Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-15 / 270. szám
t 1994. november 15., kedd CSALÁDI OLDAL jgjQ 9 iBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Mini receptek Keleti húsleves. Hozzávalók: — a leveshez: 1,51 víz, 1 szál póréhagyma, 1 fej hagyma, 8 szem feketebors, néhány szál sáfrány, 1—1 evőkanál apróra vágott petrezselyem, kapon és tár- kány; a tésztához: 200 g liszt, 2 tojás, 1 dl író, 1/2 kávéskanál só; a töltelékhez: 1 kg bárányhás (csonttal együtt), 1 tojás, 1 fej hagyma, 1 fej fokhagyma, 1 evőkanál mentalevél, 1 evőkanál bazsalikom, 1 kávéskanál őrölt feketebors. A bárányhúst csontozzuk ki, és a csontokból 1 fej hagymával főzzünk levest. A töltelékhez a húst kétszer daráljuk le a hagymával és a fokhagymával együtt, adjuk hozzá a tojást, az apróra vágott fűszereket és a sót. Hűvös helyen pihentessük, amíg a tészta elkészül. Gyűljük össze a tésztát, göngyöljük nedves konyharuhába, és pihentessük 25 percig. Nyújtsuk ki legfeljebb 1 mm vastagságúra és vágjuk fel 3,5 cm oldalú négyzetekre. Minden darab közepébe tegyünk kevés tölteléket, majd hajtsuk háromszögben félbe. A széleket jól nyomjuk egymásba, esetleg vízzel vagy tojásfehérjével ragasszuk össze. A kissé megszikkadt tésztát, göngyöljük nedves konyharuhába, és pihentessük 25 percig. Nyújtsuk ki legfeljebb 1 mm vastagságúra és vágjuk fel 3,5 cm oldalú négyzetekre. Minden darab közepébe tegyünk kevés tölteléket, majd hajtsuk háromszögben élbe. A széleket jól nyomjuk egymásba, esetleg vízzel vagy tojásfehérjével ragasszuk össze. A kissé megszikkadt tésztát először pirítsuk meg kevés vajban, utána pedig sós vízben főzzük ki. A kifőtt töltött tésztákat tegyük a forró levesbe, ízesítsük borssal és sáfránnyal, forraljuk fel, majd tálalás előtt tegyük hozzá a többi fűszert is. Szoptatás igen, tehéntej, tápszer — nem Baba-baj a tejallergia A bajmegállapitás módszere egyben terápia; hatásosabb gyógymód, mint a gyógyszerezés A tünetek nem szembeötlőek, de az anyai szemek nyilván hamar észreveszik: a csecsemő súlyának gyarapodása lelassul, gyakran kínozzák hasmenések, gyomorgörcsök, sűrűn hány és a szokásosnál nyűgösebb. Mindennek hátterében a tehéntejallergia áll. A betegség, az orvosi tapasztalatok szerint elsősorban azokat a kicsiket fenyegeti, akiket nem anyatejjel táplálnak. Általában bélfertőzések, hasmenések után alakul ki, s voltaképp felszívódási zavar, szaknyelven laktozintolerancia, amit a tejcukrot bontó bélenzim hiánya okoz. Felismerése nem könnyű, az említett tünetek ugyanis hasonlítanak különféle fertőző megbetegedések kísérő jelenségeihez. A kismamák azonban könnyen diagnosztizálhatják. Ha ugyanis nem adnak tehéntejet és tápszert a csecsemőnek, gyors javulás következik be: a pici súlya ismét gyorsan nő, széklete rendeződik. A bajmegállapítás módszere tehát egyben terápia; hatásosabb gyógymód, mint a gyógyszerezés. Komoly gond azonban az anyukáknak — elsősorban akiknek nincs tejük —, hogy a tehéntejet, illetve a tejes tápszereket mivel pótolják. A szakemberek korábban nagy reményeket fűztek a szója alapú tápszerekhez. A remények azonban nem igazolódtak; a tehéntejre allergiás apróságok többnyire a szójára is túlérzékenyek. A divatos nyugati készítmények döntő többsége ilyenkor szintén nem használható, mert ugyancsak tehéntej a fő összetevője. Ma már azonban kaphatók olyan speciális tápszerek, amelyekkel a vegyes táplálkozásra való áttérésig kockázat nélkül etethetjük a babát. Nagyon fontos tehát, hogy kövessék a gasztroenterológus gyermekszakorvos diétás javaslatát és egy ideig az általuk ajánlott készítmények szolgáljanak a kis betegek táplálékául. Ami pedig a továbbiakat illeti: a tehéntej-allergia — ellentétben a többnyire életre szóló egyéb túlérzékenységi betegségekkel — időleges: hónapok, évek múltán magától gyógyul. A csecsemőkori túlérzékenység tehát nem jelent végleges érvényű tehéntej-stopot. Ferenczy Europress Mezítláb M ihelyt lehet rúgjuk le a cipőt, és járjunk mezítláb (zokniban). Reggel és este tornázzunk: álljunk lábujjhegyre és sarokra, járjunk a lábfej külső és belső oldalán. Lábujjainkkal szedegessünk fel apró papírokat a földről. A lábmasszázs karcsúsítja a bokát. A masszírozást kezdjük langyos lábfürdővel, amely átmelegíti az izmokat. A lábat kenjük be balzsammal, majd a lábfejtől a comb irányába (mindig a szív felé haladva) ujjunkkal keressük meg a megkeményedett izmokat, a boka körüli duzzanatokat és körkörös, valamint hosszanti gyúró mozdulatokkal masszírozzuk meg a lábat. A fáradt lábat pihenteti és javítja a talpmasszázs. A lábujjakat a hegyüktől a tövükig meggyúrjuk, az ujjak porcait kihúzogatjuk. Ezt kövesse a lábujj körkörös mozgatása. Tévénézés közben, de máskor is tegyük a lábunkat székre, asztalra vagy üljünk törökülésben. (T. E.) Mezítláb egészségesebb Ismerje meg önmagát! Lenthár Márta rovata Szüksége van gyomorbajra? (9.) Dehogy van rá szükségem, fogalmazódik meg bennünk a válasz, pedig a tiltakozást egyre inkább fel kellene váltania a gondolkozásnak, hiszen hazánkban is mind több orvos teszi fel páciensének a kérdést: miért éppen ez a betegség kell Önnek? Aki valóban szeretne megszabadulni nyavalyáitól, annak először is meg kell értenie betegsége üzenetét Sorozatunkkal a tünetek jelentésének megfejtésében szeretnénk segíteni olvasóinknak. Sorozatunknak ebben a fázisában már nem kell bizonygatni, hogy ki nem élt lelki késztetéseink áttevődnek valamelyik testrészünkre, amely azután sajnos betegség formájában jelzi mulasztásunkat. így van ez a gyomorbántalmak esetében is: ha valaki nem a leikével végeztet el egyes pszichés funkciókat, akkor a gyomra végzi el a befogadás és a feldolgozás feladatát. Aki tehát lenyeli a dühét, annak a gyomra több savat termel a kelleténél (a dühöt is neki kell megemésztenie), s ennek a savnak a kellemetlen feltolulása jelzi, hogy az elfojtott düh kifejezésre szeretne jutni. A legtöbb gyomorbeteg problémája: gondjaival, agressziójával nem tud tudatosan bánni. Hiányzik belőle a konfliktusok feldolgozásához szükséges önbizalom, s végül magát eszi. A gyomorfekély legtöbbször a hosszas önmarcangolás végeredménye. A beteg az agresszióját nem kifelé, hanem saját maga ellen irányítja. Mivel a gyomorbetegségre hajlamos egyéneknek nincs kellő önbizalmuk a konfliktusok önálló megoldásához, ezért ők mindig egy idealizált, összeütközésektől mentes világról álmodnak. Visszavágyódnak a gyermekkorba, amelyben óvták, védték őket, elhárították a rájuk leselkedő veszélyeket. Ez a paradicsomi állapot gyermekkorunkban is csak a kezdeti éveket jellemezte, amikor az ételt is „megrágták” helyettünk. A gyomorbeteg is pépes ételekre vágyik, olyanokra, amelyek már átmentek valamilyen szűrőn, s ezáltal garantáltan veszélytelenek. A gyomorbeteg szemében a nyers étel például kimondottan veszélyesnek tűnik, túl durva, túl eredeti. A gyomorbeteg háziasszony például a főzés folyamatában mindent bepótolva kiéli agresszív késztetését: ételeit jól összeaprítja, átpasszírozza, összetöri. Akkor nyugodt, ha a táplálék és az étel egyaránt mentes mindenféle kihívástól. A gyomor a legkülönbözőbb módon próbálja a beteg helyett az agresszív késztetések kiélését átvállalni: ilyen az előző fejezetben említett hányás vagy a böfögés is, ami spontán módon, de a gyomorsavgátló gyógyszerek hatására is kialakulhat. A beteget ez mindig is a kellemes megkönnyebbülés érzésével tölti el. Akár gyógyszeres, akár műtéti az orvosi beavatkozás, mindig jelen van benne az érzések és a gyomor kapcsolatának szétválasztása, hogy ne a gyomornak kelljen még az érzések megemésztését is magára vállalnia. Az orvos utasításainak szigorú betartása mellett a gyógyulás folyamatában a gyomorbetegnek tehát egész sor életfeladat megoldásán érdemes elgondolkoznia. Először is ajánlatos megkeresni a problémák, konfliktusok tudatosításának módját, majd az önálló megoldás formáit. Közben célszerű megkérdeznie magától, miért él benne felnőttként is olyan erősen a függőségi vágy, miért áhítozik annyira arra, hogy mások ellássák, gondoskodjanak róla, babusgassák. Nehéz az említett kérdésekre megkeresni a válaszokat, de a gyomorfekély fájdalmait elviselni sem könnyű, ezért talán érdemes birkózgatni velük... (Folytatjuk) Intim vonal éjfélig 2. Minden ezzel, a lapban megjelent felhívással kezdődött. „A bizalom vonala. Ha úgy érzi, gondjával, bajával egyedül maradt, ha tanácstalanságában nincs kihez fordulnia, ha kétségbeesett, ha szerencsétlennek érzi magát, ha helyzetéből nem látja a kiutat, ha megcsalta a férje, vagy a felesége, ha elhagyta akit szeret és nincs kinek kiöntenie szívét, ha magányos és egyszerűen csak beszélgetni szeretne valakivel, forduljon hozzánk bizalommal. Szombaton este 10 óra és éjfél között munkatársunk, Béla Vali várja a telefonnál a 441-704-es számon. Nem kell bemutatkoznia, csak beszélnie, beszélgetnie».” Imádom a feleségemet A vonal túlsó végén egy szimpatikus férfihang. Tisztességgel bemutatkozik, de természetesen arra kér, hogy maradjon örök titok a neve és a foglalkozása is. Elég ismert ugyanis a szakmában és elég nagy kalamajka van most körülötte. Biztatom, csak kezdjen hozzá, természetesen soha, sehol, senki meg nem tudja, hogy ki a történet szereplője. Ettől bizalom vonal, „A bizalom vonala”. — Tizenöt éve élek boldog házasságban — kezdi a „gyónást”. — Két kislányunk van, egyikük 11, másikuk 9 éves. Megterveztük ezt a családot, és azért nem siettük el életre hívásukat, mert házasságunk elején csak egymással törődtünk. Bejártuk fél Európát, s úgy éreztük érzéseinket senkivel nem tudjuk megosztani. Ezért is született a kislányunk négy évre. Az asszonyom nagyon jó feleség és tökéletes anya. Azt hiszem, soha nem tudnék nélküle élni. Most mégis úgy néz ki, hogy elválik tőlem... A vonal végén egy borzasztó nagyot sóhajt a férfi, mielőtt folytatná. — Ne haragudjon, rágyújtok egy cigarettára... Szóval történt, hogy 1993. novemberében, pontosan egy éve, egy üzleti utamon megismerkedtem egy bomba jó nővel, aki csinos is és szép is volt. Az első benyomásom az volt róla, hogy ráadásul okos is. Felvittem a szállodába, és hát tudja, elengedtem magam, lazítottam. Talán még a lelkiismeretemet is megnyugtattam attól, hogy egy jó estét szerzek magamnak, még imádhatom a feleségemet. A lány, nevezzük Editnek, mindent beleadott abba az estébe. Úgy éreztem, bár soha addig nem hittem benne: meglátott és megszeretett. Talán hízelgett is nekem az első időben, hogy pont én vagyok az, akire Editnek szüksége van. A lakóhelyemtől hatvan kilométerre lakott a lány, s nem nehéz kitalálni, hogy az első találkozást sorozatosan követte a többi. — Hadd szakítsam félbe. — Edit tudott a feleségéről? —Az elején nem. Nem azért, mert el akartam titkolni, hanem azért, mert egymással voltunk elfoglalva. O nem kérdezte, én nem mondtam. Legszívesebben akkor utaztam hozzá, amikor nagyon fáradt voltam. Mestere volt annak, hogyan vezesse le a bennem felgyülemlett stresszt. Mit tagadjam? Boldog voltam vele. Repültek a hetek, a hónapok. Varázsa volt a télnek, a tavasznak, amit együtt töltöttünk. —A felesége mindebből semmit sem vett észre? — Hála Istennek nem. Igyekeztem talán még figyelmesebb lenni, mint ahogy megszokta. Azzal áltattam magam, hogy akkor hagyom abba, amikor akarom, és majd úgy emlékszem rá, mint egy szép epizódra az életemből. Aztán ez év júniusában Edit váratlanul egy tőrt döfött belém. Közölte, hogy gyereket vár tőlem, és azért nem szólt hamarabb, nehogy abortuszra kényszerítsem. Öt hónapos volt. —Ne vicceljen. Magának két gyereke van. Nem vette észre, hogy terhes a lány? — Bármilyen hihetetlen is, nem. Edit karcsú, vékony, jó alakú. A terhesség hetedik hónapjában is alig volt pocakja. Azt mondta, nem akar tőlem semmit, csak ismerjem el a gyereket, mert ha nem... —Mivel zsarolta? — Azzal, hogy mindent elmond a feleségemnek. —Addigra kiderült, hogy felesége van? — Igen. Egyszer vele vettem meg a 35 szál piros rózsát a feleségem születésnapjára. —Hogy viselte ezt el a barátnője? — Nem vettem észre rajta, hogy becsapottnak érezte volna magát. Bár így utólag visszagondolva a szituációra, talán annyit jegyzett meg: hamarabb is elmondhattam volna, hogy nős vagyok. Ennyi. —Mi történt a bejelentés után, hogy Ón harmadszor is apa lesz ? —Pillanatok alatt összeomlottam. Teljesen tanácstalanná és zavarodottá váltam. Azt mondtam, adjon pár nap gondolkodási időt. Két éjszaka nem aludtam, aztán eldöntöttem, hogy elismerem a gyereket inkább, mint hogy kitörjön a balhé. Edit szeptemberben megszülte a fiamat Á gyereket a nevemre vettem. — Miért nem mondta el a feleségének? — Mert féltem. Mert gyáva voltam, mert rohadtul éreztem magam. Nemcsak magamra, a világra is dühös voltam, hogy beleestem ebbe a csapdába. Hittem abban, valahogy majd elrendeződik az eset. Abban reménykedtem, ha a fiam nagyobb lesz, talán mindent elmondok a családomnak. Másként történt. Október végén öt napra Rómába utaztam. Egy középiskolai barátom lakik ott, meghívott a 40. születésnapjára úgy, hogy a repülőjegyet is elküldte. Boldogan mentem, gondoltam vele is megtárgyalom az én hülye helyzetemet. Csakhogy közben egy hivatalos helyről papír érkezett a nevemre. A feleségem azért bontotta fel, mert azt hitte, esetleg késő lesz, mire hazajövök. Ugye tudja, mi volt abban a levélben? — Kiderült belőle, hogy van egy harmadik gyereke... —Pontosan. S azóta a feleségem őrlődik és válással fenyeget. Én pedig nem tudnám túlélni, ha elhagynának a lányaimmal. Ezért hívtam fel Önt. Nem azért hogy tanácsot kérjek, hiszen mit tud Ön tanácsolni? Azt, hogy megérdemlem a sorsomat. S ha ezt mondja, akkor teljesen igaza van... Béla Vali (Folytatjuk)
