Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-26-27 / 280. szám

24 1994. november 26-27., szombat-vasárnap BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Nagy emberek szerelmei A halhatatlan ifänr. Több mint másfél század óta rejtély maradt a rejtély; ma sincs eldöntve, csakugyan Brunszvik Teréz volt-e a halhatatlan kedves, vagy csupán legenda Beethovennek a grófnőhöz fűződő mély, életre szóló ragaszkodása. A legszebb szerelmes levél, amit vala­ha ember írt... Beethoven ama három­részes áradó szerelmi vallomására vo­natkozik ez a megállapítás, melyet ha­lála után íróasztala rejtett fiókjában barátja talált. Beethoven 1827. márci­us 26-án este negyed hatkor irtózatos haláltusa után, fergeteges vihar köze­pette hunyt el. „Ót óra után heves mennydörgéstől kísért villám csapott le és vakítóan megvilágította a halottas szobát. Beethoven kinyitotta a szemét, felemelte és ökölbe szorította jobbját, és nagyon komor, fenyegető arckifeje­zéssel tekintett a magasba. Amikor fel- emelf kezét leengedte az ágyra, szeme félig lecsukódott. Lélegzete, szívdobo­gása megszűnt...” — emlékezett barát­ja. Másnap a rokonokkal az akkorra már nagyon meggyériilt hagyaték ira­tai után kutatva találtak rá ama híressé vált üzenetre, a halhatatlan kedvesnek írt levélre. A ritka lángelmének Kinek írhatta Beethoven ezt a csodála­tos szerelmi vallomást? A kérdés azóta is foglalkoztatja az utókort, s igazából máig sem derült ki, hogy valójában kihez szólhatott az a mély sóhaj. Rej­tély az is, hogy Beethoven egyáltalán elküldte-e a levelet, netán visszakapta attól, akinek szánta. A Nobel-díjas francia író, Romain Rolland, aki több változatban is feldolgozta a nagy zene­költő életét, elképzelhetőnek tartotta, hogy akihez a levél szólt, később, vala­mi nagy lelki válság után visszaküldte Beethovennek, aki aztán haláláig őriz­te azt. Stendhalra hivatkozva teszi hoz­zá: jobban megőrzi egy szerelem emlé­két az a levél, amelyet mi írtunk, mint az, amit kaptunk... A levél mellett abban a bizonyos titkos rekeszben két arcképet is talál­tak, mégpedig Brunszvik Terézét és unokatestvéréét, Guicciardi Giuliettá- ét. Név nem volt a leyél szövegében, csupán egyetlen megszólítás: halhatat­lan kedvesem. A levélíró pontos dátu­mot sem közölt, csupán a hónapot és napot tüntette fel. Megindult a találgatás. A két grófnő mereven elzárkózott, megközelíthe­tetlen maradt. Egy Beethoven életrajzban, mely 1840-ben jelent meg, Schindler Guic­ciardi Giuliettát vélte a „halhatatlan­Beethovené a legszebb sze­relmes levél, amitvalaha ember írt nak”, akinek a zeneköltő a Cisz-moll szonátát ajánlotta. Az alaposabb kuta­tómunka azonban kimutatta, hogy a levél később íródott, amikor Giulietta már Nápolyban élt Gallenberg gróf feleségeként. A címzett nem lehetett tehát más, mint Teréz grófnő, aki a titkos rekeszben megtalált miniatűr­kép hátuljára ezt az ajánlást írta: ,A ritka lángelmének, a nagy művésznek, a jó embernek B. T." Beethoven halálának századik év­fordulóján A halhatatlan kedves cím­mel terjedelmes beszámoló jelent meg a Literatura című irodalmi folyóirat­ban. Itt szó van arról, hogy bár a zene­költőnek számos barátnője volt, társa­dalmi rangban rendszerint fölötte álló főúri dámák, ám akihez a levél íródott, nem lehetett más, mint Brunszvik Te­réz. A grófkisasszony huszonegy éves korában találkozott először Beetho­vennel, amikor 1796-ban Pestbudán hangversenyzett. ,A játéka, a híre, az egyénisége mélységes nyomot hagyott a törékeny, gyönge lányban", aki addig könyörgött édesanyjának, a szigorúan takarékos özvegy grófnénak, amíg elérte, hogy 18 nap alatt Teréz 16 zon­goraleckét vett a nagynevű mestertől. A grófkisasszony már 6 éves korában zenekari kísérettel hangversenyzett Pesten, e zongoraleckékkel pedig igen­csak elmélyítette zenei tudását. A zon­goraleckék közben „egy-egy csöndes, meleg szó” is esett közöttük. Tépelődő szerelmespár Beethoven a tanításért nem kért hono­ráriumot, csupán annyit, hogy Teréz grófnő varrjon neki emlékbe egy csip­kés ingmellényt. A Mester ennek fejé­ben viszont Teréz emlékkönyvébe „egy puha, bájos finomságú dalt” komponált. Aztán évekig nem találkoztak. A martonvásári Brunszvik-kastély ős­parkjában viszont elültettek egy fát Beethoven emlékére. E „plátói köztár­saságban” minden egyes fának neve van, a kor szellemi nagyságai ily mó­don találkoznak egymással. ,A gróf­kisasszony gyakran kijár ide egyedül, s hosszasan elbeszélget a Beethoven fá­jával. És a fa, ha végigsuhan rajt az esti szellő, szerelmesen suttog édes vála­szokat a szerencsétlen grófkisasszony­nak”. Mert Teréz nem követheti szíve vágyát; kékvérű, dölyfös édesanyja ki­tagadná nemcsak a családból, de még a szeretetéből is, ha egy ,jöttment, félbo­lond, félsüket muzsikussal adná össze magát”. A Mester később megismerkedik Teréz fivérével, Ferenc gróffal. Isme­retségük barátsággá mélyül, s e barát­ság emlékét őrzi az Appassionata. Ám ami a mi szempontunkból most érdeke­sebb: Ferenc gróf meghívja a Mestert martonvásári birtokukra. Hat évvel a bécsi zongoraleckék után Teréz újra találkozik Beethovennel. „Martonvá- sáron, az ősi parkban alkalmuk nyílik, hogy elmondhassák egymásnak a szívük titkát — olvasható a Literatura emlékező írásában. — Titokban et­je gyzik egymást, az anyjuknak azonban sejtenie sem szabad, csak éppen Fe­renc gróf tudhat róla. ” A romantikus, szép, kerek történet nyilván meghatotta a századelő olva­sóit. A cikk írója még arra is kitér, hogy a két szerelmes miként tervezgeti a jövőt. Mert Teréz, aki ekkor már 31 éves, s bár akadt jó néhány komoly kérője, szívéből képtelen a bécsi mu­zsikus emlékét kitörölni. Beethoven is ragaszkodik a grófnőhöz. Ekkoriban írja híres Fisz-dur szonátáját, melyet kompozíciói közül maga is a legtöbbre becsült, s az Énekek énekéhez hasonlí­totta. A vergődő, szerelmes szív nyug­talan vágyódását, a boldogságért való imáját kifejező művet Teréznek aján­lotta. A német színház avatásakor Beethoven ismét a Brunszvik-család vendége. Nyáron meglátogatja őket Karlsbadban, ahol a grófi család nya­ral. Beethoven Teplicen fürdőzik, on­nan utazik át Terézékhez. Hogy mi mindenről beszélgethettek, senki nem tudhatta meg, csak a levél sejtet sok mindent egy vergődő, tépelődő szerel­mes- pár gyötrelmeiről. Mert amint azt a későbbi kutatás kimutatta, a levél, melyet a titkos rekesz megőrzött, ezek­ben a napokban íródott, mintegy folytatva találkozásuk párbeszédét. Micsoda élet ez így! íme néhány részlet Beethoven örök­szép soraiból: „Mire való ez a nagy búslakodás, amikor a kényszerűséggel állunk szemben! Allhat-e a mi sze­relmünk másból, mint áldozatokból, és abból, hogy ne vágyakozzunk minden­re? — Változtathatsz-e azon, hogy Te nem vagy egészen az enyém, s hogy én nem vagyok egészen a Tied? Istenem! Tekints hát ki a szép természetbe és nyugtasd meg a lelkedet a kényszerrel szemben... A szerelemnek teljes joga van mindnre; így vagyok én Veled, s így vagy Te is énvelem; csakhogy Te túl- könnyenfelejted el, hogy nekem maga- mért is, de meg Teérted is kell élnem..." Aztán leírja, milyen irtózatos útja volt a postakocsin, a borzasztó, fene­ketlen mezei utakon, de hát „Ester- házyt a másik, rendes úton is, a maga nyolc lovával ugyanez a balsors érte”. A levél középső részében, melyet este írt, folytatja a tépelődést: „Szen­vedsz, drága Életem? Szenvedsz! ó, ahol csak vagyok, mindenütt velem vagy; ha mi ketten összefogunk, mégis csak ki fogom módolni, hogy Veled élhessek. Micsoda élet ez így, Nélküled!” S másnap reggel folytatódik a levél: „Már itt az ágyban is Éeléd szállnak a gondolataim én halhatatlan kedvesem, néha-néha örvendezve, aztán megint elszomorodva várván a Sorsot, vajon meghallgat-e. Én csak vagy egészen Veled együtt tudok élni, vagy sehogy se; sőt arra határoztam el magamat, hogy addig fogok a nagyvilágban bo­lyongom, amíg a két karod közé repül­hetek, amíg egészen nem lehetek Nálad otthon, amíg a telkemet a Tiedbenfelol- vadva el nem küldhetem a szellemnek birodalmába... A Te szerelmed egysze­riben boldogít és boldogtalanná tesz. Az én éveimben bizony már nagy szük­ségem lenne rá, hogy az életem kissé kiegyensúlyozódjék, nyugodtabbá le­gyen... Nyugodj meg; csak ha nyugodt kedéllyel nézzük a helyzetünket, csak akkor érhetjük el a célunkat, hogy együtt élhessünk..." Rejtély maradt a rejtély Szívszorító ez az üzenet. Vajon Beethoven csakugyan továbbította-e, vagy örökre elzárta, hogy titokként hagyja a világra? Szívszorító a folyta­tás is. „Ki gondolná, hogy aki írta, már 42 éves volt, s akinek írta, az pedig 37 esztendős, vénlány" —jegyezte meg a cikkíró. Teréz és Beethoven soha nem lehet­tek egymáséi. Talán a martonvásári eskü kötötte őket: a Mester élete végéig agglegény maradt, Teréz ugyancsak vénlányként fejezte be az életét 86 esztendős korában. ,Milyen hatásos volna Brunszvik Terézben, néhány Beethoven életrajz példájára a halha­tatlan kedvest látni, Beethoven jegye­sét, akit az anyai önkény választott el a Mestertől vagy éppenséggel maga Beethoven mondott le róla gyógyítha­tatlan süketsége miatt. Hűséges, szen­vedő szerelmesként ábrázolni hősün­ket, aki örökre szívébe zárta a szép nők között mozgó alkotót” — olvasható Dániel Anna Teréz küldetése című, 1986-ban kiadott könyvében. Több mint másfél század óta rejtély maradt a rejtély; ma sincs eldöntve, csakugyan Brunszvik Teréz volt-e a halhatatlan kedves, vagy csupán legenda a grófnő­höz való mély, életre szóló ragaszko­dás. Teréz és Beethoven egybekelési szándékáról Mariam Tenger 1890-ben megjelent Beethoven halhatatlan ked­vese című könyvében hitet tesz emel­lett. Állítja, hogy a titkos eljegyzés megtörtént, mely alkalommal a Mester az Akarod-e nekem adni a szíved kez­detű Bach-dalt játszotta el szerelmi vallomásként. Egy évvel később, 1891-ben Alfréd Kalischer berlini ze­netörténész ízekre szedte e romantikus történetet; nem tartja még azt sem való­színűnek, hogy Beethoven ez időben Martonvásáron járt volna. Cáfolja az eljegyzést a La Mara néven író Mariéi Lipsius zenetörténész is, aki jelentős kutatást végzett a Brunszvik-utódok körében. O egyébként a háromrészes levél címzettjében Teréz húgát, Joze- fint véli felfedezni. Czeke Marianne, Teréz naplóinak sajtó alá rendezője megerősítette, hogy a rejtőzködő „hal­hatatlanhoz” írott levél az akkoriban Ausztriához tartozó Teplitzből szár­mazik, mégpedig 1812. júlj^is 6-ról és 7-ről. A fürdőhely jelentőprotokolljá- ban szerepel ugyanis Beethoven neve, sőt Esterházy hercegé is, akiről a le­vélben említés történik. Czeke Marian­ne ugyanakkor a napló és Teréz grófnő más töredékes életrajzi munkái, fel­jegyzései alapján kifejti, hogy mégsem ő lehetett a halhatatlan kedves. A gróf­nő idős korában, 1847-ben egy Beetho­ven életrajz olvasása közben így tűnő­dik a naplójában:, f tárom levél Giuli- ettához? Inkább Jozefinhoz szólnak, szenvedélyesen szerette őt.” A mélyen gondolkodó Brunszvik Teréz, mint írták róla: „Csapdákban vergődött, amelyekbe anyjának ellent­mondást nem tűrő természete, társa­dalmi körülményei, túlzott érzékenysé­ge és aggályos tépelődése szorította. Örökké elégedetlen volt önmagával, s az elérhetetlen tökéletességre vá­gyott.” Életrajzából tudjuk, hogy később megtalálta élete igazi célját. Európai körutazása során találkozott a kor leg­híresebb pedagógusával, a Svájcban élő Pestalozzival, akinek módszereit tanulmányozva ráébredt hivatására: a gyermeknevelés ügyének szenteli ma­gát. A reformkorszak légkörében eh­hez társadalmi támogatást is kap. Budán, Mikó utcai házában nyitotta meg az első „angyalkertet”, a mai óvo­dák ősét. Később külföldön is kama­toztatja tudását, felkészültségét, így nemcsak idehaza, de külföldön is egyik jelentős úttörője a gyermeknevelés­nek. Pósfai János Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Andreas Günther és dr. Tóth Miklós . . / ügyvezető igazgatók. Szerkesztőségés kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; főszerkesztő: (66) 446-242; nrirrn lírrVFT IITDT \ T) sPortrovat: 451-H4; telefax: (66)441-020. Kiadói telefonszámok: (66)441-545; hirdetés: 441-311; telefax: 450-198; terjesztés: telefon/fax (66)453-710. Az előfizetők részére terjeszti RÉKÉrt VIÉvi I Él H1 KÉAi a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHÍR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő Íz------------------------------------------1 szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 375 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross út 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068 I■■■pfi ivwm f?? __J| A halhatatlan szerelmesek nagy történetét Beethoven Ip és Brunszvik Teréz szerelmét ismét filmvászonra vitték. Rendező: tg -< Bemard Rose. A két szerelmes Isabella Rosselini és Gary Oldman ™

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents