Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-24 / 278. szám
MKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1994. november 24., csütörtök Földink volt. 41 évvel ezelőtt hányt el Veress Endre, békési születésű történetkutató. Bukarestben nevelkedett, egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte. 1893-ban a kolozsvári Kereskedelmi Akadémia helyettes tanára. 1898-ban bölcsészdoktorrá avatták. 1903-tól az egyetemi könyvtár vezetője, 1915-ben a vallás- és közoktatásügy, később a külügyminisztérium osztálytanácsosa. Eveken keresztül a Budapesti Királyi Törvényszék hites román tolmácsa. Az MTA támogatásával gyűjtött magyar anyagot külföldi levéltárakban. Ezeket az adatokat számos közleményben, valamint az általa szerkesztett Fontes rerum Transyvanicarum című sorozatban tette közzé, főleg Erdély 16—17. századi politikai történetéről. Felvétel. A Szocialista Nevelési Intemacionálé (SEI) Nemzetközi Bizottsága november 18—20-ai ülésén egyhangú döntéssel felvette megfigyelői tagnak a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalmát. Mentsük meg az Élővíz-csatornát! Az Élővíz-csatorna partján sétálgatva a legtöbben azt gondolják: „ez csak egy piszkos kis patak, tele kosszal, szeméttel." Persze van aki nem ezt látja benne, hanem egy szép vízi utat, amit nemzeti kincsünké kellene kikiáltani Fotó: Such Tamás Nemrégiben mutattuk be azt a környezetvédelmi szakembert, aki az Amerikai Békeszolgálattól érkezett Békéscsabára tanácsadóként. Jack White, aki két évig tartózkodik itt, mozgalmat szeretne indítani az Élővíz-csatorna megmentésére: — Legtöbben azt gondolják az Élővíz-csatorna partján sétálgatva, „ez csak egy piszkos kis patak, tele kosszal, szeméttel”. Persze van aki nem ezt látja benne, hanem egy szép vízi utat, amit nemzeti kincsünkké kellene kikiáltani. Nagyon szerencsések vagyunk itt Békéscsabán, Gyulán, Békésen, hogy keresztülfolyik városunkon ez a gyönyörű folyó. Meg kell mentenünk ezt a szép környezetet, a fákat, a sétányt, a vizet. Szeretnénk létrehozni egy klubot, ahol helye van mindenkinek: magánembernek — fiatalnak és öregnek egyaránt, vállalkozónak, a legkülönbözőbb hivataloknak, illetékeseknek és nem illetékeseknek. Szeretnénk olyan tollakat, kitűzőket, pólókat gyártani, ami azt jelzi: tulajdonosa tenni akar valamit az Élővíz-csatornáért. Szeretnénk, ha az érintett városokban, településeken presztízskérdéssé válna, hogy valaki tagja-e ennek a klubnak, csatlakozik-e mozgalmunkhoz. Békés és Gyula polgár- mestere már jelezte: segítené munkánkat. De első lépésként meg kellene. találnunk a klub nevét: legyen ez az első nagy közös játékunk. Várunk minden ötletet, ajánlatot, szlogent, kabalafigurát. Persze mint minden pályázatnál, itt is kitűzünk díjat, amiért már érdemes versengeni: a legjobb ötletet adónak 10 ezer forint lesz a jutalma. Várjuk leveleiket, ötleteiket a Békés Megyei Hírlap szerkesztőségébe, illetve Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának címére, „Élővíz-csatorna” jeligére. Antal Gyöngyi Uccu neki a vásárba A rövidítések jelentése: oák = országos állat- és kirakodóvásár, oá = országos állatvásár, ok = országos kirakodóvásár, osk = országos sertés- és kirakodóvásár, ok+r = országos kirakodó- és régiségvásár, bv = búcsúvásár, av+mgv = autó- és munkagépvásár, av = autóvásár, nmv = népművészeti vásár. November 25.: Dévaványa — oá; Szombathely — ok. November 26.: Gyál — oá; Dég, Hajdúszoboszló, Pécs, Sárvár — ok; Kecskemét, Pécs, Siófok-Kiliti—av. November 27.: Abony, Farmos, Fülöpszállás, Jászalsószentgyörgy, Jászárokszállás, Karcag, Kiskunfélegyháza, Nagyatád, Örkény, Pécs, Pécsvárad, Pilis — oák; Hajdúszoboszló — ok; Békésszentandrás, Bodrogkeresztúr, Hévízgyörk, Rába- töttös, Tóalmás, Zsenye — bv; Békéscsaba, Csorna, Debrecen, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kecskemét, Kisújszállás, Miskolc, Pécs, Siófok-Kiliti, Zalaszentgrót — av. November 28.: Bélapátfalva, Füzesabony, Körmend, Szécsény — oák. November 29.: Sajókaza, Szombathely— oák. November 30: — December 1.: Dunavecse, Ónod, Vésztő — oák; Zalakomár 1. (Kisko- márom) — oá; Szombathely — ok. Kézműves palánták kiállítása. A Békés Megyei Művelődési Központ Kézműves Szakiskolájának tanulói legszebb munkáiból nyílt kiállítás tegnap a Békéscsabai Madách Utcai Általános Iskola iskolagalériájában. Az agyagfigurák, bőrből készült és faragott ékszerek, a fafaragó, kosárfonó, fazekas és bőrműves mesterséget tanuló diákok ügyességét dicsérik. Kiállításuk november 25-ig várja a látogatókat Fotó: Lehoczky Péter Európai filmhét Immár negyedik alkalommal rendezi meg a Budapest Film az európai filmhetet. A december 1—8. között az eseménynek helyet adó Művész moziban olyan filmművészeti alkotásokat mutatnak be, amelyeket anyagi okok miatt nem tudnak széles körben terjeszteni. A filmforgalmazó cég az amerikai alkotások mellett egyre inkább háttérbe szoruló európai film jelenlétét is erősíteni kívánja — tájékoztatta a Budapest Film az MTI-t. A bemutatásra szánt 13 mű közül több fesztiváldíjat is nyert. Ezek sorába tartozik: az idei Velencei Film- fesztivál Arany Oroszlán-díjasa, az Eső előtt című alkotás. A filmhét záróeseménye lesz Krzisztof Kieslovski Három szín: Piros című alkotásának díszbemutatója. Békési hegedűs a művelődésiház-tetőn Nem temetni, dicsérni jöttem! A kincstári pesszimizmusukról híres közművelődési dolgozók úgy döntöttek: újra meg kell húzni a veszélyt jelző harangot a művelődési értékek védelmében. Országos művelődési otthoni konferenciát rendeztek nemrég Kecskeméten. Két napon keresztül átrostálták a művelődési intézményeket sújtó problémákat és egyúttal igyekeztek olyan értékeket megfogalmazni, ami mellett bátran kiálthatnak az ország 2500 művelődési otthonában. Persze nem kulturális tízparancsolatot gyűjtöttek egybe, hanem újramágnesezték az iránytűt, ami segíti eligazodni az intézmények, egyesületek, közösségek szakembereit. A művelődési otthonok tíz százalékát érintő felméréssel készült a Magyar Népművelők Egyesülete vezetősége a nagyszabású összejövetelre (még egy adat: közel ötszázan mentek el Kecskemétre, a hívó szóra). Sajnos tényként kell kezelni: több településen bezárták, átalakították, diszkóbárrá fokozták le a kultúra elárvult hajlékát. Pedig egyértelmű, hogy az önkormányzatok feladata a művelődési intézmények működtetése, fejlesztése. Az már szomorúbb kép: a közösségi terek közül csak a fele dolgozik megfelelő színvonalú épületben, ezek is inkább a városi polgárok tulajdonai. Ahol az emberek igényéhez igazodott a művelődési ház tevékenysége, illetve programkínálata, ott — a felmérés adatai is jól mutatják — felértékelődött a helyi társadalom közösségeinek színtere. Az is elhangzott a tanácskozáson: egyre több településen alapítványok segítik a költségvetés bővítését, az anyagi lehetőségek gazdagítását. Vajon hogyan emlegetik majd az intézmények elmúlt hatnyolc évét, ha a korszakot kívánja majd meghatározni a kíméletlen utókor? A sokféle vásár, böngészde, ruhaturka összefoglaló neve reméljük nem az marad: a bálás kultúra virágkora! A napi kereskedelmi szolgáltatások egyfajta igányt, vagy pontosabban szükségletet elégítenek ki. Talán nem is akkora probléma, ha a terembérletekből származó bevétel a csoportok és rendezvények kiadásait csökkentik. A konferencián kérdésként merült fel: milyen a kapcsolata az állami intézményeknek és a civil szerveződéseknek? Inkább hasznos együttműködésről beszéltek a megszólított csoportok képviselői, de nem hallgatták el az esetenként előforduló ellentéteket sem. Nem szabad az állami költségvetésre mindig nagyobb és nagyobb mértékben támaszkodni, mert a politika árinál jobban igyekszik befolyásolni a művelődési életet — tanácsolták a messzebbre tekintők. így is rátelepedik a pénzügyi irányítás a kultúra és a művészet különböző területeire. A pénzügyminiszterünk szótárában csak a kevés, csökkentés, hiány és a nincs kifejezés szerepel. A művelődési otthonok piacképessége nem merülhet ki a munkatársak üzletelési hajlamában. A kulturális intézményekben a menedzserszemlélet azt jelenti, hogy a közösségi ház legyen nyitott a település lakóinak igényeire. A Közalkalmazotti törvény — már tudjuk — fedezet nélküli csekk, ez is elhangzott Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Egyesek szerint: a nagy lehetőség, a megvalósítás helyett, mások így fogalmaztak, egyenesen a feszültség forrása a törvény. A merev kategóriákkal szabályzó rendelet legfőbb hiányossága, hogy nem a teljesítményt honorálja. Beskatulyázza a közalkalmazottat, azután ottfelejti és még rá is szól a jogalkotó: mosolyogni tessék! A közművelődési törvényről jót nem mondtak az érintettek. A legfinomabb kifejezés volt az „elavult” és „úgy rossz, ahogy van”. Nem véletlenül javasolták a konferencia hozzászólói: most már nem törvény, hadim megfelelő feltételek kellenek, A művelődési otthonokról szóló országos tanácskozás legfontosabb gondolata: nem temetni, hanem erősíteni, ha kell, gyógyítani célszerű az intézményeket. A társadalmi változás szele ne a tevékenységi formát, inkább a működés egyes tartalmi elemeit kell, hogy kisöpörje. De ledönteni a művelődési otthont csak azért, mert már tíz, húsz, ötven éve is működött: ez csupán a kultúra újkeletű szerencselovagjainak lehet torz álomképe. KruzsliczPál Meghívó Tisztelettel meghívjuk Orosháza város polgárait, az 1994. november 25-én de. 10 órakor kezdődő Szoló' krt.-i felüljáró ünnepélyes forgalomba helyezésére. Orosháza Város Békéscsabai Közúti Polgármesteri Hivatala Igazgatóság Hídépítő Rt. Zrínyi-kutatók X Országos Konferenciája Zrínyit a reformkor mentette meg a lassú feledéstől. Kazinczy szavai ma is érvényesek: „Melly szép nyelv azon durva századból! Melly magyar szív! És melly tiszta, melly józan gondolkodás” —, és egyszerre tesznek hitet Zrínyi emberi és költői nagysága mellett. A Zrínyi-kutatás megindulását ettől kezdve számíthatjuk. Egyes fázisai — ez vitathatatlan — egy-egy nagy formátumú személyiséghez kapcsolódnak. így a XÍX. század közepén Arany János akadémiai székfoglalóját (Zrínyi és Tasso, 1859), a századfordulón pedig Széchy Károly ötkötetes Zrínyi-monográfiáját, valamint Négyesy László kiadásait (költői művek) és kiadási kísérleteit (prózai művek) említhetjük. Klaniczay Tibor 1964-ben megjelent Zrínyimonográfiája új korszakot jelent a Zrínyi-kutatásban, és néhány évtizedre alapvetően meghatározta Zrínyi-képünket. A legújabb korszakot a nyolcvanas évek jelentik, és leginkább a Zrínyi-könyvtár megjelent kötetei fémjelzik. Klaniczay Tibor után a Zrínyikutatások élén Kovács Sándor Iván professzor áll, az általa vezetett Zrínyi-szeminárium hallgatói biztosítják az utánpótlást. A minap — Zrínyi halálának 330. évfordulója tiszteletére — a Zrínyi-kutatók V. Országos Konferenciájukat rendezték meg Sopronban. Az ott elhangzó előadások azt jelzik, hogy még számtalan megoldatlan kérdés vár tisztázásra a Zrínyi-kutatásban. Minden előadás valamivel hozzájárult a korszerű és pontos Zrínyikép kialakításához. R. Várko- nyi Ágnes professzor a Zrínyikutatás új kérdéseiről tartott előadást, több előadó pedig Zrínyi közvetlen környezetével foglalkozott, mint például Kovács József László Szenczi Fekete Istvánnal, Kovács Sándor Iván Vitnyédi Istvánnal; Uhl Gabriella Rákóczi Erzsébetről és Esterházy Pálról, Várkonyi Gábor pedig Bois- sardusról tartott előadást — hogy csupán néhányat emeljünk ki név és cím szerint. —SÉ—