Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-03 / 260. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1994. november 3., csütörtök Földink volt. Jankó János festő'és rajzoló 1833-ban ezen a napon született Tótkomlóson, és Budapesten halt meg 1896- ban. Szarvason már gimnazista korában rajzíanítással foglal­kozott. Pesten állüotta ki első életképeit. 1864-től a bécsi aka­démián tanult, ahol csakha­mar felfigyeltek karikatúráira. A magyar élclapok hívására 1866-ban Pestre jött, s rajzait ettől kezdve a bécsi Kikeriki, valamint a pesti Bolond Istók és Üstökös közölte. Tipikus és közkedvelt karikatúra-figurái (Sanyaró Vendel, Tojáss Dáni­el, Seiffensteiner Salamon stb.) főként a Borsszem Jankóban jelentek meg. Rajzainak számát mintegy 70 OOO-re becsülik. A tanárnő rendezte. A magyar általános iskola felső tagozatos tanulóinak munkái­ból rendezett kiállítást Nagy- né Kocsis Éva Battonyán a városi könytárban. Az érdek­lődők november 10-éig tekinthe­tik meg a gyermekek rajzait, fest­ményeit és szobrait Tóbiás mester. Zenés, díszletes mesejátékot láthat­nak a szabadkígyósi gyerekek a helyi művelődési házban, november 4-én 13,30 órakor. Az első előadás címe: Tóbiás mester meséi. Kustár Zsuzsa müvei. Füzesgyarmaton, a MÓL Rt. Kutatás-Termelési Ágazat ok­tatási központjában ma 15 óra­kor nyílik az Olajipari Galéria következő rendezvénye: Kustár Zsuzsa iparművész kiállítása, „A magyar népmese, monda- és balladavilág képi jelzésrend­szere” címmel. Ugyanitt 18 óra­kor kezdődik a Művészeti Mű­hely beszélgetése, a téma: A szimbolikus álomfejtés. A Mű­hely vendége Kustár Zsuzsa. Ezüst György békéscsabai származású festőművész kezdeményezése Szlovák kortárs galéria lehetősége a megyében A csallóközi Dunaszerdahe- lyen nemrég megnyílt a Kor­társ Magyar Galéria első be­mutatkozó kiállítása a múze­um kiállítótermében, ami több mint hetven magyar fes­tőművész ajándéka a Szlová­kiában élő magyar nemzeti­ségnek. Ezt a páratlan, több millió korona értékű gyűjteményt ün­nepelte a megnyitó közönsége magyarországi ajándékozó művészek, szlovákiai művé­szek, a kulturális és közéleti személyiségek jelenlétében. A kiállítást megnyitó dr. Milan Jankovszky, a Szlovák Köztársaság kulturális mi­nisztériumának műemléke­ket, múzeumokat, galériákat felügyelő szekciójának igaz­gatója hangsúlyozta, hogy a kultúra az egymáshoz közele­dés fontos eszköze, a szlovák nép Európához való közele­désének záloga az idegenfor­galommal együtt. Szűrös Mátyás, äz Inter­parlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke, a meg­nyitó ünnepi szónoka kiemel­te, hogy a Kortárs Magyar Galéria kezdeményező gesz­tus a két nép barátságának elmélyítése érdekében, és örömmel üdvözli a szlovák festőművészek hasonló elha­tározását magyarországi szlovák nemzetiségi terüle­ten. Ennek kezdeményezője Ezüst György, békéscsabai származású festőművész, aki felhívással fordult a szlovák művészekhez: ők építsék meg a híd másik pillérét, hogy egymás megismerése, segíté­se ezen az úton könnyebbé váljon. Ezt a nyilatkozatot a kiállítás megnyitóján aláírták a szlovák és magyar művé­szek, s így megteremtődött a szlovák kortárs magyar galé­ria lehetősége Békéscsabán, Szarvason vagy Tótkomló­son. A két galéria a művészek kölcsönös cseréjével tovább bővülne és magához vonzaná a világ más táján élő magyar és szlovák művészek munkáit is. Megkérdeztük dr. Szabó Ferencet, a megyei múzeu­mok igazgatóját, mit szól a kezdeményezéshez? — A gondolat jó, a meg­valósítás kereteit kell meg­teremteni — mondta. — A szlovák kortárs magyar ga­léria méltó párja lenne a du- naszerdahelyinek, hiszen Szlovákiában kitűnő képző­művészek dolgoznak, többük munkáit láttuk már megyénkben. Ami a hely­színeket illeti, úgy gondo­lom Békéscsaba lenne a leg­szerencsésebb , választás, mivel itt van az álföldi szlo­vákság szellemi központja. A város vezetése részéről nem nagy fogékonyságot sejtek, a közönség körében annál nagyobbat. Méltó he­lyet kellene találni a város központjában, talán a volt népfrontszékház lenne a leg­alkalmasabb, de ebben a vá­ros az illetékes. Reméljük, előbb-utóbb átérzik e kezde­ményezés művészeti és nemzetközi jelentőségét, s így nemes célra hasznosíta­nák az említett épületet. A múzeum a gondolatot nem­csak üdvözli, hanem minden szakmai segítséget megad a megvalósításhoz. S.F. A Bárdos-híd. Egv esztendeje, hogy elhunyt a Gyulán élő Koszta Rozália festőművész. Koszta Rozáliát mindenki tisztelte és becsülte. A művésznőre emlékezik Szakáll Sándor is, aki 25 évig élt Gyulán, aztán a sorsa Gyomaendrődre sodorta. Sokat tanult Koszta Rozáliától, aki otthonában is fogadta az amatőr művészt. Szakáll Sándor most saját tusrajzával emlékezik Rózára, mégpedig a művésznő egyik kedvenc témájával, a gyulai Bárdos-híddal Képzések a Pedagógiai Intézetben Vezetőképzés, szaktárgyi és módszertani, illetve speciális például számítógépkezelési, egészségnevelési ismeretet adó tanfolyamok — ősztől e három területen szervez ön­költséges továbbképzést a me­gye pedagógusainak a Békés Megyei Pedagógiai Intézet — tudtuk meg Hévízi Esztertől, az intézmény igazgatóhelyet­tesétől. A foglalkozások idő­pontjai a csoportok igényéhez igazodnak. Újdonságnak számít, és nem­csak pedagógusoknak szól a kö­zépfokú végzettséget adó kép­zési forma. A jelentkezők isko­latitkár, óvodatitkár, pedagógi­ai asszisztens, gyógypedagógi­ai asszisztens, könyvtáros, ide­genvezető, munkavédelmi kép­viselő, munkavédelmi techni­kus, továbbá IBM-PC számító­gép kezelő képesítést szerezhet­nek. A tanfolyamokon a Műve­lődési és Közoktatási Miniszté­rium által kiadott tematika és követelményrendszer alapján folyik a munka. Hévízi Eszter elmondta: az iskolák alkalmazottainak le­hetősége nyílik a kívánt vég­zettség megszerzésére, így egy magasabb közalkalmazot­ti besorolás elérésére. Ugyan­akkor a fiatalok munkához ju­tási esélyét is növeli, ha elsajá­títják ezen szakmák egyikét. Mindkét képzési körről a Pedagógiai Intézet (Békéscsa­ba, Luther u. 5/1.) munkatár­sai szolgálnak bővebb felvilá­gosítással. A falu egészségűre Véletlen találkozás során is­merkedtem meg Barátimé Ro- sanacker Veronika, medgyes- bodzási védőnővel. A puszta- ottlakai polgármesteri hivatal­ban jártam, amikor Baráthné megérkezése után a már meg­szokott rutinnal mérte meg minden bentlévő dolgozó vér­nyomását. Felkínálva a lehető­séget ezt nem hagyhattam ki. Talán valami járvány fenye­get? — érdeklődtem. — Á, dehogy! Ez a megszo­kott körutam egyik állomása, ugyanis hetente kétszer 8 órá­ban Pusztaottlakán teljesítek szolgálatot. Az önkormányza­ti dolgozók vérnyomását — megegyezéssel — minden al­kalommal megmérem és út­közben hasonló indokkal sok családhoz bekopogtatok. Úgy­nevezett családgondozást vég­zek, mert miközben mérem a nagymama, az apuka, az anyu­ka vérnyomását sok más problé­ma is előkerül. Ha szükséges, orvoshoz irányítom a beteget. — Csak itt végez ilyen mun­kát? — Medgyesbodzáson va­gyok főállású védőnő, ami azt jelenti, hogy itt részmunkaidő­ben dolgozom. Ez önálló mun­kakör, így ellátom például az anya-gyermekvédelem terüle­tén a terheseket, a csecsemő­ket, az iskolásokat, miközben gondozást is végzek. Havonta egyszer a nőgyógyászati szak- rendelésben f segédkezem, amit Ottlakán a polgármesteri hivatal finanszíroz. Elmonda­nám, hogy most 8 csecsemő van a községben, 10 kisgyer­mek és 11 óvodás. Pusztaottla­kán elég jónak mondható a születési arány. A többi te­lepülésen is hasonlóak a fela­dataim. —Mekkora területet lát el? — Tulajdonképpen ha Tök­falut és Gábortelepet külön- külön számolom, akkor négy településrészt kell hetente be­járnom. Nyáron segédmotor­ral, télen busszal közlekedem. Minden településen van egy szolgálati bicikli, amivel az ut­cákat járom. Nem panaszként mondom, de jó pár kilométer benne van az izmaimban. Ré­gebben nehezebben ment az ellátás, mert sok tanya volt a területen, ma már legtöbben beköltöztek a faluközpontok­ba. Huszonegy éve végzem ezt a munkát. Nagyon szeretem. Ezáltal, úgy érzem, én is fon­tos vagyok az embereknek és mint egészségőr vigyázok má­sokra. H.M. Aki fizet - annak pötyögtetnek Az oszlop ott állt a telek kellős közepén. A telek, amelyre új tulajdonosai házat álmodtak, szóval, a telek magántulajdont képez, az oszlop pedig közüzemi oszlop volt. Na mármost, az építkező gazda, aki a nappali közepére nem álmodott oszlopot, elballagott tervrajzával, papírjaival a közüzemhez, és megkérte őket, ugyan helyeznék már odébb az oszlopukat! Szó szót követett, végül foghegyről odavetették neki: adja be írásban, a központnak címezve a kérelmét! A törvénytisztelő, ámde érzel­meit nehezen leplező férfi azon nyomban közölte, úgy odébb hajítja azt a nyomorult oszlopot, ha nem intézkednek, hogy legfeljebb a papírgyártáshoz lehet majd használni a darabjait. Ha már az építkezésnél tartunk: a városszéli hatalmas telken szolid lakóház építését határozta el a család. Ma már tudják: mégis jobb lett volna kész lakást venni, mint ilyen őrült vállalko­zásba kezdeni. Az ilyen-olyan engedélyek ügyében illetékes éppen szabadságát töltötte. Közben emelkedtek az építőanyag- árak, elestek az áfa-visszatérítéstől, és megfogadták, legköze­lebb jobban megnézik, kikre szavaznak. Merthogy a polgármes­ter — akitől segítséget kértek, nem foglalkozott velük. Az engedélyt végül sikerült megszerezni — a családfő ugyanis szelíd, de elszánt hangon bejelentette, egy tapodtat nem mozdul, sőt, az íróasztalt is rájuk borítja — ami pedig súlyos ígéret, vaskos préselt pozdorja „szocreál” stílusú bútordarabról lévén szó. A ház azért végre tető alá került—a hatalmas üres telek egyik sarkában szorong, a fürdőszoba ablakából szinte át lehet nyúlni a szomszéd disznóóljába. De hát így szabályos. A téma kimeríthetetlen, a példa rengeteg: a közszolgáltatást végző kis cég, feltehetően anyagi gondjai miatt hipp-hopp tudatta a település lakóival, hogy felemeli a közüzemi díjat—ha lúd, legyen kövér: visszamenőleg is. Azután itt van egy másik oszlop-ügy is, egy másik közszolgáltató cég jóvoltából. A tulaj­donos, akinek a háza mellé telepítik, rövid úton megkapja az íróasztal mögött ülő „valaki”-tői: ha nem tetszik, mehet peres­kedni, azzal eltelik jó pár esztendő, különben is így szabályos, slussz-passz. Kutya ugat, karaván halad, éljen a szabály és a hivatali szellem. A szabály nem lehet rossz, a hivatal (kiváltképp a magát hivatalnak képzelő cég) nem törődhet a polgár szemé­lyes problémáival, a valós helyzettel, különben is, a szabály egyenlő az igazsággal. Egy kis utca lakói saját közvetlen környezetük alakulásába próbáltak beleszólni, komolyan vették ugyanis, hogy az adófize­tő polgárnak léteznek efféle jogai, és hogy az ő pénzükön hivatalban ülők az ő érdekeiket képviselik. A levélre, amit valamennyi lakó aláírt, választ se kaptak. Hírlik, az ügyben bennfentes hivatalnok (aki mindenkor benfenntes volt, van és lesz), eldöntötte, miként is épüljön-fejlődjön a település, termé­szetesen „a lakosság érdekeinek messzemenő szem előtt tartásá­val” , nos, az illető színes ironnal tett ironikus megjegyzéseket a főnökéhez címzett levél margójára, aminek a lényege egészen tömören nagyjából ennyi: egy frászt ezeknek! Az állampolgár fizet. Fizet adót, vízdíjat, biztosítást, tömeg- közlekedést, közszolgálati díjakat, tv-előfizetési díjat, telefont, betegbiztosítást, nyugdíjjárulékot, lakásrészletet, gázszámlát, villanyszámlát, csatorna-díjat, ...Szóval, fizet, mint—nem mint a katonatiszt, mert az lassan kalapozásra használja az egyen- sapkáját — tehát fizet, mint egy gazdag ország módos polgára. Ezenközben az ország is, meg a polgár is lassan a templom egerétől kér kölcsön. ,Aki fizet, az pötyögtet.” Egyszer talán nálunk is. Pillanat­nyilag inkább igaz, hogy az pötyögtet, az ugráltat, „idomít”, leckéztet bennünket, akinek fizetünk. Amíg ki nem potyog a rostán. Mert az állampolgár, előbb-utóbb csak megelégeli a packázást, és kézbe veszi azt a rostát. UHUÉBA ÉHÉ IMII lA P 41TÜMI JnA ijíiém? inntt áuásrnm MRS MEGYEI HÍRLAP 36 éves, 3 hónapja munkanélküli, érettségizett nő munkát keres Vésztőn és környékén. Rendelke­zem: gépírói tanfolyammal, számítógépkezelő szakmai képesítővizsgával, jogosítvánnyal, pénz­ügyi jártassággal, telefonnal. Minden ajánlatot szíve­sen veszek! 06 (66) 478-133, du. és esti órákban. Műszaki technikusi végzettséggel, közvetlen veze­tői és ügyintézői gyakorlattal, középkorú, megbíz­ható férfi nem ügynöki munkát vállal Mezőberény- ben vagy környékén. Ajánlatokat: „Technikus” jel­igére a kiadóba. Németül középfokú szinten tolmácsolást vállalok. Érdeklődni: telefonon, 322-690, 8—20 óráig. Fiatal férfi udvaros vagy bármilyen könnyebb mun­kát keres. Telefon: 455-146-os telefonon, 14 órá­tól. Munkát keresek cserépkályha, kandalló, kemen­ceépítés területén, de elvállalnék betanított aszta­los, esetleg tanyagazda vagy segédmunkás állást is. Bármilyen megoldás érdekel. „Szarvas” jeligére a kiadóba. Modellező szabász 20 éves gyakorlattal üzemve­zetői, kereskedelmi, áruterítői ismerettel, B kategó­riás jogosítvánnyal állást keres. Ajánlatokat: „Pre­cíz” jeligére Gyula, Városház u. 18. szám alá ké­rem. Tóth Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents