adatok nem általánosak. Akik 1983 előtt mentek nyugdíjba azok rosszabbul állhatnak, akik ké­sőbb, azok relatíve jobban. Nem járok messze az igaz­ságtól, ha megállapítom, hogy akik 8—10 éve mentek nyug­díjba, azok aligha bízhatnak ab­ban, hogy életükben még egy­szer elérik azt az anyagi szintet, melyet nyugdíjazáskor élvez­tek! Mindezek könnyebben elvisel- hetők lennének, ha látnánk az ala­gút végét, ha évtizedes áldoza­tunknak látnánk az értelmét Azt látjuk, hogy egy szűk ré­teg gyors meggazdagodása a széles néprétegek elszegénye­dése árán valósul meg. Tisztelet a nem kevés kivételnek, a gaz­dagodás mögött nincs valós tel­jesítmény. Azt látjuk, hogy álla­mi alkalmazottként egyesek végkielégítés címén sok milliót zsebelnek be. Annyit, amennyit egy átlagos keresetű munkás egész munkásélete alatt sem ke­res meg. Azt látjuk, hogy kft.-ék tönk­remennek, de tulajdonosaik vi­rulnak, „gazdálkodásuk” kárát valamennyien fizetjük. Gon­doljunk csak a behajthatatlan vámtartozások milliárdjaira, vagy az adóhivatal és a társada­lombiztosítás tízmilliárdjaira, vagy arra, hogy a felszámolásuk után annyi pénz sem marad, hogy alkalmazottaiknak a já­randóságukat kifizessék. Fizeti az ország, miközben tönkre­megy. Az ország adósságállo­mánya minden eddigi mértéket meghaladja. A belföldi állam- adósság az év végére elérheti a 3500 milliárd forintot, míg a külső bruttó államadósság meghaladhatja a 26 milliárd dollárt. A hitelfelvételek nem fej­lesztési célokat szolgálnak, ha­nem a költségvetési hiány fi­nanszírozására, a hitel és kama­tainak visszafizetésére. Ez vo­natkozik a vállalatok privatizáció­jából származó bevételekre is. Nagyon lassú és elégtelen a külföldi tőke beáramlása, külö­nösen ha figyelembe vesszük, hogy a devizában fizetendő ka­matterhek egyre nőnek, így te­hát beszélni kell a tőke kiáram­lásáról is! Az oktatás, a kultúra, a tudo­mányos élet, az egészségügy, a honvédelem vegetál. Polgárokat, civil társadalmat akarunk? Természetesen! Csakhogy ehhez kevés a dekla­rált szabadság. Hogy valódi sza­badság legyen, fel kell számolni a szegénységet, mert a szegény­ség kiszolgáltatottságot jelent. Az előttünk álló út rögös, de ne legyünk mégsem kishitűek. Ez az ország, ha összefog nagy dolgokra képes. Alkotó légkörre van szük­ség. A cselekvés ideje jött el, kinek csak a létminimumnál alig magasabb munkabérért, kinek a miniszteri fizetés 80, vagy akárhány százalékáért. Végre ne a politika határoz­za meg a gazdaságot, hanem ellenkezőleg, a gazdaság érde­kei — a politikát! (Vége.) Józsa Lajos, közgazdász

Next

/
Thumbnails
Contents