Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-18 / 273. szám

1994. november 18., pentek HAZAI TÜKÖR Mondatok a Helyzetről Zöldségügy, fonnyadó reményekkel Irodatechnikai szakkiállítás Kétnapos irodatechnikai kiál­lítás nyílt tegnap a Party étte­rem nagytermében. A japán üzletemberek körében leg­kedveltebb és legelterjedtebb márka, a RICOH Békés me­gyei képviselői, a Ricopy Iro­datechnikai Szerviz és Szaküzlet vezetői immár má­sodikalkalommal mutatják be a cég termékeit: fénymásoló­kat, faxokat, fényképezőgé­peket, számítógépeket, tele­fonokat és nyomtatókat. Fotó: Such Tamás Választási információ. A mai napon a következő szer­vezet jelentkezett a megyei listát kezdeményező ajánlóív megnyitására: 13-as sorszám­mal az I. sz választási körzet­ben a Csanádapácai Gazdakör. Megállapodás. A Bel­ügyminisztérium Tűz- és Pol­gári Védelmi Országos Parancs­nokságának (BM TPVOP) pa­rancsnoka, valamint a Pénzügy­minisztérium Vám- és Pénz­ügyőrség országos parancsnoka csütörtökön együttműködési megállapodást kötött. A két szervezet tapasztalat- és esz­közrendszerének kölcsönös biztosítására a megállapodás­ban a BM TPVOP vállalta a tűzoltóság és a polgári védelem által, közérdekű célokra külföl­di országokból behozott techni­kai eszközök, felszerelések vámügyintézésének segítését. Az együttműködés célja továb­bá a veszélyes anyagokat szállí­tó járművek határátkelőhelye­ken előforduló különleges hely­zeteinek kezelése. Letartóztatás! kérelem. Az ügyészség a rendőrség ja­vaslatára csütörtökön indítvá­nyozta az Agrobank vezetői, Kunos Péter vezérigazgató és Kovács Mihály elnök előzetes letartóztatásba helyezését. Ezt Garamvölgyi Lászlótól, az ORFK szóvivőjétől tudta meg az MTI. Az indítványról pénte­ken dönt az illetékes bíróság. A két bankvezetőt kedden vette őrizetbe a rendőrség üzletszerű­en elkövetett befolyással üzér­kedés, hűtlen kezelés bűntette alapos gyanúja miatt. Az őrizet­be vétel 72 órás határideje pén­teken jár le. A bíróság vagy elrendeli a 30 napos előzetes letartóztatást, vagy szabadlábra helyezi a gyanúsítottakat. (Folytatás az 1. oldalról) Enyedi Józsefet munkahe­lyén értük utói. Elmondta—bár nem örült érkezésünknek —, hogy Kun Sándorral termékér­tékesítési szerződést kötöttek 1993. március 25-én. Ezt Borsi Imre írta alá. A tartozás az áru ellenértékéből és a jókorára hí­zott kamatból áll. A két úr sze­mélyesen is járt Ropaszovnál, aki elismerte tartozását, s azt ígérte: októberben fizet. Tavaly hetvenezer négyzetméteren hagymát, 55 ezren kápiát, 5 ez­ren brokkolit, 20 ezren céklát, 30 ezren pedig póréhagymát termeltek. A megrendelőnek a szállítást követő hatvan napon belül kellett volna fizetnie. Ki­derül valami a részvényekről is. Kun Sándorék Kaszaperen megalakították a Viharsarok Rt-t, mely állítólag egy zöldség­szárító üzemet takar. A cég részvényeiből vettek a lököshá- ziak egy-egy tízezer forintos részjegyet, melyet közben rész­vénnyé alakítottak. Az rt. mö­gött állítólag a DEHYDRO— COOP áll német partnerekkel. Amikor arról esik szó, hogy még a fizetési meghagyás kibo- csáttatásától is elzárkózna a két helyi szervező, Hrabovszkiné elveszíti—hogy is mondjam— maradék visszafogottságát. — Ne kavarjanak be, mi a pénzünket akarjuk! — vág vissza Enyedi József. Finim uta­lás arra, hogy a sajtó érdeklődé­se nincs ínyére. —Miért nem hívtok másokat is a tárgyalásokra? — így Hra­bovszkiné. — A férjed kétszer is velünk volt a pénzért, te meg valakivel elmentél Kaszaperre, s az ügy­védnődként mutattad be. — Nem igaz! — Jelents fel bennünket a rendőrségen, ne az újsághoz szaladgálj! De lehet, hogy mi jelentünk fel téged rágalmazá­sért, figyeld meg! — Kértük, másoljátok le mindenkinek a papírokat... — Szedd össze a csapatot, fillérről fillérre elszámolunk! Közben befut Borsi úr is. — Egymillió hétszázezerrel tartoznak nekünk — mondja. — Minden számlát tételesen be tudunk mutatni. Ezután a beszélgetés mintha veszekedésbe csapna. Hra- bovszkinénak a szemébe vág­ják, hogy feljelentette őket a községházán. („Bizalmatlansá­gi indítványt nyújtottál be el­lenünk a polgármesteri hivatal­ban” hogy Enyedi Józsefet idézzük.) Ennek azonban sem­mi nyomát nem találtuk. — Ropaszov Ferencék ön­csődöt jelentettek —- mondja a telefonba Kun Sándor. — Ne­kem is tartoznak egy nagyobb összeggel. A tizenkét lököshá- zi mellett öt itteni gépkocsive­tő, sok más ember is — egyelő­re hiába — vár a pénzére. A lökösháziaknak a póréhagyma, a brokkoli és a cékla árával tartozik. A kaszaperieknek és a földváriaknak a cukkini, a ve­tőhagyma és a paprika árát nem térítette meg. —A lökösháziak szerződését ön írta alá. —Én jutalékért vásároltam fel az árut. Ropaszov úrral nemrégen beszéltem, azt ígérte, hogy a ter­melők pénzést december 1-ig mindenképpen kifizeti. —Korábban ugyanezt októ­ber 31-ig ígérte... —Igen, már több ilyen ígéretet tett. E héten, csütörtökön ismét jönnek Ropaszov úr emberei. Nyilván táskaszámra hoz­zák a pénzt — gondolhatnánk, de az ilyen történetek többnyire nem így folytatódnak. Akkor hogyan? Talán a bíróságon, ta­lán mindenki belefárad a szél­malomharcba. Óvakodnék az okoskodó tanulságlevonástól is: ne kössünk olyan üzleteket, me­lyek az átverés veszélyét rejtik magukban. Persze tudom, hogy minden üzlet kockázat. Élni meg csak kell valamiből... Kiss A. János Kapáló pilóták Az a frazeológia, ami főleg az MDF-ből, de a KDNP-ből és a Magyar Út Körökből is jött, hogy a régieket miért nem rúg­ták ki, miért vannak még min­dig „azok” ott, az ártalmas fra­zeológia volt. Itt körülbelül olyan helyzet állt elő, mintha az összes pilótát elküldjük ka­pálni, és a gépek pedig lezu­hannak. Ezt nem akarták elis­merni, nagyon sokan ma sem ismerik el, holott kitenyészett a közigazgatásnak egy, a régiek­ből származó ága, és most, ’94 nyarán szomorúak. Volt egy adag szakértelem. Sőt, most elküldenek olyan vezető be­osztású közigazgatási embert is, akit nekem négy évig kellett védenem az MDF-től. A leg­jobb közigazgatási államtitkár volt. Ennyit a szakértelemről. (Surján László, a KDNP pártelnöke) Tiszta víz a pohárban Azt, hogy mi a különbség a két liberális párt között, ebben az országban soha senkinek nem kell elmagyarázni többé. Ők egy kormányban vannak az MSZP-vel, mi meg nem. Tisz­ta víz került ä pohárba. Az MDF nem volt megmenthető a radikális közhangulat miatt. Éppen a parlamentáris demok­rácia stabilizálása érdekében volt szükség a kormányváltás­ra. A kérdés nem az volt, hogy marad-e, hanem az, hogy mi jön utána. Mi erre kívántunk választ, az MSZP szintén; az ő válaszuk nyerte el a polgárok tetszését. (Orbán Viktor, a Fidesz elnöke) A miniszter megvédte Zsíros Gézát Hogyan lehet az, hogy Zsíros Géza ez év június 8-án 9,9 millió forint vissza nem térítendő, tehát ingyenes támogatást kapott? - kérdezte Karakas János (MSZP) hétfőn a földművelésügyi mi­nisztertől. Mennyire jellemző az összeg nagyságrendje, illetve ez a kivételezett, vissza nem térítendő támogatás az ez évi mezőgaz­dasági támogatások körében? Lakos László miniszter ismertette, hogy a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap 1994. évi pályázati rendje alapján elfogadott pályázatok 93%-a 0,5—2 millió forint közötti összegű, 6%-a 2— 10 millió forint közötti összegű, 0,9%-a 10—25 millió forint közötti összegű, végül 0,2%-a 25—60 millió forint közötti értékű volt. A befogadott pályázatokat a megyei földművelésügyi hiva­talok véleményezték, kétmillió forintig ők döntöttek az odaíté­lésről is, e fölött egy tizenkét fős agrárfejlesztési bizottság többségi szavazattal döntött. E bizottság a minisztérium, az érdekképviseletek és az Állami Fejlesztési Intézet képviselőiből állt. Ajánlásuk alapján a szakterületet felügyelő helyettes állam­titkár döntött a támogatásról. A miniszter véleménye szerint a kettes, hármas döntési rendszer kizárta a kivételezett támogatást. Az egész pályázat volt igazságtalan és valószínűleg erkölcstelen. 5583 pályázó nem kapott semmilyen támogatást és 18 pályázó részesült e rendszer keretében közel tízmilliós, vissza nem térí­tendő állami támogatásban. Zsíros Géza időben adta be a pályáza­tát — reagált a miniszter a gyanúsnak tűnő júniusi dátumra. Amikor a kérdező képviselő részleteket szeretett volna megtudni a tizennyolcakról, a miniszter ezt elhárította azzal, hogy az említett 18 pályázat megfelelt a kiírás feltételeinek. Az a hibás ebben az ügyben, mondta, aki ilyen feltételekkel engedett közel tízmilliárd forintot szétszórni. S.Á. A békéscsabai katolikus ősök nyomában 3. Budinszky plébános a magyar—szlovák együttélésért Kissé el kell kalandoznunk a XIX. századba, hogy bizonyos folyamatokat világosabban láthassunk. Az egyház 1810- ben 2081 hívet számolt, közülük 142-en, vallották ma­gukat magyarnak, ami 6,8 szá­zaléknak felel meg. 1821-ben már 2774 hívet tudhatott ma­gáénak a katolikus egyház, kö­zöttük 317 magyar volt, az összkatolikusság 11,6 százalé­ka. A németek aránya ekkor 1—1,5 százalék. A többi szlo­vák. A magyarok és a németek főleg az értelmiség, az iparos­ság és az uradalom Csabán la­kó szakembergárdájának sora­iban voltak nagy számmal. A falu vallások szerinti éles elkülönítését mutatja a vegyes házasságok aránya. 1810-ben 454 katolikus házaspárt szá­molt össze az egyház, közülük 8 házaspár élt vegyes házas­ságban, vagyis az összes há­zaspárok 17 százaléka. 1821- ben 636 házaspárt tartottak nyilván. Közülük már 45 élt vegyes házasságban, az összes házaspárok 61 százaléka. A vegyespárok számának növe­kedése arányban van a külön­böző vidékekről, sőt országok­ból bevándoroltak számának növekedésével. A békéscsabai evangélikusság és katolikus- ság egymástól eléggé elkülönült életet élt vallása, la­kóhelye, földjei elhelyezkedé­se és iskolái tekintetében, an­nak ellenére, hogy azonos nyelvet használtak. Megjegy­zendő, hogy a vegyes házassá­gok zöme nem a csabai katoli­kusok és evangélikusok között köttetett, hanem a bevándor­lók között, régi lakóhelyükön vagy már itt. A Trencsén megyében, Pu- hó (ma Puchov) községben 1721-ben született Budinszky a történelmi Magyarország északi részében nevelkedett, majd a nagyváradi egyházme­gyében vállalt szolgálatot. A papnevelő intézetekben, a sze­mináriumokban akkor jezsuita szerzetesek tanítottak. Kap­csolata velük Csabán is meg­maradt. Érzelmi kötődését a jezsuitákhoz szüleitől nyer­hette, mert második keresztne­ve a jezsuita misszionárius és szent után Ferenc Xavér volt. Harminckét évesen lett Csa­bán plébános. Jog szerint ő az első plébános Csabán, mert elődje csak helyi kápláni rang­ban volt. Jezsuita kötődései azért érdemelnek hangsúlyo­sabb említést, mert az ő segít­ségükkel történt 1772-től a kollektív betelepítés. Budinszky plébánossága alatt már ezt megelőzően jöttek új családok a történelmi Ma­gyarország akkor Felvidéknek nevezett, — a mai Szlovákia — területéről, zömében szlová­kok. Kimutatható, hogy már ek­kor több család érkezett a jezsu­ita rend lelkipásztori és részben anyagi befolyása alatt álló bo- zóki uradalmából. Az 1772 előtti családbevándorlások ál­landósultak ugyan, de egyéni jellegűek voltak. 1772-ben vi­szont kollektív, szervezett bete­lepítés kezdődött, ami jól nyo­mon követhető az anyakönyv­ben is: a bejegyzések hirtelen megkétszereződtek. Akkortól az anyakönyvekben található családok határozták meg az egyházközség karakterét, arcu­latát és többségét jó másfél év­századon át. Akkor már nem szökött jobbágyok érkeztek, ha­nem olyanok, akik az otthoni és az itteni egyházi elöljáróiktól segítve kezdhettek új életet. Bo- zók (ma: Bzovik) falu uradalmi központ volt az akkori Hont me­gyében. Vára mindmáig fenn­maradt. Plébániáját 1773-ig je­zsuiták vezették, egészen a fel­oszlatásukig. Hatásuk azonban megmaradt. A rend rendkívüli intenzitással foglalkozott az egyszerű nép vallásosságával. Ennek tudható be, hogy a bete­lepültek elmélyült vallásossá­got hoztak magukkal Csabára. Nem szabad említés nélkül hagyni azt sem, hogy Szent Ist­ván király tisztelete már az átte­lepítés előtt élt a hívekben, mert a bozóki templom védőszentje máig Szent István királyunk. A főoltárkép Szent Istvánt ábrá­zolja, amint felajánlja a szent koronát Szűz Máriának. Szent István kultuszának összekötő kapocs jellege ma is érzékelhető a magyar— szlovák érzelmi együttélés­ben. Nem lehet véletlen, hogy a gerendási és kétsopronyi templomok védőszentje is Ist­ván király. A betelepítés ismert közsé­gei Bozókon kívül Litava, Unyatin, Senohrad, Trpin, Jel- savik, Kozi-Vrbok, Badin. Bozók várának kapuja fö­lött ma is látható Szelepcsényi György (1685) prímás, eszter­gomi érsek címere. A prímás — aki Magyarország királyi helytartója is volt — rengete­get tett az iskolákért. Óriási összegeket adományozott Bécs felmentésére. Buda fel­szabadítását már nem érhette meg, egy évvel előtte meghalt. Máriacelli sírja elé temették Mindszenty bíborost, később onnan hozták végső, esztergo­mi nyughelyére. Szelepcsényit a szlovák egyháztörténetírás szlovák származása miatt is a magáénak tartja. Litava mindmáig megőrzött magyar emléke a Béla-forrás. A tatárok elől családjával együtt menekülő IV. Béla király a ha­gyomány szerint ebből a forrás­ból itatta meg lovát. Számunkra elgondolkodtató, hogy a litavai templom védőszentje a közép­kor óta Antiochiai Szent Margit vértanú, akit a középkorban igen tiszteltek. A menekülés alatt Bé­la király felesége azt a kisgyer­meket hordozta, akiben ma Ár­pád-házi Szent Margitot tisz­teljük. Visszatérve Csabára: a csabai templom védőszentjei Páduai Szent Antal és Mindenszentek voltak. Az első cím kapcsolat­ban volt azzal, hogy a templo­mot építő Harruckem Ferenc kegy úr felesége Diriing Antónia — védőszentje: Szent Antal — volt. A templom védőszentjének megválasztását erősítette, hogy Szent Antal tisztelete már akkor az egész egyházban elterjedt, valamint, hogy az ideköltözöt- tek szegények voltak, ezért a „szegények oltalmazójának” segítségét kérték. Mindenszen­tek volt a templom második cí­me. Mindenszentek volt a titulu­sa Puho község templomának. Ebben a faluban született a csa­bai templomot 1769 és 71 kö­zött felépítő Budinszky plébá­nos. (A mindenszentek napi bú­csú feledésbe merült, részben Bu­dinszky halála, részben a novem­ber 2-ai halottak napja miatt.) A csabai templomnak közel fél évszázadig nem volt tor­nya. A harangokat külön ha­ranglábon helyezték el. 1782- ben a plébános jelentette, hogy az úmapi körmenetet nem tud­ják megtartani a felszerelések hiánya miatt. Az 1772-es úrbér rendezé­sekor 559 jobbágytelek került evangélikus, és 44 telek katoli­kus kézre. Ez az arány megfe­lel az 1774. évi adatoknak, amelyben a katolikusok az összlakosság valamivel több, mint 7 százalékát alkották. Az évszázad végéig az arány to­vább romlott, a katolikusok kárára. A betelepültek a mai Kétsoprony területét kapták meg művelésre az uradalom­tól, de lakóhelyet ott nem épít­hettek maguknak. Ezért a Szarvasi út mindkét oldalán jelöltek ki nekik lakóterületet. Bizonyos autonómiára törek­vés jele volt a velük kapcsolat­ban használt „Communitas chatolica”, azaz „Katolikus község” megjelölés. Teljes különállásra azonban nem gondolhattak, mert a templom és a plébánia Csaba központjá­ban volt. Bielek Gábor apátplébános

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents