Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-29 / 282. szám

1994. november 29., kedd HAZAI TÜKÖR feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Távozó vezetők. Érde­meik elismerése mellett január 1-jei hatállyal Katona Béla, a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter felmen­tette tisztségéből a Nemzetbiz­tonsági Hivatal főigazgatóját, Simon Sándor vezérőrnagyot és első helyettesét, Chladek István ezredest. Katona szerint a fő­igazgatói tisztre jelölt Vidor Ti­bor képzettségénél és pályafu­tásánál fogva alkalmasnak lát­szik a poszt betöltésére. Az utód személyével kapcsolatos koalí­ciós egyeztetés már megtörtént, és így a következő napokban a Nemzetbiztonsági Bizottság meghallgathatja a jelöltet. Patika-privatizációról. A patika-privatizációt illetően nincs kibékíthetetlen*ellentét a gyógyszerész társadalom és a települési önkormányzatok ér­dekei között, mégis sok még a bizonytalanság a gyógyszertá­rak magánkézbe adása körül — derült ki a Magyar Gyógy­szerész Kamara és a Települé­si Önkormányzatok Országos Szövetsége hétfői sajtótájé­koztatóján. Mert bár a két szer­vezet vezetői napokon belül megállapodást kötnek a priva­tizációról, kérdés, hogy az ön- kormányzati választásokat kö­vetően megalakuló új képvise­lő-testületek mennyiben ve­szik ezt majd figyelembe, hi­szen a törvény szerint nincs privatizációs kötelezettségük. Tanév '95. 1994. decem­ber 8—9. között Budapesten, a Villányi úti konferenciaköz- ponban „Suligazda” címmel konferencia lesz önkormány­zati költségvetésű intézmé­nyekben dolgozó gazdasági .vezetők, oktatók részére. A tá­jékoztatót minisztériumi tiszt­viselők, tudományos kutatók, gyakorló munkatársak tartják. A rendezvényhez kapcsolód­va „Tanév” témájú kiállítás is kíséri a rendezvényt, ahol a látogatók tájékoztatást is kap­nak a jövő évi új tankönyv­megrendelésről. Emberi körülmények a gondozóházban ,Mosonyi díj” Új-Zélandban Lehetsz-e próféta a saját hazádban? A New Zeland-i University of Auckland 1993-ban, Mosonyi Emil professzor tiszteletére „Mosonyi Prize”-t azaz Mosonyi Dí­jat alapított. A megtisztel­tetésben minden évben az a hallgató részesül, aki a víz­ére hasznosítás témaköré­ben kiemelkedő tanulmá­nyi és kutatási eredményt ér el—olvashatjuk dr. Ko­zák Miklós nyugdíjas egyetemi tanár tollából a vízügyi igazgatóság lapjá­nak, a Körös Vidéki Hírle­vélnek legfrissebb számá­ban. A továbbiakban a cikk így szól: A „Mosonyi díjat” az idén, 1994. október 1'4-én adták ki először New Zelandban az Aucklandi Egyetemen Mi­chael Fox szigorló mérnök­nek. Az egyetem és az illeté­kes külső szakmai köreiből álló díjodaítélő bizottság az ő téziseit találta a legjobb­nak a vízerőhasznosítás té­makörében. A New Zeland-i Villamo­sipari Társaság műszaki igazgatójának (Mr. Grilli) leveléből az is kiderül, hogy a díjat (Mosonyi Emil 3 kö­tetes Water Power Develop­ment című könyve) és az ok­levelet ünnepélyes külsősé­gek között adták át az egye­temen az illetékes szakmai Tavaly Új-Zélandon járt, és tartott nagy sikerű előadá- sokata világhírű magyar pro­fesszor körök vezetőinek jelenlété­ben. Az ünnepségen hangoz­tatták Mosonyi Emil világ­méretű érdemeit, melyet a vízerőmű-hasznosítás terén elért és fejt ki még ma is, halhatatlan érdemeket szer­vezve ezzel hazánknak is. Felolvasták Mosonyi professzor úr levelét és üze­netét, melyet a hallgatóság „long applause”-vel, vagy­is „hosszan tartó lelkes tapssal” fogadott. Az üze­net egyik tanulságos mon­data így hangzik „Sohase feledjék: a vízenergiának feltétlen elsőbbsége van minden más energiaforrás­sal szemben — még környe­zeti hatás szempontjából is —, hogy megvédjük földünk légkörét.” Furcsa világban élünk. Világhírű tudósainkat kül­földön megbecsülik és jog­gal magasztalják. Nálunk ugyanezeket a szellemi gé­niuszokat, szürke kis techni­kusok és hivatalnokok — a politikai hatalom erejével — rendre semmibe vesznek, azaz nullifikálnak. New Zelandban és a világ­nak még néhány tucat orszá­gában Mosonyi professzor úr vízerő-hasznosítási tanácsai termékeny talajra hullottak és hullanak ma is. Ott tanácsaiért hálával emlegetik nevét. Ugyanakkor nálunk, az általa tervezett nagymarosi vízlép­cső megkezdett építkezését egyes új „zöldakadémisták” igyekeznek megsemmisíteni, eltüntetni, nehogy — a meg­épült mű üzemi tapasztalatai alapján — kiderüljön eddigi súlyos kárt okozó felelőtlen­ségük. Vajon meddig tehetik mindezt büntetlenül? Dr. Mosonyi Emil emeritus professzor, az Akadémia rendes tagja sok szállal kö­tődik a Körös-vidékhez. O tervezte a békésszentandrá- si duzzasztót, amely ötven éve épült. Visszavonták a tb-kintlévóségek rendezéséről szóló javaslatot Az Országgyűlés plenáris ülé­sén elnöklő Kóródi Mária be­jelentette: a kormány vissza­vonta a tb-kintlévőségek egy­szeri rendezéséről benyújtott javaslatát. Mint ismeretes, az előterjesztés lehetővé tette volna, hogy a tb-adósok ked­vező feltételekkel, adósságuk egy részének elengedésével rendezzék tartozásukat. A ja­vaslat vitájakor mind az illeté­kes bizottságok, mind az ellen­zéki, valamint a kormánypárti felszólalók élesen bírálták a kezdeményezést, mondván: az bünteti a becsületes járulék- fizetőket, s preferálja a vissza­élést elkövetőket. Néhány hét­tel ezelőtt bejelentették, hogy a kormány kéri: a témát egye­lőre vegyék le napirendről, mert az illetékes bizottságon belül új előterjesztés körvona­lazódik. Ezt követően meglepetést keltett, hogy az e heti plenáris ülés napirendi javaslatába vál­tozatlan formában került be az előterjesztés. A millecentenáriumi ünnepségek Az 1996-os megemlékezések fő rendezvénye a Magyar Nemzeti Múzeum új Magyar- ország története című kiállítá­sa lesz. Két közvetlenül álla­milag finanszírozott vidéki program szerepel a tervek kö­zött. Pannonhalmán a Magyar iskola millenniuma címmel nyílik kiállítás, Ópusztaszeren pedig felállítják a Feszty-kör- képet. Az oktatásügy elmúlt ezer évét bemutató tárlatok­nak Sárospatak és Debrecen, illetve Budapest és Érd ad ott­hont. A benedeki idősek otthona percről percre közelebb kerül a konszolidált állapotokhoz. A Békés Megyei Képviselő- testület Hivatala Intézmény- felügyeleti Osztálya gyors és hatékony intézkedéseket tesz. —Dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke még pénte­ken este igazgatói feladatkörrel kiküldte az otthon élére osztá­lyunk egyik munkatársát, Rich- weisz Ferencet •— mondta dr. Balog Erika, az intézményfel­ügyeleti osztály vezetőhelyet­tese. —Tájékoztattuk a ti sztior- vosi hivatalt is, az illetékesek néhány órával a hír vétele után már a gondozóházban voltak. Eleinte nem volt tisztázott, hogy hány gondozottja van a háznak, később kiderült, hogy hatvanhárom. Az ott mellék- foglalkozásban tevékenykedő orvossal tisztáztuk: a lakók kö­zött éppen nem volt beteg, kór­házi ellátásra senkinek sem volt szüksége. A raktárak üresek voltak, azonnali ágyneműcse­rére volt szükség, az étkeztetést azonnal meg kellett szervezni. Ma Richweisz úr elbeszélgetett a dolgozókkal és a lakókkal is. Pulmonológiai és rehabilitációs szakkórházunk látja el a szüksé­ges gazdálkodási teendőket, a minisztérium utólagos elszá­molással valóban vállalja a költ­ségeket. Holnap utazom Buda­pestre, a minisztériummal meg­beszéljük a részleteket. A lakók további sorsát is igyekszünk megnyugtatóan rendezni, úgy tudjuk, hogy újabb személy je- letkezett az épület tulajdonlásá­ra. A mostani átmeneti intézke­A Magyar Nemzeti Bank saját hatáskörben november 29-ei hatállyal egy százalékkal leér­tékelte a forintot a valutako- ■ sárral szemben. A tájékoztatás szerint a lépésre a Magyar Nemzeti Bank meghirdetett árfolyampolitikájával össz­hangban került sor. Az idén a Magyar Nemzeti Bank, illetve a kormány össze­sen hét alkalommal korrigálta a forint árfolyamát a valutako­sárhoz képest, amelyben 50 százalékkal szerepel a dollár és 50 százalékkal az ECU. Az ez évi első leértékelésre még désekkel mindenkinek bizton­ságot és megnyugvást akarunk teremteni. Ezt teljes körű ellá­tással és emberi szóval igyekszünk megvalósítani. Pél­dául a diétára szorulók is a töb­biekkel azonos étkeztetésben részesültek, ma már 12 sze­mélyre diétás reggelit, ebédet és vacsorát szállítanak a gondozó­házba a szakkórházból. Richweisz Ferenc éppen a gondozóházból érkezett vissza Békéscsabára, amikor tegnap délután tapasztalatairól kér­deztük. — Most hatvanöt gondozott van a házban — mondta. — A gondozottak érzékelhető örömmel vették intézkedése­inket. A körülmények rende­zése Barcsné Kajtor Lenkénél, szakkórházunk gazdasági igazgatójánál csúcsosodik ki. Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy a megyei ÁNTSZ már egy éve be akarta záratni a házat. Az illetékese­ket korábban — úgy hallottuk — késsel, baltával, pisztollyal kergették el a gondozóháztól. A tegnapi beszélgetéseken tisztázódott, hogy két ápoló­nő, valamint egy anyagbeszer­zéssel és fűtéssel foglalkozó férfi hagyja el a személyzetet. Péntektől december elsejéig megbízási szerződés alapján fizetést kapnak a dolgozók, utána pedig közalkalmazotti státusba helyezzük őket. Fel kell vennünk néhány dolgo­zót, viszont további gondozot­tak elhelyezésére nem kerül­het sor: felvételi zárlatot ren­deltünk el. K. A.J. január 3-án került sor, egyszá­zalékos mértékben, február 16-án a korrekció 2,6 százalék volt, május 13-án újabb 1 szá­zalékos, majd június 10-én 1,2 százalékos leértékelés változ­tatta meg a forint hivatalos ár­folyamát’. Augusztus 5-én a kormány 8 százalékkal deval­válta a forintot, s ezt követően az MNB két ízben módosította az árfolyamot, október 10-én 1,1 százalékkal és november 28-án 1 százalékkal. A mosta­ni leértékeléssel összesen 16,9 százalékkal devalválódott eb­ben az évben forint. Forintleértékelés Novák Éva Bernadett: Drogcsempész voltam 1. Újra börtönben Tudtam, hogy a fővárosba visznek, de hogy melyik bör­tönbe, azt nem. A hegyeshalmi határállomáson kísérőim meg­kérdezték, nincs-e valamire szükségem, majd figyelmez­tettek, hogy ne kíséreljek meg szökést. Ereztem a hangjukon, hogy a rutinszöveget mond­ják, s egy pillanatig sem féltek attól, hogy megpróbálom elté­ríteni a rendőrkocsit Ausztriá­ba. A történtek után magamba roskadtan gubbasztottam a hátsó ülésen. A Budapestig tartó hosszú úton kísérőim alig szóltak hoz­zám, egymással sem beszéltek túl sokat, így alkalmam volt végiggondolni, mi történt az elmúlt órákban. Bonito felhívott délelőtt, megkérdezte, jól vagyok-e, aztán mondta, hogy menjek el a Martinelli térre, ott találkoz­zunk. — A szokott helyen foglak várni, a „búzadarát” feltétlen hozd magaddal, és vigyázz, nehogy szétszóródjon az úton. A fekete fiú szeretett vicce­lődni, most a gyalázatos ma­gyarsággal kiejtett „búzada­ra” szót keverte bele az angol mondatba, alig értettem meg, mire céloz. Nevetett is hozzá, pedig tudtam, hogy komolyan beszél, azért ködösít, ha valaki lehallgatja a telefont, ne tudja meg, hogy kokainról be­szélünk. Bonito az új kapcsolatom volt. Lilien barátnőm ajánlot­ta, megszánt, mert nagyon el voltam keseredve Karacsi után. Nem volt munkám, laká­som, pénzem, de ruhám, ci­pőm is alig. Amit nélkülözni tudtam, már rég eladogattam a biziben, meg kéz alatt, hogy valahogy fenntartsam magam. Lilien elmesélhette Bonitó- nak, milyen nagy bajban va­gyok, ő meg üzent, hogy szíve­sen segít, s ha utazok, ad pénzt, meg mindent, amire szüksé­gem lesz. Hallani sem akartam az uta­zásról, a csempészésről. Még Karacsiban elhatároztam, hogy abbahagyom, elég volt nyolc hónap a rács mögött. Üzentem Bonitónak, hogy nem kell a pénze, a segítsége... De... Aztán mégis kellett. A Martinelli téren várt rám Bonito a barátnőjével. Én a fiúval elmentem telefonálni, szállodát rendelni Bécsben. Bonito nagyon jó szervező volt, nem úgy, mint Pietro, aki maga a megtestesült trehány- ság, aki néhányszor engem is nagy bajba sodort. O volt az, aki megígérte, hogy eltesz láb alól. De erről majd később. Bonito mindig pontosan készí­tette elő az utat, azért is telefo­náltunk együtt, hogy tudja a helyet, ahová a bécsi rezidenst küldeni kell. A címek, telefonszámok Bonito cetlijén sorakoztak, én hívtam fel őket sorban. A Ta- bor-Strassen találtam egy he­lyet, fogalmam sem volt, mifé­le szálloda lehet, az 500 schil­linges szobaárból következtet­ve, nem túl elegáns. Akármi­lyen is, egy éjszakát elviselek valahogy. Bonito adott pénzt buszjegyre, meg 1000 schil­lings szállodára és költőpénz­nek. Délután öt órakor indult a Blagus-járat. Senki nem kísért ki az állomásra, nem integet­tek utánam zsebkendővel. Mi­ért törődött volna bárki is No­vák Éva Bernadettel? Csak egy magyar turista voltam a sok közül, aki az osztrák fővá­rosba igyekszik. Ki tudhatta, hogy ott van a zsebemben egy kis csomag, alig öt deka... Hegyeshalomnál először a határőr jött fel a buszra, elkérte az útleveleket, rövid pillantást vetett rájuk, majd leszállt. Azt gondoltam, nemsokára indu­lunk, de feljött a vámos is. Ok kifelé menet nem szoktak ellen­őrizni, rögtön rossz érzésem tá­madt. A Karacsi reptér jutott az eszembe, az a pillanat, amikor beléptem az előcsarnokba, s az ottani vámos menten magához intett. Mint később megtudtam, már várt rám... A vámos mindenkitől elkér­te az útlevelét, futó pillantást vetett rájuk, majd visszaadta. Mellettem egy osztrák srác ült, az ő útlevele a vámost nem érdekelte, az enyémet viszont ott szorongatta a kezében. — Asszonyom, megkérem, vegye magához a csomagjait és jöjjön velem. Megéreztem, hogy baj van. Csak engem szállítottak le, a többiekkel ment tovább a já­rat! Ok már a bécsi buszpálya­udvaron lehettek, amikor én a hegyeshalmi vámosok irodá­jában aláírtam a jegyzőköny­vet. Ebben az állt, hogy a dzse­kim zsebében találtak egy kis csomagot, s abban kábítószer­gyanús fehér port. Megszűnt az akaratom, azt tettem, amit mondtak. A rend­őrkocsi jóval száz fölöt robo­gott a pályán. Nyitott szemmel bámultam az elsuhanó fénye­ket. Jobbról egy dombvonulat, fényes ablakszemek világíta­nak a sötétben. Mintha csak otthon lennék Kőszegen, a Ki­rálydomb oldalában. Megérkeztünk a börtönhöz. Bekísértek a kapun, aztán te- kervényes folyosón egy cellá­hoz. A rendőr kinyitotta az aj­tót és intett. Beléptem a szűk helyiségbe. Az éjszaka csend­jében felerősödve hallatszott a zár kattanása. (Folytatjuk) Lejegyezte: Halász Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents