Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-22 / 276. szám

INTERJÚ

1994. november 22., kedd

A gazdaságról — a közalkalmazottakról — az oktatásról — a mezőgazdaságról — a vasútról — a közbiztonságról — a korrupcióról — az egyházakról — a sajtóról

„Az ember nyel egyet és megy tovább”

— Sokan felvetették — mondta Horn Gyula a lapunknak adott interjújában —, hogy a gazdaságpolitika felpuhulásának egyik jele, hogy nem emeltük október 1 -jétől egy összegben az energiaárakat. Csakhogy ilyen javaslatot a kormány nem is tárgyalt, maga a szakma is lépcsőzetes emelést javasolt. Ráadásul nem dolgozták még ki a megfelelő kompenzációs rendszert. Hasonlóképpen nem tekinthető „felpuhításnak” az áfa 10-ról 12 százalékra emelésének 1995. január 1-jére halasztása, amiről egyébként a pénzügyi kormányzat képviselői az Érdekegyeztető Tanácsban állapodtak meg.

Jó néhány olyan szempontot is mérlegelni kell, ami túllép a rideg költségvetési szempontokon. A napokban nyilatkoztam például a közigazgatás, a közalkalmazottak, az államapparátus helyzetéről és elmondtam, hogy szinte nincs olyan hazai és nemzetközi partner — s ez utóbbihoz tartoznak a nagy nemzetközi pénzintézetek, de még az Európai Unió is —, amely ne tenné szóvá az elavult magyar közigazgatási struktúrát. Elmondták, ha 1995-ben nem látunk hozzá az érdemi lépésekhez, nem számíthatunk e téren külső támogatásra. Az érdek- képviseletek viszont egyelőre semmiféle változtatásra nem hajlandók.

Szétvert gazdaság

—Hajói értem, legutóbbi karcagi kijelentésére utalt a miniszterelnök úr, amely heves visszhangot váltott ki elsősorban a pedagógusok körében. Nem tart attól, hogy kijelentése politikai konfliktusokkal járhat?

— Karcagon egy pedagógus kérdésére válaszolva azt mondtam, meg kell vizsgálni, el tud- e tartani az ország egymillió közalkalmazottat. A szakemberek szerint túlzott a létszám. Meg kell vizsgálni, milyen korszerűsítésre van lehetőség. Ennek neki kell látni, a szakmával, a szakszervezetekkel egyetértésben. Még egy dolgot említenék ezzel kapcsolatban: igen nagy aránytalanságok alakultak ki. Vannak területek, ahol 14-15. havi fizetést is fizetnek, másutt viszont a havi béreket is alig tudják előteremteni. Oktatási téren is nagyok a különbségek az intézmények és a munkaerők leterheltségében, illetve a hallgatói létszámban, vagyis a változásokat nem követte az intézményi struktúra korszerűsítése. Elemi erővel tört fel például 1990 után az óhaj, hogy csinálják vissza a körzetesítést. Néhol meg is tették. De nem járható út a közoktatás atomizá- lása, néhány gyerek kedvéért iskolák fenntartása. Vagy követjük az Egyesült Államok példáját, ahol lényegében körzetesített iskolákba járnak iskolabuszokkal a gyerekek, vagy visszajutunk oda, ahol voltunk, hogy az első sorban ülnek az elsősök, a másodikban a másodikosok és így tovább. Tehát az oktatás korszerűsítésre szorul és szeretnénk elérni, hogy ebben partnerek legyenek az érdekképviseleti szervek. Hozzá kell kezdeni a reformokhoz, a struktúra átalakításához. Természetesen minden lépés politikai konfliktussal járhat, de remélem lépéseinkhez találunk partnereket.

— Kérem, térjünk vissza a gazdasághoz! A Békés megyében élők sorsát,—de szólhatnék az Alföld más részein élők nevében is — meghatározó módon befolyásolja a mezőgazdaság helyzete. A kormánynak milyen elképzelése van a tragikus állapotú ágazat talpraállításá- ra?

— A mezőgazdaság kiemelt figyelmet élvez a kormányzati munkában. Az idei pótköltségvetésben és a jövő évi költségvetésben az ágazatok közül arányaiban a legnagyobb támogatást a mezőgazdaság kapja. Emellett igyekszünk védeni a hazai termelőket, ezért emeltük november 1-jével a behozatali vámokat, vállalva az intézkedésssel járó konfliktusokat. Számítottunk az Európai Unió tiltakozására, és felemelte szavát a cseh miniszterelnök is, annak ellenére, hogy Csehország, Lengyel- ország és Szlovákia maga is különleges agrár- gazdasági védelmi eszközöket alkalmaz. E kérdés kapcsán én sokkal fontosabbnak tartom, hogy ha a vámok miatt emelkedik az import élelmiszerek, mezőgazdasági termékek ára, azt ne kövesse automatikusan a hazai termékek árának emelkedése. Ezt a hazai termékek áru- választékával, a hazai termeléssel szabályozni lehet.

Javítja a mezőgazdaság helyzetét az is, ha a Földművelésügyi Minisztérium biztonságossá, stabillá teszi a felvásárlási és értékesítési rendszert, hogy a termelők államilag garantált

áron tudják értékesíteni termékeiket. Erre konkrét tervek vannak, a jelenlegi káosz elfogadhatatlan.

Még nincsenek ugyan kész tervek, de elképzelés igen, az aszály sújtotta termelők támogatására. Úgy néz ki, az aszály évről évre támad, ezért kell ellene programot kidolgozni.

Végezetül komoly lépésekre van szükség a tárca részéről a föld tulajdonviszonyainak rendezésére. S ez már összefügg a kárpótlással, hiszen hiába mondták ki korábban, hogy erre a célra 700 ezer hektárt kell biztosítani, ha nincs ekkora földterület. Emellett további gond, hogy rendkívüli módon elhúzódik az új tulajdonviszonyok regisztrálása, telekkönyvezése.

Külön témakört képeznek az állami gazdaságok: a helyzetük katasztrofális. Egy ideig nem engedték őket privatizálni, majd szétverve, fillérekért adták el azokat, sajnos haveri, rokoni kapcsolatok útján. Pillanatnyilag úgy tűnik, a gazdaságok egy része szinte menthetetlen. Hasonlóképpen súlyos a helyzet a mező- gazdasági kutatási-fejlesztési bázisok területén, azokat is elpocsékolták, szétverték, lezül- lesztették.

Szegény rendőrség

—Miniszterelnök úr! Hasonló jelek érkeznek a vasút felöl is. A vonal megszüntetések megyénket is érintik, és az elképzelések máris heves Indulatokat váltanak ki. Sokan vélik úgy, a MÁV terheit a lakosság, az önkormányzatok nyakába akarják varrni.

— Nem erről varr szó. A vasút helyzetének rendezése nem halasztható tovább. El kell dönteni, tudjuk-e vállalni a jövőben a MÁV-nál felhalmozódó óriási veszteséget, vagy sem. Szerintünk nem, ezért alapvető változásra, racionalizálásra van szükség. Elkészült egy terv, amely előirányozza, hogy 1995. évet a vizsgálatokra és a tárgyalásokra szenteljük. Ez azt

jelenti, hogy tárgyalunk valamennyi érintett önkormányzattal és a közlekedési vállalatokkal. Lehet persze közben sztrájkkal fenyegetőzni, de ez nem oldja meg azt a problémát, hogy a vasút veszteségét a mi pénzünkből, az adófizetők pénzéből fedezzük. A lényeg, hogy nem lehet „csak úgy” megszüntetni vasútvonalakat, mert egyetlen település sem maradhat közlekedési kapcsolat nélkül.

—A vasúton utazók is tapasztalják a közbiztonság romlását, bár itt inkább sajnos általános tendenciáról van szó. A közbiztonság nem független a rendőrség felkészültségétől és felszereltségétől. Néha olyan érzésünk van, mint- ' ha a belügyminiszter úr nem lenne rendőrpárti,

már ami a rendőrség technikai ellátottságát illeti, hiszen gyakran megesik, hogy a bűnözők egy lépéssel a bűnüldözők előtt járnak?

— A belügyminiszter rendőrpárti, és sok javaslatot tett a rendőrség helyzetének javítására. De látni kell, hogy nemcsak itt, hanem a fegyveres erőknél általában súlyosak az anyagi gondok. Ezért a jövő évi költségvetés előkészítéseként meghívtam a fegyveres erők és a Pénzügyminisztérium képviselőit, hogy megvitassuk, miként állíthatjuk meg a további pénzügyi hanyatlást és a szűkös lehetőségek ellenére is biztosítsuk a fenntartáshoz szükséges minimumot. A rendőrség ma már korszerű komputerizált rendszerrel rendelkezik, de sajnos ezzel nem tartottak lépést az egyéb technikai eszközök. Még ennél is nagyobb gondnak érzem a rendőri állomány fizetésének elmaradottságát, aminek megváltoztatására 1992 óta, ellenzéki pártként is, több javaslatot tettünk. Itt kell megjegyeznem, a fegyveres erőknek is van lehetőségük az ésszerűsítésre.

Erkölcstelenek voltak

— Váltsunk témát! A társadalom rendkívül érzékeny a korrupcióra. Hol tart az ellene indított harc?

— Jó néhány területen már két-három hónapja folynak a vizsgálatok, amelyek feltehetően rendkívül hosszadalmasak lesznek, mert sok dokumentumot, okmányt kell végiglapozni. Az eddigi tapasztalatok szerint az esetek döntő többségében nem sértették meg a törvényeket vagy a jogszabályokat, hanem mélységesen erkölcstelen döntéseket hoztak, fantomcégeknek adtak hiteleket. Ezeket az erkölcstelenségeket persze nehéz bizonyítani, ehhez tanúk, írásos dokumentumok kellenek.

— Miniszterelnök Úr! Tapasztalatunk szerint az egyházak félelemmel tekintettek a kormánykoalíció hivatalba lépése elé. Aggodalmaikat csak növelte az egyházi iskolák támogatása körüli huzavona. Jogosak-e Ön szerint a félelmek, kell-e tartaniuk az egyházaknak a Horn-kabinettől?

— Az egyházak részéről semmiféle fenntartást nem látok indokoltnak. Legelső találkozóink közé tartozott a katolikus püspöki karral folytatott megbeszélés, azt követte a református és az evangélikus egyház vezetőivel folytatott eszmecsere. Az egyházak alapvető igényeit, a korábbi megállapodásokat teljesítjük, ami azt jelenti, hogy 1995-ben a tervezett 2,5 milliárd helyett 4 milliárdot tudunk nekik nyújtani. Tudom, ez nem elégíti ki az összes igényt, de arra kértem az egyházakat, vegyék figyelembe az ország nehéz pénzügyi helyzetét. Vagyis mindkét fél részéről önmérsékletre van szükség. A téma kapcsán meg kell jegyeznem: vannak dolgok, amelyekhez a kormányzatnak semmi köze. Ilyenek az egyes településeken kialakult konfliktusok, amelyek döntően a helyi szervekre tartoznak. Semmi lehetőségünk nincs arra, hogy ezekbe az ügyekbe központilag beavatkozzunk.

Mindent összevetve tehát egyértelműen kijelenthetem, az egyházakhoz fűződő jó viszonyon semmilyen formában nem akarunk változtatni, de hozzá szeretnék tenni egy szubjektív megjegyzést: 1990 után hosszú ideig kellett várniuk az egyházak képviselőinek arra, hogy találkozhassanak a kormányfővel. Nehezen kezdődött meg a párbeszéd közöttük, most viszont az első lépéseink közé tartozott, hogy megbeszéljük az egyházakkal a közös dolgainkat.

/

Átértelmezett kijelentések

— A sajtó sokat segíthet a viták tisztázásában, az ellentmondások feltárásában. Ebben a megyei lapoknak különleges szerep jut. Mi a véleménye a megyei sajtónak a hazai tájékoztatásban elfoglalt helyéről, s e lapok azon törekvéséről, hogy politikai függetlenségük megszilárdítása érdekében saját nyomdai és terjesztési bázist építenek ki.

— Az országot járva azt tapasztalom, hogy a tájékoztatás területén két döntő elem van: az elektronikus média illetve a megyei sajtó. Bárhol járok azt látom, sokkal nagyobb példányszámban vásárolják a helyi lapokat, mint az országosat. Ez a tendencia feltehetően erősödni fog. De attól azért tartanék, hogy monopol helyzet alakuljon ki a terjesztésben. Biztosan van miért joggal bírálni a postai terjesztést. Van információm arról, hogy mennyivel rosszabb a kézbesítés most, mint volt négy-öt évvel ezelőtt: később kézbesítik az újságot, kimaradnak lapok és ehhez hasonlók. Tehát a terjesztésen mindenképp változtatni kell, de nehogy úgy változtassanak, hogy kirekesszék a többi lapot, vagy azokat előnytelen helyzetbe hozzák.

— Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést. Az egész ország láthatta, milyen indulatos támadások érték a választást megelőző hónapokban és érik ma is. Hogyan viseli el Ön és családja ezeket a gyakran igen éles bírálatokat?

— Nehezen, de engem nem is maga a bírálat zavar, hanem az, ha egyes megnyilatkozásaimból, a szövegkörnyezetből egy vagy két mondatot kiragadnak, s ezzel más értelmet adnak a kijelentéseimnek. Előfordul az is, hogy egyes lapok csak a negatív dolgokat tekintik igazi szenzációnak. S különösen fájlalom, ha olyan kijelentéseket tulajdonítanak nekem, amelyeket soha nem mondtam. Ilyenkor mit tehet az ember? Mi nem akarunk állandó konfliktusokat a sajtóval, az újságírókkal, tehát az ember nyel egyet és megy tovább.

Árpási Zoltán

Horn Gyula mondja:

Az emberek gyalázásával nem lehet rokon- szenvet kelteni. (Somogyi Hírlap, 1993. május 29.)

Én nem ismerek olyan politikust, aki 1990 májusa után született volna. (Kinn, pad — NapTv, 1993. július 11.)

Egyre több olyan csoport lép színre, amely forradalmat hirdet. Énnek az országnak azonban a lépésről lépésre való előrehaladásra van szüksége. (Délmagyarország, 1993. szeptember 29.)

A borjút nem lehet megfejni, csak a tehenet. (Jászkun Krónika, 1993. október 1.)

A többpárti rendszer nem kerülhet többe, mint az egypárti. (Vas Népe, 1993. november 5.)

A mai hatalom odáig jutott, hogy már- már a demokratikus intézmények működését, a szabadságjogok érvényesülését fenyegeti. (A Hírlap, 1993. december21.)

Rólunk köztudott, hogy részt vettünk az előző rendszer lebontásában, s nem azért, hogy majd később visszahozzuk. (Heves Megyei Hírlap, 1994. január 22—23.)

Ha a fiatal demokratáknak eddig a jelenlegi kormánykoalíció leváltása volt a céljuk, akkor hogyan magyarázzák meg a választóiknak, hogy régi ellenfeleikkel akarnak közösen kormányozni? (Somogyi Hírlap, 1994. január 28.)

A választási kampány nem a grál-lovagok csatája. (Kecskeméti Lapok, 1994. március 31.)

A többi pártban is szép számmal vannak volt MSZMP-tagok, tisztségviselők. (A Hírlap, 1994. április 22.)

„Bárhol járok azt tapasztalom, sokkal nagyobb példányszámban vásárolják a helyi lapokat, mint az országosat" — mondta Horn Gyula lapunk főszerkesztőjének, Árpási Zoltánnak, egyik kérdésére válaszolva