Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-18 / 273. szám

MKÉS MEGYEI HÍRLAP Tamásnak! Nagyon fáj, hogy ennek a kapcsolatnak így lett vége. Sze­retném, ha tudnád, hogy én még mindig nagyon szeretlek, és bí­zom abban, hogy újra folytató­dik minden. Nagyon várlak. „Ida” Kisfőnök! Én féltelek, de te sokszor megbántasz a munkádon ke­resztül. Miért? Miért? És mos­tanában egyre többször, igaz? Kiprovokálod te is, hogy meg­bántsalak. Én könnyen össze­omlók lelkileg. Nekem minden fontos, ami veled kapcsolatos. Nem tudom, hogy nekem mit kell bizonyítani. Te mindent visszautasítasz, tehát neked kell bizonyítani. Én nem ismétlem többször, csakis téged szeretlek! Kedvesed % * * Bömbörkés Másenyka! Nem csak az az igazi fájdalom, hogy már nem szeret valaki, hanem az, ha márnics, akit szeressek. Szeretve lenni is nagy öröm, de szeretni valakit sokkal igazibb öröm. Az ember valójában nem csak azután sóvárog, hogy szerelmet kapjon, hanem sokkal inkább, hogy szerelmet adjon Balkezes Kedves Ismeretlen Ismerős! Kicsit meglepett, hogy ké­résemre kéréssel válaszoltál. Jó a humorod, de talán így egyszerűbb is. Olvastam az üzeneteidet, pontosan nem tudtam rájönni, hogy mi is az igazi célja. De remélem, ha­marosan választ kapok rá. Ke­resztnevem kezdőbetűje: I % % Drága Mrs! Egyéni súlyos problémáim miatt inkább szeretve gondolj rám, s érezd őszintén azt, hogy „értünk” harcolok... Mr. Laci-Joppa! Szeretnélek megismerni, hiszen te gyűlölsz engem. Pe­dig ahogy ott álltái az ajtónál, és a szemed... .. .MÁR LASSAN EGY ÉVE FOGVA TART *#•*­Kedves! Találkoztunk. Kedves vol­tál hozzám és hideg, én pedig abban reménykedtem, vissza­térhet valami abból, ami au­gusztusban elveszett. „Aki nem szólít a keresztne­veden” TARKA OLDAL 1994. november 18., péntek Viharos élete állandó beszédtéma Híres Erzsébetek Anyja matuzsálemi kort ért meg Hírbe hozták a „szép akasztott férfivel" A királynő anyja Az idős hölgy az angol ki­rálynő, II. Erzsébet mamá­ja. Lánya az ő nevét kapta. A koronát és a rangot a fér­je, VI. György jóvoltából viselte. De férjéből is csak azért lehetett király, mert a matróna sógora — a kék szemű David, aki VIII. Ed- wardként uralkodott volna — a trón helyett inkább a kétszeresen elvált amerikai Simsonnét választotta, óri­ási nemzetközi botrányt okozva házasságával. (Suttogták azt is, hogy nem is annyira a házassága miatt csúszott le a trónról; rossz szemmel nézték, hogy német­barát...) A királynő anyja — mert ez a hölgy rangja — sosem volt hajlandó találkozni Vili. Edward- dal—a lánya, II. Erzsébet igen. Bizonyára azért (is) ért meg matuzsálemi kort, mert nem ne­ki kellett országot kormányoz­nia. A királyi sarjak sikertelen házasságával meg törődjön az anyjuk, II. Erzsébet. A koronázatlan királynő: Liz Taylor Most, túl a hatvanon talán még vonzóbb, mint fiatal korában. Nemcsak a szépsége és a tehet­sége ejtette ámulatba az embe­rek millióit, legalább annyira beszédtéma volt viharos élete, sok házassága. Az ötödik x-en túljutva, Liz megkomolyodott. Lefogyott, lemondott az alko­holról, és újra férjhez ment. A férje—korban-—a fia lehetne. De mit számít a korkülönbség?! Liz letagadhatná évei számát, de nem teszi, inkább kérkedik vele. Lám, a szerelem nemcsak meg­szépíti a nőt, meg isfiatalítja... Árpád-házi Szent Erzsébet II. Endre magyar király és merá- ni Gertrúd öt gyereke közül Er­zsébet a középső; 1207-ben született a sárospataki királyi várban. Még csak négyéves, amikor jövendőbelije családjá­nak palotájába került — életét a türingiai Wartburgban és Mar­burg várában töltötte le. A tervezett házasság a vőle­gény korai halála miatt nem jött létre; Lajos herceg 1221-ben vagyont és bátyja aráját örököl­ve feleségül vette a magyar ki­rálylányt. A tizennégy éves menyasszony és a húszéves vőle­gény uralkodóknál nem megszo­kott módon, őszintén szerették egymást Boldog házasságukból egy fiú és két lány született. Erzsébet húszévesen maradt özvegy — német rokonsága' most már kitölthette rajta harag­ját. Nem tudták neki megbocsá­tani egyebek között, hogy 64 ezer aranyát szétosztotta a sze­gények között és kórházakat alapított. Télvíz idején elűzték a várból. Befogadni senki sem merte, egy disznóólban húzta meg magát három gyerekével együtt. Menhelyet állított fel, ma­ga mosdatta, ápolta a ragályos betegeket. Szegényként élt — a szegényekért; huszonnégy évet. Szegényként élt — a sze­gényekért; huszonnégy évet Egyszerűen: Sziszi Süldőlányként Sziszi volt az ideálom. Irigyeltem, pedig nem volt miért. Szegény Er­zsébet királyné boldogsága nem tartott sokáig. A szerelmi házasssága boldognak indult, s talán, ha az anyósa valamivel tapintatosabb, nem hidegül­nek el egymástól. (Akkurátus egy anyós volt: amikor Erzsé­bet teherbe esett, azt követelte a fiától, hogy szüneteltesse a házastársi viszonyt...) Olyannyira érdeklődött és rajongott a magyarok iránt (azok is imádták), hogy meg­tanulta nyelvüket. Még verset is írt magyarul, az Apropos. Egy szócska gróf Andrássyról címűt. ,,Éjjel sétál Jérikóban, szálegyedül, fesztelen: reggel tér meg sátorába —s lába szára meztelen! Kalpag és atilla nélkül mily pikáns és csodaszép! Fenszterlizve rajtakapták? Grandiózus csata­kép!" Hírbe is hozták a „szép akasztott férfivel”. (And- rássy grófot a szabadság- harc leverése után a távol­létében halálra ítélték és jelképesen felakasztották.) A királyné még nem volt harmincéves, amikor elő­ször találkozott a 42 éves gróffal. A szimpátia köl­csönös volt, de nem lépték át a tisztesség határát... A képeken Erzsébet szo­morú — s ha mosolyog, akkor is zárt ajakkal. A fo­gatlan ínyét szégyellte. A császár egyik félrelépése — sajna — következmé­nyekkel járt, s a feleségé­nek is továbbította a kórt. A drasztikus kezelés alatt pe­dig a szép fiatalasszonynak kihullottak a fogai. Fia halála után egyre ke­dvesebb szál kötötte az élet­hez. Naplójában ezt olvas­hatjuk: „Örökké a magam végzetét kutatgatom; tu­dom, mi sem tarthat fel, hogy ne találjak rá, eljön a találkozásom napja.” 1898. szeptember 10-én találkozott a végzettel: Genfben egy anarchista tőrrel meggyilkolta. Amikor iskolás lesz a gyermek Játék kicsiknek A gyermek lelki energiáját és figyelmét nagymértékben lekö­ti az írótoll fogása, annak sima vezetése. Kezdetben erőlködik, megfeszíti izmait, arcmimikái működnek, helytelenül tartja derekát. A gyakorlással mindez fokozatosan megszűnik, és kia­lakul a helyes, síma vonalveze­tés. Ez már csak később, a me- chanizált mozgással érhető el. Az írás gyakorlása során egyes gyermekek hamar eljutnak a gördülékeny vonalvézetésig, a betűk folyamatos összetűzésé­ig. Ezeknek a tanulóknak a test­tartásuk jó, nem görcsösen fog­ják a tollat. A gyermekek másik része görcsösen ír, mereven fogja a tollat, izmait túlságosan meg­feszíti. Már ekkor jellemző az írás tempója, amely igen eltérő lehet közöttük. Ez elsősorban öröklött tulajdonság. Egy cso­porton belül mindig akadnak olyanok, akik csapongó gon- dolatúak, gátlás nélküliek, nyugtalanok, az iskolai fegye­lemhez nem tudnak alkalmaz­kodni. Ezeknél az írás teljesít­ménye minden tekintetben rosszabb az átlagnál, annak el­lenére, hogy értelmileg jók. A legtöbb gyermek rövid idő alatt megtanulja a betűk jó lemásolását, azok emlékezet­be vésését, és az emlékezetből mintaszerű utánzását. A gyer­mekek tehát bizonyos adott betűformákat tanulnak meg, amelyek a mindenkor elfoga­dott szabványbetűket jelentik. Ezért kimondottan egyéni jelle­get a felnőttírásban találunk, a gyermekeknél nem, de a grafo­lógia fel tudja fedni azokat a finom tulajdonságokat, azok csíráit, amelyek a gyermekeket megkülönböztetik egymástól. Az írástanítás során a gyer­meket arra kényszerítik, hogy utánozzon egy kigondolt betű­sémát, amely nem felel meg sajátjának. Amikor az írásukat vizsgáljuk, akkor az általános­ból indulunk ki, azt nézzük meg, hogy szabatosan adja-e vissza a mintaírást. Amelyik gyermek jól fejlődik, pontosan tudja visszaadni az alapbetű­ket, az átlagost. Amelyik ettől eltér lefelé, az rosszabbat ad az átlagosnál. Mivel az írás sok­kal érzékenyebben mutatja a lelki jelenségeket mint más életjelenség, ezért a grafoló­gus az esetlegesen előforduló rendellenességeket is észreve­szi már akkor, mikor a gyer­mek egyéb megnyilatkozásá­ban ez nem is látszik. (Vége) Dr. Lépold Józsefné GRAFOLÓGUS SZAKÉRTŐ Csak nehogy elveszítsem a nyomát... A két, látszólag egyforma kép között öt eltérő részletet fedezhettek fel. Melyek ezek? (A Neue Kronen Zeitung alapján)

Next

/
Thumbnails
Contents