Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-30 / 283. szám
SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE Ünnepelt a város Háborúk és forradalmak áldozatainak emlékműve Vésztőn Az oldalt szerkesztette: Gila Károly Telefon: (66) 371 -355 Az oldal fotóit Balogh László készítette. Hírek Segített az alapítvány. Füzes- gyarmaton 1992-ben 1 200 000 forintos alaptőkével alapítvány jött létre a község kulturális és sportéletének támogatására. Nemrég immáron harmadjára osztották szét a tőke éves kamatának megfelelő támogatási összeget, melyből az általános iskola százezer, az óvoda hatvanezer forintot kapott, az iskola szakmai útra, az óvoda eszközvásárlásra fordította a pénzt. A sportkör 160 ezer forintos támogatásából tízezer forintot az újonnan alakuló kézilabdacsapat mezvásárlásra költhet. Kapott az összegből a helyi művelődési ház és a horgászegyesület is, ez utóbbi a 22 ezer forintot a horgásztó rendbehozatalára használhatja fel. Napirenden a közbiztonság. November 24-én tartotta utolsó ülését Dévaványa önkormányzati képviselő-testülete. Elsőként beszámolót vitatott meg a falu közbiztonsági helyzetéről, majd a vita során felmerült, hogy a rendőrőrs létszáma ugyan papíron tíz fő, mégsem tudják biztosítani az ügyeletet, hiszen ténylegesen kevesebben vannak. Az ülés végén Pap Tibor polgármester köszönte meg a képviselők négyéves munkáját és adott át nekik elismerő oklevelet. November 21 és 25 között rendezték meg Szeghalmon azt az ünnepségsorozatot, amelyet a 10 éve történt várossá nyilvánítása alkalmából tartottak. A sokszínű programban volt termékbemutató kóstolóval együtt, szavalóverseny, futóverseny a városért. Külön öröm, hogy ezalatt a pár nap alatt három kiállítás is nyílt a városban, az óvodások rajzai az általuk látott Szeghalmot mutatják be, míg a November 18-án vizsgabál volt a füzesgyarmati művelődési központban. A Sziliné Csáki Emília által vezetett tanfolyam 58 hetedikes és nyolcadikos kisdiákja adott számot szülei előtt, mit is tanult a 48 óra alat^ Kiderült, nemcsak a bécsi keringőt és csárdást sajátították el, hanem a Sárréti Múzeum kiállítása a település múltjáról ad tájékoztatást. A városi művelődési központban egy innen elszármazott grafikusművész, Szilágyi János tárlatát tekinthetik meg a látogatók. A rendezvénysorozat zárásaként november 25-én este a város kulturális csoportjai adtak nagy sikerű gálaműsort, amelyen részt vettek Szeghalom díszpolgárai, kitüntettjei és azok közül többen, akiknek viselkedés alapszabályait is. Nagy sikert aratott a szeghalmi versenytáncosok bemutatója, majd az est végén titkos szavazással megválasztották bálkirálynőnek Sári Mártát, bálkirálynak pedig Guruczi Lászlót. A „királyi pár” legkedvesebb tánca egyébként a rock and roll volt. annak idején jelentős szerepük volt abban, hogy Szeghalom város lett. Örömmel fedezhettük fel a meghívottak között Kozák Sándort, a város első tanácselnökét, Sándor Jenőt és feleségét, és a már-már legendássá vált pénzügyest, számos anekdota főszereplőjét, Nátor János bácsit, akinél — nem szeghalmi volta ellenére — kevesebben akarták jobban, hogy Szeghalom város legyen. Előtérben az egészség „Káros szenvedélyektől mentes, egészséges életmód” mottóval egészségügyi hetet rendeztek november 21—25 között a körösladányi Tüköry Lajos Általános Iskolában. Dr. Kovács Zoltán illusztrációkkal gazdagon alátámasztott nyitóelőadásában hívta fel ifjú hallgatósága figyelmét a drog, az alkohol és a dohányzás következményeire. „A serdülés biológiája és az AIDS” címmel számos ’tabutéma került terítékre, ahol a gyerekek előzetesen leadott kérdéseikre is választ kaptak. A tini lányok betekintést nyerhették a bőrkozmetikába és nagy figyelemmel hallgatták a gyerekek az ősi távol-keleti gyógymódról, az akupunktúráról szóló előadást is. A programsorozat egészségügyi vetélkedővel zárult. A frissen végzeH „elsőbálozó" füzesgyarmati gyerekek és a nem kevésbé büszke szülők A termékbemutafó megnyitója a Sárréti Múzeumben. A megnyitót Szeghalom alpolgármestere, Vékony Ferenc tartotta, mellette az egyik kiállító, Simon Vince és valamennyi ünnepi bemutató dekoratőre, Kovacsovics Imre Vizsgabál Füzesgyarmaton Elhunyt Merán János Elegáns öltönyök az Apollontól Körösladány lakói, mindazok, akik ismerték, megdöbbenéssel értesültek, hogy rövid szenvedés után 73 éves, korában elhunyt’ gróf Merán János. Merán János 1921. október 14-én született Körösladány- ban. Iskoláinak színhelyei Szeged, Bécs, Pécs majd Budapest. A közgazdasági egyetemet a háború miatt nem fejezhette be, 1942-ben behívták katonának, 1944-ben fogságba esett. Szülőfalujába 1948- ban térhetett vissza, ahol időközben a grófi család tulajdonait — földjeiket és kastélyukat— államosították. Nincstelenként, alkalmi fizikai munkából élt, később volt rakodó- munkás, zsákoló, rizstelepi árasztó, kubikos, téglarakó. Szülei — betegségük miatt — 1957-ben Ausztriában telepedtek le, ő maradt. A hite segítette kitartását. 1960-tól a Fa-, Vas- és Vegyi Ktsz-ben dolgozott két évig, mint fizikai dolgozó, 1982-es nyugdíjazásáig mint részlegvezető. Feleségét 1982-ben, 22 évi házasság után veszítette el. Csendesen, szerényen élt, kedvelt időtöltése a vadászat és a horgászás volt. Soha nem elégedetlenkedett, soha nem panaszkodott. „ Az embernek a rosszat mielőbb el kell felejtenie, csak a jóra kell emlékezni “ — mondta. Bár külföldön élő testvérei, rokonai hívták magukhoz — Ausztriába és Olaszországba — csak évenként ment látogatóba. Ott szeretettel vették körül, marasztalták, de Ő akkor is vágyott vissza, haza Körösladányba. Gróf Merán János 1994. november 19-e óta a körösladányi katolikus templom melletti családi sírboltban nyugszik. Úgy élt, hogy minden időben EMBER tudott maradni. Emlékét Körösladány népe kegyelettel megőrzi. Sípos Imre 1991-ben a kiskunfélegyházi Apollon Kft. ügyvezető igazgatója, Ács János Ecsegfalván a tsz gépműhelyéből kialakított varrodájában kezdte meg tevékenységét. Az azóta eltelt időszakról kérdeztük Ács urat, ám a helyszínünk már nem a régi varroda. — Amikor úgy tűnt, megtalálom itt a faluban a számításomat, elhatároztam, hogy új varrodát építek. Először a falu közepére terveztem, ahol meg is vettem egy ingatlant. Ezután a falu polgármesterével, dr. Szo- boszlai Árpáddal — aki mindvégig nagyon korrekt partner volt, kis túlzással talán azt is mondhatnám, hogy az ő érdeme, hogy maittvagyunk—együtt mást gondoltunk. Eladó volt itt a falu szélén a gyomai kötőipari vállalat telephelye, amelyet megvettem. Az átalakításra, a berendezésekre mintegy tízmillió forintot költöttem és 1992-ben megnyílt az új varroda. —Mit termel ez az üzem ? — A 30 fős létszám havonta 1700—2000 öltöny varr, amely az Apollon Kft. össztermelésének mintegy 60 százaléka. Az itt készült elegáns öltönyöket, amelyek ára 5900 forint áfával együtt, a saját bolthálózatunkban értékesítjük, 11 városban 12 üzletünk van. Tevékenységünkkel felöleljük a teljes vertikumot, hiszen az általunk importált alapanyagot mi dolgozzuk fel és értékesítjük is. Ezért áraink igen kedvezőek, ráadásul harminc színben készítünk öltönyt, ami az eladhatóságot is javítja. — A nagyon szépen rendbehozott környék azt sugallja, hosszabb távon szeretne Ecsegfalván maradni. Valóban így van? — Nem titok, jövőre fejleszteni akarom az itteni üzemet, plusz tizenöt embernek akarunk munkalehetőséget teremteni. Ami Ecsegfalvához való kötődésemet illeti, valóban jól érzem itt magam. 1994. november 30., szerda FTV»1 •• i«l •• lukrom, tükröm Lezárultak a jelöltállítások, a rajtolók felsorakoztak a képzeletbeli startvonalhoz. Néhányon közülük befutók lesznek december tizenegyedikén, a többségük nem. Nem kevés helyen azt hallom, bizony nem olyan a választék, amilyennek lenni kellene. A bó'ség nem jelent feltétlenül garantáltan jobb minőséget, ahogy az „egyke” sem ennek ellenkezőjét. Az azonban elgondolkoztató, hogy a jelöltek egy részének valószínűleg nincs otthon tükre, hogy mielőtt indult volna, jó alaposan megnézte volna magát benne, mondván, biztos, hogy énrám van szüksége a falunak)városnak), vagy csak nekem van szükségem erre?! Biztos, hogy alkalmas vagyok a feladatra?! Azt hiszem, nem minden jelölt tette ezt meg, hiszen több olyan nevet én magam is feltudnék sorolni, aki újból indul, holott eddig is inkább ártott, mint használt az őt megválasztó közösségnek. Van persze ellenkező példa is, aki nem indul, holott helye lenne az önkormányzatban, ám vagy elment a kedve — sajnos sokan vannak ilyenek — , vagy egyszerűen nem győzi idővel. Visszatérve a „tükrösökhöz”, félő, hogy ők lehetnek többségben az új önkormányzatokban is, akik egyéni ambíciójuk kiélésére, vélt vagy valós hatalmuk biztosítására indulnak ismét. Tudom, hogy most sokan megharagszanak majd rám, hiszen magukra ismernek. Innen üzenem nekik, hogy pontosan órájuk gondoltam, Önre Hölgyem ott, Önre Uram itt és nem másra. Annyira naiv nem vagyok, hogy azt feltételezzem, sürgősen vesznek egy igazmondó tükröt (az igazmondás egyébként sem erényük!) és belenéznek. Abban talán igen, hogy azon a decemberi vasárnapon a szavazókat nem téveszti meg a „tükrösök” talmi csillogása, megtalálják a valódit, az értük tenni akaró képviselőt! Így legyen! Mindenki segít beilleszkedni Ez év őszétől új református lelkésze van Szeghalomnak. Bogdán Lajos, Tildy Zoltán, Nagy László örökét Péter Szarka László vette át, akitől először egy rövid bemutatkozást kértünk. — 1970-ben végeztem a Debreceni Teológiai Akadémián, majd majd Makón, Újlétán voltam segédlelkész. 1977 óta Kemecsén szolgáltam lelkészként, majd október eleje óta vagyunk Szeghalmon. Feleségem szintén lelkész. Négy gyermekünk van, Katalin a Debreceni Református Gimnáziumban harmadikos, Éva most végez Nyíregyházán a zenei általános iskolában, László már itt van velünk, másodikos általános iskolás, míg Bence nagycsoportos óvodás. —Hogyan sikerült a beilleszkedés az új környezetbe ? — A helyi presbitérium tagjai segítőkészen, a hívek szeretettel fogadtak bennünket — veszi át a szót Katika, a feleség, így sem könnyű az átállás, hiszen a család eléggé szét van szóródva. Most ismerkedünk a szeghalmi viszonyokkal, emberekkel. Annak nagyon örülünk, hogy nemcsak a hívek, hanem az eddig megismert emberek is arra törekszenek, hogy megkönnyítsék a beilleszkedésünket. Ifjú kollegák látogatása A napokban ifjú kollegáink, a füzesgyarmati művelődési ház újságíró-stúdiósai és a helyi iskola-lap, a Füzike szerkesztői jártak lapunk szerkesztőségében. Itteni benyomásaikról iskolaújságjukban is beszámolnak majd, most kettőjük anyagából idézünk előzetesen pár sort. Kovács Krisztina például így ír: „Megmutatták a szerkesztőség munkáját. Fantasztikus dolgokat láttunk. Elképzelni sem tudtuk eddig, milyen is lehet az újságíró-munka. Bemutatták, hogyan szerkesztik számítógépekkel a lapot. Az valami csoda!” Barkóczi Adriennek nagyon tetszett, hogy milyen mozgalmas a délután: „ A lapindító után szinte állandóan csörögnek a telefonok.... Vannak olyan rovatok, ahol az emberek elmondhatják véleményeiket, gondjaikat.” Mindketten azzal fejezik be írásukat, hogy nagy élmény volt a lapunk szerkesztőségében tett látogatás. Pontos, precíz munkával készülnek az elegáns öltönyök
