Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-23 / 277. szám

ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1994. november 23., szerda Akció a rászorulóknak. A szociálisan rászorultak ré­szére rendeztek tegnap egész napos ruha-akciót Békéscsa­bán a Békés Megyei Vöröske­reszt Andrássy úti székházá­ban. A vegyes ruhanemű test­vér szervezetük, a Bajor Vö­röskereszt adományaként ér­kezett hazánkba. Nagy volt az érdeklődés, hiszen az igen jó­minőségű felnőtt és gyermek- ruházati cikkeket ezúttal a bolti árakhoz képest 30 száza­lékos kedvezménnyel szerez­hették be a vásárlók. A szervezők elmondták, a jövő­ben újabb adományokra számítanak, így hamarosan megismétlődhet a tegnapi ak­ció. Igazgatóváltás. Az is­kolaév zárásával megürese­dett az almáskamarási általá­nos iskola igazgatói posztja. Az álláshely betöltésére az ön- kormányzat pályázatot írt ki, amelyet augusztusban értékel­tek. Az idei tanév már az új igazgató, Nagy Jánosné veze­tésével kezdődött az intéz­ményben, aki egyébként 17 éve ebben az iskolában tanít. Kinevezése öt évre szól. Cigányfilm-fesztivál. Második alkalommal rendezi meg a Budapesti Cigány Film- fesztivált a Romano Kher — Cigány Ház, a Fővárosi Köz­gyűlés Kisebbségi, Emberi Jo­gi és Vallásügyi Bizottsága, valamint a Budapest Film Részvénytársaság november 25—27-én a Szindbád mozi­ban. A cigányság megítélésé­vel kapcsolatban sok az elfo­gultság és a dezinformáció, ezért a filmfesztivál célja a cigányság megszokottól eltérő megközelítésű bemutatása. Az alkotásokat tematikus blokkokban tűzik műsorra, és mindhárom este szakmai be­szélgetéseket tartanak a vetíté­sek után. A szervezők körül­belül 300 iskolaigazgatót le­vélben értesítettek a rendez­vényről. / „Értsék meg, tönkre ment az életem!” A gyerek szüléssel járó agysérülést szenvedett Zsófi koránál jóval fejletle­nebb, olyan, mint a két hónapos babák általában. Spontán nyöszörgő hango­kat hallat, látás- és hallás­funkciói nem ítélhetők meg. Amióta félrenyelt, szondán táplálják az orosházi kórház­ban. A gyermek nagyon fo­gékony a fertőzésekre. Mindezek oka, hogy nem megfelelően vezették le az anyukánál a szülést. Ennyi bevezető után adott részletes szakvéleményt dr. Buris László állandó igazságügyi orvosszakértő Szegeden, dr. Both Ödön tanácsa előtt. Olvasóink bizonyára em­lékeznek, hogy a nagyszéná- si doktornő, dr. Kiss Judit pert indított a szegedi SZA- OTE ellen, pontosabban dr. Zalányi Sámuel szülész el­len, akinél másfél évvel ez­előtt megszülte sérült gyer­mekét, Zsófit. Az igazságügyi orvos­szakértő kijelentette: a gyer­mek állapota végleges, fejlő­désképtelen, élete végéig ki­segítésre szorul. A szakmai szabály megszegését abban látta dr. Buris László, hogy a 14 óra 30 perckor megtör­tént orvosi javallat — csá- szározni kellene az asszonyt — ellenére sem hajtották végre a császározást. Ellent­mondások mutatkoznak a kórlap és a CTG regisztrátu- ma között is. A kislány 16 óra 20 perckor látta meg a napvilágot, a műszer adatai viszont nem ennek megfelelőek. Neves közle­ményekre hivatkozva a szakértő azt is elmondta, hogy a császározáskor a szülő nő kora elsődleges szerepet kell, hogy játsszon. Márpedig ez dr. Kiss Judit esetében nem így történt. Az alperes egyébként nem fogadta el a szakértői véleményt, másik szakértő kirendelését kérte a bíróság­tól, aki szülészek bevonásá­val készíti majd el vizsgáló­dását. A bíró úgy döntött, hogy a tárgyalást elhalasztja és a szakértői vélemény ki­egészítésére kéri fel dr. Asz­talos Miklós címzetes egye­temi tanárt, valamint a Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Inté­zetét. A tárgyalás napján dr. Both Ödön utolsó kérdését az elsőrendű felpereshez, dr. Kiss Judithoz intézte: — Mi­vel indokolja a kereseti ké­relemben leírt nem vagyoni kár mértékét (5 millió forin­tot)? Az édesanya elszorult to­rokkal, könnyeit törölgetve mondta: — Egyedül vagyok ebben az országban (a doktornő Romániából települt át), lel­kileg teljesen tönkremen­tem. Sokat jelentett volna, ha gyermekem mellettem nőhetett volna fel. Ehelyett minden reggel arra ébredek, hogy magam előtt látom azt a borzalmas két órát, amikor Zsófi fulladozva a világra jött. Értsék meg, tönkre ment az életem! Csete Ilona Román és magyar rendőrök találkozója Békéscsabán Városnéző sétájukon találkoz­tunk a megyeszékhelyen Bé­kés megye vezető rendőreivel és a kíséretükben lévő román vendégekkel. Megtudtuk, hogy november 22-én három megye rendőri vezetői talál­koztak a Békés Megyei Rend­őr-főkapitányságon. Arad megyéből Ilié Cemat rendőr ezredes, megyei főka­pitány vezette azt a delegációt, amelynek tagjai Arad város rendőrkapitánya és helyettese, az Arad Megyei Rendőr-főka­pitányság közlekedési vezető­je, illetve Kisjenő városi kapi­tányságának vezetője voltak. A delegációt fogadta dr. Gál László rendőr ezredes, megyei főkapitány, továbbá a főkapi­tány bűnügyi és közbiztonsági helyettese, gazdasági igazga­tója, a bűnügyi osztály vezető­je és a városi kapitányság ve­zetője. Részt vett a találkozón a Csongrád Megyei Rendőr­főkapitányság képviseletében dr. Lukács János rendőr alez­redes, megbízott főkapitány és közbiztonsági helyettese, va­lamint az Országos Rendőr­főkapitányság Szervezett Bű­nözés Elleni Szolgálatának Békés—Csongrád megyei ki­rendeltségvezetője is. A találkozó résztvevői a térség aktuális rendőri felada­tait beszélték meg. Szó volt — többek között — a Nyugat- Európában dolgozó külföldi vendégmunkások december közepétől várható hazautazá­sáról és a határátkelőhelyeken esetlegesen feltorlódó tömeg­ről. A találkozón megállapo­dás született arról, hogy min­dent megtesznek a gyors át- léptetés érdekében. Megtár­gyalták mind a három megyét érintő bűnügyi, illetve a határ- mentiségből adódó rendőri feladatot. így például az aktu­ális gépkocsi-, illetve kábító­szercsempészési ügyet, és a vagyon elleni bűncselekmé­nyek határokon átnyúló esete­it. A régió rendőrparancsno­kai megállapodtak abban, hogy ez év december közepén újabb közös tanácskozást tar­tanak. Polgár-lány a polgármesterjelöltek „Ezen a mérkőzésen feltehetőleg nem lesznek majd olyan sikeresek a pol­gármesterjelöltek, mint a december 11-ei választásokon.” A kissé pesszimista, ám nem minden alapot nélkülöző kijelentést Pető Iván tette a múlt hét szombatján Budapesten, a Szabad Demokraták Szövetségének Mérleg utcai székházában. A szócsaták hadszínteréül szolgáló épület most békebeli szimultán sakkpartinak adott otthont. A kezdeményező, Polgár Zsófia nemzetközi nagymester, olimpiai sakkozó, aki az SZDSZ- színekben induló tizenöt polgármesterjelölttel és öt országgyűlési képviselővel mérte össze tudását. A csapatkapitány szerepét Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere vállalta ma­gára. Biztatásul a döntetlent játszóknak egy, a győzteseknek két üveg francia pezsgőt ajánlott fel. Megyénkből Lebenszky Attila gyulai és Pap János békéscsabai polgármesterjelölt küzdött meg Zsófival a fekete-fehér táblán. A két és fél órás mérkőzés során Tatabánya és Székesfehérvár polgármesterjelöltjei döntet­lent játszottak, s csupán egy Baja környéki versenyző ünnepelhette győzelmét két palack pezsgővel. Lebenszky Attila a 14-ként, Pap Polgár-barát lett-e Lebenszky Attila, miután Zsófia megverte őt? János pedig 12-nek jelezte, hogy számára ez a játszma véget ért. B.M. Uj relaxa-nyelvanyag bemutató A harmadik generációs nyelv­oktató Relaxa-tananyag már nemcsak relaxációs állapot­ban használható, hanem fő taneszközként vagy háttérta­nulásként a nyelvtanulás gyors, spontán és autodidakta módszere lehet — mondta el Makara György ügyvezető a Relaxa Magyar—Német In­novációs Kft. új „Villám an­gol” és „Villám német” című hangkazettás óktatócsomagjá- nak sajtóbemutatóján. A vilá­gújdonságnak számító dialóg­módszer a teljesen automati­kus idegennyelvi megértést ta­nítja, a szöveg azonnali ma­gyar szinkrontolmácsolásá­val. Egy történetet több szö­vegváltozatban és kérdésekkel ad elő, valamint a megértéshez szükséges nyelvtant a nyelv használata közben tanítja. Nincs kisgazda jelölt Zsadányban! Nagy port vert fel hétfőn Tor- gyán József kisgazda pártve­zetőnek a parlamentben el­hangzott kijelentése, misze­rint több Békés megyei te­lepülésen akadályozzák a kis­gazda polgármesterjelöltek te­vékenységét. Az egyik általa említett település Zsadány volt. Makai Sándor zsadányi jegyzőtől kérdeztük, mi is történt? — Elképedve hallottam a hírt, amelyből esetlen szó sem igaz. Zsadányban senki nem akadályozta a helyi kisgazdá­kat, ők sem jeleztek semmifé­le problémát sem felém, sem a választási bizottság felé. A dolog annál is érdekesebb, hi­szen a faluban nem indul kis­gazda polgármesterjelölt, sőt még képviselőjelölt sem. Van a jelöltek között olyan, aki a kisgazdapárt tagja, ám a helyhatósági választáson füg­getlen jelöltként kíván indul­ni. Nótás kedvű volt az apám. Mintha róla mintáz­ták volna a dalt, az átmulatott sok éjszakával meg az anyám dorgálásával egyetemben. Saj­nos, immár a dalos kis madárka is szállhat a sírjához, ahol megpihenhet azon a kövön, amelynek párját az íróasztalomon őrzöm. Tör­ténete van ezeknek a vízmosta bazalt darabok­nak. Elmondom. Mindig készültünk, de sose jutottunk el együtt apámmal a szülőföldjére, Betlérre. O is már a nyolcvanadik évéhez közeledett, amikor a gyomai Tsz építő brigádjával a Felvidékre kirándultak. Máskor is a társaság középpontja volt, de amikor a sok évtizede nem látott tájra értek, valósággal szárnyakat kapott, dőlt belőle a sok régvolt kaland emléke. A többiek meg biztatták, hogy így Guszti bácsi, meg úgy Gusz­ti bácsi, mondja csak, hogyan volt. Akár ama nevezetes Háry Jánost. Nem kellett kérlelni, szavai nyomán megelevenedett az erdő, ahol hajdan mint kisfiú, málnát szedett a nagymamá­jával. Ahogy csemegéznek, egyszer a bozótban feltűnt a konkurencia, egy hatalmas bamamed- ve képében. Szegény nagyi, talán szörnyet is halt volna félelmében, ha nincs aki megvédel­mezze. Szerencsére ott volt a négyéves unoká­ja, aki a kosárkájával huss, elkergette a feneva­dat. Meglepődhetett a tenyeres-talpas, vagy ta­lán a medvéknek is van humorérzékük, de tény, hogy szépen odébb állt. Évek múltán nem volt ilyen jószívű az a kígyó, amelyik megmarta apámat. Akkor már iskolába járt — vagy éppen mellé? —, s az erdőben rálépett egy viperára. Ember sehol a közelben, orvost meg ki tudja hol talál, nosza elő a bicskát, és jókora darabot kivágott az eleven húsból. Érzéstelenítés nélkül! Öreg korában is látszott a seb helye. — No, erre az ijedségre inni kell — biztatták társai a vén mesemondót. Ilyes­mire persze kapható volt, s ami­kor fizetéskor a pénzeket koto­rászták, ravaszkás mosollyal kérdezte: — Hát a síromra hoztok-e virágot? — Viszünk, Guszti bácsi, viszünk, de ne kapkodja el. —Tudjátok mit? Abból a virágból úgyse lesz örömöm. Ide az árát, igyuk meg egészséggel. És megitták. Hozott akkor egy öklömnyi követ a betléri vízfolyásból, hogy erről emlékezzünk rá, ha majd kihűlt a szíve. Bizony, bizony, nélküle mehettem már csak a vadregényes vidékre, és találtam meg a szá­momra oly nevezetes kőzet szakasztott mását. Mentem a betléri kastélyba, ahol nagyapám Andrássy gróféknál konyhamészáros volt. Mentem a templomba, megérinteni a keresztelő kádat, amelyben jóatyámat hintették meg szen­teltvízzel, amikor még belefért a kádba. Keres­tem a temetőben régi, korhadt fejfák között ismerős neveket, és mert nem találtam, hát gondolatban fejet hajtottam minden besüppedt hant előtt, hiszen valamelyik alatt pihen déd­apám, akire legbüszkébb vagyok. Andódfalvá- ról jött a drága, ahol mint kutyabőrös nemes ember, egy személyben volt hentes, kántor és harangozó is. Bizonyságul, hogy több mester­ség ismerete nincs ártalmára az embernek. De nem csak ezért emlegetem, sokkal jobban im­ponál, hogy javában túl volt már a hetvenen, amikor gyerektartá­sért perelték. Élete párja el is tört a hátán egy botot, de nem a szégyen miatt, hanem mérgé­ben, nagy szitkok közepette, mondván: ott bez­zeg legény vagy, te pemahajder! Végül felmen­tették a csábítót, mert kiderült, hogy más volt a „tettes”, de ha hetvenen túl ilyen ügy során gyanúba kerül az ember, ahogy manapság mondják, nem semmi. S hogy az asszonynépről is szó essék, elmon­dom. Ez a nevezetes ősöm, ott a Felvidéken, egy tót leánkát vett feleségül. (Gondolhatta volna, hogy hajlott korában is oly vehemensen suhog­tatja lapockáján a görbebotot, némi csekélység miatt?) Hát ez a dédike, vénségére azt a szokást vette fel, hogy karácsony este, a többi öreg­asszonnyal közösen, egy-egy tálkán sót tettek a kemencepadkára. Akinek reggelre megnedve- sedik a só, nem éri meg a jövő karácsonyt. Jóapám, mint említettem, szép kis firma volt, s hogy tegyen valamit, hát alaposan meglocsolta a nagyanyja tálkáját. Reggel aztán sopánkodott szegény, hogy bozse moj, bozse moj, ja űzd zomri, ami annyit tesz, hogy istenem, istenem, én már meghalok. No de semmi pánik, hiszen még vagy évtizeden át perlekedett a nagytermé- szetű urával, s tán még ma is gyanakodva lesi, nem kér-e valamicske kimenőt a másvilágról, ha ott nincs alkalma egy kis huncutkodásra. Régi idők, tovatűnt emberek. Egy kődarab, apám hamvainál, és egy másik az íróasztalo­mon. Mesélnek, mesélnek, s közben figyelmez­tetnek is. És ha valaki azt állítja, milyen színma­gyar vér csörgedez ereiben, bizony kinevetem. Édesanyám mamája ugyanis prágai volt, ott ismerkedett meg egy bécsi nyomdászle­génnyel. Ebből a szerelemből lett anyám. Sze­rencse, hogy a darutollas uracsok nem hozták törvénybe a nemesek adómentességét. Vagy magyarázkodhatnék, vagy fizetnem kellene. Most elég, ha csak fizetek. Andódy Tibor Kövek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents